Madárdalos ​emlékeim 10 csillagozás

Érdekes történetek énekesmadarakról
Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim

Tiszteletbeli elnökünk, Schmidt Egon író, ornitológus legújabb könyve, a Madárdalos emlékeim címmel az MME kiadásában jelent meg. A 2009-ben Kossuth-díjjal is kitüntetett szerzőnek mintegy 70 műve látott napvilágot, melyek az állatokról szólnak, s tükrözik mély természetszeretetét, lelkes rajongását a madarak, és elhivatottságát a madárvédelem iránt. A Madárdalos emlékeim könnyed stílusú, olvasmányos mű, mely 239 oldalon 79 magyar fotós 189 fotójával illusztrált. A kötetből az élményeken túl megismerhetjük többek között a pipiskék példás házasságát, az erdei pacsirta nem túl szerencsés magyar névválasztását vagy a seregélyek mesteri hangutánzó képességét.

>!
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158174541

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!
Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim

Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim Érdekes történetek énekesmadarakról

Szentűl megfogadtam, hogy ezt a fogni is pompás, ránézésre is gyönyörű könyvet most majd nagyon-nagyon lassan és igazán figyelmesen olvasom. Hátha mindaz a szépség, ismeret, tudás és bölcsesség, ami benne van, majd valahogy átszáll a fejembe. Aztán csak nézegettem az egyes madárcsaládok hazánkban is előforduló énekes fajait, élveztem a lelkes mesélést, követtem a szerzőt és megannyi barátját, kollégáját hazánk csodás tájain, búsongtam az elveszett élőhelyek felett, de leginkább ringatóztam a kedves emlékekben, hangulatokban, amik ezekhez a fantasztikus apró lényekhez fűződnek. Félek, hogy az egyes ismertető jegyeket már sosem fogom tudni, sem elkülöníteni, sem megjegyezni. Valószínűleg nem lettem bölcsebb, de ettől az olvasástól sokkal gazdagabbnak érzem magam.

Pudlimoly78>!
Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim

Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim Érdekes történetek énekesmadarakról

Schmidt Egonban most sem kellett csalódnom. Ezúttal madárfajokra, esetenként tágabb rendszertani kategóriákra bontva mesél az olvasónak a szívének oly kedves madárénekkel kapcsolatos történeteket. A szerzővel ezúttal is ellátogattunk a klasszikus, minden Schmidt Egont kedvelő olvasó számára ismert helyszínekre – így többek között a Dinnyési-fertőre, Apajpusztára vagy a tiszateleki ligeterdőkbe –, de megjelentek új madarászélmények is, például a Pilisből vagy Nyíregyháza környékéről. Egon bácsi ismét a rá jellemző szeretettel, tisztelettel és páratlan szakértelemmel beszél a madarakról, békákról, a minket körülvevő varázslatosan sokszínű élővilágról. Szívből remélem, hogy sok könyvét olvashatjuk még!

Smici P>!
Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim

Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim Érdekes történetek énekesmadarakról

Szerencsére vannak a természettudománynak, azon belül az ornitológiának is hazai kiválóságai, mint Schmidt Egon. Mindig öröm kézben tartani egy-egy újra kiadott művét, vagy mint jelen esetben is, egy teljesen új kiadványt. Mivel nem ismertem még a teljes életművét, ennél a kötetnél is azt hittem, hogy újrakiadás, mint a Madarakról – mindenkinek című remekművénél.

A létezik valami, ami folyamatosan változik, alakul és átalakul, akkor az a természet. Minden kiadvány egy bizonyos ideig aktuális, majd itt-ott változnak az adatok, de összességében mindig hasznos információkkal látja el az olvasót, és ami a legfontosabb, rámutat arra, mennyire törékeny dolog a természet, és mennyire fontos a védelme.
Nincs ez másképp a Madárdalos emlékeim című kötetnél sem. A szerző legkedvesebb énekesmadarain keresztül próbálja közelebb hozni az embert a természettel, célja, hogy bemutassa, milyen sokszínű a hazai énekesmadár-állomány.

