Egy ​feminista nem jár rózsaszínben 42 csillagozás

És egyéb hazugságok
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Ez a könyv kell neked. Vicces, erőteljes és személyes történetek nőktől nőknek arról, hogy mit is jelent számukra az F betűs szó.
Minden nőnek saját története van. Ha így egyszerre, egy könyvben olvasod őket, az megváltoztathatja az életedet.

„Briliáns, izgalmas, őszinte és valóságos. Ezek az írások megvilágítják az utat a jövő nemzedékek női vezetői előtt.” – Reese Witherspoon

A művek szerzői: D. Tóth Kriszta, Scarlett Curtis, Kalapos Éva Veronika, Saoirse Ronan, Evanna Lynch, Kat Dennings, Chimwemwe Chiweza, Alison Sudol, Lolly Adefope, Elyse Fox, Charlie Craggs, Charlotte Elizabeth, Helen Fielding, Rácz Zsuzsa, Zoe Sugg, Alaa Murabit, Rhyannon Styles, Liv Little, Amani Al-Khatahtbeh, Tóth Krisztina, Jameela Jamil, Trisha Shetty, Tapiwa H. Maoni, Keira Knightley, Lydia Wilson, Angela Yee, Olivia Perez, Deborah Frances-White, Kemény Zsófi, Amy Trigg, Akilah Hughes, Tanya Burr, Karen Gillan, Jodie Whittaker, Nyáry Luca, Swati Sharma, Bronwen Brenner, Emily Odesser, Grace Campbell, Emtithal Mahmoud, Szabó T. Anna, Alicia Garza, Gemma Arterton, Beanie Feldstein, Lauren Woodhouse-Laskonis, Tasha Bishop, Skai Jackson, Maryam Rehman, Nivaal Rehman, Nimco Ali, Amika George, Whitney Wolfe Herd, Jordan Hewson, Sharmadean Reid, Dolly Alderton, Adwoa Aboah, Mészáros Antónia, Alice Wroe, Claire Horn, Emma Watson

Tartalomjegyzék

>!
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634035602 · Fordította: Diószegi Dorottya
>!
470 oldal · ISBN: 9789639536449 · Fordította: Diószegi Dorottya

