Hősnők ​és írók 86% 17 csillagozás

Szokatlan téma. Jó szerkesztési ötlet, hogy minden írótól idéz a beszélgetés elején és végén szövegeket a műveikből, a hátsó borítón pedig egy-egy jellemző részletet az interjúban elhangzottakból. Nádas Péter, Grecsó Krisztián (itt talán nem a legszerencsésebb választás a regénynek pont ez a részlete), és Darvasi László esetében a legismertebb műveket választotta. Mivel a többiektől nem olvastam mindent, illetve 3 olyan szerző van, akitől még semmit, az ő esetükben ezt nem tudom megítélni.
Jellemző mondatok a könyvből:
"Amikor leáll a nemihormontermelés, vagy már nem olyan erős, akkor látszik, hogy a nő és a férfi legfőképpen ember. (Nádas Péter)
„Én a figuráimba mindig szerelmes vagyok. A férfiakba is. A nőkbe pedig különösen.” (Darvasi László)
„Merthogy a férfiak és a nők egymástól többnyire jól elkülöníthetők, viszont mindnyájan emberek. És az emberek abban egyformák, hogy különbözők.” (Márton László)
„Ettől függetlenül Shakespeare-nek szerintem nem is volt nézete arról, mi is az, hogy férfi, és mi is az, hogy nő. Miért kellett volna, hogy legyen? Ember, ember. A Csehov-nők ugyanolyan bajokkal küzdenek, mint a Csehov-férfiak.” (Spiró György)

Különös érdeklődéssel figyeltem azt is, hogy az írók mely műveket, hősnőket értékelik legbefolyásosabbnak korai olvasmányélményeik közül és melyik kortárs szerző műveit említik meg olvasottként. Darvasi László, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Márton László különösen sok kortársát említi meg, értékelően, elfogadóan. Nádas Péter főleg nőket (Tóth Krisztina, Bán Zsófia, Forgács Zsuzsa)
Nagyon jónak tartom Forgách Andrásnak ezt a mondatát: „Nádasnak sikerül néha desztillálni a valóságot.”
Anna Karenina és Bováryné mellett egy kortárs magyar szerző, Závada Pál nőfiguráját, Jadvigát említették legtöbben pozitív példaként, kár, hogy az író nem szerepel a kötetben. Esterházy Péter véleményét is szívesen olvastam volna.
Sok újabb művel bővült a várólistám, erre is nagyon jó volt ez az olvasás.
Korábban nem sok interjúkötetet olvastam, de a legutóbbi ilyen mű, Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém nagy hatással volt rám, Nádas Péter személyiségét és életművét mindkét kötet elég alaposan bemutatja.

Ez egy elég jó kötet, érdemes elolvasni, ugyan kicsit merészebb kérdéseket is el tudtam volna viselni Scherter Judit részéről, de így is sok érdekeset mondanak a szerzők – nem is annyira a nőalakokról, hanem általában az írásról. És örülök, hogy a káromkodások nem lettek kiszerkesztve a szövegből :)
(Zárójeles megjegyzés: Kukorellytől még nem olvastam semmit, de ezek után nem is igen akarok, nagyon nem az én világom, azt hiszem. Hogy én mennyire unom ezt a „nő az örök rejtély” szöveget…)

Természetesen leginkább azt szeretném tudni, ki az, aki kimaradt, mert elutasította Scherter Judit felkérését a beszélgetésre. Két tippem mindenképpen van, Závada és Esterházy. Erről egyébként van egy zárszó, csak nevek nélkül.
Amúgy érdekes a könyv, elég sokat elárulnak a beszélgetések arról, ki mennyire él magával harmóniában. Például a Parti Nagy szerintem nagyon. Kukorelly viszont teljes érzelmi káosz, és nem is szimpi (ja, és pornográf a beidézett könyvrészlet is)*. Háy se annyira harmonikus, de viszont őt szeretjük. Grecsó az olyan kis kelekótya még. Spiró az olyan Spiró, ő már nem fog megváltozni (nem is kell), Nádas meg szintén olyan Nádas érzésem szerint, de sajnos tőle még mindig nem olvastam semmit, szégyelljem magam. Forgách Andrásnak az volt az előnye, hogy ismerte a szerzőt, így könnyű. Márton László és Darvasi is tetszett.

