Hajnali ​játékok 95% 20 csillagozás

„Azt mondta valaki, hogy nincsenek véletlenek, vagy ha vannak, az nem más, mint Isten szeme pillantása. (…) Nem, már régóta nem vagyok olyan ostoba, hogy azt higgyem, véletlenek a találkozások.”

Egyre jobban szeretem Schäffer Erzsébet könyveit és őt magát. Olyan kis életmeséket , történeteket ír meg, ami számomra a maradandó, igazi értéket képviseli, függetlenül kortól, pillanatnyi divattól. Átjön a kisugárzása az írásain, ha hallgatom akkor meg kétszeresen is. Tőle bármikor, bármit.

„Arra gondolt, milyen kevés az igazi alkalom. Amikor együtt… Igazán együtt! És mennyi a kényszer, mennyi a hétköznap, amiből milyen öröm néha kicsiholni az ünnepet.”

Schäffer Erzsébetnek mindig sikerül kicsiholnia az örömöt, az ünnepet, még a legszürkébbnek tűnő hétköznapokból, pillanatokból is. Ha őt olvasom, mindig úgy érzem, hogy igazán együtt vagyok vele… a gondolataival, érzéseivel… és igazán együtt magammal is… a saját gondolataimmal, érzéseimmel…

„Nem tudom hogy van ez… Az ember össze-vissza él, rohan, szalad, azt hiszi csinál valamit. Néha aztán megáll egy pillanatra. Szinte semmi nem történik ilyenkor (…) És ez elég.”
(Schäffer Erzsébet: Hajnali játékok)

"Semmi nem történik?
A legfontosabb történik ilyenkor.
A lélek exponál. Finom lemezén örökre ott marad minden."
(Schäffer Erzsébet: Pókfonálon – Történetek útközben)

Kedvencek lettek:
– Írott kövek
– Hajnali játékok
– Amikor semmi nem történik
– Véletlen
– És megérint a kegyelem
– Magunk vagyunk, drágám…
– Száz mondat
http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2011/11/schaffer…

Olyanok ezek az írások, mintha egy felhőn lebegnék, miközben hallgatom őket – egy nagy, fehér, bodros, pihe-puha felhőn, úgy körülfog és elemel. Néha lenézünk, igen, még mindig fent vagyunk, akkor is, amikor valami nagyon földhözragadt dologról esik szó, mert Schäffer Erzsébet abból is költészetet csinál, lebegéssé alakítja, boldogságossá formálja. Újra elő kell vennem.

De fájósan szép, és de jó hallgatni…

„Nem tudom, hogy van ez. Az ember össze-vissza él. Rohan, szalad, azt hiszi csinál valamit. Néha aztán megáll egy pillanatra. Szinte semmi nem történik ilyenkor; nézi a havat, megfőzi a főzeléket, megkeni a tízóraikat. És ez elég.”

Annyira szeretnék Schäffer Erzsébet szemén keresztül nézni a világra. Sokszor-sokszor.

Annyira szépek ezek a történetek! Az „És megérint a kegyelem” hallgatása közben még a hideg is kirázott, annyira meghatott! Igazán lenyűgöző, ahogy az írónő képes meglátni és bemutatni a szürke hétköznapokban megbúvó csodát.

Ismét nagyon szép történeteket hallottam…

Egyszerű csodák, mindennapi varázslat.

Kicsit szomorú vagyok, mert majdnem minden történetet ismertem már, viszont még soha nem éreztem magam ilyen jól autópályán a dugóban üldögélve. Szép lassan, araszolva haladt a sor, és ahelyett, hogy bosszankodtam volna, elandalított Schäffer Erzsébet mesélős, mosolygós hangja.