Pipacsvirágom (Történetek útközben) 82 csillagozás

Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

A ​Nők Lapja című hetilap olvasói egészen biztosan ismerik Schäffer Erzsébet írásait, amelyek az Útközben című rovatban jelennek meg. A kötet szerzője a rovat mottójául – ez a mostani kötet ajánló sora is – Simone Weil gyönyörű gondolatát választotta: „Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk”. A rövid, többnyire egyoldalas írások arról vallanak, hogy szerzőjük nyitott szemmel jár a világban, és ha tekintete rátéved akár egy tárgyra, akár egy pillanatfölvételben rögzült élethelyzetre, azt különös, filozofikus gondolatfutamok révén kapcsolja egymásba. Ezekben a kis történetekben semmi rendkívüli nem esik meg, legföljebb csak a nyeglén rágógumizó kamasz nem adja át helyét a fáradt tekintetű idős embernek, legföljebb egy gyerek iskola után tétován tévelyeg a körúton, netán egy szakadt ruhájú kisfiú, nyomorék koldusnak álcázza magát. Egyszóval nem világrengető események az írások témái, hétköznapi, akár velünk is megeshető eset valamennyi. Az Élet legszebb nyara; a Két gerezd… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2015
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633411360
>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
186 oldal · ISBN: 9789632661537
>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448638

4 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Van az úgy, hogy olyan gyönyörűségeset olvasok, hogy érzem,
„ apró angyalkák tapsikolnak ”
minden kis történet után.
Ez most éppen ilyen volt.
Meleg szívvel ajánlom mindenkinek !

Ibanez P>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

„…valami légies derű maradt a helyén, keveréke gyermeki tisztaságnak, asszonyi titoknak, anya-fiú vonzalomnak, férfi-nő vonzódásnak és sok apró észrevétlen rezdülésnek.”

Ilyen érzést hagy hátra egy-egy Schäffer Erzsébet novella olvasása is, de ezt már tudhatják, akik követnek engem, hiszen nagy kedvencem az írónő. Történetei általában rövidek, mégis mindegyik egy-egy csodálatos hangulattal bír, szomorú, vidám, megható avagy egyszerűen csak saját gyermekkorunkra/múltunkra emlékeztető. Igaz, történetei nagy részére pár hónappal később már nem emlékszem, de éppen ezért is jó a könyveket időnként újra leemelni a polcról, hogy ismét belemélyedhessünk a sorokba, s azok régi ismerősökként köszöntsenek ránk, avagy újszerűen hassanak ismét. Remélem, minél több ember kézbe veszi ezeket a köteteket, mert tényleg megéri! Ha novella, akkor nálam ő az első!

"Nagy csöndre lenne szüksége a világnak: Ha rajtam múlna, tíz esztendőre minden színházat, minden nyomdát és kiadót bezáratnék. Legalább tíz esztendőre, hogy végre szemügyre vehessük, hol is vagyunk, mi felé tartunk.”

medizonka>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Szeretem Schäffer Erzsébet írásait, a Nők lapjában is mindig elolvasom a rovatát. Nem csalódtam, hasonló történetekre leltem, melyek rövidek, de bevallom volt amelyiket megkönnyeztem.Volt amelyik visszarepített gyermekkorom világába, és örömmel nosztalgiáztam az íróval… Először a rádióban hallottam felolvasva ezeket a hétköznapi történeteket, hétköznapi emberekről, amik rövidségük és tárgyilagosságuk ellenére tele vannak lírával. Az élet szépségével, örömével, valódi tartalmával. Akár csak egy mozdulatban, egy pillantásban vagy egy elkapott félmondatban. Ezeknek az elcsípett pillanatoknak gyűjteménye ez a novelláskötet. „Hogy megtanuljunk vágyakozni arra, ami a miénk”…az életre… elgondolkodtató, hogy ilyen rövid terjedelemben milyen szívszorító,elgondolkodtató és tanulságos történeteket lehet megosztani.Mindegyikben volt valami,ami megragadott.Az Ezüstrózsa és a Fejtett bab című különösen tetszett.A szülők mindig is segíteni fogják a gyerekeiket és mindig felpakolva indulunk vissza (minden tiltakozás ellenére) oda ahol lakunk, de az igazi otthon mindig is az lesz, ahol nevelkedtünk, ahová annyi szép emlék köt minket.Ajánlom mindenkinek, aki szeret elmerülni a múltban egy-egy rövid történet erejéig.

robinson P>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Szívmelengetően szép írások. Tiszták, emberiek. Régről és mai életünk villanásairól szeretettel, remek hangulatot adva. Érdemes elolvasni.

