Svéd 74 csillagozás

Schein Gábor: Svéd

„Grönewald úr tíz nappal a halála előtt üzenetet küldött Budapestre Bíró doktornőnek, hogy haladéktalanul szálljon repülőre, és anélkül, hogy utazása céljáról bárkit értesítene, azonnal keresse föl.” Schein Gábor új regényének nyitómondata egy izgalmas nyomozás kezdete: Ervin, a Stockholmba került árva fiú folytatja a nevelőapja által megkezdett keresést édesanyja és saját múltja iránt. De a múlt éppúgy feltárhatatlan, mint az anya emléknyomainak elviselése. Schein Gábor Svéd című könyve metsző pontossággal és nagy művészi erővel megírt regény: a kortárs irodalom fontos eseménye.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Kalligram, Budapest, 2015
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155454745
>!
Kalligram, Budapest, 2015
208 oldal · ISBN: 9786155603181

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Most olvassa 7

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Biedermann_Izabella P
Schein Gábor: Svéd

Hát… háttal nem kezdünk mondatot, könyvértékelést meg pláne, de egyszerűen nem tudom, mit írjak. Próbálom nem vulgárisra venni a hasonlatot, de ezzel a regénnyel kapcsolatban az volt az érzésem, mint egy jóképű, okos, de határozatlan (és csak remélem, nem fogadásból nőket szédítő) szeretővel kapcsolatban. Hogy odateszi magát, udvarol, mondjuk Buber meg Lénárd idézeteket suttog a fülembe, én meg megszédülök, elfutja a pára a szemem, hozzá simulok, a pali a hajamba túr, fél kézzel már a melltartóm csatját matatja, aztán, egyszer csak azt mondja: Nahát, hogy elszaladt az idő, jön a villamosom. És lelép. Én meg állok a járdán, és nem értem az egészet. Erre már sok évtizede nem jár villamos.
Hát ilyen nekem Schein Gábor regénye.Egy klassz ígéret, amiből úgy nem lesz semmi, hogy még azt se egészen értem, hol szúrtuk el. Van benne sok szép mondat, sok érdekes cselekményszál, jó karakterek… csak katarzis nincs.
Egyébként a hiányérzet mellett volt egy csomó olyan dolog a szövegben, amit meg feleslegesnek éreztem, és nem értettem, bizonyos bekezdések mi a jó francot kerestek a szövegben. (Na meg a fotók is. Jó, legyenek művésziek, bár Kuszma gondolatain inkább osztozom, de oké, legyen, hogy akkor ez fotóművészet, csak hát mi volt a képek szerepe? Ezt nem értettem.)
És akkor végül pár kifejezetten fájó momentum: 1. az én fantáziám vagy a hajlékonyságom szegényes, nehéz megmondani, de a szeretkezés leírása számomra egyszerűen nem volt követhető – valaki nyugtasson meg, hogy én vagyok hülye; 2. a könyvben rengeteg a helyesírási hiba – én nem vagyok egy nyelvtannáci, de ez még nekem is sok volt. Nem elég az automata spellcheck, tessenek szívesek egy embert megbízni ezzel a munkával.
Egyébként nem haragszom, nem volt rossz olvasni, csak hát most mi a francot kezdjek ezzel az el sem kezdődött viszonnyal?

14 hozzászólás
>!
balagesh IP
Schein Gábor: Svéd

Mit is vár el az ember egy svédtől? Nekem minden (magyar) sztereotípiámat megerősítette ez a (magyar) könyv. A szöveg hozza a hűvös nyugalmat, távolságtartást, egyszóval diszkréciót. Nem akar sem összegző, sem lényegre törő lenni. Nem a tuti megmondására, a kitűnésre, betetőzésre törekszik, s közben mégis minden fontos dologról beszél. A szerelem, a szülő-gyermek kapcsolat, a hazához és a hivatáshoz fűződő viszony, mind-mind központi témaként van jelen, de semmi olyan nem hangzik el, amely áttörne ezen a diszkréción, viszont mindaz, ami elhangzik, az emberi lélek megrázóan mély ismeretét mutatja. Nem szimplán problémafelvetések ezek, hanem egy-egy választás következménytörténetét is láthatjuk, a kételyek teljes tárházával, az egysíkú igehirdetést és a mindennapokban működésképtelen bogozást messze elkerülve. Túlmutatva a fülszövegben emlegetett közép-európai léten, az író lenyűgöző, de kicsit sem tolakodó intelligenciája, naprakész gondolkodásmódja érhető mindenütt tetten – legyen szó életvezetési vagy éppen irodalomelméleti jelentéstartalomról…
E.P. a maga százoldalasaira emlegette az angolszász eleganciát. Amellyel le lehet tenni az asztalra időnként kisebb regényt is. Ahol a méretből kiindulva csak tévedhetünk a fajsúlyt illetően. Nos, ez a svéd egy ilyen angol. Tessék észrevenni!

