Lábujjhegyen (Történetek útközben) 87 csillagozás

Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk…”
„A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra…” /Schäffer Erzsébet/

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2018
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633412831
>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2016
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638676973
>!
Sanoma, Budapest, 2013
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638676973

3 további kiadás


Kedvencelte 15

Most olvassa 8

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Schaffer Erzsébet olyan, mint egy jó fényképész. Írásaiban megragad egy ellesett pillanatot,majd kinagyítja azt, hogy lássuk az apró részleteket is. Aztán átszűri a maga sajátos szűrőjén, mely harmonikus tarkaságban mindenfélét tartalmaz: szeretet, megértés, empátia, vigasztalás, együttérzés különös elegye ez a szűrő.Ezen keresztül láttatja velünk a valóság szeletkéit. Egyedi, fura figurákat, különös sorsokat, nehéz helyzeteket. Üzeni: így látom én.
Közben biztat : nézd meg te is! Rajtunk áll, hogy ki mit lát meg a képeken. A megismételhetetlen pillanat elillan, ám az olvasó lelkében ott marad a derű, az élet szeretete, az a csendes, belső ragyogás, amely úrrá lesz rajtunk,valahányszor az ő írásait olvassuk.

robinson P>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Mai életmesék. Megkapóan érdekesek, színesek. Komolyan és vidámak, mint az élet.

Ibanez P>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Az idei évem harmadik Schäffer Erzsébet kötete, mind ugyanabból a sorozatból, vagyis Történetek útközben… Ahogy ültem és gondolkodtam, hogy mit (mi jót) is írhatnék még az írásairól, amelyeknek színvonala nem változik soha és amelyek mindig ugyanúgy elvarázsolnak engem, eszembe jutott, hogy talán ez az, amit mégsem útközben kell olvasni! Két időszak és helyszín szerintem a legtökéletesebb ezekre a könyvekre: az egyik, a hideg téli estéken egy jó bögre teával, cicával-kutyával-nyuszival az oldalunkon (a párunk hadd menjen mulatni a barátaival vagy tévézzen a másik szobában :-D), egy kényelmes fotelben-díványon begubózva elrepülni ezeknek a történeteknek a (néha igencsak télies) világába, vagy a másik helyszínen és időben: egy nyári, meleg, illatos napon, mikor a lágy szél bárányfelhőket kerget, kifeküdni egy „erzsis” puszta (vagy esetleg pipacsvirággal vagy árvalányhajjal teli mező?) kellős közepére, s a madarak csiripelése, a virágillat és a méhecskék döngicsélése közepette egy pléden heverészve olvasgatni ezeket a kis sztorikat… :-D Hogy miért nem útközben? Mert ha olvastunk már Erzsitől, akkor tudjuk, mennyire érdemes kifelé figyelni, ha éppen úton vagyunk, mennyi apró, lélekemelő pillanatban lehet részünk egy rövid villamosozás vagy egy Kecskemétre tartó vonatút során. Ő látja, érzi, szívébe zárja, megírja, s nagy szerencsénkre, elénk tárja ezeket a pillanatokat. Nekünk (is) gyűjti, nekünk, akik talán észre sem vesszük a megannyi kicsiny szépséget és szeretetet. De történeteivel látni és átélni, ÉLNI tanít.

Tintapatrónus P>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Schäffer Erzsébet ismét egy egész világot varázsolt elém. Tulajdonképpen azt, amiben én is élek. Csak ő sokkal szebben, mélyebben, tartalmasabban látja, mint én, mint sokak. Én úgy mondanám, úgy írnám, ahogy én tudom: hogy ebben a nagyszerű, édes-keserű élet-világban, ahol én hordozom gondolataimat, szeretetemet, a szeretteim féltését, a reményeinket, a többi ember meglesett életdarabkáját, egy-egy történetet, ami bennem él akkor is, ha azt hiszem, rég elfelejtettem, nos ebben a világban minden van, aminek lennie kell, minden ott van és akkor van, ahol és amikor lennie kell csak észre kell venni, meg kell próbálni értelmet adni, elfogadni vagy éppen elengedni, hogy aztán mást is meg tudjunk látni, más is kapjon lehetőség a megértésünkre, hogy többet el tudjunk fogadni, hogy könnyebben el tudjuk engedni azt, aminek (akinek) már nem velünk van a helye vagy ideje.

