Az Utazás Hiába narratív versei önmagukban egy nagyobb történet töredékei, egymás mellé rendezve pedig egy hosszabb történetet, sőt sorsot sejtetnek. Az élesen megrajzolt pillanatok (a tálban felejtett, penészből szakállt eresztő málna, a folyópart a suhanó, felnéző evezősökkel, a fülét szemüvegszárral piszkálgató öreg férfi) mind-mind olyan jelentéktelennek tűnő részletek, amelyek később mégis fellökődnek az emlékezetünkben, és emblematikus sűrűséggel válnak egy-egy időszak emlékképeivé. Mert az emlékezet éppen úgy működik, ahogyan ezek a versek: nem a lényeges, hanem a jelentéktelen, mulandó pillanatok égnek a tudatba, a vonuló madarak, egy székre hajított bársonyruha, a sülő rákok szaga egy tengerparti sétán, vagy egy csók különös íze egy autóban. És ezek az emléktöredékek kísérik aztán halálig az embert, ezekből a mozaikokból állítjuk össze azt, akik voltunk: valahai, eltűnő arcainkat.
Utazás hiába 1 csillagozás
Kiemelt értékelések
Meglepve tapasztaltam, hogy még nem volt fent a Molyon. A könyvesboltban akadtam rá, amikor a Merítés-díj líra kategóriájába kerestem köteteket. Igaz, utóbb észrevettem, hogy ez 2014-es megjelenés, de egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, sőt!
Tóth Krisztina az utószóban nagyon jól megragadta, hogy mi ezeknek a verseknek a különös ismertetőjegye: az élet egy-egy jelentéktelen momentumát úgy adják vissza, hogy az egy nagyobb történetet mond el. Látszólag súlytalan, nyúlfarknyi versek, és amelyik hosszabb, az is rövid sorokba van tördelve. De mégis mindegyik úgy végződik, hogy üt.
Eredetileg öt teljes csillagot akartam adni rá, mert az első rész tényleg olyan, hogy minden vers ötcsillagos. Aztán egy kicsit leült nekem, de egészében megfogott. És az alapján, amit T. K. ír a szerzőről – hogy megtöltötte élettel a környezetét –, szerettem volna ismerni.
Népszerű idézetek
Sláger
Say you love me.
Vagy üljünk csak itt az ágy szélén
hallgatag, a lepusztult hálószobában.
Épp a tóra látnánk innét…
Ősz van már,
vagy inkább tél,
és a csontjaimban érzem, mint Dombey úrfi
a hideget.
Heve nincs a tűznek, hiába okádja sárkány
a lámpaernyőn. Elhervadt
a zöldvirágos ágynemű, körmöd kemény,
bőröm alá bebújt a naftalinszag.
Üres szekrényben dermednek a vállfák,
másikban divatjamúlt zakók,
pecsétes nyakkendők várnak még néhány
apró szerepre,
vacsorára, díszvendégségre.
Élsz még?
Vagy ha hozzád érek, egy ujjal megérintlek,
eldőlsz, mint kitömött báb?
Cry me a river.
I cry a river over you.
November
egy kitartott hang
egy tündöklő Á
szárnyal a kert fölött
az utolsó alma földre hull
gurul a mező felé
oda soha nem ér
megül a fűben
és az a hang csak száll céltalan
a kert fölött
nem pihen
de végül elmerül
a fák között
kezdődhet a csönd
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rozsnyói Ferenc: Antracit éjjelek 96% ·
Összehasonlítás - Sütő Zsolt: Lélekzet-szútra ·
Összehasonlítás - T. G. Adrienn: 50 lépés Velencében ·
Összehasonlítás - Farkas Anita: Rólunk szól ·
Összehasonlítás - Hajnal Éva – Márkus László (szerk.): Hangok és harangok ·
Összehasonlítás - Szabó Anita: 33 Lélekcsepp ·
Összehasonlítás - Gregorij Martonov: Szerotonin ·
Összehasonlítás - Lovász Szilárd: Mindez csupán színjáték ·
Összehasonlítás - Kolláth Zsolt: Partra lépek ·
Összehasonlítás - Török Viola: Soha ne nézz vissza! ·
Összehasonlítás