1 hozzászólás
>!
pepege P
Schein Gábor: Svéd

A hangulatos, bizalomgerjesztő borítóhoz méltóan remekül indul a regény, Schein rögtön fel tudta kelteni az érdeklődésemet azáltal, hogy a haldokló, svéd Grönewald úr üzenetet küldött a magyar Bíró doktornőnek (akit valójában személyesen nem is ismer), hogy sürgősen keresse fel őt otthonában. Csak cseppenként kaptam az információkat és izgatottan figyeltem, vártam, mi sül ki az egészből. Grönewald valami visszautasíthatatlan feladattal bízza meg a doktornőt, de sokáig nem is tudjuk meg, mit kell tennie. Grönewaldék a feleségével ’56 után örökbe fogadtak egy hatéves, magyar, árva fiút, Ervint. Azóta a svéd megözvegyült, s eldöntötte, kinyomozza, ki lehetett az a magyar anya, és mi lehetett annak indítéka, hogy a fiát külföldre küldi – holott tisztában volt vele, hogy soha többet nem fogja látni. E nyomozás közben vezetik el a szálak a pszichológus Bíró doktornőhöz, aki végül tud némi információval szolgálni, s Grönewald utolsó kívánságát is teljesíti.
A rövid regényben sok mindent megtudunk Ervinről is, de én még vártam volna több információt róla is és az egész történetről: nem éreztem kerek egésznek. Néhol olyan volt, mint a polip, akinek a teste maga az alaptörténet és a hosszú karjai jelentették azokat a kitérőket, amelyeket ilyen rövid mű esetében nem nagyon éreztem indokoltnak. Kár, mert remek az ötlet, az író stílusa is rendben van.

3 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP
Schein Gábor: Svéd

Kicsit úgy érzem magam, mint egy pszichológiai kísérleten. A kísérleti alanyoknak mondanak valamit, mit is vizsgálnak, ők ennek tudatában tölti ki a tesztet, aztán persze tök másra kíváncsiak, de ha tudnák az eredeti indokot, akkor annak tudatában töltenék ki, úgy viszont nem lenne jó az eredmény. Szóval van ez a könyv, ahol azt hiszi az olvasó, hogy most majd szépen kiderül valaki számára, aminek ki kell derülnie, úgyhogy ennek tudatában olvassa, adja az érzelmi reakciókat, amit a Gép szépen rögzít, aztán a végén a nagy büdös semmi (egyáltalán felfogta?), és akkor az ember ül és azon gondolkodik, most át lett végül is verve vagy sem?
Aztán az is lehet, hogy valami modern art ártott meg a szerzőnek, és úgy gondolta, egy sejtelmes kamerahátrálással rábízza az olvasóra a többit. Ami tök jó is lehetne, de az egész mű nem mutatott erre utaló jeleket, semmi túl művészi nem volt benne – hacsak nem az igen érdekes képek –, csak szép irodalom. Ment minden szépen, normálisan, ahogy kell, aztán a végén beütött valami. Gondolom az a kortárs, magyar írói betegség, hogy a tisztességes befejezés 10-ből 1 szerzőnek sikerül csak. Mondjuk mikor már csak 5 oldal volt vissza és még mindig nem volt érdemi haladás, akkor kezdtem gyanút fogni, de reménykedtem az utolsó oldalig. Hiába, a bevezetés-tárgyalás-BEFEJEZÉS hármas betartása nem csak a középiskolai fogalmazásoknál fontos.
Nagyon hangulatos, nagyon izgalmas, a tárgyakhoz fűződő viszony miatt igen személyes élmény is, és tényleg annyira olvasmányos, szép, sallangmentes, hát kérdem én, miért kellett így elrontani? Az út a fontos, nem a cél. Tök jól hangzik, de nem lehet mindig ezzel takarózni, kérem szépen!