De Schäffer Erzsébet másképpen betűzi le nekünk ezt az ésszel fel nem fogható nagyszerű kalandot, ami az emberi lét és annak minden lüktető, vagy éppen végtelen békességet árasztó megnyilvánulása. Nála a harmadikosok graffitit rajzolnak egy aranyperzsa színű láthatatlan falra; Tory, a varázsló, ha közelebbről nézzük, nem más, mint egy trubadúr kalucsniban; a baba a vonaton (hallani a hangját: Tá-tá-hé-hé) mesét hallgat három hajszálról, megérkezésnél pedig hopplá: a kalauznő elröpül. Ő tudja, hogy néha mindnyájan – a hat nő, a hölgyek Váradról, a kalandor, Eszter és Dóri, de főleg a verebek és gyerekeka Duna fölött lebegünk, pókfonalon, mint megannyi pántlika… Mindenki életében vannak éjszakák, esős éjszakák, amikor egy világnagy takaró sem tudja elrejteni egy apa magányát, amikor a félbemaradt beszélgetést érdemes mégis folytatni másnap a reggelizőben, az extázis pedig sokszor hozzá maga után a hajnali játékokat. Csepel felé, félúton érdemes megállni, mert a leendő filozófusok már majdnem férfias hangja zengi a Gaudeamus igitur-t, vagy éppen érzelgősen szavalnak karcagi strófákat, ha meg észreveszik, hogy figyeled őket tulipános kívánságokkal árasztanak el. Kicsit távolabb, túl a kerítésen, ott ahol a három szederfa nő, a férfi és a sziú indiánok lábujjhegyen lépkednek: a barack a fűben és a szőlőszemek jó szerencsét hoznak. Ezt látni kell! Régi levelek (évek, szerelmek?) foszlányai fontosak lehetnek: „ Ne mondd nekem, Édesanyám , hogy a nevetés az mindig rózsaszín! Csuriz tanár úr szokott ilyeneket mondani. Meg, hogy nincsen Hold Nap nélkül”, „ Egynyári szerelemEngedd elKöszönöm, hogy szerethettelek…”.

Képek vagyunk, keretben
Erről szól miden története, minden sora.

U.I. A dőlt betűk fejezetcímeket jelölnek.

Trudiz>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Kedves novellák. Szám szerint 57, mely a mindennapi életből merített. Érzelmek, emlékek, érzések egyszerű, s bonyolult világába kalauzolt. Tetszetősen.
Új infó számomra: a szederfa = eperfa.
Jöhet a következő Schäffer könyv. :)

Georgina77 P>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Imádom ezt a hölgyet. Hatalmas tisztaság és jóság árad minden sorából. Hosszú évekkel ezelőtt, a Nők Lapja hasábjain olvastam bele először gondolataiba. Akkor kerestem tőle könyveket is. Mind a mai napig A temesvári lány című regénye nekem egy favorit. Érzelmekben, lelki gazdagságban, szépségben, jóságban, tisztaságban, nemességben ahhoz hasonlítok, bárki mástól bármi mást, irodalmi olvasmányaimból. Az egy nemes mérce. Mint ahogyan Schäffer Erzsébet önmaga is egy tündöklő, kimagasló, jóleső mérce. Nem lehet visszaadni azt az érzést, amit ezekkel a nosztalgikus, természet- és emberszeretettel átitatott, vidéki bolyongásokkal képes kelteni. Féltve kell őrizni ezeket az élményeket magunkban, s milyen jó, hogy van nekünk valakink, aki ilyen szinten vissza is tudja adni mindezt könyvek lapjain. Csodálatos mesevilág. Még annyi: a 'Ne mondd nekem, Édesanyám' – egy kiemelkedően megható, fájdalmasan szomorú írás.

Véda P>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Úgy látszik, én már csak úgy leszek Scäffer Erzsébet könyveivel, mint ahogyan Janikovszky szőke kisfiúja a bizonyítványt bemutatva az apukájának: „elkezdte valami kaparni a torkomat, pedig nem akartam úgy csinálni, mintha szomorú volnék”. Jajj, és nekem még a szemem is be szokott igen gyakran párásodni az írónőt olvasván, mint valami rossz szemüveg…

jeno>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Kinyitja a szemed:
– hogy bizony az emberek nem is olyan rosszak,
– hogy bizony akár egy vonatkocsiban is történnek fontos dolgok,
– hogy bizony megéri leülni egy idegen ember mellé,
– hogy bizony szép a nyári csillagos égbolt.

Nordlicht>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Ritkán olvasok novellásköteteket, de ez most biztosan változni fog. Nagyon jólesett nap végén egy-egy rövid, de annál többet adó történetet elolvasni ebből a kötetből. A történetek mindegyike az utazáshoz, az úton levéshez és az útkereséshez kapcsolódik, közben annyi árnyalata jelenik meg a menet közben tapasztalható helyzeteknek, érzéseknek, megfigyeléseknek, hogy felsorolni is lehetetlen. Mindezt pedig egy nagyon szép, irodalmilag is igényes köntösbe csomagolva kapjuk kézhez. Volt néhány írás, ami nem annyira fogott meg, de a többségük teljesen magával ragadott, és lett néhány olyan kedvencem is, amiket bármikor szívesen újraolvasok majd (Ne mondd nekem, Édesanyám; Eszter és Dóri; Mese a három hajszálról; Lábujjhegyen; Nincsen Hold Nap nélkül; Jöhetek, Sári néni…?).

