A ​kifutófiú szerelme 35 csillagozás

Elfeledett képek
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

"Szívesen idézem a mongol öregasszonyt, aki az unokájának próbálta elmesélni, mekkora csoda, hogy a világra jövünk. Ezt mondta. "Fogj az ujjaid közé egy tűt és tartsd a hegyével fölfelé. A másik kezedbe fogj egy zsák rizst és öntsd, csak öntsd a tűre. Na, majd ha egyetlen rizsszem megáll a tű hegyén, ekkora csoda, kisunokám, hogy egy ember megszületik erre a világra. „Neked ott a rizsszemed a tű hegyén. Millióból az egyetlenegy…” (Schäffer Erzsébet)

Egy századeleji hintaló és lovasa, kalapos kisasszony a hóban, sulykoló asszonyok, omnibusz gavallérral. Elfeledett képek – mondja a szerző, de mondhatná: elfeledett életek. Mert A kifutófiú szerelme című könyvében Schäffer Erzsébet megint varázsol. Halk derűjével elvisz oda, ahová kimondva, kimondatlanul vágyunk: emlékeink bűvös útvesztőjéből a jelenbe. S a mesék szálain befelé, önmagunkba, a végtelen történetbe, amit a születésünkkel kapott irgalomból nap, mint nap újrakezdhetünk.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nők Lapja Műhely Central Médiacsoport, Sanoma

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2014
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633411018

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

„Mert minden képben, minden megállított pillanatban, és minden elmesélt történetben ott kísért az idő. Ez az irgalmas, megfoghatatlan, elmaradhatatlan társ, amitől hányszor, de hányszor, szabadulni szeretnénk. Legalább megállítani. De nem lehet.”

Egyik utolsó olvasatlan Schaffer kötetem (két hangoskönyv és a legutóbb megjelent kötet van hátra), ami ismét nem okozott csalódást. Egy nagyszerű ötletre épül a kötet, a történetek nagy része ugyanis egy-egy fényképre épül. Van, hogy a fénykép „valós”, s a hozzá tartozó történet is, van, hogy a fotó csupán egy gyűjteményes darab, mégis az írónőben felidézett egy régi emléket, s össze tudta kapcsolni, avagy csupán egy fikciósabb történetet kerekített hozzá – mind kivétel nélkül tökéletesen sikerült és így a kötet is vegyes lett, hol egy picit életrajzi, mint az Évforduló vagy az Őszi málna, hol mások történetére épül, mint a pityergős Lidi húsvétja. A Fiú, kukoricamorzsolóval irigységet keltett bennem, sose volt ilyen morzsolónk, nekem gyerekként vörösre dörzsölte a kezem a kukorica, ahogy a két csövet egymásra téve dörzsöltük le a szemeket róla (de akkor is szép emlék maradt :-D).

„Mi emberek, manapság biztosat akarunk. Garanciát kapni. Mint a mosógépre. Nincs garancia. De ott szunnyadnak bennünk különleges tartalékok… Nem is tudunk róluk, akkor lepődünk meg, mire vagyunk képesek, ha valami vagy valaki előhívja. Soha nem gyanított, nem sejtett erők, érzések, képességek hívódnak elő, ha ajtót nyitsz.”

„Öleld te is őket, anyut is, aput is, a testvéredet is. Ahogy nem szoktátok. És amennyit csak bírod. Akárhányszor. Nem baj, ha neked kell kinyújtani a kezed. Semmi sem baj. És ne spórolj többé az idővel. Add számolatlanul. Én már tudom. Az odaadott idő a legnagyobb ajándékok egyike.”

Nagyon tetszett még A veder, A lélek éneke, a Hálókocsiban, a Piacról hazafelé, a Vigyél haza! Tényleg annyira más-más és mégis annyira hasonlóan gyönyörű minden történet, elringatnak és visszarepítenek mindannyiszor a saját gyerekkoromba és mindig elgondolkodtat, hogy tényleg mennyire rohanó életet élünk és mennyi minden mellett elszaladunk.

„…azt is tudom, hogy ha elmész a föld közeléből, már hiába térsz vissza, legfeljebb látogató leszel, soha többé nem vagy már igazán otthon. Se a padlós konyhában, ahová beitta magát a zsíros bablevesek, az aranykarikás lebbencsek, a foszlós fánkok, a fokhagymás disznósajtok ínycsiklandó, nehéz szaga. Se hátul az udvarban, ahol már nem találsz kazlakat, hogy bebújva keresd a tyúkok fészkét, s nem találod a meleg tojásokat sem, amiket legszívesebben a blúzodba rejtenél, amilyen finom meleget sugároznak. Nem leled meg már az istállót, hiába szaglászol a meleg estékben, és másutt húzódnak a mezsgyék az összeszántott határban, hiába keresed a dűlőutakat. Már nem tudom, hol olvastam: Az emberi kultúra ott kezdődött, amikor az ember elkezdte megművelni a földet. És ott ért véget, amikor elhagyta.”

robinson P>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Életpillanatok, helyzetek, emlékek. Szívmelengető, torokszorító írások, főleg a kötet második fele. Békebeli bája, hangulata van. Jó volt olvasni.

