Egyszer ​volt 39 csillagozás

Történetek, találkozások
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

„Szemérmetlenül ​privát gondolatok, amelyekre talán rímel egy-egy találkozás. Bizonytalan vagyok. A kéziratot odaadtam egy barátnőmnek, aki szigorú, s akinek adok a véleményére. Egy sajtcédulán ezt írta: 'Köszönöm a paksamétát. Tegnap este és ma hajnalban is ezt olvastam. Nagyon jó, hogy így együtt van ez a sok gondolat és érzés. Tragédiák és örömök, ismert és ismeretlen emberek életmeséi. Kell, hogy az ember egy kicsit kilépjen önmaga intrikái és mosolyai mögül és rácsodálkozzon egy másik földi halandóra. Őszintén tetszik. És tudd, ezt nem írhatta volna meg más, egyedül csak te. Benne vagy. És ez jó. Gitta' ” Schäffer Erzsébet újságíró, a Nők Lapja kivételes hangú szerzője. A lap hasábjain egyéni hangú műfajt teremtett, amely ötvözi a tárcaírás, a riport és a novella hagyományait. Interjúi különleges beszélgetések. Lázár Ervin írta róla: „Olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. ” Ez a bizalom van jelen ebben a kötetben is. Mint előző két könyvét, ezt is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Sanoma, Budapest, 2011
320 oldal · ISBN: 9789632124636
>!
Sanoma, Budapest, 2003
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632124634

Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Jóféle beszélgetős. Kis történetek ismert és kevéssé ismert emberek előadásában.
Tetszett mindegyik. Mindenkinek megvan a keresztje, ezt tudjuk. Egy kis bepillantás mások életébe.

ppeva P>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Sok történetet ismertem már korábbról. De ennek is inkább örültem, jó volt rájuk ismerni. Szerettem ezt a sok-sok életmesét. Lélekmesét. Szomorú, kedves, vidám és tragikus sorsok, történetek. Híres és egyszerű emberek történetei. Legtöbb történetben ott van egy-egy teljes élet. És leckék a helytállásról, talpra állásról, törekvésről, tevésről, alkotásról, szeretetről.
Mindegy, hogy egyszerű juhászról vagy világhíres emberről szól a történet. Emberek, jóra és szépre vágyók.
Szeretem, ahogy Schäffer Erzsébet beszélteti az embereit…

István_Bányai>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Történetek elalvás előttre vigasztalásul, megnyugtatásul, elcsendesítésként.

morzsi>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Megindító, értékes beszélgetések, sodró gondolatok, amik órákkal az elolvasásuk után sem engednek messzire maguktól. A Történet a vonaton katarzis volt, telesírtam a párnámat.

Lili_Zakar>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Kevés olyan könyv van, amiben a különálló történetek a végére egésszé állnak össze bennünk. Előremutató, gondolkodásra, szemléletmódváltásra késztető könyv. Abszolút kedvencem Arató Mihállyal való beszélgetése ♥

ciemat P>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Lélekre ható történetei vannak, melyek még napok múltán is ott kucorognak az agyunkban.

Csgabka>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Kis gyöngyszemek, szívmelengető és elgondolkoztató történetek.

Zsanni>!
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Schäffer Erzsébet köteteit olvasni olyan, mint gyógyítani magunkat, amikor kiábrándultunk a világból, az emberekből és kétségbeesettek vagyunk. A történeteket olvasva erőre kap bennünk a hit, a belső erőnk, a remény és az igazság, és szinte mindig elkap a tisztító sírás is, ami elhozza a megkönnyebbülést.


Népszerű idézetek

Panelmacska>!

A kisunokám egyébként tehetséges nyelvújító. A dobozos gyümölcslét, amibe szívószálat lehet szúrni, szívólének nevezi. Hát ezért nem féltem a nyelvünket. Mert minden gyerekkel újjászületik.