4 hozzászólás
Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

A történetek, mint a pipacsvirág lágy, eleven, törékeny és illanó, mégis magukkal rántó hangulatokat hoztak. Máskor mint a bőrhöz simuló selyem, az egyik percben akár borzongató, érzéki, felvillanyozó érzeteket keltett, csakhogy a másik pillanatban már puhán, hullámzóan, meleg és simogató legyen. A felvillanó színek, utak szinte mindegyikén szívesen haladtam volna tovább vele. Alakjai vázlatosságukban is sokatmondók, teljesek, jellegzetesek, görcsös kisszerűségükben is mélyen emberiek. Múlt idézése mély, de furfangos módon mégse fájó és nem is éles visszhangokat vert a saját emlékeim kútjában. Nagy ajándékként éltem meg, próbáltam, akartam beosztani, nem felhabzsolni. Kisimító, gazdagító élmény volt, amíg tartott, olyan, amiből keresni fogom a repetát.

Miamona>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

„Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.”
Pont ezt érzem Schäffer Erzsébet történeteivel… Húznak magukhoz, és mikor nem állok ellen, mintha hazaérkeztem volna.

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2012/02/schaffer…

Miestas>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

A lényeg nem abban áll, ahogyan ír S.E., hanem amiről ír,olyan dolgokat lát meg, ami mellett sokan elmegyünk. Ettől hitelesek, és ettől szerethetőek ezek az írások.

1 hozzászólás
deardurr >!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Schäffer Erzsébet írásai valahogyan életkedvet csempésznek az emberbe. Nem mondom, vannak szomorú történetei is, de valahogy azokban sincs az a teljes reménytelenség… Más magyar könyvek olvasása után egészen üdítő, frissítő élmény, de nem tudnám megfogalmazni pontosan, miért. Mert emögött a reményt-sugárzás mögött azért ott van az a magyar keserűség is, a nosztalgiázás szeretete és jelen ridegsége. Nem tudom miért, de barátságos. Ő maga is. Őszintén félek, hogy meddig lesz velünk… Lázár Ervin után…, jó lenne, ha még ő tovább mesélne.

jeno>!
Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Az, hogy az anyukám olvassa a Nők Lapját, önmagában még nem nagy hír. De az, hogy időnként én is… Ez már az! Nos, ezt legonkább Schäffer Erzsébet írásai miatt teszem. Ezek után nem kérdés az 5 csillag.


Népszerű idézetek

Miamona>!

Akarlak. Akarlak egy kicsit. Nem sokat Belőled, de nem is keveset. Adok helyette majd magamból sokat. Amit tudok, amim van.

123. oldal (Egy levél anatómiája)

Miamona>!

Hova szállnak a szitkok? És hová a könyörgések? Mivé lesznek a fájdalmak? És honnan jönnek az örömök?

127-128. oldal (Négy fohász)

Miamona>!

Abban a korban volt – tíz-tizenkét éves lehetett –, amikorra az ember már elveszíti születésekor kapott ártatlanságát. Az égiek ekkor már nem üzennek általa. A felnőtt lét határtalan ígérete és hétköznapi hitványságai már megérintették a lelkét.

135. oldal (A peronon)

Miamona>!

A nap a vörösfenyő derekánál bukkant ki, rézsút érkeztek a sugarak a fák közé. Áttűztek a harmatcseppeken, ékszerré változtatták az éjszaka szőtt pókhálókat. A szilvák hamvas héja ködösen kéklett, egy körte puhán puffant a vizes fűben.

172. oldal (Élete legszebb nyara)

Miamona>!

Csönd van, de másféle, mint a világosságé. Puha, nyugtató ez a csönd, és nyugalmat szülő a félhomály.

185. oldal (Áramszünet)

Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!

A negyedik. Tizenhárom éve nem született gyerekem. Most fog. Az elhatározásunkra az orvos a fejét csóválta, aztán megnézett és bólintott.
Olyan jó igent mondani a világra. Erre a mostoha, elrondított, mégis gyönyörű világra.
Megint kisgyerekünk lesz."

159. oldal (Négy fohász)

Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!

A meleg buszon idős barátnőm jutott eszembe. Amikor Pest utcáin megjelentek a kéregetők, azt mondta: „Sose határozom el, hogy adok-e vagy sem. Akkor döntök, amikor meglátok valakit. Ha odanyújtom a kis pénzem, akkor már nem érdekel, hogy igazi koldus-e vagy vámszedő. Az az ő dolga. Hogy odafordulok-e, az meg az enyém.”

221. oldal (Két csaló a Körúton)

Miamona>!

Mert semmi baj, egyszerűen csak ki kell piszkálni mindenkiből a tükörcserepeket.

9. oldal (Mese a barátomnak)

Miamona>!

Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.

53. oldal (Vályogveranda)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádas Péter: Talált cetli
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Merza Gábor: Még minden lehet
Tóth Ágnes: Kocsmamesék
Jávori István: Változástenger
Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona
Illés Endre: Méhrajzás
Keresztury Tibor: Bejárat a semmibe
Békés Pál: Csikágó
Bächer Iván: Emberevő