Egy ​feminista nem jár rózsaszínben 24 csillagozás

És egyéb hazugságok
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Ez a könyv kell neked. Vicces, erőteljes és személyes történetek nőktől nőknek arról, hogy mit is jelent számukra az F betűs szó.
Minden nőnek saját története van. Ha így egyszerre, egy könyvben olvasod őket, az megváltoztathatja az életedet.

„Briliáns, izgalmas, őszinte és valóságos. Ezek az írások megvilágítják az utat a jövő nemzedékek női vezetői előtt.” – Reese Witherspoon

Tartalomjegyzék

>!
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634035602 · Fordította: Diószegi Dorottya
>!
470 oldal · ISBN: 9789639536449 · Fordította: Diószegi Dorottya

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 16

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 124

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Molymacska
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Amikor először megláttam ezt a könyvet, azt mondtam: el kell olvasnom. Nem is tudom, mi motivált ennyire, talán az, hogy feminizmusról szól a fiataloknak, talán az, hogy kicsit ismeretterjesztő, talán az, hogy rengeteg nő hallathatja a hangját. Vagy talán csak egy menő borító. A lényeg, el akartam olvasni.
Nehéz értékelni a könyvet, hiszen rengeteg történetet olvashatunk benne. Amiatt, hogy könnyebbé tegyem a saját helyzetemet, csoportokra fogom osztani a történeteket, és így mondom el, melyik hogy tetszett.
Az első csoport ami számomra nagyon izgalmas volt a mozgalmak bemutatása, ami foglalkozik a feminizmussal. Ezek azért voltak jók, mert egyrészről tájékozódtál arról, hogy mi is történik ott, ahová a te szemed nem lát el, (vagy ellát, de nem tudatosul benned, hogy probléma) másrészről viszont látod a megoldást is: igenis van lehetőség, hogy olyan társkeresőre regisztrálj, ahol nem péniszképeket kapsz üdvözlésként, vannak lehetőségek a szegényebb nőknek, a transzneműeknek, és egyáltalán: van kiút.
Érdekes, hogy ebben mennyire sokat foglalkoztak a menstruációval, ami nekem már természetes (minden negatívumával együtt is) mégis ilyenkor rádöbbenek, hogy ez a fajta jó körülmény nem mindenkinek adatott meg spoiler. Emellett rengeteg nőies dolgokról volt szó spoiler Kevés könyv tud ennyire őszintén beszélni ennyire tabutémákról, és örültem, hogy ezeket a szemszögeket is olvashattam.
Egy másik csoport amikor magánszemély beszélt a nőiességéről, a problémákról, és a megoldásról, mint magánszemély. Nem volt rossz, mert főleg olyan személyek írtak, akiket tudok valamihez kötni, ismertek, híresek, és így el tudtam hinni, hogy amit leírtak nem csak igaz, de tényleg szeretnének tenni is másokért. Érdekes, itt inkább érzelmes történetek kerekedtek ki, amiket élvezet volt olvasni (és akármilyen szomorú, azért néhol fel-fel lehet ismerni az itthoni körülményeket is)
Az is tetszetős, amikor listaszerűen tűznek ki valamit. Ilyen volt például 17 igazság egy muszlim nőről, aminél szívfacsaróbb, de egyben viccesebb dolgot nem is olvastam (és be kell valljam, azért egy-két pont tényleg hasznos volt még nekem is), vagy a Feminista visszavágások, amik szintén humorosak, de közben lényegre törően mondja el, mi is a feminizmus. Több ilyen fejezet is volt, amiknek a legtöbbjét csak imádni tudtam, egyrészről, mert lényegre törő volt, másrészről, mert általában nem csak a komoly dolgokról szólt, de hol viccesen, hol érzelmesebben, de mindenképpen emlékezetesebben tudta tálalni a történetet.
Aztán voltak a versek és novellák, amelyek engem picit idegesítettek. nem azért, mert ne érdekelne a feminista művészet (sőt, ha valaki tud nagyon jó feminista könyveket ne tartsa magában) egyszerűen csak nem ideillőnek tartottam őket. Bár megértem, a történetmesélés ezen formáját is, és nem voltak rosszak az alkotások, mégsem tartottam jónak, hogy a köteteben szerepelnek.
Aztán voltak azok a történetek, amik annyiban voltak feministák, hogy nő írta (és ért el valamit) és amúgy teljesen irreleváns volt. Mert egy feminista kötetben tökre nem érdekes, anyuci fejében hogyan körvonalazódik az elrablásunk, vagy hogy hogyan vezetsz céget (általában, nem mint nő) és hát valljuk be, ezek egészen unalmasak tudnak lenni. Néhány történetet (kb 4-5) tuti kiszedtem volna, mert nem volt feminista.
Az, hogy magyarok is írtak bele, nagyon jó volt, az még jobb lett volna, ha nem versekkel/novellákkal töltik ki a helyet. Tóth Krisztina része nagyon tanulságos volt, főleg az elképzelt (és mégis valós) interjúval és talán ezért is hiányolom a többi magyar szerző saját történetét: mert az magyar lenne, amivel jobban tudunk azonosulni. Én legalábbis…
Mielőtt a könyvet a kezembe vettem volna, féltem, mert sokan nyomdahibákra panaszkodtak. Tényleg volt benne (bár többre számítottam) de inkább tördelés zavart. Egyrészről, mert voltak pontatlanságok (pl a tartalomjegyzékben van olyan név, ami nem dőlt betűs). A másik nagy problémám az volt, amikor páratlan oldalt olvasol (jobb), majd lapozol páros oldalra (bal) ahol egy hatalmas idézet van, majd a folyó szöveg a következő páratlan oldalon folytatódik. Ilyenkor (én legalábbis) a páratlan oldal szövegét a pároson folytattam volna, de ugye nem illeszkedett a szöveg, és máris a bevonódásom a könyvbe nem volt meg. Lehet, hogy a külföldi kiadványban is így volt, de nekem akkor sem volt szimpatikus.
A végén a könyvajánló nagyon cuki, de egy könyv van magyarul is kiadva (sajnos) így annyira sokat nem ért. Ellenben egy zene lista (nem csak az a három magyar szám) tök jó lett volna, hiszen több számot is megemlít egy-egy történet szereplője.
Örülök, hogy ezt a könyvet olvashattam, és annak is, hogy a Lázadó lányok után (mert így néhány aktivista onnan is ismerős lehetett). Nagyon jó a könyv, néhány hibától eltekintve (sose találok tökéletes könyvet), és mindenkinek ajánlom, hogy legalább egy történet olvasson el, vagy csak lapozgasson bele bárki a könyvesboltban. Megéri, és tényleg fontos erről beszélni.