>!
sophie P
Schein Gábor: Svéd

Egészen addig maximális pontot akartam adni, amíg ahhoz a bizonyos levélhez, illetve annak a lábjegyzeteihez nem értem. Addigra már lelkesedésemben megbocsátottam a rossz minőségű képeket, a humortalanságot, a következetlenségeket is, de ez! Először elolvastam magát a levelet, és gondoltam, micsoda adalékok kerülnek majd elő az apró betűkből. Ehhez képest 1-2 felesleges információra (pl az a diplomadolgozat) és valami magyarázkodásra leltem, mármint olyasminek a rögzítésére, ami egyébként már korábban teljesen világossá vált. Innentől kicsit kevésbé szerettem (most azt hiszi, magunktól nem értettük?!), de a lezárás – illetve a lezáratlanság – végül valamiről meggyőzött.

A központi figura Ervin. Egy svéd(dé lett). Különös (hiányzó) kapcsolat fűzi az apjához. Ennek a viszonyulásnak a részletei apránként rajzolódnak ki különböző epizódokon és emlékképeken keresztül, amelyek értelmezéséhez persze meglehetősen jól kell ismernünk a történelmi körülményeket, és kicsit a kulturális különbségeket is.

Ervin örökbe fogadott gyerek, de a család sosem fedte fel ezt a titkot. Miután a nevelőanya meghal, az apa elkezdi felkutatni az édesanyát. Kalandos módon egy vadidegen doktornőtől kér segítséget, sőt végül őrá bízza az egész probléma megoldását. Megkéri, hogy zúzzon össze egy egész szobát, kivéve, amit magával kell vinnie. Innen indul a történet és az összes miért: érzékelhetőek a kérdések ugyanúgy, mint egy csomó lehetséges válasz. Hogy is van ez az apával és tárgyaival? És a korábban meggyőződéses kommunista édesanya ’56 után? És az a férj és feleség? És a gyermektelenségek? És hogy is volt az asztallal? Szerettem azt a visszafogottságot és szimbolikát, ahogyan vezet a szöveg előre és vissza.

>!
Kalligram, Budapest, 2015
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155454745
>!
egy_ember
Schein Gábor: Svéd

Mint azt már a kollégák korábban megállapították, ez a könyv egy szűzkurva.

1 hozzászólás
>!
ddani P
Schein Gábor: Svéd

Mint sokszor a beharangozott könyvekkel, itt is kettős kötésben olvastam a várva várt szöveget: egyfelől a hallottak alapján nagyotvárva, másfelől óvakodva a túlzott elvárás okozta félreolvasástól. Nagy híre van Schein regényének mindenesetre, én meg egy idő után, úgy a közepe felé kezdtem elveszíteni a fonalat, és a fenti előzmények miatt is magamra vettem a dolgot. Aztán valahogy eljutottam a végéig, végülis nem olyan hosszú könyv.
Ez a nemolyan-hosszú könyv nekem nem sokat adott. Volt benne jól átjövő atmoszféra, és néhány éles, életszerű mondat. És rengeteg életlen, életszerűtlen, és mindenekfölötti mondat, hosszúra vett és főleg sarkos fogalmakkal feltűnően nagyokat és mélyeket mondó mondatok, olyan kortársmagyarirodalmian fetisizálható mondatok amiknek egy idő után már nem akartam a végére járni, hogy most ki milyen szemszögből mond – már elnézést – hülyeségeket, vagy hogy az elbeszélő esetleg nem-e igyekszik túlságosan a vesénkbe látni. Szóval a roppant intellektuális és olyan kamaszosan csapongó kisarkító igazmondó mondatokat én bevallom, főleg átfutottam, bekezdéseket is, töredelmesen, én ilyet nem tudok novellánál hosszabban követni. Elhinni, úgy őszintén, hogy egy próza az ilyen legyen, plusz némi cselekmény, OPNI bezárása teljesen életszagúan pölö, ami sajnos aránytalanul eltörpül az elbeszélés nagy jelentősége mellett vagy miatt, és hát azt igazán kár, csak hogy még károgjak is rá egyet.
Szóval nem az esetem. Pedig svéd, és hát van benne pár tényleg tetszetős mozzanat, csak azt a sok tudálékos mélyebbigazságábrázolást szednék ki belőle, hogy olvasható legyen, már ha az élvezhetőség olyan kicsinyes olvasói szempont lenne, hogy szóba se hozzam.

>!
korkata
Schein Gábor: Svéd

Első olvasásom a szerzőtől.
Több ember, több történet, a múlt és a jelen. Sok minden belefért ebbe a regényben. A vége lezáratlan.
A szereplők kidolgozottak. Bíró doktornő kivételével nem tudtak szerethetővé válni számomra. Nem igazán tudtam megérteni őket.
Az írói hangnem tetszett. Bele tudtam élni magam a történetbe.