A könyv egy jól követ egy bizonyos rendszertani sémát is. Pintyfélék, cinegefélék, rigók mind-mind külön, következetesen vannak bemutatva, a szerző velük való több múltbéli élményén keresztül. Kedves történetek ezek, akkor is, ha Egon bácsi többször is ismétli magát, de ezzel nem volt semmi bajom, legalább jobban rögzültek egyes helyszínek és történetek.
Ezeken a kis kalandokon keresztül a szerző szomorú, pusztító dolgokra is felhívja figyelmünket. Nem csak a környezet pusztítása, és a felmelegedés alakítja át radikálisan a tájak képét, hanem az emberi ostobaság is. Schmidt többször is kiemeli a déli országokban történő értelmetlen madárbefogást, madárpusztítást. Cipruson, Olaszországban, Máltán hálókkal, léppel fogják be a madarakat étkezési, úgymond kulináris célból, vagy egyszerűen csak kedvtelésből lövik le őket. Egyszer, amikor részt vettem a Tatai Vadlúdsokadalmon, pont ebben a témában volt egy érdekes, de nagyon is elszomorító előadás.

A könyv kitér az örömteli pillanatokra is, amikor egy-egy faj populációjának gyarapodásáról, vagy egy új faj megjelenéséről tud beszámolni. Ma már talán furcsa, és idegennek tűnő akció az az 1974-es fecskementés, amikor a túl korán érkező hideg miatt a kis madarakat repülővel szállították a déli tengerpartokra, hogy a fiatal egyedek mindenképp útra tudjanak kelni, és így túlélési esélyük megnövekedhessen.

Schmidt Egon a kövirigó kapcsán arról a szomorú hírről számol be, hogy Magyarországról eltűnt ez a szép madár. Legújabb kutatások szerint itt-ott, azaz szórványosan, kis egyedszámban mégis előfordul, és költ is. Jó példa ez arra, hogy bár a könyv az írása pillanatában aktuális, de egy-két évvel később, ha az ember olvassa, érdemes utánanézni a friss adatokért. Ettől függetlenül örvendetes, hogy ez a tarka madár újra otthon érzi magát nálunk.

Ez a könyv számadás, Schmidt Egon életművének méltó lezárása. Érzi az idő gyors és feltartóztathatatlan múlását a szerző is, itt-ott az írások közé bujtatva meg is említi, hogy valószínű már nem fog látni egyes fajokat, tájakat. Ez a könyv egy óriási, elvitathatatlan, szenvedéllyel fűszerezett, megannyi kalanddal átitatott életmű méltó összefoglalója és lezárása. Aki a természetet szereti, annak kötelező darab.
A kiadásról is csak pozitívat lehet mondani. Szép a borító, szép, minőségi lapok alkotják a könyvet. Az írások közt elhelyezkedő, az illuszrálásra szolgáló fényképek egytől-egyig szemet gyönyörködtető, csodálatos felvételek, melyek nemcsak az adott fajt, hanem annak egyes mindennapi mozzanatait is megörökítették. A kisebb számban előforduló rajzokról is csak annyit lehet mondani, hogy minőségi, gyönyörű alkotások.

Ágh_Nóri>!
Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim

Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim Érdekes történetek énekesmadarakról

Adós voltam a könyvhöz és Schmidt Egonhoz is. Mikor úgy egy éve megkaptam a könyvet, még csak kinyitottam, rácsodálkoztam, hogy milyen szépen szerkesztett és mennyi jó képpel van tele. A stílus a szokásos Schmidt Egon-os, állapítottam meg, majd félretettem. Aztán eljött 2022 december és Egon bácsi meghalt, és egyszerre hirtelen nagyon vádlón kezdett nézni rám a kékbegy a borítón, hogy „hát, most sem olvasol el?” Dehogynem drága kismadár és milyen jól tettem!
Nem tudom, hogyan érintett volna meg ez a madárdalos, kicsit visszatekintős, életösszegzős gyűjtemény egy évvel ezelőtt, de most minden mondatnak súlya volt. Ha néha Egon bácsi elgondolkodva csak annyit írt, hogy „remélem még eljutok ide ismét madarászni” vagy „talán én már az életemben többet nem fogom látni/hallani”, összeszorult a szívem. Igen, földi mértékkel mérve ő már valóban nem fog látni dolgokat, már nem fog kisétálni a Farkasréti temetőbe vagy a Népligetbe, de folytatódni fog tovább (reméljük minél tovább). A fák és bokrok minden évben újra meg fognak telni madárdallal és ha figyelmesen sétál az ember akár egy közparkban, akár egy halastó gátjánál, mindig fog látni fura figurákat, akik zöld-barna ruhákban, nyakukban távcsővel, kezükben néha madárral, néha csak jegyzetfüzettel ott járnak-kelnek. És ha megkérdezik őket, hogy ismerik-e Schmidt Egont, nem csak annyit válaszolnak, hogy igen, hanem azt is megmondják, melyik könyvét olvasták először, vagy hányszor várták a Kossuth rádión az Oxigén című műsort, hogy jöjjön az aktuális madárhang válogatás tőle.

