Kígyókról, ​békákról 6 csillagozás

Azt hiszem Schmidt Egon nyugodtan nevezhető a magyar Durrellnek. Éppolyan szórakoztató kalandjai voltak gyerek – és felnőtt korában, kár, hogy ezekből nem írt gyűjteményes könyvet. A gyerekeknek szóló, fiktív történetbe ágyazott természetmeséi sajnos didaktikusabbak és naivabbak Durrell munkáinál. Ez a könyv nem ilyen, persze nem ér a nyomába A családom és egyéb állatfajtáknak, de azért lépten-nyomon bukkannak fel benne szórakoztató apró sztorik. A kétéltűekről, hüllőkről ugyanolyan szeretettel ír, mint a madarakról, sok érdekes, hazai fajokra vonatkozó infó is van benne. Vicces apróság, hogy a könyv 77-ben jelent meg, még bőven az előző rendszerben, így a rákosi viperát még bőven a „fedőnevén”, parlagi viperaként említi. Kiszámoltam, akkoriban anyukám 23 éves volt, belegondolva előnyére is változott a világ: Schmidt Egon még az utak mentén látható, bottal-kövekkel agyonvert békák, kígyók tömegeiről ír, ma már szerencsére ez a jelenség nem általános. A digitális fényképezőgépek megjelenésével sokkal inkább látni kígyókat körbeálló, fotózó turistacsoportot, mint botokkal hadonászó embereket.

Rettentő hasznos ismeretterjesztő könyv, sok újat megtudtam belőle hazai fajokról is, viszont a szemlélete néha megmosolyogtatóan régi. Például még pozitívumként értékeli az otthoni állattartást és az ékszerteknősök behozatalát Magyarországra, holott ma már tudjuk, mekkora kárt tesznek a természetben a megunt és szabadon engedett idegenhonos állatok. Például épp az ékszerteknős, ami nagyobb és erősebb lévén kiszorítja természetes élőhelyeiről a nálunk őshonos mocsári teknőst. Amellett bár egy jövőbe néző szemüvegen át láthatta volna Schmidt Egon a könyv megírásakor az MME Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztályát, annak lelkes tagjait, akikkel tegnap együtt kirándultam! :) Remélem tud róluk ma és örül nekik.

Schmidt Egon ezúttal a hüllőkről és a kétéltűekről mesél olvasóinak a tőle már megszokott szakértelemmel és szeretettel. A hazai fajok ismertetése mellett egzotikus fajokról szóló érdekes történetek, adatok is színesítik a könyvet. Az állatok világában jártas személyként is találkoztam benne olyan fajokkal, amikkel korábban még soha – ilyen volt például a meghökkentő külsejű cafrangos teknős. Mennyivel könnyebb dolgunk van nekünk, mai olvasóknak, mint a könyv megjelenésekoriaknak! Csak beírjuk a keresőbe az állatok nevét, és rengeteg képet, videót nézhetünk róluk, míg az akkori érdeklődőknek sokszor fáradságos munkával kellett befogni bizonyos fajokat, hogy megfigyelhessék őket – ez ma már elképzelhetetlen. Habár néhol már elavultak a műben olvasható tanácsok, statisztikák, szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szeretne többet megtudni ezekről a kissé „nemszeretem” élőlényekről és lenyűgöző világukról. :)

Nagyon lelkes szerző, érdekesen és néha viccesen ír ezekről a „nemszeretem” állatokról. Minden fejezet kb. ugyanúgy épül fel: személyes élmények, megfigyelés vagy állattartás élményei, a fajok bemutatása, hasznuk-káruk, majd a terráriumi tenyésztés feltételei. Könnyen olvasható tudományos szöveg, gyermekeknek is ajánlott. Pár rajz és fénykép is díszíti a könyvet.
A szerző minden fejezetben retteg az oktalan állatpusztítóktól és állatkínzó gyerekektől. Talán az ő írásainak hatására is, de most már jobbnak tűnik a helyzet, mint a könyv megjelenésének idején, ezelőtt 40 évvel.
A legérdekesebb tényt az utolsó fejezetben találtam, ahol a jogszabályokról ír. Ha egy fajt védetté nyilvánítanak, védettek lesznek a kitömött példányok és a preparátumok is!