>!
somogyiréka
Schein Gábor: Svéd

A nesze semmi, fogd meg jól! mintapéldánya, de abban viszont zseniális. Megmarkolod, és ahogy kinyitod a tenyered, üres. A látszatot, ahogy a német mondja a Schein-t melengetted csak. Az imént felnyitottam az egyik fő kedvencemet, Niszargadatta Maharádzsot, és ma pont azt „üzente”. A végső válasz: semmi sincs. Minden pillanatnyi látszat az egyetemes tudatosság terében; a név- és formakénti folytonosság egy mentális fogalom csupán, melyet könnyű eloszlatni..
Na jó, ez itt rendben is van, de azért ez egy regény, ráadásul a tavalyi év legjobbnak titulált műve, és eredetileg nem hiszem, hogy azt akarta „látszat” Gábor, hogy kiürülve távozzak tőle. Valamit csak akart adni?…
Pedig szeretem, ahogy ír. Végig várakoztam, reméltem, az utolsó oldalon majd kiderül, mit akar, de nem derült ki semmi, nem tudta/akarta befejezni, megúszta ezzel a divatos nyitott véggel. Ja, talán abban bízott az olvasó jobbat tud kitalálni, mert ő ott a végén nem merte meglépni.
A sztori, ez a stockholmi történet, a pszichiátria bezárása, a 2006-os októberi események nem a sajátjai, vagyis események, melyek párhuzamosan mentek el mellette, de nem égették igazán. Ahogy olvastam, Stiller Anna esetét pl. valami OPNi-s dokumentumban találta, szóval nem a valótlanságával van a baj. Ami az övé az valószínűleg egy válás, egy svéddé varázsolt asszony, és a kín, hogy vele nem sikerült. Mintha lényegében ez egész emiatt a veszteség miatt íródott volna, Katrin nincs tovább, és nagyon fáj, hallgassatok meg. De, sztorin innen és túl én akkor is szerettem olvasni, mert …

és lehet, hogy emiatt az év könyve, bár nem hiszem. Szóval úgy írnám le, hogy leheletvékony ez a szöveg, éppen csak egy hártya, ha ráállok beszakad. Ezért csak hozzáérek, akkor meg egyből megremeg, és vele remegek én is. Sőt, még jobban bemozgat, ringlispilre ültet, szédülök. Ha visszagondolok a korábban olvasott könyvekre, sosem a sztori az, ami nálam megmarad, hanem az érzés, a „hely” ahonnan ír. Schein Gábor jó helyről ír, csak innen már tényleg nem sok mindent lehet elmondani, vagy fel kéne szelni az oldalakat, és beengedni a teljes ismeretlent..Meg is próbálja, de ezt sem viszi végig, mert a 2.fejezetben csak beengedi a repülőket a szobába, hadd landoljanak az asztalon, de aztán itt is megáll..Talán majd a legközelebbi könyvnél..Szóval Schein Gábort mostantól figyelem.

>!
iniesta
Schein Gábor: Svéd

Az előttem itt tapasztalható viszonylagos olvasói tanácstalanságot, illetve esetleges hiányérzetet nemhogy osztani, de érteni sem tudom: ez egy nagyon könnyű könyv. (Mind olvasni, mind értékelni, ítélni felette kisujjmozdulat.)

Irodalom, ez egyértelmű, minőségeszménye dicséretes*, ez még egyértelműbb – és ezen felül, mint regény, immár nevetségesen egyértelműen: rossz.

Ez annál világosabb, hogy a regénytest első feléig (a harmadik fejezettel bezárólag) tisztán és csont nélkül jó, és jól is van megírva: vagyis ameddig a „krónika” menetét nyitni kell, addig nemhogy ígéretes és biztató, de kifejezetten nagyszabású és felemelő amit Schein az izmus (ti. „krónikás realizmus”) keretein belül magára vetítve nyújtani tud. Ugyanakkor ahogy zárni kellene a történet menetét, elakad és megtorpan, mintha még az is felfeslene, hogy valójában nemcsak azt nem tudja, hogy jutott idáig, de azt sem, hogy pontosan hol is van, a krónikai homályt pedig innentől már szükségtelenül tágítja tovább a maga teljességében, és így a történet kulcsmozzanatai súlytalanul és feljegyzetlenül halnak el; lesz imigyen pedig a regénytest második fele borzasztó.