Mire végére értem a könyvnek, elkezdődött az idei terepszezonom az odútelepen, ahol madarakat figyelek meg. Kiértem az erdőbe, és egy hosszú, se veled – se nélküled tél után újra felcsendült a kora tavaszi madárdal. Cinegék, fekete rigó, csuszka, vörösbegy, sőt még erdei pinty is dalolt, védte a nehezen megszerzett revírt vagy próbálta elcsábítani a környék legjobb tojóját. Néha csak úgy megálltam, hogy ne csak az erdő, az én szívem is megteljen madárdallal. Köszönjük kedves Schmidt Egon, hogy közel hoztad hozzánk a természetet és megtanítottál minket arra, hogy akár egy séta a Gellért-hegyen is lehet igazi természeti élmény, csak szemeket, füleket és a szívünket kell kinyitni. Emléked legyen örökké áldott!


Népszerű idézetek

Szelén>!

    Emlékszem, már gyerekfejjel megfigyeltem, hogy majd mindig kettesben szaladgálnak és eszegetnek. A búbospacsirtáknál nincs színezeti különbség hím és tojó között, de azért tudtam, hogy párokról van szó, amelyek a téli időszakban is összetartanak. Ezt nagybátyám, akit érdekelt a madárvilág, megerősítette. A pipiskék példás házasságban élnek – mondta –, az emberek tanulhatnának tőlük.

9-10. oldal, Pacsirták (MME, 2022)

Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim Érdekes történetek énekesmadarakról

Kapcsolódó szócikkek: pacsirta
Ágh_Nóri>!

Mindez ma már csak gyönyörű, de egyben nagyon szomorú emlék. Mert az ártéri erdőket azóta kivágták, velük eltűnt Magyarországról a nagy fülemüle, és ha énekes rigók esetleg fészkelnek is a felnövekvő bozótosban, nagy fülemüle strófákat már nincs kitől tanulniuk. Valaki az íróasztalnál ülve döntött. Valaki, aki talán soha nem járt ott, soha nem hallotta a nagy fülemülék kórusát, nem gyönyörködött az énekes rigók hajnali és alkonyati koncertjében, csak aláírta azt a papírt, ami lehetővé tette, hogy a fejszék és a motoros fűrészek halomra döntsék a hatalmas nyárfákat, az öreg füzeket a szőke folyó mindkét partján.

146

Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim Érdekes történetek énekesmadarakról

Kapcsolódó szócikkek: fülemüle · rigó
Ágh_Nóri>!

Hallgattam és emlékeztem arra a sok szép kirándulásra, és ahogy az azóta már rég porladó Begyikék énekeltek. Langyosan melegítettek a márciusi napsugarak, méhecskék döngtek a virágok körül, és az egyik árvácska sárga szirmai megbillentek, amikor könnycsepp hullott közéjük. Emlékeztem, miközben a közelben tovább énekelt a vörösbegy…

59-60

Schmidt Egon: Madárdalos emlékeim Érdekes történetek énekesmadarakról


Hasonló könyvek címkék alapján

Orbán Zoltán: Madárbarátok nagykönyve
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó
Orbán Zoltán: Madárbarátok könyve
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Haraszthy László: Sasok Magyarországon és a világban
Sterbetz István: Amerre a madár jár
Philippe J. Dubois – Élise Rousseau: Tyúkeszűek-e a madarak?
Zelei Anna: Az elveszett erdő
Lawrence Anthony – Graham Spence: Babilon bárkája
R. T. Peterson – G. Mountfort – P. A. D. Hollom: Európa madarai