Nők, ​délutáni fényben 5 csillagozás

Összesen nyolcan! olvasták ezt a könyvet, pedig nagyon is megéri. Minden harmincon túli hölgynek ajánlom és bátran férfiaknak, hogy tudjanak segíteni, megértőbbek lenni a kedvesükkel.
Köszönöm Scherter Juditnak, hogy megírta ezt a könyvet, amitől azt érzem, hogy mégiscsak nő vagyok, ha éppen máshogy működöm már, akkor is. Csodálatos volt érezni, hogy nem vagyok egyedül, hogy nem vagyok felesleges, és nem vagyok hibás. Hogy ez amolyan átmeneti állapot még akkor is, ha már évek óta tart.
Köszönet azért is, hogy ennyi oldalról körbe járta a témát, tényleg. A teljesség igénye nélkül: orvosok tapasztalatai, férfiak, nők elbeszélései, szakértők véleményei, tudományos cikkek, vagy ezek megalapozott megfigyelései. És még az étkezés, káros szokások megfigyelései, vitaminok, táplálékkiegészítők stb. Alapos munka. Hatalmas köszönet érte!

Amikor a hormonok elkezdenek mindent felborítani egy 40-50 éves nő életében, az olyan, “ahogyan megáradt folyóban úszik az ember, amikor nem szabad arra gondolni, milyen mélységek vannak alatta, és mit visz a víz vele együtt, csak úszik, hogy mielőbb átérjen a túlsó partra. Amiről még semmit sem tud, csak azt, hogy oda kell érnie. És ahonnan aztán majd visszatekinthet. Az elhagyott partra, ahonnan elragadta a folyó, pedig olyan szép volt, szikrázó napsütés, homokos fövény, ligeket, madarak, illatok…Végül átér az ember, mert jól úszik, sok évtizednyi ideje volt megtanulni, és ott egy másik táj várja. Már hűvösebb van, délutáni a fény, de…” itt ér véget Scherter Judit gondolata, és jogosan, hiszen mindenkire más vár a menopauza után, és abban nagy szerepe van annak is, hogy ő maga miként éli ezt meg. Van aki úgy érzi vége az életének és nőiességének – mások épp hogy élvezik a szabadságot és bölcsességet, ami ezzel jár. Elképesztő élmény volt számomra ez 15 éve megjelent könyv, mert olyan témába vezetett be, amiről korábban semmit sem hallottam. Egy olyan női életszakaszról beszélt, amiről még ma se nagyon illik, nemhogy akkor, amikor a könyv megjelent, 2008-ban. Már a témafelvetés is megdöbbentette riportalanyait, merthogy ebben a könyvben rengetegen szólalnak meg. A könyv ugyanis úgy épül fel, mint egy jó hosszú újságcikk: tele szakértőkkel és személyes élményekkel Az okos szakértők minden anatómiai és biológiai tényt elmesélnek, amit tudni kell erről az időszakról, de a könyv igazi erénye mégis annak a rengeteg nőnek (és férfinak! Merthogy férfi klimax is van!) akik ugyan név nélkül, de épp ezért nagyon is személyesen és őszintén mesélik el, hogyan is élték át ezt a sokak által oly rettegett időszakot, amikor eljön a B oldal, a banyakór vagy ahogyan Scherter Judit fogalmaz: a “délután.” Ahogy az egyik riportalanya mesélte: “Én például kifejezetten élvezem, hogy bölcsebb, érettebb lettem, hogy annyi minden jó tudás van a birtokomban. Ezért nagyon hálás vagyok a Teremtőnek, már tudom mondani, ne szaladj, ne rohanj, figyelj, a dolgok alakulnak. Szeresd magad és ne hajtsd!” (Megrendített, hogy most, a poszt írása közben tudtam meg, hogy Judit 2013-ban meghalt. A könyv címlapján egyébként az ő portréja látható.) #keddikönyv