Enciklopédia 39


Kedvencelte 2

Most olvassa 11

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Molymacska P
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Amikor először megláttam ezt a könyvet, azt mondtam: el kell olvasnom. Nem is tudom, mi motivált ennyire, talán az, hogy feminizmusról szól a fiataloknak, talán az, hogy kicsit ismeretterjesztő, talán az, hogy rengeteg nő hallathatja a hangját. Vagy talán csak egy menő borító. A lényeg, el akartam olvasni.
Nehéz értékelni a könyvet, hiszen rengeteg történetet olvashatunk benne. Amiatt, hogy könnyebbé tegyem a saját helyzetemet, csoportokra fogom osztani a történeteket, és így mondom el, melyik hogy tetszett.
Az első csoport ami számomra nagyon izgalmas volt a mozgalmak bemutatása, ami foglalkozik a feminizmussal. Ezek azért voltak jók, mert egyrészről tájékozódtál arról, hogy mi is történik ott, ahová a te szemed nem lát el, (vagy ellát, de nem tudatosul benned, hogy probléma) másrészről viszont látod a megoldást is: igenis van lehetőség, hogy olyan társkeresőre regisztrálj, ahol nem péniszképeket kapsz üdvözlésként, vannak lehetőségek a szegényebb nőknek, a transzneműeknek, és egyáltalán: van kiút.
Érdekes, hogy ebben mennyire sokat foglalkoztak a menstruációval, ami nekem már természetes (minden negatívumával együtt is) mégis ilyenkor rádöbbenek, hogy ez a fajta jó körülmény nem mindenkinek adatott meg spoiler. Emellett rengeteg nőies dolgokról volt szó spoiler Kevés könyv tud ennyire őszintén beszélni ennyire tabutémákról, és örültem, hogy ezeket a szemszögeket is olvashattam.
Egy másik csoport amikor magánszemély beszélt a nőiességéről, a problémákról, és a megoldásról, mint magánszemély. Nem volt rossz, mert főleg olyan személyek írtak, akiket tudok valamihez kötni, ismertek, híresek, és így el tudtam hinni, hogy amit leírtak nem csak igaz, de tényleg szeretnének tenni is másokért. Érdekes, itt inkább érzelmes történetek kerekedtek ki, amiket élvezet volt olvasni (és akármilyen szomorú, azért néhol fel-fel lehet ismerni az itthoni körülményeket is)
Az is tetszetős, amikor listaszerűen tűznek ki valamit. Ilyen volt például 17 igazság egy muszlim nőről, aminél szívfacsaróbb, de egyben viccesebb dolgot nem is olvastam (és be kell valljam, azért egy-két pont tényleg hasznos volt még nekem is), vagy a Feminista visszavágások, amik szintén humorosak, de közben lényegre törően mondja el, mi is a feminizmus. Több ilyen fejezet is volt, amiknek a legtöbbjét csak imádni tudtam, egyrészről, mert lényegre törő volt, másrészről, mert általában nem csak a komoly dolgokról szólt, de hol viccesen, hol érzelmesebben, de mindenképpen emlékezetesebben tudta tálalni a történetet.
Aztán voltak a versek és novellák, amelyek engem picit idegesítettek. nem azért, mert ne érdekelne a feminista művészet (sőt, ha valaki tud nagyon jó feminista könyveket ne tartsa magában) egyszerűen csak nem ideillőnek tartottam őket. Bár megértem, a történetmesélés ezen formáját is, és nem voltak rosszak az alkotások, mégsem tartottam jónak, hogy a köteteben szerepelnek.
Aztán voltak azok a történetek, amik annyiban voltak feministák, hogy nő írta (és ért el valamit) és amúgy teljesen irreleváns volt. Mert egy feminista kötetben tökre nem érdekes, anyuci fejében hogyan körvonalazódik az elrablásunk, vagy hogy hogyan vezetsz céget (általában, nem mint nő) és hát valljuk be, ezek egészen unalmasak tudnak lenni. Néhány történetet (kb 4-5) tuti kiszedtem volna, mert nem volt feminista.
Az, hogy magyarok is írtak bele, nagyon jó volt, az még jobb lett volna, ha nem versekkel/novellákkal töltik ki a helyet. Tóth Krisztina része nagyon tanulságos volt, főleg az elképzelt (és mégis valós) interjúval és talán ezért is hiányolom a többi magyar szerző saját történetét: mert az magyar lenne, amivel jobban tudunk azonosulni. Én legalábbis…
Mielőtt a könyvet a kezembe vettem volna, féltem, mert sokan nyomdahibákra panaszkodtak. Tényleg volt benne (bár többre számítottam) de inkább tördelés zavart. Egyrészről, mert voltak pontatlanságok (pl a tartalomjegyzékben van olyan név, ami nem dőlt betűs). A másik nagy problémám az volt, amikor páratlan oldalt olvasol (jobb), majd lapozol páros oldalra (bal) ahol egy hatalmas idézet van, majd a folyó szöveg a következő páratlan oldalon folytatódik. Ilyenkor (én legalábbis) a páratlan oldal szövegét a pároson folytattam volna, de ugye nem illeszkedett a szöveg, és máris a bevonódásom a könyvbe nem volt meg. Lehet, hogy a külföldi kiadványban is így volt, de nekem akkor sem volt szimpatikus.
A végén a könyvajánló nagyon cuki, de egy könyv van magyarul is kiadva (sajnos) így annyira sokat nem ért. Ellenben egy zene lista (nem csak az a három magyar szám) tök jó lett volna, hiszen több számot is megemlít egy-egy történet szereplője.
Örülök, hogy ezt a könyvet olvashattam, és annak is, hogy a Lázadó lányok után (mert így néhány aktivista onnan is ismerős lehetett). Nagyon jó a könyv, néhány hibától eltekintve (sose találok tökéletes könyvet), és mindenkinek ajánlom, hogy legalább egy történet olvasson el, vagy csak lapozgasson bele bárki a könyvesboltban. Megéri, és tényleg fontos erről beszélni.

