Bodobács (Történetek útközben) 67 csillagozás

Schäffer Erzsébet: Bodobács Schäffer Erzsébet: Bodobács

„Előző könyvem, a Pipacsvirágom megjelenésekor is figyelmeztettem az olvasót, a történetek zöme nem most lát napvilágot először. Nincs másként ez most a Bodobács-csal sem. A legtöbb írás megjelent a Nők Lapjában, egy azóta rendszeressé lett rovatban. S bár az írások szülték a sorozatot, én akkor is boldog vagyok, hogy van. Köszönöm kollégáim, a szerkesztők, a tervezők, a korrektorok és a többiek figyelmét, türelmét és támogató szeretetét. Sok éve érzem, a Nők Lapjába írni öröm és felelősség egyszerre. Ezért dolgozom itt. Az olvasók rokonszenve, megerősítő szeretete csak ráadás. Meg nem szolgált ajándék. Köszönöm.”

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2015
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633411353
>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
184 oldal · ISBN: 9789632661285
>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448645

1 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Schäffer Erzsébet: Bodobács

A tavalyi Könyvhéten vette nekem a Főnököm, sőt, még azt is megtette, hogy dedikáltatta nekem a szerzővel, tehát különösen nagy becsben tartott könyvet olvastam!!!

Igen rövidke elbeszéléseket tartalmaz, néhányhoz külön is fűztem megjegyzést, hogy megmaradjanak az érzéseim.

Egyébként az egész kötet rendkívül elgondolkodtató volt, öröm volt olvasás közben megpihentetni az agyamat, hogy végiggondolhassam a saját életemet is.

A „Magunk vagyunk, drágám” után kellett pihentetni magam kicsit, mert elkalandoztam…
Magamra gondoltam, másokra gondoltam, majd kaptam az esernyőmet, és útnak indultam…

„Mi, májusiak” – , ha találkozik, megismeri egymást…
Mennyivel barátságosabbak, beszédesebbek, mint az elszigetelődött nagyvárosiak. Gondolom én, a tős-gyökeres vidéki.

„Írott kövek” – Honnan an nekem ennyi könnyem? 365 írott kő, meseszép lehetett. A mellettem élő másik neműre gondolva mindig készültem hetekig, hónapokig, néha évekig is a kerek évfordulókra, boldog örömmel téve elé a meglepetést. Aztán én is reszkettem a várva-várt örömért, ami sose jött el, csak az aktuális dátum kerek fordulóján a hajnalig tartó sírás.
Újabb lelkigyakorlatként szolgáló séta…

„Véletlen”
„Nem. Már régóta nem vaoyk olyan ostoba, hogy azt higgyem, véletlenek a találkozások…”

„Lajos úr, a Keszegkirály” – A lehető legjobb nevelési módszert alkalmazta Lajos úr, ez a fiú sem fog többet lopni, az már biztos’

>!
Ibanez MP
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Még édesanyám is a mai napig emlékszik arra, hogy Schäffer Erzsébetet egy véletlen folyamán ismertem meg és szerettem meg. Sosem olvastam női lapokat, de néha belelapoztam a Nők lapjába, mint egyetlen olyan női lapba, ahol még vannak értelmes írások. És ott olvastam el az első SE írást, ami után a Nők lapját azonnal elmartam és lapoztam egyből oda, ahol kellett, hogy legyenek az ő cikkei. Aztán természetesen megvettem a Pipacsvirágom-at és sorban a többit, a Bodobács valamiért kimaradt, de most már a gyűjteményem méltó darabja. Imádom Erzsébet történeteit, anyukám is, ma egy parkban pár rövidebb sztorit anyukámnak is felolvastam. Olyan jó olyan szavakat „hallani”, mind demizson, cvekedli és még sorolhatnám… a gyerekkoromba repítenek vissza ezek a gyönyörű, egyszerűségében megható, szívhez szóló történetek. Kevés az öt csillag, az ő esetében nagyon kevés.

>!
Mazsola_78 P
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Ez a kötet is tetszett, de a Pipacsvirágom és a Lábujjhegyen is jobban elvarázsolt.
Ugyan hangulatos és csodálatos továbbra is a megfogalmazás, ahogy apró mozzanatokat megragad az írónő, de most kevesebbszer éreztem varázslatosnak.
Hangsúlyoznám, a másik két kötethez képest.

>!
Habók P
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Igen rövid írások – szinte csak gondolatok – két megálló közé beférnek. Mégsem lehet villamoson olvasni őket, mert mindegyiken el kell gondolkodni egy kicsit – némelyiket nem is igazán értem. De mindegyiknek hangulata van, mindegyik érdekel.

>!
Maya
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Jó volt olvasgatni ezeket a rövid írásokat. Volt köztük vidám, volt szomorú is, volt amin elgondolkoztam, volt olyan is, amelyiket könnyebben elengedtem. Olyan történetek, ami bárkivel megeshet, csak nem mindenki tudja ilyen szépen elmesélni. Legjobban Az asszony meg a lánya érintett meg – úgy érzem ebből tanulhatnék is valamit. Jöhet a többi történet is.

