Hol ​vagy? 34 csillagozás

Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébet ismét egy vallomásos kötettel lepi meg olvasóit. Kitár egy kaput, mely mögött egy drámai élethelyzetben lévő férfi és nő kapcsolatának olyan intim tartományaiba vezet, amelyekről nem szoktunk beszélni. Legalábbis így nem. A szerzőben többször felsejlik, talán nem is szabadna ilyen természetű érzéseket idegenek elé tárni. De könyveiből ismert őszintesége, beleérző figyelme és természetessége ezúttal is ledönti a tiltó korlátokat.

„Soha annyira nem viselt meg írás, mint ennek a könyvnek minden mondata. Soha nem meséltem olyan természetű intimitásokról, mint ebben a könyvben. Vegyék kezükbe óvatosan, és szorítsanak nekünk.”

Schäffer Erzsébet

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2017
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633412602

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébet kötete mellbevágott, nem is sejtettem, miről szól, a fülszöveg elolvasása nélkül hoztam haza a könyvtárból. Nekem a szerző neve már garancia egy jó olvasmányélményre.

Schäffer Erzsébet egyedülálló stílusban tud írni, minden írása tele van szeretettel, melegséggel, történetei átölelnek, mint valami puha, szerető takaró. Ez a kötet talán még jobban szíven üt, mint a többi kötete, ugyanis élete nagyon intim területére enged bennünket betekinteni.

Nagyon szép, erőt adó könyv, ajánlom azoknak, akik éppen most ápolják valamelyik szerettüket, akik voltak ilyen helyzetben már, azoknak, akik szeretnek és akik szeretve vannak. Mindenkinek.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/03/olvastam-meg.html

2 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

"És ha boldog vagyok, tudom, hogy nem akarok elfelejteni nevetni, nem érzem keresztnek, se tehernek, se nyűgnek ezt az utolsó nagy utazásunkat, együtt.
Igen, a boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság."

Olyan gyönyörűen, olyan szeretettel, olyan odaadással tud írni Schäffer Erzsébet, amire kevesen képesek.
Köszönöm, hogy a könyv által beengedett az életének egy kicsiny, de embertpróbáló időszakába. Külön köszönet a mai találkozásért, hogy újra láthattam, hallhattam, hogy bármi történjék is, Ön mindig képes derűsen és szeretettel fordulni mindenki felé.

13 hozzászólás
>!
csucsorka
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Tépte, tépázta ez a könyv a szívemet.
Mert fájó vágyakat költöztetett bele és ott zsibongtak, odabent.
Csupa óriási, gonosz vágy: hogy éljenek a nagyszüleim örökkön de örökké; hogy Apu élje meg, míg a csenevész diófánk az égbe nő; hogy a cseresznyefánkat sose kelljen kivágni, és mindig legyen rajta termés.

Vágyat éreztem arra, hogy együtt öregedhessek meg azzal, akit szeretek, és szeressem azt, akivel megöregszem.

Vágyat Palya Beás, piros fényű, Ribizliálmos nyarakra.

Talán még gyerekre is, pillanatokra. Nem négyre, de mondjuk egyre.

Vágyat arra, hogy ha valaha, valaha írni kezdek, valami átkozott tréfának köszönhetően kifolyik a fiókból a beletuszakolt vágy, akkor így, csak így, sehogy máshogy!
Őszintén, szívből, gyönyörűen, kegyetlen’ nehezen, anyaszült meztelenül: schäffererzsébetesen.

5 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébetet jó olvasni, mert az ember általában fellélegzik a rendben és a szerző írásaiban előbb-utóbb rendbe lesz téve ember, állat, dolog. Néha túlontúl szépnek tűnik minden, kopogtat a giccs, de akkor már ott vagyunk a történet végén és ugye minden rendben is van.
„… magácska csak foglalkozzon a leckéjével!” – így noszogatta kedvesen Schäffer Erzsébetet a férje írásra; megszülettek szép sorjában a publicisztikák, nyilván sok figyelmes beszélgetés-meghallgatás nyomán.
Ám ez a könyv más! Bőven túlmutat a leckén. A szerző és párja privát jelenéből pőre őszintén megmutatott fejezet, amit megrendülten, nagy tisztelettel olvastam végig.

