Álmok ​kertje (Történetek útközben) 35 csillagozás

Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

A szerző legújabb, vallomásos kötetében megint kitár egy kaput, gyerekkora kertkapuját. Innen indul a felnőttkor dzsungelébe. Szerelemvágyó kalandjai és meséi saját és gyűjtött történeteinek fűzére. Bennük messzire vezetnek az utak, hogy aztán visszaérkezzenek az álombeli kertbe. Ahol, ha időt hagyunk magunknak, behunyt szemmel is megtaláljuk a Menedéket. Ehhez nyújt szerelmet féltő, bensőséges pillanataival erős kapaszkodót Schäffer Erzsébet új könyve, az Álmok kertje.

Tartalomjegyzék

>!
Sanoma, Budapest, 2013
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633410721

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Muki75 P>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Gyönyörű, rövid történetek. Olyan, mintha egy régi fotóalbumot nézegetnék. Közben előbukkannak a múlt foszlányai. Kicsit szomorkás, ritkán önfeledten boldog. Csak lapozgatok és nézegetem. Nagyon tetszett.

Tóth_Orsolya_3 P>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Schäffer Erzsébetet nem lehet pityergés nélkül olvasni.
Egy csoda ez a hölgy. *-*

robinson P>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Nagyszerű és megható. Semmi giccs vagy ömlengés. A régi idők, főleg a gyerekkort idéző történetek olyan bájosak és léleksimogatóak, mint az a bizonyos kesztyű az egyik írásban, Kell, hogy ne fázzon az ember lelke. Kell, hogy vegyük észre és legyen mire emlékezni. Az útra, egy napos délutánra, vagy egy remek pohár borra, amit valakivel együtt megittunk.

Anó P>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Először a könyv borítója bűvölt el, azért tettem a Kívánságlistámra. Meg Erzsébet miatt, akivel volt egy találkozó tavaly itt, kis városunkban, s varázslatos egyéniségnek bizonyult. Ő valóban olyan, ahogyan ír is – vagyis őszinte, természetes és nyílt.
Nem minden eddig olvasott könyve tetszik egyformán, de ez az élmezőnyhöz tartozik.
Szösszenetek, emlékfoszlányok, rövid beszélgetések, álmok, élettörténetek, gondolathullámok – s máris vágyakat ébreszt, magával sodor, szórakoztat, meghat vagy elgondolkodtat. Vagy több mindent is ezek közül egyszerre.
Köszönöm:)

Baba082>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Gyönyörű novellás kötet, ami nem csak történetekkel, hanem ízekkel, illatokkal, érzetekkel van tele. Puhán, az otthon melegét közvetítve ír Schaffer Erzsébet, mégis elkerüli a sziruposságot, nem túl sok, és nem túl kevés, pont elég, tartalmas, és lényegre törő.
Valamit tud ez a nő az Életről, az Emberről. Valamit, ami ősi, amit mélyen eltemetve mindannyian tudunk. Tudja, hogy különbözőségünk ellenére kísértetiesen hasonlítunk egymásra, hogy az életutak összefonódnak, mindig ugyanazokat a köröket járjuk, csak épp a saját ritmusunk miatt tűnhet felületes szemlélődőnek különbözőnek. Nagyon bölcs és fantasztikusan gyönyörű lelkű ember Schaffer Erzsébet, és csak köszönhetem, hogy beengedett intim, belső világába, kevesebb lennék nélküle, mert történeteit megismerve az azokban szereplők élete az enyémbe ivódva fut tovább.

Georginanéven P>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Oly szívvel írta Schäffer Erzsébet ezeket a történeteket is, hogy elfogott a vágy arra: bárcsak minden kis szösszenet részese, szereplője lehettem volna. Olyannyira elevenek a színek, illatok, ízek, hangok, mintha az én orrom, szemem, szám, fülem, bőröm érezné valamennyit. Az itteni történetek érzékenysége is vágyott, jóleső. Imádom ezt az álomvilágot a harmatával, kolompolásával, a ragacsos baracklevével, a pókfonalával együtt. Igéző szeretetbomba.

aszor>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Ezt a könyvét az irónőnek ősszel egy iró-olvasó találkozón vásároltam meg. Felejthetetlen élményt nyújtott azon a borongós hétfői napon. Azóta is sokszor látom magam előtt a mozdulatait. Hallom békés szavait, kicsit elmélázó, távolba nyúló mondatait.
Ez a könyve is, mint a többi egy gyöngyszem. Történetei simogatnak, a lelkemet takargatják.
Gondolathullámok, emlékek, álmok, rövid beszélgetések csokorba szedve. Életről, emberekről, érzésekről.
Volt olyan irása, amit többször is elolvastam. Legjobban a Májusi reggel tettszett. Talán még az egyik sorát meg is könnyeztem.
„Ölel, ölelem, és nem tudom tetten érni az időt, hogy mikor lett férfi az én kicsi fiamból…”
Én két felnőtt leány édesanyja vagyok, de én is keresem az időt, mikor lettek a kisleányaimból felnőttek!
Köszönöm Neked Erzsébet, hogy ezt ilyen csodálatosan megfogalmaztad, leirtad, és elolvashattam.

Gólyanéni>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Nem volt más dolgom, mint belemélyedni a történetekbe és közben megtanulni (tanulgatni) azt, amit a szerző mesterfokon művel: figyelni.
Meggyőződésem, ha ez sikerül nem csak a könyv történeteiben fedezhetem fel az élet apró, értékes pillanatait, de környezetemben is rá fogok bukkanni ezekre a kicsiny, de annál fontosabb momentumokra.