>!
Nóra_Nagy_Hetényi
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Klasszikus, mindennapi történetek, „halandó” emberek életéből, emiatt könnyen érthető és átérezhető.

Jó pár kedves, szívemhez nőtt történettel találkoztam; két nagy kedvenc: a Minden tanulás és a Varázsolás villamoson. E kettőt mindenkinek ajánlom, még akkor is, ha maga a könyv nem kerül elolvasásra.

Nagy kedvecem lett a „tinéndzser démonok” kifejezés, mert hihetetlenül színes, teljesen igaz, és minden benne van, aminek benne kell lenni. Mosolyt csalt és csal az arcomra a mai napig.

A könyvet ajánlom, viszont a sokszor klisés szereplők és történetek, a folyton tanítani akarás miatt csak 4 csillagot adtam rá. Ettől persze ne ijedjen meg senki, szép kis történetekkel találkozik az ember, ha a kezébe veszi. Tetszett.

>!
dpart
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Egy nehéz könyv mellett olvastam párhuzamosan. Amikor egy kis mosoly kellett, amikor egy kis könnyedség kellett, ittam belőle egy kortyot.
És mindig fordulhattam a történetekhez. Egyik sem okozott csalódást. Valami miatt mégis leginkább az a történet fogott meg, amikor az édesapjától nehezen búcsúzó lányból nő válik a város rengetegében.
Szerencsére több kötetnyi történet vár még felfedezésre.

>!
Kek P
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Igen, ez a kötet (is) csak bónusz volt számomra, hisz majdnem mindegyik írást olvastam már korábban a Nők Lapjában. Tehát a frissességét már elveszítette számomra, mégis jó volt őket újraolvasni – olyan, mint mikor az ember századeleji fényképeket nézeget valamikori hozzátartozóiról, vagy gyermekkori önmagáról. Mert ezek a történetek a mélyben hozzánk tartozókká váltak, esetleg gyermekkori önmagunkból idéznek fel valamit, mégis úgy, hogy patinásak. Egyszerűek, ám nagyszerűek. Különlegesek. Szívdobogtatóak és elnémítók. Mindegyik olyan bodo-bodobács. Mikor először olvastam tőle ezt a szót és történetet, még fogalmam sem volt mit jelent, amolyan mikkamakkás dömdödöm volt számomra, s ez a szó jutott róla rögtön eszembe: szívdobogás.

5 hozzászólás
>!
deardurr
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Schäffer Erzsébet fertőz! Ezek után szépek lesznek az úton rosszalkodó gyerekek, a nevetések már nem idegesítőek, hanem kedves zajok, valahogy türelmességet ad át, ami remélem eltart egy ideig. Lázár Ervin ebben a könyvben is megjelenik, mint barát aki ajánlja írásait.
Szeretem őket.

>!
raczlilian
Schäffer Erzsébet: Bodobács

Ugyan ez az első kötetem az Írónőtől, mégis úgy érzem, mintha már nagyon régóta ismerném, nos, nemcsak magukat a történeteket a Nők Lapjából, hanem őt magát is.
Olyan közeli. Az első perctől fogva. Saját magamat látom benne, pedig jóval idősebb nálam, s mégis: pontosan tudom, mit csinál, miért csinálja azt, amit. Nagyon-nagyon szeretem őt, mert pont olyan kívülállóként nézi a cselekményeket, mint én, és épp úgy figyel meg mindent, mint én; de talán azt kellene inkább mondanom, hogy én csinálok úgy, mint ő.
Apró történeteiben nem jelenik meg semmi olyan, amitől égnek áll az ember haja. Nincsenek benne vámpírok, vérfarkasok, földönkívüliek, robotok, és mindenféle egyéb furcsa lény, s mégis, miközben olvastam, úgy éreztem, másik világban járok, miközben pontosan azt láttatta, amit mindenki lát a megszokott napok során: épp csak senki nem tudja úgy észrevenni, majd leírni ezeket a dolgokat, mint Schäffer Erzsébet.
A bodobácsnak tavasszal van, ennek a Bodobácsnak azonban egyetlen évszakban sem akad párja. Egy élmény volt.


Népszerű idézetek

>!
Maya

Nem tudom, hogy van ez. Az ember összevissza él. Rohan, szalad, azt hiszi, csinál valamit. Néha aztán megáll egy pillanatra. Szinte semmi nem történik ilyenkor. Nézi a havat. Megfőzi a főzeléket. Megkeni a tízóraikat. És ez elég.

56. oldal (Amikor semmi sem történik)

>!
Emerencia P

Az ember nem szaladhat el. Nincs olyan helye a világnak , ahová el lehetne menekülni.