>!
szofisztikáltmacska
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Az az igazság, hogy nem is akartam elolvasni ezt a könyvet. A borító és a cím első ránézésre egyáltalán nem tűnt vonzónak, valami felszínes kis bugyutaságnak hittem és csak a Goodreads értékeléseknek köszönhetően adtam neki esélyt. Nem tudom, mi okból nem maradt az eredeti borító – úgy sejtem, hogy a fiatalabb korosztályt próbálják vele megcélozni –, de így majdnem kihagytam egy olyan könyvet, amiért igazán kár lett volna.
Nagyon tetszett a szerkesztés, a fejezetek ugyanis afféle stációkként vezetnek végig a feminizmus öt szakaszán (Reveláció, Harag, Öröm, Cselekvés, Oktatás). Érdekes volt arról olvasni, hogy ki hogyan eszmélt rá a saját feminizmusára, de a Harag című fejezet alatt található írások is kifejezetten tanulságosak, bár néhol igencsak pengeélen táncolnak (nemrég hozta le az egyik hazai bulvároldal, hogy ”Keira Knightley keményen beszólt Katalin hercegnének” – na ez például a könyv ezen fejezetének egyik naturális és kíméletlenül őszinte írása volt).
Sok elgondolkodtató és továbbgondolható történetet kapunk, így érdemes időt hagyni ahhoz, hogy leülepedjen minden mondat. A teljesség igénye nélkül szó van benne szexizmusról, munkahelyi megkülönböztetésről, vulvávól, szülésről, a tanuláshoz való jogról, elvárásokról, menstruációról, egyszóval mindenről, amit egy nő élete során megtapasztalhat. Mindez kíméletlenül őszintén, olykor viccesen, máskor komoran.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/10/21/scarlett…

3 hozzászólás
>!
csucsorka P
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Apám lányaként akkor fordult meg először a fejemben, hogy akár lehetnék is feminista, mikor az akkor tizenhét éves húgom, laza természetességgel, csak úgy hétköznapian beleszőtte a mondandójába, hogy ő az.
Tehát 25 voltam, mikor a feminista szó először nem férfi ismerősöm szájából és nem degradáló, szarkasztikus környezetben hangzott el.
És elgondolkodtató, hogy nincsenek született feministák – még a legmenőbb anyukák lányai közt se. Annyira sok tévedés, negatív sztereotipia tapad erre a szóra, hogy minden lány, akinek eszébe jut, hogy mi van, ha ő is, először elhesegeti a gondolatot, aztán ha mégis kidörömböli magát a belső istennő, akkor indul a mentegetőzés és az, hogy “jó, valószínűleg feminista vagyok, de nem olyan, mint amilyennek gondolod.”

Tanulhatok; dolgozhatok; szavazhatok; ahhoz mehetek férjhez, akit szeretek – nekem kamaszkoromban és kicsit fiatalabban meggyőződésem volt, hogy a feminizmus hiszti. Ezek az írások meggyőztek arról, hogy ez az egyenlőségi meccs mennyire nincs lejátszva.

3 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Számomra döbbenetes, hogy a feminista szó milyen szitokszó modern korunkban. A jogaikért karakánul kiálló hölgyekről rengeteg téveszme terjeng, miszerint pl. férfigyűlölők, nem hordanak melltartót és rózsaszínt. Egyik sem igaz, régen elmúltak már a melltartóégetős idők, a rózsaszínt miért ne viselné, akinek jól áll a szín, a férfiakkal pedig semmi bajuk sincs. Egyszerűen csak arról van szó, hogy felnőtt egy olyan női generáció, akinek már természetes, hogy egyetemre jár, saját karriert épít, és egyenjogú kapcsolatban szeretne élni. A metoo mozgalomnak megvannak a maga vadhajtásai, azonban erőteljesen jelzi, hogy szintet lépett a női jogokért vívott küzdelem, amelyet nem is olyan régen a szüfrazsettek indítottak el. Ezeknek a bátor és erős hölgyeknek köszönhetjük mi, lányok, hogy szavazati jogunk és törvény előtti egyenlőségünk van, azonban ahogyan változtak az idők, egyre inkább öntudatra ébredtek a nők, döntögetik a tabukat és az üvegplafont. Elsőre talán meglepőnek tűnik, hogy ezzel a komoly témával a Menő Könyvek foglalkozik, amely a tinikre és a 20-as korosztályra koncentrál, de ha jobban belegondolunk, nem nekem, a 42 éves, érett nőnek kell elmagyarázni, hogy mi is az a feminizmus, hanem nekik. És pont ilyen rövid, de velős szövegekkel, amelyeket híres emberek követtek el, akiknek a véleményére érdemes adni (az eredeti angol kiadást kiegészítették olyan ismert magyar nők írásaival, mint pl. D. Tóth Kriszta, Rácz Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina), lehet a legjobban hatni rájuk, és idejekorán beletáplálni a fejükbe, hogy mit is jelent a fogalom, hogyan lehet hozzá értelmesen közelíteni, mennyire sokrétű a téma, és egy folyamatos fejlődést jelent, ahogyan az ember lánya előrehalad az életében. Változó színvonalúak az írások (erősen érződik, hogy ki az, aki hivatásszerűen foglalkozik a műfajjal), és néha kicsit harsányak, de azt gondolom, hogy egy fontos könyvről van szó, amelyből a célcsoport tökéletesen megértheti a feminizmus lényegét.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/10/29/konyvkritika_…

>!
LRn
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Kezdjük mindjárt azzal, hogy feminista vagyok. És nem járok rózsaszínben.