1 hozzászólás
bbea>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

A Januári fogadalom c. rövid kis írás tetszett a legjobban. Annyira lényegre törő és tipikus. Az idézetek között olvasható.

sassenach>!
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje

Egyszerű, kedves kis történetek. Semmi cicoma, semmi túlbonyolítás, mindenből pont annyi, amennyi kell. Jó volt!


Népszerű idézetek

Baba082>!

– Sose félj [..], soha, semmitől! Egytől félj, egyetlen dologtól: hogy elfelejtesz játszani!

124. oldal, Juzek (Sanoma, 2013)

Muki75 P>!

Volt itt egy ember, csupa fény a tekintete. Egymásra néztünk, és az a nyomorult világ csupa-csupa ragyogás lett.

114. oldal

Muki75 P>!

Most már, idők múltával azt is tudom, hogy arról szól a mese: a világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos, amivel el kell jutni az Üveghegy elé, s aki az Üveghegy elé akar jutni, annak ismernie kell testvérét, anyját, nagyapját, tudnia kell, hogy az Üveghegy vára mindenki előtt nyitva áll, csak szeretet és tiszta szív kell hozzá.
Lázár Ervin

5. oldal

Muki75 P>!

Kutatón nézek a a tekintetébe – lehetséges lenne? Ő volna az tényleg? Ő, akivel én kéz a kézben vándorolni tudnék, a patakot követve, az erdőkön át; nyári lángolásban, az ősz aranyszínű fényében és messzenéző fehér hómezőkön keresztül. Keveset mondana, és azt is csak egész halkan, azt a szót, amire mindig vártam. A hallgatása többet mondana, mint mások beszéde. Megértene, jobban, mint ahogy én magamat megértem. Nála otthon lennék, magánál tartana. Azt tenném, amit szeretne, és amit szeretne, az lenne, amit mindig is tenni szerettem volna.
A nevetéséből felismerném. Mert csak ő tud úgy nevetni, hogy nekem is mindjárt nevetnem kell, könnyel a szememben és boldogsággal a szívemben.

189. oldal

Muki75 P>!

Annyira szeretem a finom, csöndes meglepetéseid.

106. oldal

Baba082>!

– A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc-m vagy ötvenévesen – ki, mikor – elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot – valójában ez mind egy –, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy más helyet keress és változtassál az életedben. Vagy előfordul, hogy változtatsz, de mégsem változott semmi sem. Ami elől menekültél, azt vitted szépen magaddal … Akkor is vár a gyémántod!
De mi tologatjuk az életünket. Halogatjuk a boldogságot. Ha majd férjhez megyek, ha meglesz a diplomám, ha már önálló leszek… Akkor majd! Az lesz az igaz! Majd ha megszületik a gyerek, de jó, jaj, csak egészséges legyen! Na de akkor már legyen kistestvére. Jó, majd ha iskolások lesznek, majd ha leérettségiznek, de jó lesz! Jaj, az unoka, még azt érjem meg… Így tologatjuk. És közben a pillanat, a boldogság hol van? Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk… Azt hiszem, nem lehet mindig valamitől függővé tenni, ha ez sikerül, boldog vagyok, ha nem, akkor nem. Ez is csak egy illúzió….

23. oldal, Gyémánthántolás (Sanoma 2013)

Muki75 P>!

Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja

55. oldal

robinson P>!

Milyen kevés kell… Mennyi fölösleggel él az ember.

44. oldal

Enisz>!

Januári fogadalom

Csak kézzel írok levelet
Újra kötni fogok
Megstoppolom a lyukas zoknikat
A gyerekekkel minden szombaton kirándulni
fogunk
Este imádkozom velük
Nem hozok haza újabb tárgyakat
A fényképeket rendbe teszem
Istivel befejezzük a magnós interjút
Meglátogatom Gizit
Mária néninek viszek a francia konyakból

Géppel is írtam leveleket
Még a kötőtűket sem szedtem össze
Megstoppoltam két zoknit
Nem kirándultunk egyik szombaton sem
Este imádkozom velük
Néhány újabb tárgyat hazahoztam
Nem tettem rendbe a fényképeket
Isti meghalt.
Gizi is.
Mária néni már januárban.

127. oldal

Gólyanéni>!

Csak szeressen…!
Kérlek, füvek, fák,
Istenem az égben,
kövek a földön,
adjátok, hogy szeressen!
Foghassam a kezét,
simíthassam a szemét,
súghassam,
hogy mindent odahagynék érte.
Sokat kérek, de sokat adok.
Magamból mindenemet, amim van.
A gondolataimat,
a vágyaimat,
a félelmemet, ami elszáll,
ha a közelében vagyok,
az imáimat, amit érte mondok,
az erőmet, ami föltámad, ha látom…
Adjátok nekem őt, Mindenek!

Ne akard annyira,
ne kívánd nagyon.
Hagyd szabadon.
Ne fond körül ajándékaiddal,
ne zsarold adakozással.
Elég, ha jó vagy.
Ne akard magadnak.
Elég, ha szereted.
Ne kösd meg hálóval,
Elég, ha öleled.
Ne várj el semmit,
S tiéd lesz minden.
Maradj szabad,
és maradj mindig jó.
Nyisd a szemed,
Tavasz van, nevess…!

49-50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádas Péter: Talált cetli
Tóth Ágnes: Kocsmamesék
Jávori István: Változástenger
Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Keresztury Tibor: Bejárat a semmibe
Illés Endre: Méhrajzás
Anne L. Green: Elvesztett jövő
Baráth Viktória: A főnök nagy napja
Anne L. Green: Elfojtott indulatok (novella)