167. oldal

>!
Ibanez MP

Az asztalon vigasztalan kép. Szanaszét hagyott poharak, hagymahéj, félbevágott, kinyomott citrom. A mosogatóban szennyes edények. Jaj. „Este örömmel, reggel körömmel.” Mariska néni mondta ezt egyszer Gyergyószárhegyen. Mindig rá gondolok, ha hátrahagyott mosatlant látok.

8 hozzászólás
>!
deardurr

Úgy vagyunk kitalálva, hogy reményben és lemondásban, titkon és bevallva egy másik ember felé kapaszkodunk.

143. oldal, Bó titka

>!
Nikkincs

Apját látta mezítláb sétálni hajnalonta. (…) Egyszer megkérdezte tőle, hogy miért van fönn minden hajnalon. Azt mondta, vétek aludni ilyenkor, gyermekem. Nézd a leveleken a harmat gyöngyeit, hallgasd a madarak álmos pittyegését, nézz keletre, ahol vörösből folyékony arannyá lesz az ég …. Tudod, mi a hajnal? Az éjszaka legkisebb lánya. Tiszta és odaadó. Amilyen az édesanyád volt. S amilyen te leszel majd, ha asszony leszel.

120. oldal

>!
Nikkincs

Igen, a lehetőségek milliárddal többek, mint ami aztán megvalósul. A természet gondoskodik és válogat. Nem lesz minden virágból mag. És nem minden ikrából lesz ponty.
És mit csinálunk mi? Mit tesz ma az ember?
A lehetőségek milliárdját akarja.
(…)
Rohanunk, tülekedünk utána. És közben szürke arccal, elnyűtt lélekkel kérdezgetjük egymástól, mi történt, hogy semmire sincs időnk …

125. oldal

>!
deardurr

De hogyan lehet készülni a kegyelemre?
Cselekvő módon, válaszolja a festő, ahogy egy művésztől, egy asszonytól hallottam. Állandóan dolgozom, mondta ő, hogy az ihlet munka közben találjon.
Akkor rajtunk is múlik? Milyen jó lenne választ kapni. Megfoghatóvá tenni a megfoghatatlant. Milyen jó lenne kívánatossá tenni magunkat a kegyelemre. De hogyan?
Talán úgy, magyarázza a festő, hogy tudom, annak, ami áldásként kívülről jön, én vagyok ugyan az előzménye, de nem én vagyok az okozója. Legfeljebb annyiban, hogy a szándékom, a mostani és régi életeim, mind – feltételek. Felelősség ez is. Egész embert kíván. Olyat, aki sohasem máshoz, hanem önmagához méri önmagát. Nem a másikat, saját magát akarja meghaladni.

150. oldal, És megérint a kegyelem

>!
Maya

– Nem értem kérem, ezt a világot. Észrevette mennyi jó dolgot dobunk ki. Ruhát, cipőt, bútort, papírt… Istenem, mennyi papírt! És az üvegek. Hosszúszájú palackok, kerek befőttesüvegek.Mért nem kellenek ezek senkinek? Mért dobják ki, hogy aztán új matériából, drága energiával újat csináljanak?

45. oldal (Kép, keretben)

>!
Ibanez MP

Eszembe jut nagymama, a feltartott ujjával. Minden tavasszal elmondta.
– Az r betűs hónapokban nem szabad a földre ülni, megértettétek?
Hát nem ültünk a földre. Csak akkor, ha nagymama nem látta.

>!
deardurr

Gondolkodtam, mit mondjak azon a megnyitón. Segítségül Pilinszky-kötetet vettem elő. És rátaláltam egy írásra. Különös, lepődtem meg, a cikk a Nők Lapjában jelent meg, 1962-ben. Akkori fiatalokról írt Pilinszky János. Sokat várt tőlük, nagyra tartotta, nagyon szerette és nagyon féltette őket…
Amit írt, annyira illett mindarra, amit a fotográfus lányról gondoltam és éreztem, hogy ezt a Pilinszky- írást olvastam fel a lány kiállításának megnyitóján. Nem tudtam, miért, ihletett pillanatok voltak. A végén a hosszú csönd és taps után, meleg fényekkel a szemében odajött egy kockás flanelinges férfi.
– Tudja, a mi osztályunkba jött el annak idején Pilinszky János. Igen, kilencszáűzhatvankettőben. Nem felejtem el… Egész délutánon át beszélgetettünk. Akkor készült ez az írása, nekem is megvan a régi újságcikk. És maga most éppen ebből olvasott fel… Nem hiszi, milyen boldogságot szerzett vele. Mert ez a végzős fotográfus… az én kislányom…
Csak álltunk, szorítottam az ismeretlen férfi kezét, és mosolyogtunk.
Nagyjából ennyi lehet az ember. Hálát ad, és mosolyog.

133. oldal, Véletlen


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádas Péter: Talált cetli
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol
Esterházy Péter: Az olvasó országa
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
Kepes András: Világkép
Kertész Imre: A száműzött nyelv
drMáriás: Molotov-koktél jéggel
Kovács Zoltán – Megyesi Gusztáv – Váncsa István: Első oldal V.