Kisebb stiláris és műesztétikai hibák mindezen túl is szép számmal vannak (pl. nem hiszem, hogy a követni kívánt prózanyelvi eszménybe önértékén bárhogyan beilleszthető lenne az a szó, hogy „pasi”), de tömören tulajdonképpen ennyi az egész.

Bár az első sorokban említett erényeinél fogva, szinte biztosan felfelé emelkedik ki a mai kor irodalmi alig-felhozatalából, nem gondolom, hogy szükséges lenne elolvasni.

* Ez még azzal együtt is vitathatatlan, hogy a világirodalmi időt tekintve egy jó huszonöt-harminc éves késettséggel mozog.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
balagesh IP

Megnyugtató dolog lehet olyan országban élni, gondolta, amelynek ilyen rokonszenves királya van. Egy király az olyan, mintha az ember ablaka előtt egy nagy fa állna, amelyre, akár tél van, akár nyár, akár van rajta lomb, akár nincs, reggelente ki lehet nézni, és mérni lehet rajta a múló időt.

40. oldal; 2. Repülők egy szoba légterében

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

A rosszat is ugyanúgy építgeti az ember, mint a jót. Tégláról téglára.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · rossz
>!
balagesh IP

Aki családban él, mondta egy alkalommal, sejtheti, mit éreznek az aknaszedők. Akinek van apja és anyja, vannak testvérei, annak egyetlen pillanatra sem hagyhat ki a figyelme, fel kell ismernie a kimondatlan gondolatokat és érzéseket is, emlékeznie kell és felejtenie egyazon percben. Ha erre nem képes, nem kell rossz szándék sem, elég a legapróbb késlekedés, figyelemkiesés, félrecsúszás, elég, ha az elfojtott igazságérzet egy másodpercre kiszabadul a türelem ellenőrzése alól, máris karok és törzsek szakadnak, lábak törnek, vér, vér mindenütt.

146. oldal; 5. Vannak dolgok

>!
balagesh IP

A normalitás őrjítő kényszer.

106. oldal; 3. A Gép szándékai

>!
balagesh IP

Házasságuk egyetlen pillanatra sem volt boldognak mondható, ha a páros boldogság olyasféle állapot, amelyben két ember egymás közelében vissza- és előretekintve, közös múltjukat és várakozásaikat számba véve újra igent mond mindarra, ami jót és rosszat az életük adott, és arra is, amit ígér. Efféle belső nyugalomra talán nem is mindenki alkalmas. Magukról mindketten úgy gondolták, ők nem azok, ehhez újra kellene születniük. Talán nem is méltóak rá, és ha így van, arról ők tehetnek a legkevésbé.

12. oldal; 1. A katalógus

>!
robinson P

– És kinek az érdeke a Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása?
– Természetesen senkinek. Ki volna olyan őrült. Már elnézést.

77. oldal

>!
robinson P

… Ervin csak most, ezen a délelőttön vette birtokába a teret, miután a felesége összes ruháját és könyvét, amit egyelőre itt hagyott, belezsúfolta néhány dobozba, és a dobozokat levitte a pincébe. Ez ment haragból. Sértődöttségből. Hogy hogyan fog itt élni Karin nélkül, azt még nem tudta.
Először el kellene érnie, hogy tíz percig ne gondoljon rá.

132. oldal

>!
pepege P

…a halálnak igenis van szaga, szaggal jelenti be magát, amikor még senki sem gyanakszik a közeledtére.

14. oldal

>!
bagolyfiók

Házasságuk egyetlen pillanatra sem volt boldognak mondható, ha a páros boldogság olyasféle állapot, amelyben két ember egymás közelében vissza- és előretekintve, közös múltjukat és várakozásaikat számba véve újra igent mond mindarra, ami jót és rosszat az életük adott, és arra is, amit ígér.

12. oldal, 1. - A katalógus

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · házasság
>!
Biedermann_Izabella P

Először az áll alatt és a fül mögött telepszik meg, az ottani mirigyekben, aztán egy ideig vár, akár éveket is, hiszen már megjelölte a testet, majd egyszer csak megindul, lekúszik a hónalj alá, ellepi a mellet, tovább ereszkedik az ágyék felé, és amikor már az ágyéknak is halálszaga van, akkor nincs mit tenni többé, övé a zsákmány, nem érdemes vele hadakozni. Egy jó orvos az orrával állapítja meg, van-e még remény.

14-15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ittzés Laura: Nyolc perc
Ruby Saw: Gázt neki, Chiara!
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
Ross Károly: Harték
Szomolai Tibor: Fáklyavivő
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Lakatos Levente: Barbibébi
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Leiner Laura: Valahol