A két dolog persze nem zárja ki egymást, nyugodtan járhatnék abban, ha akarnék, attól még feminista lennék; mégis, a két dolog között (esetemben) van ok-okozati kapcsolat – a döntés szabadsága.

Ez a könyv első sorban azoknak való, akik még nem tudják magukról, hogy feministák – aki már kicsit is beleásta magát a témába, annak sok újdonságot nem fog mondani. Ezért, és persze a félreérthetetlenül tinilányokra szabott dizájn miatt (már ami a magyar kiadást illeti) főleg tizenéves lányoknak ajánlanám az elolvasását.

Vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban. A feminizmus témája számomra fontos, hétköznapjaim során gyakran felmerül, rendszeresen folytatok többé-kevésbé produktív vitákat a környezetemmel ennek kapcsán, így azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalok is találkozzanak ezzel a témával, hogy minél hamarabb gondolkodhassanak róla, s hogy a kötet címében is sugallt tévhiteket helyre tehessék magukban – hogy a feminizmust ne szitokszóként használják.

A könyv megjelenésének ezért nagyon örültem, még akkor is, mikor megláttam ezt a (szerintem) szörnyű borítót (pedig a jó tálalás kényesebb témák esetében különösen fontos!). Szörnyűnek tartom például azért, mert szerintem helyből kizárja a fiúkat/férfiakat a lehetséges olvasók közül, pedig ez a téma számukra is érdekes. Még nekem is kínos egy ilyen borítójú könyvet elővenni a buszon, olyan komolytalannak, bagatellnek tűnik (egy férfi kollégám ki is röhögött vele – még nem tudja, hogy egy-két szöveget bizony el fogok vele is olvastatni belőle…) De gyakorló feministaként nem hagytam, hogy a kötet külseje elvegye a kedvem a tartalmától, így belevágtam.

A kötet szerkezete öt szakaszon keresztül épít fel egy ívet (Reveláció, Harag, Öröm, Cselekvés, Oktatás), s beiktat Egy szusszanásnyi költészetet is középtájon. Ez a felépítés illusztrálja mind a feminista mozgalom, mind az egyéni feministává válás folyamatát, így jó szervezőelvnek tartom, bár nem minden szöveg sorolható be egyértelműen egy-egy szakaszba (ami nem baj, sőt természetes). A szövegek grafikai megjelenítése azonban kiverte nálam a biztosítékot: tele van csupa nagybetűs kiemelésekkel, gyakran rögtön egymás után kétszer hangzik el egy mondat, máskor csak nagybetűvel, megint máskor oldalakkal később jön elő a nagybetűs változat, de nem mindig egyező fordításban. Azt az érzetet keltette bennem ez a szétszabdalt, darabos szövegtest, hogy a szerkesztő nem nézi ki az olvasóból, hogy képes odafigyelni az amúgy sem hosszú szövegekre, ezért szinte minden lapozáskor a képébe ordít valami hangzatosabb mondatot (mint egy sztereotip, transzparensét lengető, radikális feminista). Ettől a szövegképtől blogokon, hírportálokon is rosszul vagyok, de egy könyvben különösen zavaró volt. A könyv egyik fontos üzenete, hogy gondolkodj kritikusan, és ne hagyd, hogy mások szabják meg, mit akarsz, mit gondolsz – erre fogja, és óriás betűkkel az arcodba tolja a tanulságot. Ellentmondást érzek ebben, de lehet, hogy csak öreg vagyok.

