Schmidt Attila újságíró több mint négy évtizeden keresztül foglalkozott bűnügyekkel. Jól ismeri az elmúlt negyven év legnagyobb port felverő ügyeit, számos bűnözővel és bűnüldözővel volt alkalma beszélgetni. Ebben a könyvében a rendszerváltás körüli évek bűnügyi panorámáját rajzolja meg.
Bűnösök és titkosszolgák 1 csillagozás
Enciklopédia 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Egész jó olvasmány volt, szinte kellemes csalódás.. (bár lehet tovább halogatom az elolvasását, ha nem írnak rám, hogy cseréljük el a könyvet:) A könyv fenti fülszövege nem teljes – kiegészíteném a hiányzó pár mondattal:
„A könyv anyaga a cím szerint oszlik két jól elkülöníthető részre. Az első felében köztörvényes, erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetőivel foglalkozik, a jellegzetes bűnözőtípusokat bemutatva. Itt többnyire olyan, gátlástalan bűnözők világát ismerjük meg, akik elnyerték büntetésüket (a Soós-féle rendőrgyilkosság tetteseitől Szlávy Bulcsúig). A második rész a sokat emlegetett titkosszolgálatokkal foglalkozik, és mélyinterjúkat tartalmaz azokkal a személyekkel, akik vezetői, irányítói voltak a magyar titkosszolgálatnak 1990 előtt, illetve utána. A nyilatkozatok hozzásegítik az olvasót a kényes kérdések tisztázásához.
A kötet 26 története, riportja jellegében és tanulságában természetesen különbözik egymástól, de valamiképpen mindegyik az elmúlt évtizedek magyar valóságának része.”
Az említett első rész 90 oldal, majd a titkosszolgálattal foglalkozó második a fennmaradó ~100 oldal. A 26 különböző történet nagyobbik része interjúszerűen van megírva, de azért előfordul egy-egy elmesélt/leíró formájú is.
Népszerű idézetek
– Nálunk hova tartozott a titkosszolgálat?
– A Belügyminisztériumhoz, bár a szervezeti felépítés szovjet mintára történt.
– A katonai elhárítás és hírszerzés is a Belügyminisztériumhoz tartozott?
– Igen. Az állambiztonsági főcsoportfőnökség keretében működtek. A III/I volt a hírszerzés, a III/II az elhárítás, a III/III neve közismert, ez volt a belső elhárítás, amelyik a belső ellenzékkel foglalkozott, a III/IV-es csoportfőnökség a katonai elhárítást jelentette, a III/V-ös pedig a szakszolgálatot, amelynek egyebek között a különböző figyelés, telefonlehallgatás, levélellenőrzés volt a feladata.
100. oldal, Minden titkok ismerője, az Elnök (Athenaeum 2000, 2006)
– Milyen átszervezést kellett megoldani a kémelhárítóknál?
– A profiljukat kellett elsősorban átalakítani. Fel kellett állítani a keleti irányba dolgozó osztályokat. Számítani kellett arra, hogy az addigi baráti országok is megkezdik ellenünk a hírszerzést, ezért egyebek között meg kellett szervezni például a Szovjetunió felől érkező, tehát KGB kémeinek elhárítását is.
– A kémelhárítás merről várhatta a főveszélyt?
– Elsősorban Románia felől. Legelőször ezt az osztályt állítottuk fel, a románok ugyanis még a „barátkozós” időszakban is kémkedtek ellenünk.
110. oldal, Minden titkok ismerője, az Elnök (Athenaeum 2000, 2006)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Barak Dávid: Elásott igazság 91% ·
Összehasonlítás - P. Gál Judit: Ördögök ügyvédei 3. – Gyilkos nők 88% ·
Összehasonlítás - Szabó László: Bűnügyi múzeum ·
Összehasonlítás - Szabó László: 13 ügyész emlékezik ·
Összehasonlítás - Nagy József: Miért ölték meg Labanc Annát? ·
Összehasonlítás - Halász Kálmán: Csempészek nyomában ·
Összehasonlítás - Fekete Gy. Attila – Szántó Gábor: Csecsemők a kukában ·
Összehasonlítás - Korinek László: Bűnözési elméletek ·
Összehasonlítás - Horkai József – Martinkó Károly: Hosszú, a gengszterek sofőrje ·
Összehasonlítás - Balogh Jenő: Nyomor és büntettek ·
Összehasonlítás