>!
szofisztikáltmacska
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Az az igazság, hogy nem is akartam elolvasni ezt a könyvet. A borító és a cím első ránézésre egyáltalán nem tűnt vonzónak, valami felszínes kis bugyutaságnak hittem és csak a Goodreads értékeléseknek köszönhetően adtam neki esélyt. Nem tudom, mi okból nem maradt az eredeti borító – úgy sejtem, hogy a fiatalabb korosztályt próbálják vele megcélozni –, de így majdnem kihagytam egy olyan könyvet, amiért igazán kár lett volna.
Nagyon tetszett a szerkesztés, a fejezetek ugyanis afféle stációkként vezetnek végig a feminizmus öt szakaszán (Reveláció, Harag, Öröm, Cselekvés, Oktatás). Érdekes volt arról olvasni, hogy ki hogyan eszmélt rá a saját feminizmusára, de a Harag című fejezet alatt található írások is kifejezetten tanulságosak, bár néhol igencsak pengeélen táncolnak (nemrég hozta le az egyik hazai bulvároldal, hogy ”Keira Knightley keményen beszólt Katalin hercegnének” – na ez például a könyv ezen fejezetének egyik naturális és kíméletlenül őszinte írása volt).
Sok elgondolkodtató és továbbgondolható történetet kapunk, így érdemes időt hagyni ahhoz, hogy leülepedjen minden mondat. A teljesség igénye nélkül szó van benne szexizmusról, munkahelyi megkülönböztetésről, vulvávól, szülésről, a tanuláshoz való jogról, elvárásokról, menstruációról, egyszóval mindenről, amit egy nő élete során megtapasztalhat. Mindez kíméletlenül őszintén, olykor viccesen, máskor komoran.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/10/21/scarlett…