De még nem is ejtettem szót a lényegről, a szövegekről! Nos, itt sem minden fenékig tejfel (kezdve a rengeteg hibával, elgépeléssel). A könyv nagyot vállal azzal, hogy sok különböző kultúrából és élethelyzetből emel be nézőpontokat, ez a törekvés pedig lényeges, még akkor is, ha emiatt sok olyan szöveg is bekerül, amelyen látszik, hogy nem profi író tollából származik, de lelkes és őszinte, így hatásos. Kerültek azonban közéjük olyan szövegek is, amelyek alighogy elkezdődtek, már véget is értek, és nem jutottak el odáig, hogy bármiféle hatást tudjanak kiváltani – olyanok voltak, mint egy nemszeretem házi feladat, amin túl kell esni, és kész, vagy mint egy bevezető bekezdés, aminek a folytatását megette a kutya. Szerencsére voltak olyan szövegek is, amelyek okosan és jól vannak összerakva, és ilyen kis terjedelemben is képesek voltak átadni valamit. Tetszett a szövegek sokfélesége és személyessége – vers, esszé, lista, kiáltvány, fiktív napló egyaránt van köztük –, és örültem neki, hogy a végén helyet kapott Claire Horn szövege, A feminista gondolkodás rövid története is, amely valóban nagyon röviden, de mégis informatívan tekinti át a feminizmus történetét, így ad egy kis fogódzót, kiindulási pontot azoknak, akik most ismerkednek a feminizmussal, kontextust ad néhány fogalomnak és folyamatnak, amelyre a többi szöveg utalt a korábbiakban. Jó ötletnek tartottam azt is, hogy magyar szerzők is írtak néhány szöveget a kötetbe – minden fejezetbe került legalább egy magyar szöveg is. Amellett, hogy számos, általunk kevéssé ismert élethelyzet megjelenik a könyvben, hogy szélesítsük ismereteink spektrumát, a magyar szerzők segítségével az „otthonos” közegünk problémái is teret nyernek.

A sokszínűség ünneplése közepette is maradt bennem hiányérzet: érdekes lett volna férfi nézőpontot is beemelni a kötetbe – hogyan éli meg egy férfi a feminizmust? Hogyan ismerte fel, hogy számára is fontos? Tudom, hogy ezek „történetek nőktől nőknek”, de ha már az az egyik alapvetésünk, hogy nő és férfi egyenlő, de nem egyforma, akkor miért ne hallassák a férfiak is a hangjukat?

Az értékelésemből is látszik, hogy még nem jutottam dűlőre ezzel a könyvvel. Elég gyorsan elolvastam (és az értékelést is gyorsan írtam meg), így a véleményem még képlékeny. Gondolkodnom és beszélnem kell még róla, hogy határozottabban tudjak állást foglalni, őszintén tudom-e ajánlani az elolvasását. Pillanatnyilag azt gondolom, hogy az olvasók vannak olyan okosak, hogy kiválogassák maguknak a számos megközelítés közül a számukra érdekesebb, értékesebb gondolatokat, és felhasználják őket, ha elindulnak a feminizmus útján – vagy épp ösztönözni szeretnének valakit, hogy tegyen így.

