Toronyiránt 42 csillagozás

Utak és emberek
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Schäffer Erzsébet új könyve, a Toronyiránt külső és belső utazások egymásra felelő történet. Szereplői egyben hasonlóak. Akár vándorméhészek, akár a jurtában élő fiatal család, egy vonat egymás mellé került utasai, Csen úr Hainan szigetén, vagy a Lány, aki már nem gyerekkora kockavárát építi – mindannyian hazafelé tartanak. A helyszín hol Mexikó, hol Nyírmada határában egy akácos, hol Borneo szigete, vagy Zalában az Öreghegyen egy présház, lehet a Yalong-öböl Kínában, vagy a balástyai tanyákon egy kecskefarm – mindhez ugyanaz az út vezet. Lakóinak lélektől lélekig tartó útja. Amit ha velük végigjárunk, fogódzókat találunk a magunk megszenvedett, megáldott, életünk utolsó pillanatáig tartó utazásához.

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nők Lapja Műhely Central Médiacsoport, Sanoma

>!
Central Könyvek, Budapest, 2020
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633411346
>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2008
240 oldal · ISBN: 9786155008399
>!
Sanoma, Budapest, 2008
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639710399

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

szil0214>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Lassan olvastam, hogy tovább tartson, hogy hosszabb ideig melengesse a lelkem. Ebben a könyvében sem csalódtam, szép történeteket és kedves, szeretnivaló embereket ismertet meg velünk az írónő a maga sajátságos szemszögéből. Jó lehet, ha valaki ennyi helyre eljut és ennyiféle kultúrát, embert ismerhet meg és mindenhonnan pozitív élményekkel tér haza.
Hozzám a Lábujjhegyen kötete egy hajszálnyit közelebb áll, de azért szerettem ezt a könyvét is.

3 hozzászólás
Szamღca>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Nagyon erdekes utazas volt Schäffer Erzsébettel. Nemcsak terben de idoben is. Mindegyik tortenet erdekes es szep volt es olvasasuk kozben az ember feltoltotodott nyugalommal, bekevel. Biztos, hogy elo fogom meg venni es ujra-ujra elolvasom.

Nefi>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Szeretem Schaffer Erzsébet történeteit, szeretem, ahogy ír, amit ír. Szeretem, ahogy mesél, szeretem ahogy betakar a történeteivel, mint egy meleg takaróval. Ahogy a szavaiból kibontakozik valami igazi, élő, mesterkéltségtől mentes valódi érték: valami, ami nagyon igazi.
A soha meg nem ismert nagymamámat tudnám ilyennek elképzelni: türelmes, mindent látó, de bölcsen hallgató és csak a szépre nevelő kortalan, erős asszonynak. A szavaiban íz van és tartalom.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki néha megszomjazik és meg akar pihenni ebben a rohanó világban. Ízlelgetni kell a történeteit, mint a jó bort és el kell merengeni a szavain.

Miestas>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Ismét szembesültem gyarlóságaimmal, ismét megtapasztaltam , hogy nem figyelek az értékeimre eléggé…Schäffer Erzsébet ezt jól tudja, nem irodalmi szépségűen ír, de minden embermeséjéből kihozza azt, hogy elgondolkodjam, milyen jó sorom is van nekem…persze lehetnék bátrabb, újra álmodhatnám az álmaim, mint némelyik hétköznapi hőse, de az már nem én lennék. Szeretném hinni, hogy a saját utamat járom, ha mégsem akkor sem leszek elégedetlen, mert igyekszem, nagyon igyekszem megtanulni vágyakozni azután, ami az enyém!

10 hozzászólás
mdmselle I>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Szeretem az érdekes embereket, az érdekes történeteket, ebben pedig van belőlük bőven. A finnes tetszett a legjobban, meg kecskésnő, meg a Csírásék.

