A ​sötétség érintése (Hades és Persephone 1.) 502 csillagozás

Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Mi vár rád, ha a Holtak Istene visszaadja az életedet?

Persephone csak névleg a Tavasz Istennője. Az igazság az, hogy a virágok kislánykora óta elhalnak az érintése alatt. Új-Athénba költözése után abban reménykedik, hogy feltűnés nélkül vegyülhet el az emberek között, halandó újságírónak álcázva magát.

Hades, a Halál Istene egy szerencsejáték-birodalmat épített fel a halandó világban, a szóbeszéd szerint pedig a leglehetetlenebb fogadásokat kedveli a legjobban.

Miután véletlenül összetalálkozik Hadesszal, Persephone rádöbben, hogy alkut kötött a Halál Istenével. Az alku feltételeit pedig képtelenség teljesítenie: életet kell teremtenie az Alvilágban, különben elveszíti a szabadságát.

Az alku azonban nem csak arra világít rá, hogy Persephone egy bukott istennő. Miközben ugyanis igyekszik elhinteni szabadságának magvait, egyre jobban beleszeret a Halál Istenébe – ez pedig tilos.

Hades és Persephone történetének modern és kreatív feldolgozása.

Vesd bele magad!

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Zafír pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2023
400 oldal · ISBN: 9789635973903 · Fordította: Kádár Pál
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2023
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635973910 · Fordította: Kádár Pál
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2023
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635973897 · Fordította: Kádár Pál

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Hades · Persephone · Hermes · Demeter


Kedvencelte 75

Most olvassa 21

Várólistára tette 370

Kívánságlistára tette 485

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Eleinte nagyon nehezen haladtam ezzel a könyvvel, egyszerűen nem akart beszippantani. Amikor végre elértem oda, hogy alig bírtam letenni, akkor, ha ne adj isten félre kellet tennem, alig bírtam rá magamat a folytatásra.
Ez egy újabb Hádész és Persephone feldolgozás, modern köntösben. Az istenek körülbelül a celebek megfelelői, talán én ettől a vonaltól kicsit többet vártam volna, jobban ki lehetett volna fejteni, hogy a többi isten hogyan él ebben a modern világban.
Persephone karaktere nem igazán győzött meg engem, ez az újságírói vonal szerintem kissé gagyi volt. Irritált a karaktere, hisztizett is és ha még ez nem lenne elég, akkor kicsit butácska is.
Hádésszal kapcsolatban vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt tetszett, másrészt meg az alvilág urát eléggé elvitte a nyálgép irányba a szerző. Még mindig nem jutottam dűlőre vele kapcsolatban, pedig majdnem egy hete kotlok ezen az értékelésen.
A leginkább Hekaté tetszett, illetve maga az alvilág, az ott történő kószálás.
Bonyodalmakban és erotikában is gazdag volt, bár az érzelmekre ebből a szempontból nem sok hangsúly helyeződött. Az alapkoncepció jó, a világ megvalósítási is tetszett, csak lehetne kiforrottabb. Viszont egyértelműen Hádész vitte a hátán a könyvet.

Kollár_Betti I>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

– Azt mondtam, nagylelkű szerető leszek. Azt nem, hogy gyengéd is.

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert bár szeretem ezeket a Persephone és Hades újragondolásokat, nem tudtam biztosra, mire is számíthatok ettől a történettől.

Összességében pozitívan csalódtam, bár az elején volt egy pont, amikor majdnem leraktam a könyvet spoiler, de az abszolút nem a regény hibája volt.

Nem állítom, hogy teljesen beszippantott, nekem picit kevés volt a cselekmény és a szereplők sem tudtak annyira közel kerülni hozzám (ennek az is lehet az oka, hogy ugye egy sorozatról beszélünk, könnyen lehet, hogy a következő kötetben ez változni fog). Viszont Hades jelenléte valahogy nagyon erőteljesnek hatott, mindig vártam, hogy mikor tűnik majd fel a színen.

