Hosszúbajusz ​és a kétlábú istennő 3 csillagozás

Savitri Devi: Hosszúbajusz és a kétlábú istennő

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Varázsló Macska, Pécs, 2015
256 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

lzoltán IP>!
Savitri Devi: Hosszúbajusz és a kétlábú istennő

A nemzetiszocialista hitű írónő őszinte vallomása ideológiai válságáról és még mélyebb megerősödéséről, amely hitben különösen nagy szerepet kap az állatok feltétel nélküli szeretete, védelme – nem alaptalanul az ember fölé helyezné létük jogosultságát, szakítva azzal a valósággal, amely a betűsorokon megismerhető macskák sorsát követi nyomon.
Ezek az állatok (is) ösztönös, néma élőlények, nem tudatosak, és beszélni sem tudnak. Ez az emberiség egyik legnagyobb szerencséje.

>!
Varázsló Macska, Pécs, 2015
256 oldal · puhatáblás
Therasia_Lotophagos>!
Savitri Devi: Hosszúbajusz és a kétlábú istennő

Nagyszerű könyv. Csak azoknak ajánlom, akik nincsenek beleragadva az állandóan sulykolt ideológiai banyapók-hálóba, valamint azoknak, akik számára az állatok szeretete nem negédes gügyörészést jelent.


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

     – Ó, Harrington asszony, milyen csodálatos macskájuk van!
     Egyikük egy nap még ezt is hozzáfűzte:
     – Ki kellene állítani őt a legközelebbi macskakiállításon. Biztosan díjt nyerne.
     Ám Harrington asszony elvetette az ötletet.
     – Inkább lemondanék róla, minthogy három napig ketrecbe zárjam szegény Sandyt – mondta – a macskák nem kiállításra készültek – különösen ő nem!

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
Kollográd >!

Elsősorban az élet szépségének szerelmese, melyet háborítatlanul az állatokban pillant meg, különösen a macskafélékben, s melyet szeretne megpillantani az emberben is, ám erre egyszerűen képtelen, mivel az ember nem valami teljes, valami „beteljesített,” hanem magasabb cél felé „úton lévő” teremtmény, legalábbis akkor, amikor nem visszafordíthatatlanul elbukott a felbomlás folyamatában.

8. oldal

10 hozzászólás
Meara P>!

– Amíg a mészárszékek és élveboncoló kamrák gondolata nem tart ébren titeket egész éjjel – mondta bárkinek, aki hajlandó volt meghallgatni – addig a koncentrációs táborok és a „Gestapo-módszerek” engem nem fognak zavarni – épp ellenkezőleg!
S amikor egyik beszélgetőtársa rá mert mutatni, hogy „az áldozatok az utóbbi esetben emberi lények”, ő csupán ennyit felelt:
– Természetesen. Miért ne? Az emberi lények veszélyesek vagy veszélyessé válhatnak az ügyünk számára, míg az állatok soha.

135. oldal

lzoltán IP>!

     Heliodórának soha nem volt része a bizalom egyetlen kézzelfogható jelében egyik macskájától sem – sőt, egyetlen más állattól sem – anélkül, hogy mélyen meg ne hatódott volna, s anélkül, hogy ne idéződött volna fel és utasítódott volna el benne az az ezernyi emberi lény, amely nap nap után, így vagy úgy, de elárulta ezt a fajta bizalmat. Most kezeibe fogta a puha, bársonyos mancsot, a visszahúzott karmokkal, és megsimogatta. […]

27. oldal

lzoltán IP>!

[…] Egyéniségük egy időre megszűnt létezni, s Hosszúbajuszban az örök Férfi-Macska, mindenek Ura és Teremtője, a nőstényben pedig, a társ-örökkévaló, szfinx-szerű, sötét Macska-Anya, minden Élet Úrhölgye egyszerre egyesítették ellentétes tulajdonságaikat, és tudatossá tették kettős Istenségüket, ahogyan azt már évmilliók óta tették. Az isteni szikra, a teremtő Villám még egyszer átvillant bundás testükön, s a mindennapi csoda bekövetkezett: élet támadt a nőstény méhében. Hatvanöt nappal később két, három vagy négy kiscica fog küzdelemre és nyomorúságra születni, és a kalkuttai kóbor állatok borzalmas életét fogja élni. Az éhségen és félelmen kívül semmi mást nem ismernek majd, nem ismerik meg a szeretetet sem, leszámítva azt a néhány hetet, míg szerencsétlen anyjuk táplálja majd őket. És mégis, beteljesítik a célt, melyet az isteni Macska jelölt ki számukra az örökkévalóságból: mindennek ellenére egy generációval tovább viszik a macskaságot, megőrizve annak maradandóságát.

63-64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
lzoltán IP>!

