Melyiket ​ismered? 4 csillagozás

Egy aktuális olvasmányom kapcsán eltűnődtem életem identitásformáló könyvein, megpróbálván összeszedni mindet, a kezdetekig visszamenőleg. Nos, a kezdet alighanem ez. Azt már nem tudnám megmondani, mennyi tudatosság volt abban, hogy legifjabb éveimben oly nagy mennyiségben adtak a kezembe természettel kapcsolatos könyveket az őseim (érdekes módon még a nagyszüleimmel kapcsolatos felolvasós emlékeim is jobbára ilyen természetbarát könyvekről szólnak); lehet aztán, hogy voltak másmilyenek is, csak nekem ezek maradtak meg leginkább. Olvasd ezt a gyerekeddel, illetve add ezt a kezébe olvasás-gyakorlási céllal, és nagyjából biztos lehetsz abban, hogy menthetetlenül nécsörfrík – oké, ide ez stilisztikailag nem passzol, maradjunk hát annál, hogy természetimádó – válik belőle.

Aminek vannak azért előnyei is. Például olcsó hobbijai lesznek. Csak akadjon a közelben valami erdőféleség, ahová kijárhat futni.

Nagyon szép, igényes, érdekes és fa alakú (!!!!!!) könyv. Csillagos ötös.

Gyerekkorom könyve, de csak a formájára emlékszem, szerintem nem olvastam annak idején. Most viszont nagyon jó volt elővenni gyerekeimmel. Talán még kicsik hozzá, de a madarakkal való ismerkedést nem lehet túl korán kezdeni. Sajnos szerintem mi már nem tudunk olyan gazdag madárvilágot megfigyelni a kertünkben, mint a könyv keletkezése idején tudtak az emberek, épp ezért nagyon fontos, hogy legalább azt megőrizzük a természetből, amit még lehet!

jaaaaaaaaaaaj. :) jó, hogy ezt megtaláltam itt. talán az első könyv, ami rémlik gyerekkoromból. nagyonnagyon szeretem.

update 2018.06.15.

Gyakorlatilag a férjemmel folyamatosan olvassuk, elő-elővesszük. Kicsi, könnyen szállítható, nem kemény borítós és megunhatatlan. A saját példányomon van némi zsírkréta nyom (ez én voltam) és gyöngybetűkkel a képek alá írva tollal a madarak nevei (ez anyu volt). Valahol ezzel a könyvvel kezdődött a minden: hogy anyukámnak a GYES alatt új hobbija lett, az Oxigén című rádióműsornak és Schmidt Egonnak köszönhetően, az én sorsomat meg a dolog megpecsételte. :D
A könyv ma már retronak számít, a történetek kissé egy kaptafára íródtak, vad izgalmak nincsenek bennük. Zsuzsika jön a kis vödörrel, megcsodál egy állatot, és az öreg, bölcs, bajuszos bácsi megmondja a tutit. Kb ennyi. De mi szeretjük ennek a világnak a békéjét, és a sok-sok ismeretet amiért érdemes újra és újra elolvasni, nem lehet mindent megjegyezni egyszerre. Imádom hogy minden meséhez van egy fa, kedvencem az égkék hátterű, sárga fagyöngyös rajz. Ettől mindig kirándulhatnékom támad.