Kimletti P>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Kicsit olyan ez a kötet, mint amivel szerintem sokan gyakran szórakoztatják magukat, hogy képek alapján elképzelik annak hátterét…azonban Schäffer Erzsébet tehetségesebb az egyszerű halandóknál, jóleső élmény volt olvasni a történeteket.

Mazsola_78 P>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Mint általában, most is magával ragadott Schäffer Erzsébet a gyönyörű, egyedien hangulatos történeteivel, amikben kivételesen most nem jelen pillanatokat ragad meg, hanem szüleink, nagyszüleink idejéről mesél.
Külön tetszett, hogy a legtöbb elbeszéléshez volt egy hasonló témájú régi fénykép is, ill. egy része gondolom, tényleg azokat ábrázolja, akikről a történet szól.

(A legtöbb képnél Fortepan volt feltüntetve forrásként.
Ha valaki hozzám hasonlóan szereti a régi fényképeket, életképeket, akkor ajánlom figyelmébe a honlapjukat:
http://www.fortepan.hu/)

Miestas>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Gondolatok és érzések sokasága, ami legfőképp az írói emlékezetben vert gyökeret, ám az olvasó számára kívánna még néhány információt. Aki beleérző típus azért kap ettől a könyvtől is töltekeznivalót.

Nyctea P>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Van valami varázslatos a régi fényképekben. Izgalmas elképzelni, milyen történet rejtőzhet a képek mögött, milyen élete lehetett a rajtuk szereplő embereknek, mi történt abban a pillanatban, mikor a fotós lenyomta a masina gombját. Schäffer Erzsébet írásai ezt a varázslatos pillanatot szeretnék megragadni.

Az írások többnyire a kötetben szereplő régi fényképekhez kapcsolódnak. Vannak köztük kerek kis novellák, melyeket maguk a fotók inspiráltak, de akadnak olyan szösszenetek, gondolatfoszlányok, emléktöredékek is, melyekhez nem tartozik kép.
Schäffer Erzsébet írásait mindig is szerettem a Nők Lapjában, így hát kedves, mesélő stílusában most sem csalódtam, viszont szívesen olvastam volna ezeket a történeteket, visszaemlékezéseket kicsit hosszabban kifejtve. Némelyik tényleg annyira nyúlfarknyi volt…

A fotók közül egyértelműen a borítón szereplő volt a kedvencem, valamint a huncut szemű öreg juhász a birkájával. Az írások közül sok tetszett (némelyik a humora, más a hangulata vagy az érzelmessége miatt). Hogy párat említsek: Az elúszott suszter esete, Bilimbizők, El nem küldött levél, A lélek éneke, A teknő és az Idő.

Mariann_ P>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Fényképek és azokhoz fűződő történetek….
Ebből áll a könyv.
Sosem szerettem a rövid írásokat, ennek most mégis megvan a maga varázsa.
Van amikor csak 2 oldal, de van, hogy kicsit több.
Kedvenceim talán Az elúszott suszter esete (az a kép…… az mindent visz ).
Aztán A veder, A Tódor meg az unokája és még sorolhatnám.
Talán az eleje kicsit érdekesebbre sikerült , de jó volt ezeket a fotókat látni , elvittek a múltba, igazi időutazás.
Köszönöm az élményt !

Pandalány P>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Olyan volt elolvasni ezt a vékony kis könyvecskét, mintha az írónő családi fotóalbumát nézegetném. Mindegyik kép megelevenítette a hozzá írt történetet, fantasztikus érzés volt olvasni. Szívmelengető, azt hiszem ez a legjobb szó rá. A rövid történetek közül jó pár kedvencem lett, megmosolyogtattak és eszembe juttattak olyan pillanatokat az életemből, amik hasonlóak voltak az adott történethez. Annyira kellenek az ilyen könyvek, mint a falat kenyér. Mai, rohanó világunkban meg kell állni olykor és visszatekinteni a múltunkra, életünk momentumaira, és kicsit elgondolkozni, hogy milyen is volt. Megélni a pillanatot, ez nagyon fontos.

3 hozzászólás
geszti>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

Schäffer Erzsébet A kifutófiú szerelmében arról az időről mesél, „amit a régiek nem siettettek, hanem éltek benne”. Biztosan nagyon vágyom én is ilyen időre, (amiben nincs rohanás, nincs ezerféle gondolat, csak nyugalom, apró pici rezdülések) mert ismét nagyon jólesett elmerülni ezekben a mondatokban.

