Bűnösök ​és titkosszolgák 1 csillagozás

Schmidt Attila: Bűnösök és titkosszolgák

Schmidt Attila újságíró több mint négy évtizeden keresztül foglalkozott bűnügyekkel. Jól ismeri az elmúlt negyven év legnagyobb port felverő ügyeit, számos bűnözővel és bűnüldözővel volt alkalma beszélgetni. Ebben a könyvében a rendszerváltás körüli évek bűnügyi panorámáját rajzolja meg.

>!
Athenaeum 2000, Budapest, 2006
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639615501

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

schummyka>!
Schmidt Attila: Bűnösök és titkosszolgák

Egész jó olvasmány volt, szinte kellemes csalódás.. (bár lehet tovább halogatom az elolvasását, ha nem írnak rám, hogy cseréljük el a könyvet:) A könyv fenti fülszövege nem teljes – kiegészíteném a hiányzó pár mondattal:
„A könyv anyaga a cím szerint oszlik két jól elkülöníthető részre. Az első felében köztörvényes, erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetőivel foglalkozik, a jellegzetes bűnözőtípusokat bemutatva. Itt többnyire olyan, gátlástalan bűnözők világát ismerjük meg, akik elnyerték büntetésüket (a Soós-féle rendőrgyilkosság tetteseitől Szlávy Bulcsúig). A második rész a sokat emlegetett titkosszolgálatokkal foglalkozik, és mélyinterjúkat tartalmaz azokkal a személyekkel, akik vezetői, irányítói voltak a magyar titkosszolgálatnak 1990 előtt, illetve utána. A nyilatkozatok hozzásegítik az olvasót a kényes kérdések tisztázásához.
A kötet 26 története, riportja jellegében és tanulságában természetesen különbözik egymástól, de valamiképpen mindegyik az elmúlt évtizedek magyar valóságának része.”
Az említett első rész 90 oldal, majd a titkosszolgálattal foglalkozó második a fennmaradó ~100 oldal. A 26 különböző történet nagyobbik része interjúszerűen van megírva, de azért előfordul egy-egy elmesélt/leíró formájú is.


Népszerű idézetek

schummyka>!

– Nálunk hova tartozott a titkosszolgálat?
– A Belügyminisztériumhoz, bár a szervezeti felépítés szovjet mintára történt.
– A katonai elhárítás és hírszerzés is a Belügyminisztériumhoz tartozott?
– Igen. Az állambiztonsági főcsoportfőnökség keretében működtek. A III/I volt a hírszerzés, a III/II az elhárítás, a III/III neve közismert, ez volt a belső elhárítás, amelyik a belső ellenzékkel foglalkozott, a III/IV-es csoportfőnökség a katonai elhárítást jelentette, a III/V-ös pedig a szakszolgálatot, amelynek egyebek között a különböző figyelés, telefonlehallgatás, levélellenőrzés volt a feladata.

100. oldal, Minden titkok ismerője, az Elnök (Athenaeum 2000, 2006)

schummyka>!

– Milyen átszervezést kellett megoldani a kémelhárítóknál?
– A profiljukat kellett elsősorban átalakítani. Fel kellett állítani a keleti irányba dolgozó osztályokat. Számítani kellett arra, hogy az addigi baráti országok is megkezdik ellenünk a hírszerzést, ezért egyebek között meg kellett szervezni például a Szovjetunió felől érkező, tehát KGB kémeinek elhárítását is.
– A kémelhárítás merről várhatta a főveszélyt?
– Elsősorban Románia felől. Legelőször ezt az osztályt állítottuk fel, a románok ugyanis még a „barátkozós” időszakban is kémkedtek ellenünk.

110. oldal, Minden titkok ismerője, az Elnök (Athenaeum 2000, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: kém

Hasonló könyvek címkék alapján

Barak Dávid: Elásott igazság
P. Gál Judit: Ördögök ügyvédei 3. – Gyilkos nők
Szabó László: Bűnügyi múzeum
Szabó László: 13 ügyész emlékezik
Nagy József: Miért ölték meg Labanc Annát?
Halász Kálmán: Csempészek nyomában
Fekete Gy. Attila – Szántó Gábor: Csecsemők a kukában
Korinek László: Bűnözési elméletek
Horkai József – Martinkó Károly: Hosszú, a gengszterek sofőrje
Balogh Jenő: Nyomor és büntettek