>!
Belle_Maundrell
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Régóta kíváncsi voltam erre a könyvre, de mindig lenyúlták előlem a könyvtárban, szóval nagyon örültem, amikor végre sikerült lecsapnom rá. De azért meg kell jegyeznem, hogy ez a borító nem a legszerencsésebb választás, mert olyan, mintha valami szerelmetesen cuki ifjúsági regény lenne. Ráadásul biztosra veszem, hogy elriasztja a potenciális férfi olvasókat.
A tartalmával elégedett vagyok, valami biztos lehet benne, mert egy délután alatt elolvastam. Lehet, hogy nem ártott volna még elszöszmötölni vele, de igazából nem sok újdonságot nyújtott információszinten, amit emésztgetni kellett volna, inkább csak bemutatta, hogy sok-sok különböző nő számára mit jelent a feminizmus. Inkább személyes jellegű, mint tájékoztató írások, de mindegyik azt sugallja, hogy mennyire fontos egymás elfogadása és támogatása és a nemek közti egyenlőség. Örültem, hogy külön kitértek a feketék jogaival kapcsolatos mozgalmakra és a genderkérdésre is, mert így a laikusok számára is világos, hogy milyen sokrétű problémákkal foglalkozik a feminizmus, nem csak annyi, hogy „a nők jobbak a férfiaknál”.
Egyébként durva, hogy mennyire el vannak tájolva az emberek ezzel a remek fogalommal kapcsolatban, meg hogy csodás kis hazánkban a begyöpösödöttebbek milyen negatív felhangot társítanak hozzá. Az agyamra megy, amikor valaki megjegyzi, hogy „milyen kis feminista vagy”, amikor nem értek egyet valami kőkorszaki nézettel. És olyan szomorú, hogy ez sokszor nők/lányok szájából hangzik el, holott ha nem lettek volna feministák, akkor iskolázatlanul, szavazati jog nélkül moshatnák a férjük szennyesét, miközben évente szülnek egy gyereket. Amúgy is annyira hihetetlenül idegesít, amikor olyanok akarnak okoskodni valamiről, akik nem is tájékozottak a témában.
A különböző írások színvonala egy kicsit hullámzó, azért lehet érezni, hogy ki foglalkozik írással, és ki az, aki csak beugrott. A hangulatuk is elég sokféle, vannak benne megrázó, felemelő és humoros szövegek is. (Én személy szerint nagyon bírtam Kat Dennings paranoiás anyukáját, ami ugyan nem adott hozzá valami sokat a könyvhöz, de borzasztó szórakoztató volt. És ismerős.)
Jó, hogy magyar írók is kerültek a hazai kiadásba, bár nekem csak Tóth Krisztináé és Szabó T. Annáé tetszett igazán, az a fesztiválozós kifejezetten nem jött be. Átjött az üzenet, de valahogy akkor is kilógott. És a káromkodást is utálom, tökmindegy, hogy férfi vagy nő szájából hangzik-e el.
Ha már Emma Watson könyvlistáján csak egy magyarul megjelent cím szerepel, akkor tök jó lett volna egy elérhetőbb lista is, vagy a zenei is lehetett volna hosszabb. Esetleg egy filmes. Vagy mondjuk felsorolhattak volna néhány komolyabb feminista művet, amivel elmélyülhetnek az olvasók a témában. Én már totál mélyre merültem, szóval nem zavart, csak jó ötlet lett volna. Bármikor összerakok magamnak egy csini listát.
Viszont amit úgy globálisan hiányolok az egészből, nem csak a magyar kiadásból, azok a férfiak írásai. Többször is felmerül a könyvben, hogy feminista férfiak is vannak, még az is ki van emelve, hogy pl. Harry herceg is az, szóval tök jó lett volna bepillantást nyerni a másik oldalra is, hogy ők hogy látják a dolgot. Kár érte.
A félrevezető borítót és a sok rózsaszínt – ami ugyan meg van magyarázva – leszámítva fizikailag minden rendben a könyvvel, valahogy nagyon jól esett fogni. A kiemelések kicsit zavartak, főleg, amikor egy már elhangzott gondolat volt odabiggyesztve, csak hatszor akkora betűkkel, mintha elsőre nem fogtuk volna fel, de amúgy nem panaszkodom. Oké, kicsit zavart a rózsaszín, de értem a lényeget, és egyébként én magam is azon gondolkoztam, hogy milyen megnyugtató ez a guszta kis fagyirózsaszín aminek szakszerű neve is van, de nem érdekel, amikor kiderült, hogy tényleg az. Azért megnéztem volna a rabok arcát, amikor kipingálták ilyenre a börtön falait, de ha tényleg csökkentette az agressziót, akkor hajrá, rózsaszín böriket mindenhová!
Összességében tetszett, nem egy korszakalkotó mű, de remek kiindulópont lehet, ha valaki csak most kezd tájékozódni a témában. Engem tényleg kikapcsolt, és a lelkemnek is jól esett. És nagyon örülök, hogy az én generációmban az okosabbak tudják, mit jelent a feminizmus, és nem egy kő alá bújva ismételgetik a másoktól hallott hülyeségeket.
Azért rózsaszínt továbbra sem hordanék semmi pénzért, de lelkes kis feminista maradok. Csak feketében, amiről tudjuk, hogy mindig telitalálat. ;)

>!
Mpattus P
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Az egész kötet pont olyan, mint amilyen számomra a feminizmus megélése, ezért nagy-nagy piros pont a szerkesztésért, a kiemelésekért. Mert maga a feminizmus nem egyfajta, s nem is mindig ugyanúgy éljük meg: rádöbbenünk, haragszunk, örülünk, kicsit félretesszük (de mégis ott motoszkál), cselekszünk – a magunk módján, olvasunk és írunk róla, az egyenlőség szellemében nevelünk, velünk él, vele élünk.