3 hozzászólás
>!
csucsorka
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Apám lányaként akkor fordult meg először a fejemben, hogy akár lehetnék is feminista, mikor az akkor tizenhét éves húgom, laza természetességgel, csak úgy hétköznapian beleszőtte a mondandójába, hogy ő az.
Tehát 25 voltam, mikor a feminista szó először nem férfi ismerősöm szájából és nem degradáló, szarkasztikus környezetben hangzott el.
És elgondolkodtató, hogy nincsenek született feministák – még a legmenőbb anyukák lányai közt se. Annyira sok tévedés, negatív sztereotipia tapad erre a szóra, hogy minden lány, akinek eszébe jut, hogy mi van, ha ő is, először elhesegeti a gondolatot, aztán ha mégis kidörömböli magát a belső istennő, akkor indul a mentegetőzés és az, hogy “jó, valószínűleg feminista vagyok, de nem olyan, mint amilyennek gondolod.”

Tanulhatok; dolgozhatok; szavazhatok; ahhoz mehetek férjhez, akit szeretek – nekem kamaszkoromban és kicsit fiatalabban meggyőződésem volt, hogy a feminizmus hiszti. Ezek az írások meggyőztek arról, hogy ez az egyenlőségi meccs mennyire nincs lejátszva.

3 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Számomra döbbenetes, hogy a feminista szó milyen szitokszó modern korunkban. A jogaikért karakánul kiálló hölgyekről rengeteg téveszme terjeng, miszerint pl. férfigyűlölők, nem hordanak melltartót és rózsaszínt. Egyik sem igaz, régen elmúltak már a melltartóégetős idők, a rózsaszínt miért ne viselné, akinek jól áll a szín, a férfiakkal pedig semmi bajuk sincs. Egyszerűen csak arról van szó, hogy felnőtt egy olyan női generáció, akinek már természetes, hogy egyetemre jár, saját karriert épít, és egyenjogú kapcsolatban szeretne élni. A metoo mozgalomnak megvannak a maga vadhajtásai, azonban erőteljesen jelzi, hogy szintet lépett a női jogokért vívott küzdelem, amelyet nem is olyan régen a szüfrazsettek indítottak el. Ezeknek a bátor és erős hölgyeknek köszönhetjük mi, lányok, hogy szavazati jogunk és törvény előtti egyenlőségünk van, azonban ahogyan változtak az idők, egyre inkább öntudatra ébredtek a nők, döntögetik a tabukat és az üvegplafont. Elsőre talán meglepőnek tűnik, hogy ezzel a komoly témával a Menő Könyvek foglalkozik, amely a tinikre és a 20-as korosztályra koncentrál, de ha jobban belegondolunk, nem nekem, a 42 éves, érett nőnek kell elmagyarázni, hogy mi is az a feminizmus, hanem nekik. És pont ilyen rövid, de velős szövegekkel, amelyeket híres emberek követtek el, akiknek a véleményére érdemes adni (az eredeti angol kiadást kiegészítették olyan ismert magyar nők írásaival, mint pl. D. Tóth Kriszta, Rácz Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina), lehet a legjobban hatni rájuk, és idejekorán beletáplálni a fejükbe, hogy mit is jelent a fogalom, hogyan lehet hozzá értelmesen közelíteni, mennyire sokrétű a téma, és egy folyamatos fejlődést jelent, ahogyan az ember lánya előrehalad az életében. Változó színvonalúak az írások (erősen érződik, hogy ki az, aki hivatásszerűen foglalkozik a műfajjal), és néha kicsit harsányak, de azt gondolom, hogy egy fontos könyvről van szó, amelyből a célcsoport tökéletesen megértheti a feminizmus lényegét.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/10/29/konyvkritika_…

>!
LRn
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Kezdjük mindjárt azzal, hogy feminista vagyok. És nem járok rózsaszínben.

A két dolog persze nem zárja ki egymást, nyugodtan járhatnék abban, ha akarnék, attól még feminista lennék; mégis, a két dolog között (esetemben) van ok-okozati kapcsolat – a döntés szabadsága.

