A Kossuth-díjas ornitológus-író visszaemlékezése az elmúlt nyolc évtized szubjektív hangvételű krónikája. A kitelepítést is megélt szerző személyes sorsán keresztül a közelmúlt magyar történelmébe kapunk bepillantást. Ellátogatunk a közel hatvan évvel ezelőtti Budapesti Állatkertbe, az egykor nagy hírű Madártani Intézetbe, a népszerű Állatvilág folyóirat szerkesztőségébe, elkísérjük a szerzőt az író-olvasó találkozókra, és együtt járjuk vele hazánk varázslatos természeti tájait. Eközben kirajzolódik előttünk egy csodálatos ember portréja, aki küzdelmes életútja során gyári munkásból lett korunk egyik legismertebb és legolvasottabb természetírója.
A talicskától a Kossuth-díjig 6 csillagozás
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
A többi könyvéhez képest rendhagyó műfajú és zseniális könyv. Ezt az is olvassa el akit nem érdekelnek a madarak. Érdekes párja ez Dömötör Tekla Táltosok Pest-Budán című könyvének, ahol véget ér az egyik, ott kezdődik a másik. Egy roppant őszinte vallomás a II. világháború utáni Magyarországról, megszépítő nosztalgia nélkül. Egon bácsi kritikával figyelte azt ami körülötte történt, a maga módján lázadt, de mindeközben mégis itthon maradt. Szerintem rettentő érdekes életút. Dömötör Tekla könyvéhez hasonlóan rendkívül személyes hangvételű könyv. Eddig is kedveltem a szerzőt, de ebben még közelebb engedi magához az olvasót és kibontakozik előttünk egy igazán szeretetre méltó személyiség.
Inspiráló és elkeserítő: motivál és szomorít is vele, hogy régen éppannyira nem volt könnyű madarásszá lenni, annak maradni mint ma. Valahogy az ember úgy képzeli, hogy a régieknek könnyebb volt, több volt a megbecsülés meg kevesebb az eszkimó. De az a helyzet hogy semmivel nem volt jobb, és ma se jobb semmivel mint régen. Nem tanultunk a régiek bánataiból, sok szempontból ugyanott tartunk. De ha mindennek ellenére Egon bácsinak sikerült, miért ne sikerülhetne a mai fiataloknak is? Szóval hajrá gyerekek, ne adjuk fel… ;)
Nagy hatású, letehetetlen önéletrajzi regény mindazoknak, akik ismerik, kedvelik és nyomon követik Schmidt Egon munkásságát. De mindenkinek szívből ajánlom, akik szeretik a természetet, a madarakat, akik szeretnék gyermeküket ezen az úton terelgetni, mert rendkívül inspiráló: szorgalommal, kitartással és szívből jövő érdeklődéssel sokra viheti bárki bármely szakterületen. Egy nagyon gazdag, eredményekkel – és nehézségekkel is – teli életút megkoronázása ez az önéletrajzi mű. Személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy Schmidt Egon annyi sok könyv, újságcikk, rádióműsor után még megírta ezt nekünk, tisztelőinek. Olyan ez nekem, mint egy ajándék.
S hogy szülőfalumat ebben a könyvben is megemlíti a fülemülék kapcsán már csak plusz öröm.
Népszerű idézetek
Keve Bandi bátyám néhány nappal a belépésem után mondta nekem a következőket, s ezt aztán mindig szem előtt tartottam:
– Az intézetbe küldött érdeklődő levelekre azonnal válaszolni kell, függetlenül attól, hogy egy akadémikus vagy egy kisdiák fordul hozzánk! Utóbbi esetében nem tudhatod, nem ő lesz-e valamikor a Madártani Intézet igazgatója. Ha egy ilyen lelkes fiatal nem kap választ, elmegy a kedve, és mi elveszítünk egy adatközlő külső munkatársat.
127. oldal
Kádár János mellesleg évente többször is megfordult az Állatkertben. Mindig előzetes bejelentés nélkül jött a kísérőjével, a pénztárnál jegyet is váltott. Egy ízben, mikor utólag kiderült, hogy bent járt, Anghi professzor, az intézmény igazgatója alaposan leszidta a szerencsétlen jegykezelő asszonyt, amiért nem szólt neki. Ő azzal védekezett, és teljesen igaza volt, hogy a nagy forgatagban csak a feléje nyújtott jegyeket nézi, s nincs ideje arra, hogy mindenki arcába pillantson.
71. oldal
Bécsben megnéztünk mindent, a természettudományi múzeumot, a Hofburgot és persze az állatkertet is, s betértünk csak kíváncsiságból, minden vásárlási szándék nélkül „a Darvashoz” is. Az idősebbek biztosan emlékeznek még, ez a név fogalom volt Magyarországon. Darvas úr 1956-ban ment ki Bécsbe, ruhaüzletet nyitott, ahol egyebek mellett az akkor divatos orkánkabátot és farmernadrágot lehetett kapni, csupa olyasmit, ami hiányzott a korabeli budapesti üzletekből. Nagyon sok magyar járt hozzá vásárolni és itthon a következő mondás járta:
– Tudja hol van Bécsben a Stefansdom? Nem? Hát a Darvassal szemben.
95. oldal
Büszke és boldog voltam, hiszen Magyarországon én tenyésztettem először e szép madarakat. Óriási élmény volt számomra, egy külön korszak madarászéletemben. Az etetés idejére, amíg a sáskázni jártam, szabadságot vettem ki, ekkor mondta Ország Miska valakinek:
– Az Egon gyesen van a sámarigóival.
115. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista! 96% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Ballagó idő 93% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Napló 1984–1989 95% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Útra kelünk 96% ·
Összehasonlítás - Antal Imre: Pami 93% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Napló 93% ·
Összehasonlítás - Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött… 92% ·
Összehasonlítás - Szabó Lőrinc: Tücsökzene 92% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Napló 1968–1975 94% ·
Összehasonlítás - Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát 94% ·
Összehasonlítás