Pipacsvirágom (Történetek útközben) 89% 82 csillagozás

Van az úgy, hogy olyan gyönyörűségeset olvasok, hogy érzem,
„ apró angyalkák tapsikolnak ”
minden kis történet után.
Ez most éppen ilyen volt.
Meleg szívvel ajánlom mindenkinek !

„…valami légies derű maradt a helyén, keveréke gyermeki tisztaságnak, asszonyi titoknak, anya-fiú vonzalomnak, férfi-nő vonzódásnak és sok apró észrevétlen rezdülésnek.”

Ilyen érzést hagy hátra egy-egy Schäffer Erzsébet novella olvasása is, de ezt már tudhatják, akik követnek engem, hiszen nagy kedvencem az írónő. Történetei általában rövidek, mégis mindegyik egy-egy csodálatos hangulattal bír, szomorú, vidám, megható avagy egyszerűen csak saját gyermekkorunkra/múltunkra emlékeztető. Igaz, történetei nagy részére pár hónappal később már nem emlékszem, de éppen ezért is jó a könyveket időnként újra leemelni a polcról, hogy ismét belemélyedhessünk a sorokba, s azok régi ismerősökként köszöntsenek ránk, avagy újszerűen hassanak ismét. Remélem, minél több ember kézbe veszi ezeket a köteteket, mert tényleg megéri! Ha novella, akkor nálam ő az első!

"Nagy csöndre lenne szüksége a világnak: Ha rajtam múlna, tíz esztendőre minden színházat, minden nyomdát és kiadót bezáratnék. Legalább tíz esztendőre, hogy végre szemügyre vehessük, hol is vagyunk, mi felé tartunk.”

Szeretem Schäffer Erzsébet írásait, a Nők lapjában is mindig elolvasom a rovatát. Nem csalódtam, hasonló történetekre leltem, melyek rövidek, de bevallom volt amelyiket megkönnyeztem.Volt amelyik visszarepített gyermekkorom világába, és örömmel nosztalgiáztam az íróval… Először a rádióban hallottam felolvasva ezeket a hétköznapi történeteket, hétköznapi emberekről, amik rövidségük és tárgyilagosságuk ellenére tele vannak lírával. Az élet szépségével, örömével, valódi tartalmával. Akár csak egy mozdulatban, egy pillantásban vagy egy elkapott félmondatban. Ezeknek az elcsípett pillanatoknak gyűjteménye ez a novelláskötet. „Hogy megtanuljunk vágyakozni arra, ami a miénk”…az életre… elgondolkodtató, hogy ilyen rövid terjedelemben milyen szívszorító,elgondolkodtató és tanulságos történeteket lehet megosztani.Mindegyikben volt valami,ami megragadott.Az Ezüstrózsa és a Fejtett bab című különösen tetszett.A szülők mindig is segíteni fogják a gyerekeiket és mindig felpakolva indulunk vissza (minden tiltakozás ellenére) oda ahol lakunk, de az igazi otthon mindig is az lesz, ahol nevelkedtünk, ahová annyi szép emlék köt minket.Ajánlom mindenkinek, aki szeret elmerülni a múltban egy-egy rövid történet erejéig.

Szívmelengetően szép írások. Tiszták, emberiek. Régről és mai életünk villanásairól szeretettel, remek hangulatot adva. Érdemes elolvasni.

A történetek, mint a pipacsvirág lágy, eleven, törékeny és illanó, mégis magukkal rántó hangulatokat hoztak. Máskor mint a bőrhöz simuló selyem, az egyik percben akár borzongató, érzéki, felvillanyozó érzeteket keltett, csakhogy a másik pillanatban már puhán, hullámzóan, meleg és simogató legyen. A felvillanó színek, utak szinte mindegyikén szívesen haladtam volna tovább vele. Alakjai vázlatosságukban is sokatmondók, teljesek, jellegzetesek, görcsös kisszerűségükben is mélyen emberiek. Múlt idézése mély, de furfangos módon mégse fájó és nem is éles visszhangokat vert a saját emlékeim kútjában. Nagy ajándékként éltem meg, próbáltam, akartam beosztani, nem felhabzsolni. Kisimító, gazdagító élmény volt, amíg tartott, olyan, amiből keresni fogom a repetát.

„Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.”
Pont ezt érzem Schäffer Erzsébet történeteivel… Húznak magukhoz, és mikor nem állok ellen, mintha hazaérkeztem volna.

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2012/02/schaffer…

A lényeg nem abban áll, ahogyan ír S.E., hanem amiről ír,olyan dolgokat lát meg, ami mellett sokan elmegyünk. Ettől hitelesek, és ettől szerethetőek ezek az írások.

emlékszem, hogy nagyon tetszettek ezek az írások…

Schäffer Erzsébet írásai valahogyan életkedvet csempésznek az emberbe. Nem mondom, vannak szomorú történetei is, de valahogy azokban sincs az a teljes reménytelenség… Más magyar könyvek olvasása után egészen üdítő, frissítő élmény, de nem tudnám megfogalmazni pontosan, miért. Mert emögött a reményt-sugárzás mögött azért ott van az a magyar keserűség is, a nosztalgiázás szeretete és jelen ridegsége. Nem tudom miért, de barátságos. Ő maga is. Őszintén félek, hogy meddig lesz velünk… Lázár Ervin után…, jó lenne, ha még ő tovább mesélne.

Az, hogy az anyukám olvassa a Nők Lapját, önmagában még nem nagy hír. De az, hogy időnként én is… Ez már az! Nos, ezt legonkább Schäffer Erzsébet írásai miatt teszem. Ezek után nem kérdés az 5 csillag.