Ez a könyv első sorban azoknak való, akik még nem tudják magukról, hogy feministák – aki már kicsit is beleásta magát a témába, annak sok újdonságot nem fog mondani. Ezért, és persze a félreérthetetlenül tinilányokra szabott dizájn miatt (már ami a magyar kiadást illeti) főleg tizenéves lányoknak ajánlanám az elolvasását.

Vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban. A feminizmus témája számomra fontos, hétköznapjaim során gyakran felmerül, rendszeresen folytatok többé-kevésbé produktív vitákat a környezetemmel ennek kapcsán, így azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalok is találkozzanak ezzel a témával, hogy minél hamarabb gondolkodhassanak róla, s hogy a kötet címében is sugallt tévhiteket helyre tehessék magukban – hogy a feminizmust ne szitokszóként használják.

A könyv megjelenésének ezért nagyon örültem, még akkor is, mikor megláttam ezt a (szerintem) szörnyű borítót (pedig a jó tálalás kényesebb témák esetében különösen fontos!). Szörnyűnek tartom például azért, mert szerintem helyből kizárja a fiúkat/férfiakat a lehetséges olvasók közül, pedig ez a téma számukra is érdekes. Még nekem is kínos egy ilyen borítójú könyvet elővenni a buszon, olyan komolytalannak, bagatellnek tűnik (egy férfi kollégám ki is röhögött vele – még nem tudja, hogy egy-két szöveget bizony el fogok vele is olvastatni belőle…) De gyakorló feministaként nem hagytam, hogy a kötet külseje elvegye a kedvem a tartalmától, így belevágtam.

A kötet szerkezete öt szakaszon keresztül épít fel egy ívet (Reveláció, Harag, Öröm, Cselekvés, Oktatás), s beiktat Egy szusszanásnyi költészetet is középtájon. Ez a felépítés illusztrálja mind a feminista mozgalom, mind az egyéni feministává válás folyamatát, így jó szervezőelvnek tartom, bár nem minden szöveg sorolható be egyértelműen egy-egy szakaszba (ami nem baj, sőt természetes). A szövegek grafikai megjelenítése azonban kiverte nálam a biztosítékot: tele van csupa nagybetűs kiemelésekkel, gyakran rögtön egymás után kétszer hangzik el egy mondat, máskor csak nagybetűvel, megint máskor oldalakkal később jön elő a nagybetűs változat, de nem mindig egyező fordításban. Azt az érzetet keltette bennem ez a szétszabdalt, darabos szövegtest, hogy a szerkesztő nem nézi ki az olvasóból, hogy képes odafigyelni az amúgy sem hosszú szövegekre, ezért szinte minden lapozáskor a képébe ordít valami hangzatosabb mondatot (mint egy sztereotip, transzparensét lengető, radikális feminista). Ettől a szövegképtől blogokon, hírportálokon is rosszul vagyok, de egy könyvben különösen zavaró volt. A könyv egyik fontos üzenete, hogy gondolkodj kritikusan, és ne hagyd, hogy mások szabják meg, mit akarsz, mit gondolsz – erre fogja, és óriás betűkkel az arcodba tolja a tanulságot. Ellentmondást érzek ebben, de lehet, hogy csak öreg vagyok.

De még nem is ejtettem szót a lényegről, a szövegekről! Nos, itt sem minden fenékig tejfel (kezdve a rengeteg hibával, elgépeléssel). A könyv nagyot vállal azzal, hogy sok különböző kultúrából és élethelyzetből emel be nézőpontokat, ez a törekvés pedig lényeges, még akkor is, ha emiatt sok olyan szöveg is bekerül, amelyen látszik, hogy nem profi író tollából származik, de lelkes és őszinte, így hatásos. Kerültek azonban közéjük olyan szövegek is, amelyek alighogy elkezdődtek, már véget is értek, és nem jutottak el odáig, hogy bármiféle hatást tudjanak kiváltani – olyanok voltak, mint egy nemszeretem házi feladat, amin túl kell esni, és kész, vagy mint egy bevezető bekezdés, aminek a folytatását megette a kutya. Szerencsére voltak olyan szövegek is, amelyek okosan és jól vannak összerakva, és ilyen kis terjedelemben is képesek voltak átadni valamit. Tetszett a szövegek sokfélesége és személyessége – vers, esszé, lista, kiáltvány, fiktív napló egyaránt van köztük –, és örültem neki, hogy a végén helyet kapott Claire Horn szövege, A feminista gondolkodás rövid története is, amely valóban nagyon röviden, de mégis informatívan tekinti át a feminizmus történetét, így ad egy kis fogódzót, kiindulási pontot azoknak, akik most ismerkednek a feminizmussal, kontextust ad néhány fogalomnak és folyamatnak, amelyre a többi szöveg utalt a korábbiakban. Jó ötletnek tartottam azt is, hogy magyar szerzők is írtak néhány szöveget a kötetbe – minden fejezetbe került legalább egy magyar szöveg is. Amellett, hogy számos, általunk kevéssé ismert élethelyzet megjelenik a könyvben, hogy szélesítsük ismereteink spektrumát, a magyar szerzők segítségével az „otthonos” közegünk problémái is teret nyernek.

