Csodálatos ​madárvilág 85% 12 csillagozás

Valaki írta hogy inkább lexikonszerű, mi mégis első betűtől az utolsóig olvastuk. Így is teljesen élvezhető, mivel nem száraz fajleírások, hanem szokás szerint anekdotázik is a szerző. Borzasztó érdekes olvasni már csak azért is, hogy mi minden változott meg Schmidt Egon fiatalkora óta a természetben. Sajnos főként szomorú változások ezek: amikor elsorolja, mi hol élt, ami már nincsen ott. Eltűnt a kövirigó, megritkult a vízirgó, és még annyi más. Tudománytörténeti érdekesség is, hiszen a Madártani Intézet ma már nem működik, helyette civilszervezetként a Magyar Madártani Egyesület végzi nagyjából ugyanazt a munkát, illetve sokat változtak a kutatási módszerek. Csapóhálót és hátizsákból előszedett hívómadarat ma már senki nem használ. De van benne egy egész csomó időtálló ismeret is, és az a kedves, szeretetteljes hangvétel, amiért mindig érdemes elolvasni Schmidt Egon könyveit. Isten éltesse még sokáig Egon bácsit! :)

Információban igen gazdag könyv. Jó volt olvasni és az erdőt, mezőt járni olvasás közben. Csak azt sajnálom, hogy számos madárhangot már nem hallani, amelyet a szerző emleget illetve, hogy azokat talán már sosem ismerhetjük meg.

Nagyon hasznos és tartalmas könyv. Látszik, hogy nem csak úgy megírt könyv, hanem Schmidt Egon madarak iránti szeretete szinte leugrik a lapokról.

Egy ilyen könyvet nem úgy olvasunk általában, mint egy regényt, elejétől végéig, hanem ha egy-egy madárról akarunk valamit megtudni, akkor azt a részt nézzük meg. Nagyon szeretem ezt a könyvet is így használni, ha nemcsak a madárhatározók hivatalos leírásaira vagyok kíváncsi egy madárral kapcsolatban, hanem az életmódjáról is többet szeretnék tudni.
Nos, tegnap a kuvikról szóló részt lapoztam fel, ahol más bagyolfélékről is ír, és meglepődve olvastam, hogy Schmidt Egon Fekete István általa (is) örökszépnek nevezett regénye, a Hú főszereplőjét gyöngybagolynak azonosítja! De nem! Én most olvstam éppen, még friss az élmény, Hú egy uhu!!