1 hozzászólás
XX73>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Szeretem az utazós könyveket. Tetszett, hogy néhány kedvenc helyszínem is említést kapott a könyvben. Ezzel együtt nem gondolnám, hogy ez a szerző legjöbb válogatásai közül való volna.

davidnenita>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Schäffer Erzsébet csak mesél, és mesél és mesél, és én csak kapkodom a fejem, hogy hogyan tudott a szürke hétköznapokból ennyi varázslatos érzést összegyűjteni, elárasztani ezekkel minket, olvasókat, és pár mondattal így megmelengetni a lelket.
A legmegrázóbb történetekben is meg tudja ragadni az élet ígéretét.
„Tudod, nincs itt baj, errefelé, csak egy kicsit mintha szomorúak lennétek…” Hát igen, de jó nekünk búsongó magyaroknak, hogy vannak ilyen tehetséges íróink, akik néha oldalba löknek minket, és megmutatják milyen szép is az élet, és milyen fontos a hit magunkban, Istenben és a világban.

dokijano>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Évtizedek óta rendszeresen olvasom a szerző írásait, de könyv alakban most vettem először a kezembe. És jól tettem!
Már a könyv fülszövege is csalogatott, mert kedvelem a változatosságot látnivalóban is és emberekben is. Utazás közben pedig együtt tapasztalja meg az ember e kettőt. Aki szereti a hús-vér emberekről szóló és a lelkünket is megszólító írásokat, annak ez a könyv igazi élmény lesz.
Hát ezért olvastam el én is. És ha más könyvei is a kezem ügyébe kerülnek, azokat sem fogom félre söpörni, mert egyszerűen élvezetes, amiről és ahogyan ír. Nem a szó szerinti értelemben, mert ahol emberi sorsokat mutat be, ott gyakran elég keserves életeket ismer meg az ember, de ez is hozzá tartozik az életünkhöz, a történelmünkhöz. Ez kell nekem!

dudorka>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

… történetei olyanok, akár egy-egy kanál orvosság a léleknek. Életekből, utakból, pillanatokból merített érzéseket kóstolgatva az ember szíve olykor meg-megsajog, közben pedig közelebb jut saját önmaga belsejébe, lelke megismerésébe… a könnyek pedig csak jönnek, jólesően…
…és olyan gyönyörűen szólaltatja meg szép magyar nyelvünket…
Köszönöm.

Katja_Magnus>!
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt

Egyre jobban megszeretem Schäffer Erzsébetet, köszönöm @martadora!


Népszerű idézetek

janeeyre>!

Áldott a reggel. Érezzük mind. Az áldás ott van a rigófüttyben, a birsalma virágának bársonyában, a gesztenyegyertyák mézében, az öreg fák frissen oltott vesszőiben.
Rókavonításban, egy kislány fújta furulya szavában, nehéz kézzel húzott kaszasuhintásban, az öreg szülők hűségében, Aranka mandulatejének zamatában.
Ott az áldás a kapa nyelén, a kicsírázott magokból bújt édes hajtásokon, a megpihent álmokon, reményeken és vágyakon…

janeeyre>!

Bennem sok vágy van még. Vágy van bennem gyermekekre.Vágy van a szerelemre. Vágy arra, hogy értsem a fák és a kövek, a tűz és a víz nyelvét. Vágy, hogy adni tudjak…

mdmselle I>!

A kézimunkára, a főzésre, minden praktikus ház körüli tudás oktatására egyébként még ma is nagy hangsúlyt fektetnek a finn iskolákban. Ezt igen jól teszik. Nemcsak azért, mert hosszú a tél, s a hagyományos finn életben jól kihasználták a szobába szorított napokat. De a magukra utaltság így erővé lett, és a kézimunka kreatívvá, találékonnyá teszi az embert.
Kirstiék lakásában láttam például a leggazdaságosabb szemétgyűjtést. A hosszú, karcsú tejesdobozt kiöblítik, s ebbe gyűrik, tömörítik háztartásuk szinte minden szemetét. Nincs is szemétvödrük. Azt mondja Kirsti, hogy a nagy szemétvödör pazarlásra késztet.

Köszönöm a zoknikat, Kirsti!

3 hozzászólás
Nefi>!