A sokszínűség ünneplése közepette is maradt bennem hiányérzet: érdekes lett volna férfi nézőpontot is beemelni a kötetbe – hogyan éli meg egy férfi a feminizmust? Hogyan ismerte fel, hogy számára is fontos? Tudom, hogy ezek „történetek nőktől nőknek”, de ha már az az egyik alapvetésünk, hogy nő és férfi egyenlő, de nem egyforma, akkor miért ne hallassák a férfiak is a hangjukat?

Az értékelésemből is látszik, hogy még nem jutottam dűlőre ezzel a könyvvel. Elég gyorsan elolvastam (és az értékelést is gyorsan írtam meg), így a véleményem még képlékeny. Gondolkodnom és beszélnem kell még róla, hogy határozottabban tudjak állást foglalni, őszintén tudom-e ajánlani az elolvasását. Pillanatnyilag azt gondolom, hogy az olvasók vannak olyan okosak, hogy kiválogassák maguknak a számos megközelítés közül a számukra érdekesebb, értékesebb gondolatokat, és felhasználják őket, ha elindulnak a feminizmus útján – vagy épp ösztönözni szeretnének valakit, hogy tegyen így.

>!
Mpattus P
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Az egész kötet pont olyan, mint amilyen számomra a feminizmus megélése, ezért nagy-nagy piros pont a szerkesztésért, a kiemelésekért. Mert maga a feminizmus nem egyfajta, s nem is mindig ugyanúgy éljük meg: rádöbbenünk, haragszunk, örülünk, kicsit félretesszük (de mégis ott motoszkál), cselekszünk – a magunk módján, olvasunk és írunk róla, az egyenlőség szellemében nevelünk, velünk él, vele élünk.

Bővebben:
http://szembetuno.blogspot.com/2018/10/scarlett-curtis-…

2 hozzászólás
>!
adrykacska P
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Örülök, hogy napvilágot látott ez a könyv, mert egy ritka kincs, nem mindennap olvashat az ember ilyen sok elhivatott személy privát élményeiről a feminizmus témájában. A szókimondó, tanulságos esetek ráébresztettek arra, hogy kivétel nélkül be kellene állnunk ebbe a harcba, amit a saját jogainkért vívunk. Ki álljon ki a nőkért, ha nem ők saját maguk. A férfiak nem állnak mellénk, nekik csak eszköz vagyunk, hogy kerek életet éljenek. Ők nők nélkül nem jutnak egyről a kettőre, de mi nélkülük is vagyunk valakik. Lehet ezt csűrni, csavarni, de nem érdemes. Az lenne a legjobb, ha mind a két nemet egyformán elismernék az élet minden területén.
A teljes értékelés a linkre kattintva elolvasható: https://adrykacska.blogspot.com/2018/10/scarlett-curtis…

>!
Mircsi P
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Azért olvastam ilyen lassan, hogy ki tudjam élvezni. Egyrész gyönyörű ez a könyv, csomót szelfiztem vele (stílusosan rózsaszínben), a mérete, a formája is tökéletes. De persze a belbecsről se feledkezzünk meg…!

Arról olvasni, hogy ennek a negyven nőnek mit jelent a feminizmus, hatalmas látókörszélesítés volt. Volt, akinek az írásán hevesen bólogattam, másét nem is értettem, hogy hogy jön ide, valakiével meg nem értettem egyet. Evanna Lynchén meg röhögtem, mert azon nem lehet nem röhögni. (Sajnálom, hogy Emma Watson csak könyvajánlót írt bele, én szívesen olvastam valami valami magvasabbat is tőle.)

