Jó kis áttekintő kötet, amelyet a gólyatöcs miatt vettem elő, nem bántam meg, mert sok érdekes dolgot lehet megtudni az erdők-mezők-vizes élőhelyek madarairól. Sőt, voltaképpen a kertbe betévedő madarakkal kezd, tippeket ad, hogy milyen odúkat készítsünk és mikor és hogyan etessük madarainkat, és milyen óvintézkedést tegyünk például a macskák ellen. Aztán a mezők, erdők, majd a vizes élőhelyek madarai következnek, mindegyik szektorból több, a területre jellemző madarat be is mutat képekkel. Voltak olyan madarak, amelyekről életemben nem hallottam, mint például a nyaktekercs :-D, amely egy erőszakos lakásfoglaló madár, a harkállyal rokon és szereti kilakoltatni szegény kotló cinegéket. Aztán ott van a csilpcsalpfüzike (most őszintén, ki a fene találta ki ezt a nevet? :-D állítólag a csip-csup éneke miatt, de akkor miért nem csipcsupfüzike?), amely kis olajzöld madárka. Vagy akár a gulipán (egyetlen percig gondolkodtam, hogy ez mintha valamiben szerepelt volna, hát persze, Gulipán kisasszony Ransom Riggs sorozatából), aki nagyon bátran védi a csemetéit és akár sérültnek, szárnyaszegettnek tettetik magukat, hogy a ragadozó figyelme rájuk terelődjön. Aztán a fattyúszerkő, amiről nem volt bővebb magyarázat, úgyhogy ennek pluszban utánanézek :-D (meg is van: https://moly.hu/karcok/1395229)
„A múlt század fordulóján Magyarországon, de nyugodtan mondhatjuk Európa-szerte, a mai értelemben vett természetvédelem legfeljebb csak csírázott, szárnyait bontogatta… De mások voltak a körülmények is. A hatalmas erdőket még nem éktelenítették a tarvágások, nem sivítottak a motoros fűrészek, de a fejsze is csak télen csattogott. A mezőket nem árasztották el vegyszerekkel, nem ismerték az alattomos gyilkost, a DDT-t, a folyók és tavak vize tiszta volt, bárki ihatott belőle. A réteken kézzel kaszáltak, ismeretlen volt a túzok, a haris vagy a fürj számára halálos veszélyt jelentő kaszálógép. A folyókat gyönyörű fűz-nyár ligeterdők kísérték, melyekben milliónyi madár fészkelt és énekelt.”