Én azt sem bántam különösebben, hogy bár dark romance címke szerepel rajta, inkább egy könnyedebb, romantikus-erotikus regényt kaptam. Mivel nem volt függővége, nincs bennem ilyen „nem bírom kivárni a folytatást” érzés, de biztosan el fogom olvasni, ha megjelenik.

kellyolvas P>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Szerintem azt akarjátok hallani, hogy A sötétség érintése egy erotikus, szórakoztató, addiktív olvasmány, ami tökéletesen kikapcsol pár estére vagy egy hétvégére, de sajnos leginkább csak egyetlen szempontból. Ez tény. A szerző egész jól alakította ki az istenek és istennők modern környezetbe helyezését, élvezettel ismertem meg őket ebben a világban. Mintha régi ismerősök bukkannának fel sorra az oldalakon, akikkel szívesen találkozol, de nagy kár, hogy nem fektetett ebbe elég energiát, mert sok név mögött nem látszik, hogy isten vagy csupán névrokon. Hádész mint klubtulajdonos, aki alkut köt a halandókkal, abszolút elképzelhető, viszont Perszephoné mint újságíró, az eddigi rejtett életével, nekem kevésbé hiteles. De miért is lenne probléma, hogy alig kaptam valamit a környező világ eseményeiből, a többi isten életéből, játszadozásaiból a halandókkal, amikor itt volt Hádész és Perszephoné egymás iránti vágya? Mert igazából azt éreztem, hogy a történetben a szexuális vágy emelkedik ki, nem egy érzelmekre alapuló szerelem kialakulása. Őszintén szólva Hádésztól sokkal sötétebb, kegyetlenebb karaktert vártam, akire jobban illik az alvilág ura jelző. Határozottan jóságos volt, gondoskodó. Na ne. Perszephoné egyértelmű csalódás volt, egy butára vett karakter, és a hatalmával kapcsolatos huzavona elég fájdalmas, hát csak spoiler?… Látható, hogy ez a regény nem akar valódi retelling lenni, megelégszik egy halvány hasonlósággal, viszont lett belőle egy vérpezsdítő erotikus regény, ami a nagy átlagnál sikert arat majd, mert nem kapargatjuk meg eléggé a felszínt, nem gondolunk bele a párbeszédekbe, inkább hagyjuk, hogy Hádész elvarázsoljon a titkos fegyverével.

5 hozzászólás
Nixii P>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

„Megízlelte a sötétség érintését, és tudta, hogy hátralévő életében sóvárogni fog utána.”

Azt éreztem a könyv elején, hogy engem ez a történet teljesen le fog venni a lábamról és szinte átfordítja a világom. Spoiler: nem így lett. Az első néhány fejezet – sőt, a könyv fele – végig olyan mederben csordogált, hogy azt mondtam, igen, ez tetszik, naná, ez bejön. Viszont volt egy fordulópont, ahol már csak semleges volt és nem kötött le annyira, mint korábban. Vártam a végére a nagy hűha-faktort, de az sajnos elmaradt.

Oké, kimondom: többet vártam.

Sajnos – vagy nem sajnos – rendkívül válogatós vagyok, mikor a kezembe kerül egy Hades – Persephone feldolgozás, már csak amiatt is, mert brutálisan nagy elvárásaim vannak. Rajongok az ő történetükért és egyszerűen nehéz visszaadni azt a képet, amit a hitvilág taglal. Nem olvastam még olyat róluk, amire azt mondanám, hogy ez igen.
A cselekmény eleje, a világfelépítés tetszett. Élvezetesen volt leírva a halandó világ, az Alvilág pedig szépen le is vett a lábamról, erre egy rossz szavam nem lehet. Továbbá tetszettek a leírások, a részletek, az aprócska nyomok, amiket az írónő elhintett. Viszont az Adonis és Aphrodité szál – számomra – teljesen feleslegesnek tűnt és olyan bonyodalomnak, amit nem éreztem odaillőnek. Persephone karaktere idegesített picit, annyira nem ilyennek képzelek el egy olyan lányt, aki egészen eddig kalitkában élt. Hatalmas véleménye volt mindenről, holott még a világ szegletét sem látta. Mindenkinél okosabb volt, ugyanakkor a naiv énje néha teljesen kiégette az agyi idegpályáimat. Hades pedig olyan „ehh” karakter számomra. Adódtak olyan jelenetek, mikor oda meg vissza voltam érte, teljesen elvarázsolt, pláne a domináns, mégis érzéki megjelenése, de előfordult olyan helyzet is, amikor csak egy szemforgatást kapott tőlem…

Talán az a legjobb szó erre a könyvre, hogy kiforratlan. Hiányzik belőle egy titkos hozzávaló, egy apró szemcse, ami felfokozta volna a hangulatot, segített volna megérteni dolgokat. Egyelőre azt érzem, hogy számomra ez egy egyszeri olvasás volt, ami igencsak nagy kár, mert nagyon sokáig epekedtem érte, hogy végre megjelenjen. Sajnos, nem hozta az elvárt érzéseket, de talán ennek így kellett lennie. Mindenesetre hiszek a folytatásban, bár ki tudja, mikor kapjuk meg őket itthon. Lehet, mire kijönnek, addigra teljesen elvesztem az érdeklődést.