2 hozzászólás
>!
Mariann_ P
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

A könyvet (bár rövid , 199 oldalas ) hosszú ideje olvasom.
Az elején ízlelgettem a boldogságot, a szerelmet,az érzést, amit a család jelentett.
Aztán félretettem, hogy ez a sok jó dolog jó darabiig ott legyen bennem.
Kis átmenet a fiatalkori levelezés, aztán jött az öregség, a betegség.
A betegápolás teljesen kikészített, nem tudok értelmes mondatokat megfogalmazni ezzel kapcsolatban.
Törődés, aggódás,átértékelődés, alázat, simogatások,szerelem, remények, kapaszkodók, segítők, ápolás ,veszteség, köszönet , hála.
Mindenki tűri amit kiszabtak rá .
Akinek van elég ereje, vagy hasonló helyzetbe kerül, olvassa, erőt meríthet belőle. !!!!

>!
szabadosági
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Hol vagy igazság? Hol vagy legendás nagy szerelem? Előbbit csak a jóisten tudja, utóbbi viszont ott van feketén-fehéren Schäffer Erzsébet legújabb, vallomásos könyvének lapjain. A szerző olyan mély és megrázó magánéleti történetről rántja le a leplet, hogy tátva marad az ember szája az őszinteségtől. Fejezetenként, lassan, meg-megszakítva voltam csak képes elolvasni, mert megtépázta a szívemet, lelkemet. Egy olyan intim kapcsolat naplója ez, amely könnyeket csal az olvasó szemébe. Mit könnyeket… megint jóformán zokogtam.

Hosszabban: http://szabadosagnes.blog.hu/2018/04/15/vallomas_beteg_…

>!
Porcsinrózsa
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Nagyon nehéz erről a könyvről értékelést írni.Fejezetenként,lassan tudtam csak olvasni,mert nehéz volt a szívnek, a léleknek és az agynak egyaránt.Lelket felkavaró az a gyöngéd szeretet,az az odaadó szerelem,ahogyan az írónő erről a nehéz helyzetről beszél.Mintha ezzel vissza lehetne fordítani az eseményeket,újra visszakapni a régi kedvest.Persze, mindannyian tudjuk,hogy ez lehetetlen. De hogy ne őrüljünk bele a tehetetlenségbe,muszáj a lélek számára gyógyírt keresni.Mindannyian így vagyunk ezzel, akik beteg embert kaptunk ajándékba a jó Istentől.Kell, hogy legyen a rideg valóságon túl valami remény,ami táplálja az életerőnket. Ápoltakét és ápolókét egyaránt.Isten üzenete pedig így biztat: A REMÉNYSÉG NEM SZÉGYENÍT MEG! Azt is tudjuk ebből az üzenetből,hogy nem ember az Isten, hogy hazudjék.Isten száz megoldást is tud ott, ahol mi, emberek már egyet sem.Magam is ebbe a szélcsendes révbe, tartok megpihenni,amikor úgy érzem,hogy a Mennyei Gondviselő túlbecsülte minden erőmet a rám bízott feladattal.Kívánom,hogy legyen erőnk elviselni mindazt,ami még előttünk áll.

>!
Georginanéven P
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Már most, a borítója és a fülszövegek, no és belecsippentés után érzem: nekem ez kell. A temesvári lány után, biztos vagyok benne, hogy ennél is érzem majd azt a jóleső, torokszorító 'ez az' érzést, amelyről kellene az irodalomnak szólnia. Kincset érő kötet.

>!
serengeti P
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Erzsi, Tibu… Gondolatban ott ülök én is a szobában mellettetek, és fogom a kezeteket. Megható, gyönyörű, igaz könyv született Schäffer Erzsébet tollából. Ahogyan azt az évek során már rég megszokhattuk tőle…

>!
Laszlo_Molnar_2
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Egy férfi agyvérzést kap és kómába kerül. Egy nő visszaemlékezik. „sztori” szintjén ennyi Schäffer Erzsébet könyve, még ha végig is sztorizgatja a könyvet. De nem ez a lényeg. Bár pár oldal erejéig az „öregasszony elmondja a férjével kapcsolatos kórházi tapasztalatait” utcán és mindenhol lépten-nyomon hallható tipikus beszéde is megjelenik, ez sem lényeg. A lényeg a szerelem, ami sugárzik ebből a könyvből. A lényeg az aggódás, és az, hogy a kettő elegye hogyan fordítható arra, hogy az ember lánya/fia még inkább jobb ember akarjon lenni.