Bővebben:
http://szembetuno.blogspot.com/2018/10/scarlett-curtis-…

2 hozzászólás
>!
tonks
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Ez egy fontos kötet, bugyuta borító ide vagy oda. Ami a leginkább tetszett, hogy ezerféle név és hang bukkant fel, széles a szórás. Ismerős és ismeretlen nevek mesélnek valamiről – a legtöbben a feminizmusról, a saját életükről ennek tükrében, de azért voltak oldalak, ahol nem igazán tudtam, mire gondolhatott az író. Sajnos pont a magyarok tollából származó írások tetszettek legkevésbé, meg Helen Fieldingé, jajj, nagyon bénán sikerült kiviteleznie egy egyébként érdekes gondolatot. De a többi rendben volt. Még párszor bele fogok lapozni, ha olyanom van, hogy lássam, milyen gondolatot tartogat nekem aznapra.

>!
adrykacska P
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Örülök, hogy napvilágot látott ez a könyv, mert egy ritka kincs, nem mindennap olvashat az ember ilyen sok elhivatott személy privát élményeiről a feminizmus témájában. A szókimondó, tanulságos esetek ráébresztettek arra, hogy kivétel nélkül be kellene állnunk ebbe a harcba, amit a saját jogainkért vívunk. Ki álljon ki a nőkért, ha nem ők saját maguk. A férfiak nem állnak mellénk, nekik csak eszköz vagyunk, hogy kerek életet éljenek. Ők nők nélkül nem jutnak egyről a kettőre, de mi nélkülük is vagyunk valakik. Lehet ezt csűrni, csavarni, de nem érdemes. Az lenne a legjobb, ha mind a két nemet egyformán elismernék az élet minden területén.
A teljes értékelés a linkre kattintva elolvasható: https://adrykacska.blogspot.com/2018/10/scarlett-curtis…

>!
Teetee 
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben

Különféle okokból szoktam könyvet vásárolni, néha azért is, mert egyszerűen úgy gondolom, be kell állnom bizonyos ügyek vagy szerzők mögé azzal, hogy megvásárolom a könyveiket, hogy pénzt adok értük.
Így voltam ezzel a könyvvel is, mert azt gondolom, nagyon fontos, hogy a feminizmusról élő tévhiteket felszámoljuk.
Külföldi és magyar nők gondolatait olvashatjuk ebben (a valóban szerencsétlen borítójú) kötetben, vannak köztük esszészerű szövegek, rövid önéletrajzi megnyilatkozások, szórakoztató listák…
A legjobban azon az íráson röhögtem, amelyben a szerző (az anyjára hivatkozva) sorra veszi a világban ránk leselkedő veszélyeket ábécésorrendben – és a vége mindnek az, hogy ELRABOLNAK. spoiler
Összességében viszont azt gondolom, hogy 35 felett már nem biztos, hogy én vagyok a célközönség, és semmiképp sem ajánlott gyorsan végigrohanni a könyvön, egyenként olvasva, alaposabban átgondolva több hasznuk lehet az írásoknak, mint ömlesztve.
Amúgy meg legyetek feministák, az jó.


Népszerű idézetek

>!
Poufsouffle

A feminizmus számomra méltóságot, egyenlőséget jelent. Azt, hogy mi, nők és férfiak, tiszteljük egymásban az embert, hogy nem élünk semmilyen előjogokkal és nem élünk vissza sem szépséggel, sem testi erővel, nem zsaroljuk egymást érzelmileg, nem mérgezzük egymást gyermeteg hazugságokkal. Hogy nincsenek tabuk és kényszerek, hogy van erőnk mindent megbeszélni, megvitatni, mérlegre tenni és közösen megoldani. Hogy felnőttnek kezeljük egymást, hogy nem nyugszunk bele az úr-szolga viszonyba, és semmilyen előny fejében nem hajtjuk bele a fejünket a magas lóról parancsoló patriarchátus igájába, hanem inkább közösen visszük a terhet, egymást támogatva és szeretve.

319. oldal, Szabó T. Anna: Mérleg

Kapcsolódó szócikkek: egyenlőség · feminizmus
>!
szofisztikáltmacska

férfi és nő, nő és férfi nem egyforma, egyenlő csupán

>!
Molymacska P

A nőknek van hangja. Ha nem hallod, talán az a baj, hogy túl hangosan beszélsz.