128. oldal (Sanoma, 2011)

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

1 hozzászólás
Bélabá>!

– Hogy jutott eszébe annak idején egyetlen papírlapra lemásolni Ottlik Géza regényét, az Iskola a határon-t?
– Valami komoly ajándékot akartam adni Ottliknak a hetvenedik születésnapjára. Biztosra akartam menni. Gitta nevét egyszer leírtam ezerszer egy kicsi papirra, ajándéknak. Ezért tudtam, hogyha egymásra írok szöveget, az szép rajzolatot ad.
– Mennyi ideig másolta?
– Valahová följegyeztem… Talán három hónapig…? Az elején csak keveset, reggelenként egy órát másoltam, mint valami szerzetes, Gitta mondta is, imádkozás helyett. Jó volt. Aztán egyre jobban elhatalmasodott, láttam, hogy nem leszek kész időre, akkor már fölzabálta az egész napomat, egész nap írtam. De az is jó volt, ahogy írtam a mondatait, rengeteget tanultam a nyelvről, megtanultam még jobban magyarul.
– A regény nagyjából négyszáz oldal. Nem csalt?
– Ha nincsen bíró, nem lehet csalni. Viszont annyira hozzám nőtt a lap, hogy amikor kész lettem vele, nem akartam odaadni. Gondoltam csináltatok tíz szitanyomatot és az elsőt odaadom. De nem lett elég jó, és akkor elszégyelltem magam, hogy milyen kisstilű alak vagyok. Berámáztattam az eredetit és fölvittem Ottliknak. Drámai találkozás volt.
– Mert olvashatatlanra írta a könyvét…
– Amikor csináltam, én nem gondoltam semmire, csak ajándékot akartam adni. De azért ez tényleg bonyolult ajándék. Van egy kis ödipális stihhe, egy kis „apagyilkosság”. Ottlik okos volt, ezt, velem ellentétben, azonnal felfogta.
(Föláll, hátramegy, hozza keretben, üveg alatt a fekete képet. Csak a széleken lehet kivenni a betűket. Különös tárgy. Mint valami fétis.)
– Itt van. Olyan szoros volt a kötelék köztem, meg a Mű között, hogy amikor Ottlik meghalt, az első gondolatom nem a fájdalom és a gyász volt, hanem, hogy megszerezzem a képet. Meg is kaptam. És örülök, hogy nálam van.

210-211. oldal - Esterházy ajándéka Ottlik Gézának

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

1 hozzászólás
Altimiti>!

A világnak ezen a felén az ember azt hiszi, hogy maga valósítja meg a sorsát. Ó, dehogy! Tudom a saját életemből. Egyes részleteket, azt igen, ott csinálhatsz teljes akarattal mindent. De a nagy dolgokat! Akarod te a háborút, az autóbalesetet, akarod, hogy a gyermeked rákos beteg legyen? Vagy te magad? Akarod, hogy kitelepítsenek, hogy elvigyenek, hogy elszegényedj? Nem, ezt az ember nem akarja. Ezek a dolgok megtörténnek velünk. Az is, hogy munkanélküli leszek, hogy nem vesznek föl az egyetemre, hogy nem lehet gyermekem. Hogy a kihívásokat hogyan fogadod, és mit teszel, az már a te dolgod. Nekem minden bajomból jöttek a jók. A nagy csődökből, a nagy betegségekből, a háborúból. Sokszor elgondolom, szűkösebb lenne az életem, ha – mint ahogyan indult – Magyarvalkón tanítónő lennék. Pici falu, négy összevont osztály, egy láda könyv, telepes rádió, víz a kútról. Ezt akartam. És sors lenne az is. De másképp történt.

62. oldal

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

loranda P>!

Lehet, hogy az életkorom is oka, de egyre biztosabb vagyok abban, hogy az az ember, aki az élete során ezen a néhány négyzetkilométernyi helyen nem találja meg azt, amit keres, végigutazhatja a világot, akkor sem találja.