Fura ponton talált meg ez a könyv. Amúgy is régen akartam Schäffert olvasni, olvasgattam cikkeit, néha egy-egy írást egy-egy könyvéből feleségem „könyvtárából”, és mindig is szerettem fő mottóját (Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk). Amikor ez a könyv megérkezett, apám pár hónapja kórházban feküdt már, agyvérzéssel. Lassanként, túl lassan épülgetett fölfelé, és már akkor látható volt, hogy sosem lesz a régi. Mégis, minden nehézség, minden, a gyakori látogatásra fordított (és az ott töltött idővel járó) extra (főleg lelki) megterhelés ellenére valamiféle áldásként is lehetett (és lehet azóta is) megélni ezeket vele töltött perceket. Jut idő együtt lenni, jut, ha akarjuk. Jut idő elbúcsúzni – ez máskor, máskülönben nem jut. És főleg az első, intenzívebb időszakban, jut idő arra, hogy igyekezzünk jobbak lenni. Hogy akarjunk minden egyes alkalommal békében, úgy elbúcsúzni, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Mert most tényleg lehet, hogy ez lesz az.

Halottakról jót vagy semmit. A gyászbeszédek idealizált emberek képét vetítik elénk. Schäffer amellett, hogy a reménye hal meg utoljára, egyben gyászbeszédet is ír, az elvesztett férfiról, aki mellett leélte az életét és aki bár már nem kómában, de magatehetetlenül és legfeljebb csak a tekintetével kommunikálva fekszik otthon. Az emlékek idealizálnak. A legjobbak jönnek elő, a legszebbek, hogy mikor, hogyan, miért volt a szeretett személy kivételes – és példamutató. Olyan, amilyenek mi is lenni szeretnénk. Schäffer Erzsébet nemcsak a reményt élteti és a remény fel nem adásából, kitartásból ad leckét a könyvével, de egy ember legjobb oldalának kiemelésével arra is ösztönöz, hogy mi is próbáljunk ennyire jók lenni. Hogy ha esetleg baj történne velünk, rólunk se lehessen kevésbé szépeket írni. De főleg, hogy mindezzel ne várjunk addig az utolsó pillanatig. Kezdjük el most.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Miért olyan jó szabálytalannak, a mindennapok sorából kilógónak lenni? Miért okoz máig akkora boldogságot a bármilyen apró kaland is?

15. oldal

1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Így is vannak kegyetlenül nehéz napok. A test fáradtsága semmi, azt ki lehet valahogy pihenni, de amikor belül fáradsz el és nem látsz kiutat, az más. Szerencsére nem tart sokáig.

168. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Egy játékot játszott. Ha rossz dolog történt, gyorsan keresett benne valamit, aminek örülni lehet.

37. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Olyan jó oda beletemetkezni. Olyan jó belesimulni a kisfiús férfi ölbe. Olyan jó ott megpihenni és megfeledkezni a tegnapról, a holnapról. Olyan jó nem gondolni a következő percre sem. Csak most, csak itt. Csak veled, mint régen.

29. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Sorjáztak a boldogságok. Honnan tudtam volna, hogy azok? A mindennapjaink kimerevített pillanatait mesélem.

13. oldal

>!
Tóth_Orsolya_3 P

Az igazi szabad akarat az, amikor az ember boldogan teszi azt, amit tennie kell.

55. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

S tulajdonképpen
Mi a boldogság?
Hisz minden ember ezt másban leli;
Vagy senki sem találta még meg?

114. oldal, Petőfi Sándor: Világosságot!

>!
csucsorka 

Az ember egy bizonyos kor után megedződik, vagy bölcsebb lesz, nem tudom, mindenesetre nem kiabál, nem rángatja le a szenteket az égből. Pláne, ha egyedül van és nincs közönsége.

36. oldal, Halkrém (Central Könyvek, 2017)

>!
Zsófi_és_Bea P

Már gyerekként is éreztem, de mostanra biztos vagyok abban, hogy távol a várostól, a természetben élve minden könnyebben megy. Mármint a fontos dolgok.

51. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Édes Istenem, mit adtál? Ajándékot adtál? Fájdalmat adtál? Feladatot adtál. Irgalmat gyakoroltál. Mit adtál, amikor mindent elvettél?

175. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A magyar macska átka
Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Julie Orringer: Légzőgyakorlat fuldoklóknak
Alice Munro: Mennyi boldogság!
Anna Gavalda: Életre kelni
Karinthy Frigyes: Betegek és orvosok
Kosztolányi Dezső: A rossz orvos
B. Lőrinczy Éva: Meddig még?
Lev Tolsztoj: Három halál
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála / Szergij atya