*Nem azért írtam ide, mert annyira kiakadtam (de), hanem hátha valaki majd emiatt elolvassa. :D Peersze.

Interjúkötet 9 mai magyar íróval. Ők hogy látják a mai nőt, az irodalmi nőalakokat. A női lélek rejtelmei férfi szemmel.
Érdekesek, miből lesz az irodalmi nőalak…régen és most.
Bővebben a blogomon: http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/03/hosnok-es-irok.html…

„És az emberek abban egyformák, hogy különbözők.”
***
A kortárs magyar irodalom nem nevezhető a szakterületemnek, olyannyira nem vagyok képben, hogy a kötetben szereplő kilenc íróból csak egytől olvastam már valamit (Grecsó). És az általuk emlegetett művekből is igencsak szellősek az ismereteim, de ez nem von le igazán a szöveg értékéből, mert ahol érdekes gondolatok kerülnek elő, ott nem különösebben számít az illusztrációnak felhozott mű ismerete. Persze nyilván kedvet csináltak ehhez és elvették a kedvem valami mástól, de ez már csak ilyen.
Mint ahogy az is már csak úgy van, hogy mint egy novelláskötetnél, úgy itt is hullámzó a különböző interjúk színvonala. Kukorelly kifejezetten idegesített, Nádas Péter nagyon összeszedett volt, Darvasitól és Grecsótól meg csak szimplán olvasni akarok.
És persze ott van az újra meg újra felbukkanó égető és sürgető vágy, valami műveltség féle utáni kapálódzás, ami mindig előjön, mikor egy témájában jól felkészült és lelkes emberbe futok bele, hogy jó lenne óriási ismeretanyag birtokában lenni és lehetőleg mindent tudni és olvasni lehetőleg most és azonnal.

Ritkán olvasok írókról, szépirodalomról, nem vagyok elég felkészült ehhez. Ebben a könyvben is rengeteg olyan regényről van szó, amit el lehetne vagy kellene még olvasnom, aztán újraolvashatnám az interjúkat. Így nem könnyű megérteni minden utalást, a könyv mégis tanulságos és szórakoztató. A téma testhezálló, a megkérdezett írók pedig többé-kevésbé szimpatikusak is. Kukorelly feltűnően szexista, 100 éve elavult (de közben bizonyos körökben ma is élő) nézeteket hangoztat, nem is túl eredeti. Forgách András és Márton László (akiktől eddig semmit sem olvastam) egészen összeszedetten beszél a témáról: sok hősnőt említenek és elemezgetnek. Scherter Judit pedig sokszor talán érdekesebb, mint maguk az írók: szerényen, a háttérbe vonulva mutatja meg, mennyire sokat tud az irodalomról.

Sanszos volt, hogy ez a könyv nagyon jó lesz, és jó is. Benne a magyar kortárs irodalom férfi írói szólalnak, illetve felenek meg (mint saját maguk), és műveik is (mint illusztráció). A téma adott, de ahhoz képest kevés átfedés van az interjúk szövegében. A kilenc szövegrészlet kizárja a kilenc íróinterjú esetleges monotonitását. Ez is a szerző keze munkáját dícséri.
Volt, aki pont olyan formát hozott, amilyennek ismerem, és volt, akit tulajdonképp csak itt ismertem meg, és rögtön jó (vagy éppen rég sejtett nem jó) benyomást kaptam. Vegyes és szubjektív. Azért a Nádas épp olyan hajmeresztő és izgalmas; a Háy Jánoson többször is nyerítettem; Kukorelly, Grecsó és Darvasi sosem lesz az esetem; Márton László szimpatikus, olvasnom kéne tőle, ahogy valószínűleg Forgách Andrástól is. Érdekes tabló, szerintem jót tett a közönségnek, hogy megjelent egy ilyen tematizált, félig-meddig reprezentatív dolog.
Mindenki olvassa el!

9 beszélgetés, a Nádas Péterrel való a legjobb. Sok érdekes kérdés, pár alany kicsit kényszeredett. Jó volt olvasni, de sajnos arra is rájöttem, mennyi mindent kellene még!

Ez jó kis könyv volt. Érdekes összeállítás.