Futóhomok>!
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme

A homokozó partjára olyan könyvet szoktam vinni, ami nem kéri a teljes figyelmemet, könnyű olvasni, mégsem könnyed. Schäffer Erzsébet ilyen élményt szokott adni; műfaja valahol a tárca, a riport és a novella között van, meglehetősen sikeresen ötvözi a szerző mindhármat. Szeretem ahogyan ír, ráadásul sikeresen bevitte a köztudatba a Simone Wile ézetet ("Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."), amiért igazán hálásak lehetünk neki. A téma most is a „miénk”, a személyes valóságunkhoz tartozó igazán fontos dolgok, az ezekhez való ragaszkodás, visszatérés/térítés. Ez a karcsú kötet, bár szépek a régi fotók, amiket körbekerítenek a történetek, most nem hozta az általam remélt minőséget: pár történet ujjgyakorlat-ízű volt, nagyon kilógott a sorból, ezért a levonás.
A lélek éneke című viszont gyönyörű, azért már megérte elolvasni az egészet.


Népszerű idézetek

Nyctea P>!

[…] de hát az utak mindig attól hosszúak vagy rövidek, hogy éppen ki baktat rajtuk. És merre tart.

79. oldal

Ibanez P>!

…azt is tudom, hogy ha elmész a föld közeléből, már hiába térsz vissza, legfeljebb látogató leszel, soha többé nem vagy már igazán otthon. Se a padlós konyhában, ahová beitta magát a zsíros bablevesek, az aranykarikás lebbencsek, a foszlós fánkok, a fokhagymás disznósajtok ínycsiklandó, nehéz szaga. Se hátul az udvarban, ahol már nem találsz kazlakat, hogy bebújva keresd a tyúkok fészkét, s nem találod a meleg tojásokat sem, amiket legszívesebben a blúzodba rejtenél, amilyen finom meleget sugároznak. Nem leled meg már az istállót, hiába szaglászol a meleg estékben, és másutt húzódnak a mezsgyék az összeszántott határban, hiába keresed a dűlőutakat. Már nem tudom, hol olvastam: Az emberi kultúra ott kezdődött, amikor az ember elkezdte megművelni a földet. És ott ért véget, amikor elhagyta.

1 hozzászólás
Nyctea P>!

Van még kulcsmásoló, fornettis, zöldséges, meg ott a csokicső. Először fölkaptam a fejem, mi lehet ez, pedig már megfejtettem a koviubit, a parit, a körömpörit ubisalival, gyűlnek, gyűlnek ezek a szerencsétlen szófacsaratok, de a csokicső felirat előtt megálltam. Aztán bevillant. Bronzbarna lányok fújták kint a füstöt a hidegben, hát ők jönnek ki a csokicsőből!

79. oldal

1 hozzászólás
Pandalány P>!

Mert minden képen, minden megállított pillanatban, és minden elmesélt történetben ott kísért az idő. Ez az irgalmas, megfoghatatlan, elmaradhatatlan társ, amitől hányszor, de hányszor, szabadulni szeretnénk. Legalább megállítani.
De nem lehet.

Millázs>!

Úgy dolgozzál, mintha örökké élnél. És úgy imádkozzál, mintha mindjárt meghalnál.

35. oldal, Nézz bele a masinába...!

Millázs>!

Nem az út a lehetetlen, hanem a lehetetlen az út.

137. oldal

Ibanez P>!

Mi emberek, manapság biztosat akarunk. Garanciát kapni. Mint a mosógépre. Nincs garancia. De ott szunnyadnak bennünk különleges tartalékok… Nem is tudunk róluk, akkor lepődünk meg, mire vagyunk képesek, ha valami vagy valaki előhívja. Soha nem gyanított, nem sejtett erők, érzések, képességek hívódnak elő, ha ajtót nyitsz.

Ibanez P>!

Öleld te is őket, anyut is, aput is, a testvéredet is. Ahogy nem szoktátok. És amennyit csak bírod. Akárhányszor. Nem baj, ha neked kell kinyújtani a kezed. Semmi sem baj. És ne spórolj többé az idővel. Add számolatlanul. Én már tudom. Az odaadott idő a legnagyobb ajándékok egyike.

Millázs>!

[…] az időről, amit a régiek nem siettettek, hanem éltek benne.

85. oldal

Kek P>!

Nem mertem levegőt venni, nem messze tőlem a kis róka karikába forogta magát és elaludt a szőlő tövében. Moccanatlanul bámultam az őzeket a patak alsó folyásán, fel-felemelve kecses fejüket ittak, az egyik induláskor visszafordult, mintha kutatta volna, hol vagyok. Néztem, mozdulatlanná dermedve, amikor a meleg kövön mellém kúszott a türkiz, zöld, sárga és kék színekben pompázó gyíkocska. Fejére koronát álmodtam, torkába suttogó üzenetet.

57. oldal, Siklónász


Hasonló könyvek címkék alapján

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol
Ruby Saw: Beleszeretni
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Krasznahorkai László: Megy a világ
Nagy Gabriella: Üvegház
Németh Ákos: Apám kertje
Mester Györgyi: Állati
Fehér Boldizsár: Nem nagy ügy
Csabai László: Száraz évszak