3 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Szeretem az efajta görög mitologikus történeteket, ezt is már többféle feldolgozásban olvastam. Ha összevetem a legutóbbival – Katee Robert: Neon Gods – Alvilági szerelem, – akkor itt a világfelépítés sokkal jobb. Az istenek igazi hatalommal bíró halhatatlan lények, akik álcázzák magukat, ahogy elvegyülnek az emberek között. A másik Perszephoné nekem jobban tetszett, mint az itteni. Ez a hősnő túl naiv, befolyásolható és ingatag, még saját magát sem ismeri és meggondolatlanul cselekszik. Hádészt viszont nagyon jól eltalálta a szerző. Sötét, de vonzó, félelmetes, de nem kegyetlen, Perszephoné meg teljesen kikészíti. Teljesen jó volt a lezárás, de ez egy többrészes sorozat, úgyhogy a szerző még biztosan több csavart beletesz az igazi HEA előtt.

2 hozzászólás
Klodette>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Reneszánszukat élik a görög mitológiával kapcsolatos feldolgozások, azon belül is pedig a Hádész és Perszephoné történetek.
Nagyon népszerűek lettek az ilyen témájú könyvek, illetve képregények, gondoljunk csak az Olümposzi história töretlen sikerére, illetve a Sötét Olümposz sorozatra, aminek az első kötete szintén az Alvilág istenét és a Tavasz istennőjét helyezte a középpontba, aztán ott van még régebbről a Meg Cabot féle Elhagyatva trilógia, aminek nem konkrétan így hívták a karaktereit, de a névváltoztatásoktól eltekintve, az is egy ilyen újragondolás volt.
A sötétség érintése nekem nagyon tetszett, főleg, hogy mostanában nem igazán vagyok ráhangolva a romantikus-erotikus történetekre, ez a könyvet viszont imádtam, hamar elnyerte a tetszésemet.
Szinte azonnal berántott és alig tudtam letenni, ez pedig főleg a Hades és Persephone között működő kémiának volt köszönhető.
Az írónő az Alvilági szerelemhez hasonlóan a túlfűtött erotika, a vad szenvedély és az önmagunkban rejlő, hívogató sötétség felől közelítette meg, ezt a már jól ismert mitológiai történetet.
A BDSM elemek ezúttal elmaradtak, de ez nem is volt baj, mert párosunk között annyira forrt a levegő, hogy simán elvitték a hátukon a sztorit, bárminemű extra nélkül is.
Számomra nem kérdés, hogy a kötet tökéletes keveréke lett a Lore Olympus képregények romantikájának és az Alvilági szerelem bujaságának.
Nem lett a kedvencem, de igen közel került hozzá, a folytatásokra pedig rettentően kíváncsi vagyok, érdekelne, hogy miként viszi tovább az írónő a sztorit, mert az utolsó mondatoknál úgy éreztem, hogy ez akár egy kerek, lezárt regény is lehetne, némi sejtelmes ködösítéssel a végén.
Sok karaktert láthattunk, Scarlett St. Clair rengeteg szereplőt mozgatott, akik mind-mind ismerősek voltak már az Olümposzi históriából. Jó szívvel, régi barátként köszöntöttem őket, habár az ábrázolásuk és a jellemük azért jócskán eltért a képregényektől.
A főszereplők, Hades és Persephone egyszerűen tökéletes duó.
A fentebb is említett kémia annyira jó volt kettejük között, hogy izzottak a lapok. Ez a Szeretem, de mégis gyűlölöm! vagy másképpen ez a Se veled, se nélküled! dolog nagyon jól megmutatkozott, valamint az is, hogy ők ketten minden ellenvetésük ellenére, zsigeri szinten vonzódnak egymáshoz, kettejük kapcsolata valahol a sorson túl elrendeltetett és muszáj együtt lenniük, képtelenség figyelmen kívül hagyniuk a másikat.
Hades itt is sötét, karizmatikus, bűnös élvezeteket kínáló, színtiszta férfi, aki mindig tudja, hogy mit akar és mindenáron megszerzi azt. Közben mégis sebezhető, magányos és jószívű uralkodó.
Persephone eleinte naiv, de szépen-lassan felfedezi magában a nőt, megtanulja, hogy mit és kit akar, ahhoz pedig ragaszkodik is. Sokszor már itt vérbeli és jövendőbeli királynőként viselkedik.
Mindkettőt szerettem és úgy vélem, hogy csodálatos, szépen ívelt karakterfejlődésen estek át.
Amit még mindenképpen meg kell említenem, az a modernizált, a görög mitológiát középpontba helyező, érdekes és izgalmas világfelépítés.
Az eddigi, hasonló tartalmú írások közül ez tetszik a leginkább, ebben találtam meg a kiváló egyensúlyt, valamint a kreatív és egyedi retelling módot.
Izgatottan várom a folytatást, remélem, hogy a további részek is meg fognak majd jelenni.