1 hozzászólás
Ildikó_Nagy_2 P>!
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

Ez már a második kötet a Történetek útközben sorozatból. A színvonal ugyanolyan magas, mint az első esetében. Tényleg útközbeni történeteket tolmácsol az írónő, néha szívszorító, néha megmosolyogtató, néha elgondolkodtató. Jó olvasni, átérezni, olyan, mintha én is részese lennék ezeknek az eseményeknek a metrón, a faluszélén vagy virágos réten. Nálam kedvenc lett.


Népszerű idézetek

Véda P>!

Hé emberek! Ha ekkora falat húztok, ha palánk mögé bújtok, hogy fog a Katika bekiabálni nektek, hogy csókolom!

Véda P>!

Azt hiszem, vannak semmi kis pillanatok, amikor az ember nem tesz mást, mint bambán és boldogan hálálkodik.

159. oldal

Véda P>!

Márai azt írja a tapintatról és a gyöngédségről, hogy az több és értékesebb, mint a tudás és az értelem és becsesebb, mint a jóság…Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, mely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mi szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak…Ez a tapintat nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.

86. oldal

szil0214>!

Miért olyan nehéz?
Miért olyan szép és nehéz embernek lenni…

147. oldal

Trudiz>!

(…) az igen és a nem, a jó és a rossz, az igazmondás és a hazugság ma, ebben az elkent, összekavart világban is azt jelenti, ami. Csak nehezebb rátalálni, kibogozni, egyetérteni, vagy ellentmondani. De ha nehezebb is, nem szabad feladni…

52. oldal

Véda P>!

Mondja el helyettem, hogy a férfiak legyenek erősek. De néha legyenek gyöngék. És beszéljék el, ami fáj.
Üzenem a családoknak, a nőknek és a gyereknek, hogy ne higgyenek a zárkózott apáknak, a magába fordult férfiaknak, elcsöndesedő szeretteiknek. Mert a csöndjükben ott zakatol, lüktet és fáj – a másik hiánya. Addig szeressék, óvják egymást, addig beszélgessenek semminek tűnő nagy dolgokról, amíg lehet. Mert utána csak a fájdalom marad. És a hiány.

70. oldal

csillagka P>!

Egyszer a kisfiú a színekről mesélt. Akkor már nyolcéves is elmúlt, mégis különös ragaszkodással őrizte messziről hozott világát.
– Tudod, milyenek a színek? A gyorsaság az fehér, a boldogság halványkék, ha viccet mesélsz, az zöld, a nevetés pedig, a nevetés… az rózsaszín.

58 /A nevetés, az rózsaszín/

3 hozzászólás
Tintapatrónus P>!

… a veranda lugasának hatalmas szőlőfürtjei, kecskecsöcsűnek hívták, tényleg a kecske tőgyére emlékeztettek a hosszúkás, duzzadt szőlőszemek. Megfelelő időben, emlékszem, késő ősz volt már olyankor, gondosan ollóval szüretelte apám a kecskecsöcsűt. Anyámmal szertartásosan rafiát kötöttek minden fürt szárára, apám hokedlire állt, és szépen felkötötte az összeset a spejzban, a kolbászrúdra. Emlékszem, karácsonykor ehettünk a ritka csemegéből először, olyan volt a szőlő íze, mint a csöppentett méz.

219. oldal

1 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!

– Van mit tanulnunk a gyerekeinktől. Gondoljuk csak el, milyen édes és ritka az az állapot, amikor a világ is, és mi is benne -rendben vagyunk. Ezt az életérzést legnagyobb fiunk, Bendegúz , négyéves kora körül így fogalmazta meg: „Irigylem magamat. Olyan akarok lenni, mint én…Hm…és olyan is vagyok.”
Nemrég a középső fiú, Boldizsár is belépett a bölcselkedő korba. A múlt héten hallom tőle a következő kijelentést: „Én a magam barátja vagyok.” Remélem, ott leszek, amikor a legkisebb, Balambér is megfogalmazza mindezt a saját szája íze szerint.
Addig is igyekezek irigyelni magamat és összebarátkozni – velem…

62. oldal (Filozófusok)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádas Péter: Talált cetli
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Jávori István: Változástenger
Gere István: Szelídek és vadak
Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona
Keresztury Tibor: Bejárat a semmibe
Charles Fenyvesi: Elmélkedések egy kerti padon
Illés Endre: Méhrajzás
Hunyady Sándor: Álmatlan éjjel
Czegő Zoltán: Ember a kénostetőn