A fordítás szerintem kicsit gyerekes volt, amitől az egész könyv olyan habos-babos cukormázasnek tűnt nekem, de ezen túltettem magam, és igyekeztem a tartalomra koncentrálni. Annyira jó tényleg, hogy mennyire különbözően gondolkozunk a feminizmusról, de alapvetően azért mégiscsak ugyanarról a dologról van szó, hogy emeljük a nőket, bátorítsuk őket, hogy végre a szívekben is egyenlőség legyen. És a férfiakat is emeljük és bátorítsuk – örülök, hogy többen ezt is kiemelték.

Annyi-annyi gondolatom van ettől a könyvtől, őszinte leszek meg is rongáltam a sajátomat: aláhuzogattam, beleírtam és remélem, hogy akinek kölcsönadom, ugyanígy fog majd tenni… A könyv felét ki is tettem idézetbe. Nagyon ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, bár lehet, hogy inkább angolul ajánlanám…

>!
kaen
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Vegyes érzéseim vannak a könyv kapcsán: a fordítás elég gyerekesre sikeredett, akárcsak a borító (mondjuk a rózsaszín árnyalat legalább meg lett indokolva), és nem egy elgépelés is benne maradt, ugyanakkor a hét magyar szerző beemelése miatt mégiscsak megérte magyarul olvasni. Természetesen Tóth Krisztina szösszenete volt a legjobb közülük. :D Sok gondolatébresztő írás volt benne, különösen a nem nyugati országból jött nők tollából, de összességében kicsit kritikusabban kellett volna szortírozni, néhány írás erősen hanyagolható volt. Nagyon értekéltem viszont a könyvjánlót a végén, párat biztosan el fogok olvasni. :) A férfiak írásait pedig kicsit én is hiányoltam, fejezetenként egy-egy vagy akár a végén is jó ötlet lehetett volna, miért fontos, hogy feminista férfi legyen az ember.

>!
Rachel_A
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben

Tizenéves korom óta tudom magamról, hogy feminista vagyok, de úgy igazából nem kezdtem ezzel semmit. Ha vitába kerültem a női egyenjogúság terén, beleálltam,de nem vettem részt hasonló témájú szervezetek eseményein, és nem is éreztem, hogy én magam akár tehetek az ügy érdekében hasznosat. Amikor tudomásomra jutott ez a könyv, rögtön várólistára tettem, és nem csalódtam! Tetszik, hogy mindegyik feminista szerző 1-2 oldalban leírja, hogy számár amit jelent ez a fogalom, és hogy ők maguk miben próbálnak segíteni az egyenlőség elérésében. Számos tanulságot adott nekem a mű: egyrészt azt, hogy szeressünk nő társainkat, mivel az egyenlőség felé vezető úton társakként kell viselkednünk és nem ellenségként, és ha mi magunk nem tiszteljük a másikat, a férfiaktól így még nehezebb elvárni. Valamint a saját környezetünkben ha elkezdünk a változásért tevékenykedni, felkeressük a helyi, közeli szervezeteket és azok eseményeit, már elindíthatnak valamit(bennünk mindenképp).


Népszerű idézetek

>!
adrykacska P

A feminizmus számomra méltóságot, egyenlőséget jelent. (Szabó T. Anna)

Szabó T. Anna

Kapcsolódó szócikkek: feminizmus
>!
csucsorka

Gyerekkorom óta tudom, hogy orvos akarok lenni. Sosem mondták, hogy nem lehetek. És tizenegy éves gyerekként nagyon hamar megtanultam, hogy a szüleim két dologgal törődnek igazán: a) hogy bánunk az emberekkel, b) mennyire vesszük komolyan a tanulást. Szóval amikor délután hazajöttem az iskolából, és mindig volt valami új ötletem (például azt mondtam anyukámnak, hogy el akarok jutni a Holdra), a szokásos válasz így hangzott:
– Szuper! Majd csomagolok ebédet!