Mert a fecsketárnicsot se azért szereti és becsüli, mert meggyógyította, hanem mert olyan ajándéka a természetnek, amit csak köszönni, csodálni és megőrizni lehet.

A selyemszőrű kecskék meséje

Kapcsolódó szócikkek: encián, tárnics
Nefi>!

Alíz nyugalma, kiszámított mozdulatai, az idő és a figyelem, amit az állataira szán, mérhetetlen. Nem tutujgat, nem gügyög, gyorskezű és flott, mégis valami olyan szeretet és feltétel nélküli figyelmes törődés van jelen, amit én még nem láttam sehol.

A selyemszőrű kecskék meséje

Nefi>!

Akkor még nem sokat sejtett az asszony az emberek, a világ és az Isten dolgairól. Azt sem tudta, hogy az a néma csönd nem a világmindenségben, hanem saját magában lakozik. Hogy saját lelkének üres csöndje szüli a hallgatást.

Bújócska

sztimi53>!

Nézem, ahogy leönti egy korsóban a cickafark-teáját, „nagyon jó közérzetet csinál, erősít és véd”, mondja és elmeséli a fecsketárnicsnak köszönhető csodálatos gyógyulását. Hasi fájdalmak után miómát állapított meg nála a nőgyógyász, meg is jelölte a műtét idejét. Édesapja közben Erdélybe ment a hírrel, meg is kapta vajákos keresztanyjától a feladatot, menjen fel a hegyekbe, ezerhétszáz méter fölött, sziklák alatt keresse a fecsketárnicsot. Faásóval ássa ki a gyökerét, az Alíz törje össze, szesszel készítsen tinktúrát belőle, igyon abból napjában kétszer. Így lett. A vizsgáló orvos megszólalt „Lehet, hogy elmarad a műtét, Alíz, alig látni a miómádat!”

15-16. oldal

9 hozzászólás
dudorka>!

Már látom, nem fogok a végére érni a méhek életéről szóló történeteknek. Mint az ezeregyéjszaka meséi, eltartanak ezeregy éjszaka… Hallgatom, csak hallgatom a férfiakat, mosolygok, ahány méhész, mind bogaras – emlékszem gyerekkoromból apám mondására, aki csak szeretett volna méhész lenni. Arra gondolok, hányféle csoda van ezen a teremtett világon. Körülöttünk, karnyújtásnyira. S mi minden mással törődünk, csak a csodákkal nem.

194. oldal /Mézízű szerelem/

Caroline>!

Minden történet mögött ezer és ezer előző történet lapul melyekre talán sosem derül fény. Nem, nem vesznek el ezek a történetek, csak ott maradnak valahol érintetlen magányban és messzeségben. És fájnak… Mindaddig, amíg valaki áldozatot hozva, önmagában, ott legbelül, föl nem tör egy pecsétet…

zsofi017>!

Nyitja az ajtót, a szúnyoghálós duplát, és belépek a világ legkékebb konyhájába.
Minden kék. A falipad, a polc, a polcon a poharak, alatta a hímzett falvédő, kékek a kőtálak, két tanyával odébb korongolta őket a Svájcból ideköltözött, barátnővé lett Astrid, kék a csempe szegélye, a tányérok széle, a házi áldás, a parányi fürdőszoba fala, kádja. Kék a kissámli, és nézem, kék Alíz szeme.
Az a nefelejcskék természetű, porcelános kék, amiben azóta láttam már felhőt tükröződni, csillagot, naplementét, napfölkeltét, s könnyeket ragyogni, egyet nem láttam abban a kék szempárban soha.
Haragot. Haragot soha.

7-8. oldal - A selyemszőrű kecskék meséje

Kapcsolódó szócikkek: falvédő

Hasonló könyvek címkék alapján

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol
Ruby Saw: Beleszeretni
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Krasznahorkai László: Megy a világ
Nagy Gabriella: Üvegház
Németh Ákos: Apám kertje
Mester Györgyi: Állati
Fehér Boldizsár: Nem nagy ügy
Csabai László: Száraz évszak