14. oldal, Egy morgós varázsló (Lázár Ervin)

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Kapcsolódó szócikkek: emigrálás · menekülés
Panelmacska>!

Tizenhat éves koromban írtam magamnak egy hosszú levelet, ami arról szólt, hogy soha ne nőjek fel. Mert nem érdemes. Mert a felnőttek rémesek. Hazudnak, taposómalomban élnek, pénzt keresnek azért, hogy legyen mit enniük, esznek azért, hogy képesek legyenek pénzt keresni. Nekem ehhez nincs kedvem, én ebbe nem akarok belépni, ez értelmetlen.

142. oldal

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

1 hozzászólás
Bélabá>!

– Angyalom, én három oldalt két napig írok. Ez a könyv kilenc évig íródott.

209. oldal - Esterházy Péter a Harmoniáról

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Lili_Zakar>!

Hányszor eszembe jut Kósa Károly bácsi. Nyolc évig udvarolt. Még csak nem is tegeződtek… Álltunk abban az apró konyhában. Néztem, ahogy a felesége helyett felemeli a vödröt és beleönti a vizet a fazékba. És akkor, egy pillanatra, szerettem volna az a hajlott, apró öregasszony lenni.

290. oldal A rózsa vére (nők lapja műhely)

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Altimiti>!

Együtt jártunk sokáig, házasságkötés előtt egy évig együtt is laktunk. Gondol el, ötvenes évek, a politika akkoriban meglehetősen álszent és puritán. Az esküvőnkön az anyakönyvvezető egy pillanatig bajban is volt, de kivágta magát. Föl kellett olvasnia az adatokat. Olvasta szépen: Mészöly Miklós, lakik Városmajor utca 48. első emelet egy. Pilcz Alaine, lakik Városmajor utca első emelet… Megállt egy kicsit és folytatta… kettő. Sokat kacagtunk. Még a restiben is, ahol zónapörkölt volt az esküvői ebéd.

57. oldal

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Altimiti>!

Mindkettőnknek ez a kapcsolat volt az első olyan találkozás, amelyről pontosan tudja az ember, soha többé nem lesz ilyen. Ő tizenhat éves volt, én tizennyolc. Abban az évben érettségiztem.
Az idén tavasszal elmondtam neki valamit. Hogy egy kicsit hagyjuk abba. Adjunk egy kis szabadságot egymásnak. Három éve mindig együtt vagyunk. Túlságosan összenőttünk, mondtam neki. Én szeretlek téged, de egy kicsit szabad akarok lenni…
Egy hétfői napon azt is elmondtam, hogy van egy kedves lány… aki tetszik nekem.
Másnap, kedden, hallottam, hogy egyik barátunk, egy fiú, karambolozott. Egy lány volt vele.

69. oldal

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

Panelmacska>!

Olvastam egy teremtéstörténetet. Brazil indiánoktól való. Az első emberpár mezítelenül járt, mindenféle vágyat éreztek. A nő, amikor meglátta a férfit, azt hitte, egy kígyó bújik ki belőle. A férfi el akarta dugni a kígyót, talált is a nőben egy helyet, és elrejtette. És akkor mind a ketten megérezték a gyönyört. De egyben eladták a gyönyörért a saját életüket. Az utódaik ezért csak másolatok. Így hiszik az indiánok. Benne van ebben a történetben minden. Férfi és nő, istenség és emberség, félelem és születés. Talán az is benne van, ami ellen mindent megpróbálunk. Hogy egy elhaló kiáltás, ennyi az életünk.

135. oldal

Schäffer Erzsébet: Egyszer volt Történetek, találkozások

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Keresztury Tibor: Félterpeszben
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona
Keresztury Tibor: Bejárat a semmibe
Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol
Kertész Imre: A száműzött nyelv
Keresztury Tibor: Reményfutam
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták
Sajó László: Öt és feles