139. oldal, Az imposztor szindróma, Alaa Murabit orvos, az Átfogó Békefolyamatok nemzetközi szószólója

>!
csucsorka

Néhány éve egy írókat bemutató fotózáson a fotós felszólított, hogy ugyan, üljek már kicsit nőiesebben. Rákérdeztem, hogy pontosan mit is ért ezen. Dőljek kicsit oldalra, instruált, vagy ereszkedjek lazán félkönyékre! A női szerző tehát a kanapén nem ül, hanem ráhanyatlik, amúgy nőiesen. Úristen, hát akarok én női szerző lenni?! Lennék inkább kanapé.
Érdekes, ugyanezen fotózás alkalmából egyetlen férfi kollégámat sem szólította fel, hogy üljön/álljon már kicsit férfiasabban. Pedig megnéztem volna az arcukat.

166. oldal, Hanyatlás a kanapéra, hanyatlás a kultúrában - Tóth Krisztina író, költő

9 hozzászólás
>!
Molymacska

A nőknek van hangja. Ha nem hallod, talán az a baj, hogy túl hangosan beszélsz.

160. oldal

>!
csucsorka

Hazánkban minden héten megölnek egy nőt – leggyakrabban a saját partnere. De miért is csodálkoznánk ezen, amikor ülhet olyan férfi, börtön helyett a parlamentben, képviselőként, aki bizonyítottan félholtra verte az akkori barátnőjét, ma már feleségét. Hiszen, ha elveszi, onnantól aztán senkinek semmi köze hozzá, hogyan veri agyon a négy fal között. Ez ilyen pofonegyszerű, asszony verve jó, a magyar állam évtizedek óta odázza, hogy csatlakozzon az úgynevezett Isztambuli Egyezményhez, amely a nők és gyermekek elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi alapdokumentuma. Mi nem írjuk alá. Hogyan is írnánk, amikor a magyar parlamentben még női miniszterek sincsenek. Ugyan ki ki képviselné a nőket, ha saját magunkat sem vagyunk képesek?

129-130. oldal, Adrien Mole szülte Terézanyut - Rácz Zsuzsa író, újságíró, a magyar P.E.N. első női főtitkára, az Aranyanyu-díj megalapítója, a Terézanyu alapítója, mozgatója

>!
szofisztikáltmacska

Férfiakkal dolgozom. Nézem őket, és ők is néznek engem. Félnek attól, hogy nem kedvelem őket. Ez megőrjíti őket. Lenéznek, próbálnak nem figyelni rám, nem beszélnek hozzám, nem akarják hallani a hangomat, az élményeimet, a véleményemet. Légy csinos! Állj ott!
MONDD EL, MILYEN NŐNEK LENNI!
LÉGY BÁJOS, TÁMOGATÓ,
LEGYÉL CSINOS, DE NE TÚL SZÉP,
LEGYÉL VÉKONY, DE NE SOVÁNY
LEGYÉL SZEXI, DE NE TÚL SZEXI,
LEGYÉL SIKERES, DE NE TÚL SIKERES.

Keira Knightley – A gyengébbik nem

>!
Mpattus P

Számomra a feminizmus az a csendes gyerek az osztályterem sarkában, aki nem sokat beszél. Az a csaj, akit nem is veszel észre egészen addig, amíg fel nem lép az iskolai műsorban – a színpad közepére áll, és úgy ad elő egy Whitney-balladát, mint még senki soha. Na, akkor aztán észrevesszük! És onnantól soha többé nem fogod tudni nem észrevenni.

Kapcsolódó szócikkek: feminizmus
>!
szofisztikáltmacska

férfi és nő, nő és férfi nem egyforma, egyenlő csupán

>!
adrykacska P

Nem érzem nőnek magam, de azért nő vagyok.

>!
adrykacska P

… ha nem állunk ki az egyenlőség mellett, ahol csak lehet, hosszú távon elveszíthetjük ezt a csatát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szlukovényi Katalin (szerk.): Magyar mesék lázadó lányoknak
Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak
Ira Levin: Stepfordi feleségek
Robert Merle: Védett férfiak
Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz
Csapó Ida (szerk.): Feminista almanach 2005
Bjørg Vik: Segélykiáltás egy puha pamlagról
Charlotte Perkins Gilman: A nő gazdasági helyzete
Simone de Beauvoir: A második nem