https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/05/konyvkritik…

Naiva P>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Hádész és Persephone története az egyik legismertebb a görög mitológiából. Sajnos az egyik legtragikusabb is. De éppen ezért olyan stop az ő történetük.
Ami biztos, hogy szeretem ezt a műfajt, de, hogy őszinte legyek, csak 3,5 csillagot adtam neki, mert nem tetszett az írásmód. Nekem eléggé hiányos volt.
Hádész a hátán vitte a történetet, de elég volt, ha csak megjelent a színen.
Persephonét nagyon idegesítőnek találtam, mégis kár lett volna tagadni, hogy Hádész és Perszephoné között nagyon jó a kémia. Hermész volt a másik kiemelkedő karakter.

ppuummukli>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Számomra hullámzó volt, amit ez a könyv nyújtani tudott, voltak részek, ahol pörgettem a lapokat és olyanok is, ahol azt hittem sosem vergődök át. Néhány belső gondolatmenetnél vagy párbeszédnél fogtam a fejem, olyan érzés volt mintha nem ugyanaz az írónő írta volna végig a regényt, mintha valaki néha beletrollkodott volna. Mindezzel együtt egy kellemes élmény volt a történet, szeretem a görög mitológiából merítő regényeket. Nagyon szimpatikus volt Hecate itt megformált karaktere, örünék ha egyszer róla is olvashatnék egy könyvet. Külön örültem annak, hogy habár egy sorozat első kötetét fogtam a kezembe mégis egy kerek egész csomagot kaptam számomomra kielégítő lezárással.

tonks>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Ez pont olyan lagymatag volt, mint az a bögre tea, amit szépen elkészítesz, aztán órákra megfeledkezel róla és végül fintorogva lehajtod a kihűlt löttyöt.
Bevallom, elgondolkodtam azon, hogy a Lore Olympus túl magasra helyezi nálam a mércét, ha Perszephoné x Hádész retellingről van szó, de tudjátok mit? Ha gondolkodó szereplőket, érdekes cselekményt és jó szereplők közti kémiát várok el egy regénytől, akkor igenis nem bennem van a hiba. Ebben a könyvben egyik sem volt meg, a legizgalmasabb karakter Hádész lett volna, de pont nem tudunk meg róla sokat, mert Perszephoné buta mint a föld és az ő szemszögéből látjuk az egészet. Kár érte.

2 hozzászólás
latenight_reader P>!
Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

Amennyire vártam ennek a könyvnek a megjelenését, annyira lassan haladtam vele. Ami valószínű betudható az előző fantasztikus olvasmányom okozta űrnek.

Pedig igazából nem volt ez rossz, sőt…de valamiért Hades és Persephone történetének legújabb modernizált változata most nem csúszott olyan könnyedén, mint mondjuk a szintén modern környezetben játszódó Lore Olympus képregény.

Ezúttal Hades amellett, hogy az Alvilág ura, a halandók világában egy éjszakai klubot is a magáénak tudhat, ahol a szerencsejátékoké a főszerep.