160. oldal

>!
csucsorka P

Gyerekkorom óta tudom, hogy orvos akarok lenni. Sosem mondták, hogy nem lehetek. És tizenegy éves gyerekként nagyon hamar megtanultam, hogy a szüleim két dologgal törődnek igazán: a) hogy bánunk az emberekkel, b) mennyire vesszük komolyan a tanulást. Szóval amikor délután hazajöttem az iskolából, és mindig volt valami új ötletem (például azt mondtam anyukámnak, hogy el akarok jutni a Holdra), a szokásos válasz így hangzott:
– Szuper! Majd csomagolok ebédet!

139. oldal, Az imposztor szindróma, Alaa Murabit orvos, az Átfogó Békefolyamatok nemzetközi szószólója

>!
Poufsouffle

Az olvasás és az írás, az irodalom önismeretre és mások megértésére, kritikus gondolkodására tanít és erősíti azt a zsigeri hitemet, hogy minden embernek joga van a méltósághoz, a szabadon hozott döntésekhez, nemi identitástól, bőrszíntől, vallási hovatartozástól függetlenül.

128. oldal, Rácz Zsuzsa: Adrien Mole szülte Terézanyut

>!
adrykacska P

A feminizmus számomra méltóságot, egyenlőséget jelent. (Szabó T. Anna)

Szabó T. Anna

Kapcsolódó szócikkek: feminizmus
>!
Poufsouffle

Értékeld az egyszerű dolgokat az életben. Ez most nyálasnak tűnhet, de igaz. A lányok többsége, akikkel találkoztam, megtalálta a boldogságot és szépséget a mindennapi cselekvésben és a kapcsolatokban. Legyen szó virágöntözésről vagy egy jó beszélgetésről. Ez emlékeztetett engem arra, hogy ne vegyem olyan magától értetődőnek ezeket a jó dolgokat.

265. oldal, Tanya Burr: A nők támogatása

>!
Poufsouffle

Mert a feminizmus kérdése, ha minden sallangot lebontunk róla, alapvetően végtelenül szimpla. Egyetlenegy gondolatban összefoglalható. Ha ezt a gondolatot elfogadná mindenki a világon, akkor megvalósulna a felállás, amit mindannyian szeretnénk. Nem árkot ásni kell, hanem egymás mellé állni; férfiaknak és nőknek.

13. oldal, D. Tóth Kriszta: Feminizmusom - Egy haiku margójára

1 hozzászólás
>!
csucsorka P

Néhány éve egy írókat bemutató fotózáson a fotós felszólított, hogy ugyan, üljek már kicsit nőiesebben. Rákérdeztem, hogy pontosan mit is ért ezen. Dőljek kicsit oldalra, instruált, vagy ereszkedjek lazán félkönyékre! A női szerző tehát a kanapén nem ül, hanem ráhanyatlik, amúgy nőiesen. Úristen, hát akarok én női szerző lenni?! Lennék inkább kanapé.
Érdekes, ugyanezen fotózás alkalmából egyetlen férfi kollégámat sem szólította fel, hogy üljön/álljon már kicsit férfiasabban. Pedig megnéztem volna az arcukat.

166. oldal, Hanyatlás a kanapéra, hanyatlás a kultúrában - Tóth Krisztina író, költő

9 hozzászólás
>!
csucsorka P

Hazánkban minden héten megölnek egy nőt – leggyakrabban a saját partnere. De miért is csodálkoznánk ezen, amikor ülhet olyan férfi, börtön helyett a parlamentben, képviselőként, aki bizonyítottan félholtra verte az akkori barátnőjét, ma már feleségét. Hiszen, ha elveszi, onnantól aztán senkinek semmi köze hozzá, hogyan veri agyon a négy fal között. Ez ilyen pofonegyszerű, asszony verve jó, a magyar állam évtizedek óta odázza, hogy csatlakozzon az úgynevezett Isztambuli Egyezményhez, amely a nők és gyermekek elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi alapdokumentuma. Mi nem írjuk alá. Hogyan is írnánk, amikor a magyar parlamentben még női miniszterek sincsenek. Ugyan ki ki képviselné a nőket, ha saját magunkat sem vagyunk képesek?

129-130. oldal, Adrien Mole szülte Terézanyut - Rácz Zsuzsa író, újságíró, a magyar P.E.N. első női főtitkára, az Aranyanyu-díj megalapítója, a Terézanyu alapítója, mozgatója


Hasonló könyvek címkék alapján

Tracy Chevalier: Isten teremtményei
Szlukovényi Katalin (szerk.): Magyar mesék lázadó lányoknak
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Pelle János (szerk.): A múmia lába
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Sziládi János (szerk.): Galaktika 91.
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…