Kígyókról, ​békákról 5 csillagozás

Schmidt Egon: Kígyókról, békákról

„Kígyót, ​békát kiabált rá”, szokták mondani azokra, akik nem éppen a legszebbet mondják embertársaikról. De miért éppen kígyót és miért éppen békát? Ez az a kérdés, amit viszont senki sem tud érdemben megválaszolni. Nem tudunk felelni rá, hogy miért éppen a kígyó és a béka társult tudatunkban a rossz, a gyűlöletes és az undorító fogalmával, olyannyira, hogy száz ember közül sajnos még ma is legalább kilencven botot vagy követ ragad, ha gyanútlanul sütkérező kígyóba, az ösvényen átigyekvő békába botlik. Tudatosan irtjuk, pusztítjuk ezeket az állatokat, holott ha másért nem is, de mint a rágcsálók és rovarok tizedelői, nagy gazdasági hasznuk miatt feltétlenül kíméletet érdemelnének.
E könyv egyik legfontosabb célja, hogy megkísérelje a kétéltűek és a hüllők „becsületét” helyreállítani. A különböző fejezetek során igyekeztem a békákat, gyíkokat, kígyókat és társaikat tárgyilagos megvilágításba helyezve, kicsit megkedveltetni az olvasóval. Elmondani egyet és mást a hazai és a… (tovább)

>!
Natura, Budapest, 1977
204 oldal · ISBN: 9632330250 · Illusztrálta: Bernát Sándor

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Amrita I>!
Schmidt Egon: Kígyókról, békákról

Azt hiszem Schmidt Egon nyugodtan nevezhető a magyar Durrellnek. Éppolyan szórakoztató kalandjai voltak gyerek – és felnőtt korában, kár, hogy ezekből nem írt gyűjteményes könyvet. A gyerekeknek szóló, fiktív történetbe ágyazott természetmeséi sajnos didaktikusabbak és naivabbak Durrell munkáinál. Ez a könyv nem ilyen, persze nem ér a nyomába A családom és egyéb állatfajtáknak, de azért lépten-nyomon bukkannak fel benne szórakoztató apró sztorik. A kétéltűekről, hüllőkről ugyanolyan szeretettel ír, mint a madarakról, sok érdekes, hazai fajokra vonatkozó infó is van benne. Vicces apróság, hogy a könyv 77-ben jelent meg, még bőven az előző rendszerben, így a rákosi viperát még bőven a „fedőnevén”, parlagi viperaként említi. Kiszámoltam, akkoriban anyukám 23 éves volt, belegondolva előnyére is változott a világ: Schmidt Egon még az utak mentén látható, bottal-kövekkel agyonvert békák, kígyók tömegeiről ír, ma már szerencsére ez a jelenség nem általános. A digitális fényképezőgépek megjelenésével sokkal inkább látni kígyókat körbeálló, fotózó turistacsoportot, mint botokkal hadonászó embereket.

Rettentő hasznos ismeretterjesztő könyv, sok újat megtudtam belőle hazai fajokról is, viszont a szemlélete néha megmosolyogtatóan régi. Például még pozitívumként értékeli az otthoni állattartást és az ékszerteknősök behozatalát Magyarországra, holott ma már tudjuk, mekkora kárt tesznek a természetben a megunt és szabadon engedett idegenhonos állatok. Például épp az ékszerteknős, ami nagyobb és erősebb lévén kiszorítja természetes élőhelyeiről a nálunk őshonos mocsári teknőst. Amellett bár egy jövőbe néző szemüvegen át láthatta volna Schmidt Egon a könyv megírásakor az MME Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztályát, annak lelkes tagjait, akikkel tegnap együtt kirándultam! :) Remélem tud róluk ma és örül nekik.

Gáborr_Nagy>!
Schmidt Egon: Kígyókról, békákról

Nagyon lelkes szerző, érdekesen és néha viccesen ír ezekről a „nemszeretem” állatokról. Minden fejezet kb. ugyanúgy épül fel: személyes élmények, megfigyelés vagy állattartás élményei, a fajok bemutatása, hasznuk-káruk, majd a terráriumi tenyésztés feltételei. Könnyen olvasható tudományos szöveg, gyermekeknek is ajánlott. Pár rajz és fénykép is díszíti a könyvet.
A szerző minden fejezetben retteg az oktalan állatpusztítóktól és állatkínzó gyerekektől. Talán az ő írásainak hatására is, de most már jobbnak tűnik a helyzet, mint a könyv megjelenésének idején, ezelőtt 40 évvel.
A legérdekesebb tényt az utolsó fejezetben találtam, ahol a jogszabályokról ír. Ha egy fajt védetté nyilvánítanak, védettek lesznek a kitömött példányok és a preparátumok is!


Népszerű idézetek

Amrita I>!

Az egyre szaporodó autóutak és a növekvő forgalom egyébként egész Európában nagy természetvédelmi problémákat okoz. A legkülönbözőbb madarak, elsősorban az éjszaka vonuló lappantyúk és társaik, számos apró emlős, hörcsögök, sünök, ürgék és mókusok mellett igen nagy a veszteség a kétéltűek és a hüllők táborában is. Békák, gőték, siklók százai, sőt, nyugodtan mondhatom, ezrei pusztulnak el így minden nagyobb forgalmú úton a száguldó kerekek alatt.

46-47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bancsi Péter: A hüllők és kétéltűek világa
Edward S. Barnard: Békák
Kraig Adler – Tim Halliday (szerk.): Kétéltűek és hüllők
Chris Mattison: Kígyók – Képes kígyókalauz
Lendvai Csaba – Kincses László (szerk.): Helyi védett természeti értékek Budapesten
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Eugène Bruins: Terráriumok enciklopédiája
Bálint Ágnes: Micsoda pók a vízipók!
Veres László: Hegyvidékek élővilága
Török Szilvi: Állatfa