Mivel Hades képességeinek segítségével remek érzékkel használja ki a gyanútlan halandók rejtett vágyait és viszi bele őket a szinte teljesíthetetlen feltételekkel megszabott alkuk nagy részébe, ezért kifejezetten rossz hírnévnek örvend még az istenek között is.

Persephone is pikk-pakk egy ilyen látszólag menthetetlen szituációban találja magát a Hades klubjában eltöltött görbe este után, melynek nem várt következményeként egyre jobban megismeri és kiismeri a holtak királyát és annak birodalmát.

Azonban ez a tartozás számtalan hazugsággal és bonyodalommal jár a lány számára főként, hogy anyja Demeter szigorúan megtiltotta a lányának, hogy az istenek és leginkább Hades közelébe kerüljön.

De mind tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs olykor a legédesebb…

Persephone természetesen nem tud parancsolni a vágyainak és napról napra egyre jobban a férfi rabjává válik, ami csak tovább bonyolítja a helyzetét.

Tehát mint korábban már írtam jó volt ez, de jeles sajnos semmiképp. Nem volt benne semmi új vagy váratlan, esetleg valami meglepő.

Pedig én tényleg reménykedtem benne, hogy új kedvencet avatok.

Viszont egy könnyed nyáresti olvasmánynak remekül megfelelt. :)


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

– Miért van itt ma este?
– Jó alkalomnak tűnt arra, hogy lázadjak.
– És most már nem biztos benne?
– Ó, biztos vagyok benne, hogy az ittlétem egy lázadás. – Az istennő végighúzta az ujját az asztalon, Hades pedig azt kívánta, bárcsak ő lenne az asztal.

2 hozzászólás
Nixii P>!

– Azt mondtam, hogy nagylelkű szerető leszek. Azt nem, hogy gyengéd is.

267. oldal; 18. fejezet

9 hozzászólás
Bethany P>!

A kő-papír-ollózásnak a holtak istenével minden halandó bakancslistáján rajta kellene lennie.

1 hozzászólás
Bethany P>!

– Mit csináltál az előbb?
– Ó, csak megátkoztam egy halandót

Bethany P>!

– Maga nem parancsol nekem, Hades.
A férfi felvonta a szemöldökét.
– Higgye el kedvesem, nekem is feltűnt.

Könyvmolyképző KU>!

– Nem azért ülnek le játszani, hogy eladják a lelküket. Hanem azért, mert azt hiszik, hogy nyerhetnek.
– És sikerül nekik? Nyerni?
– Néha.
– És maga szerint ez feldühíti Hadest?
Nem akarta hangosan kimondani a kérdést, de a szavak valahogy kicsusszantak az ajkai között.
A férfi elvigyorodott, ami egészen Persephone gyomráig hatolt.
– Kedvesem, én mindenképpen nyerek.
Persephone szeme elkerekedett, és kihagyott egy ütemet a szíve. Felpattant, a név pedig úgy tört fel belőle, mint egy átok.
– Hades.

Nixii P>!

– Én meg azt hittem, hogy maga csak féltékeny rá!
Hades bele akart kortyolni az italába, de megállt és felnevetett, ami Persephonénak fájt. És fel is dühítette.
– Ne tegyen úgy, mintha nem szokott volna féltékeny lenni, Hades! Adonis megcsókolt tegnap este.
Hades az asztalra csapta a poharat.
– Emlékeztessen csak rá, istennő, és hamuvá porlasztom a fickót.

202. oldal; 14. fejezet

Könyvmolyképző KU>!

– Ne mozdulj. Hadd nézzelek még!
Nem parancsolta, inkább kérte. Persephone nagyot nyelt, és alig tudta elviselni a lángokat, melyek a férfi megjelenésével lobbantak fel benne. Erő és sötétség sugárzott Hadesból, a teste pedig reagált ezekre. Vágyott az erejére, éhezett a forróságra, kívánta a sötétséget.

Bethany P>!

– Végül is, ki vagyok én, hogy vitába szálljak veled. Én csak századok óta ismerem Hadest, te viszont már… hónapok óta.


A sorozat következő kötete

Hades és Persephone sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Laura Thalassa: The Emperor of Evening Stars – Az Esti Csillagok Császára
Richelle Mead: A szukkubusz dala
Karen Chance: Holdvadász
Gena Showalter: Éjsötét játszmák
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság
Kayra B King: Chaos
J. R. Ward: A vadállat
Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
J. R. Ward: Halhatatlanság