     A milliónyi kóbor állatra gondolt, akik városok és falvak utcáin halnak meg, anélkül, hogy valaha is megtapasztalnák az emberi szeretet érintését, a levadászott vagy csapdába ejtett teremtményekre gondolt, azokra, akik a szentségtörő kutatás bűnös emberi vágya miatt, kínok közt pusztulnak el, és azokra, akiket nap mint nap lemészároltak, hogy henteshús váljon belőlük. A minden reményen túli erőtlenség borzalmas érzése, mely élete során már oly sokszor nehezedett rá, ismét elárasztotta. Az egyetlen Állam, amely az élveboncolást bűnnek tartja, a létéért harcol most az egész világ ellen. Mit tehetne ő, Heliodóra, azon kívül, hogy segít ennek az Államnak háborús erőfeszítéseiben, közvetve vagy közvetlenül, bármilyen módon, ami csak eszébe jut, és hogy segít néhány macskának és kutyának abban, hogy a félelem poklától távol éljen, majd békében végezze be életét?

82-83. oldal

lzoltán IP>!

[…] Közeben egy ember nélküli világra vágyott, egy világra, amelyben sivatagok és dzsungelek vannak, emlősök, madarak és hüllők lakoznak, visszahódítva a területeket, melyeket az úgynevezett „civilizáció” elbitorolt, olyan világra, ahol nagy, csíkos macska-félék élnek, folyók és tavak vizéből isznak, melyek pálmafák és óriási páfrányok alakját tükrözik a holdfényben, s amelyben az egész emberi történelem csupán egy minden nyom nélkül, örökre tovatűnt dolog lenne.

99. oldal

lzoltán IP>!

     Hosszúbajusz hamarosan ismét boldog macska lett. Ajka teljesen meggyógyult, miután Heliodóra bekente valamilyen kenőccsel, így most már megint nehézség nélkül tudott enni. Még a korábbinál is jobban kezdett ragaszkodni a nőhöz. Elég volt, ha Heliodóra csak ránézett, és rögtön dorombolásba fogott, majd felugrott az ölébe, ha nem volt már eleve ott. Aztán, mikor lesoványodott hátát simogatni kezdték, még hangosabban dorombolt. Valami belül elárulta neki, hogy bárhol is legyen „ő”, ott biztonság, jó étel és gyengéd törődés várja, s érintésére minden félelem eltűnik. Imádta őt, anélkül, hogy tudta vagy érdekelte volna, ki is volt a Kétlábú emlősök rejtelmes világában, annak gondjaival, háborúival és világnézeteivel egyetemben. Mindez olyan távol esett értelmétől, amennyire az angyalok is istenek dolgai túl vannak az emberi spekuláción, feltéve hogy léteznek egyáltalán angyalok és istenek.

79-80. oldal

lzoltán IP>!

     – Szeretnék még egyszer a karjai közt heverni – nem akarok semmi mást!
     – És készen állsz arra, hogy akár szenvedj is ezért az előjogért? – Mert a semmiért csak semmi jár, és a szenvedés az ár.
     – Készen állok a szenvedésre – elszenvedni bármit – csak hogy a karjaiban heverhessek öt percig…
     Talán ilyen volt a párbeszéd emberi nyelven kifejezve a küzdelmet Sandy és Hosszúbajusz és még sok más állat macska-lelkében? […] Heliodóra egy különleges, vérvörös északi fényt csodált az égen, kis háza felett Oberricklingenben, Hannover közelében, Sandy – Hosszúbajusz – cirmos kiscicaként született újjá egy nyomorúságos udvaron, Teheránban.
     Az élet láthatatlan erői választ adtak vágyaira.

130-131. oldal

lzoltán IP>!

     Heliodóra ugyanúgy képtelen volt elfelejteni az állatokat – különösen a macskákat – akikkel élete során kapcsolatba került, ahogy Sandy sem tudta elfeledni őt. Egy nagy különbség azonban volt: ő jelentette a nagy eseményt Sandy életében, ahogy Hosszúbajuszéban, Sadhuéban és oly sok más macska (és kutya) életében is, akiket nyomorúságukból kimentett. A nő életében viszont a legfőbb dolog a Harmadik Birodalom védelméért folytatott küzdelem volt, ezen túlmenően pedig az árja ember védelme. Messze túlnőtt ez a macskák világának határain, bármennyire is szerette az utóbbit. És mégis… Nem lennénk összhangban a valós tényekkel, ha nem mutatnánk rá, milyen hatalmas szerepet játszottak az állatok a nő egész szemléletmódjának kialakulásában: irántuk érzett szeretete – összekapcsolódva természetes hajlamával, hogy a határokat feszegesse – volt legfőbb eredete a nemzetiszocialista értékek és módszerek szívből jövő elfogadásának, melyeket a rezsim ellenségei „embertelennek” neveztek. Mindenekelőtt ez volt legfontosabb védelme minden antináci, sőt, még a harmincas évek előtt, az első világháború alatt, minden németellenes propagandával szemben. Amikor még gyermek volt, és az emberek azt mondták neki, hogy a németek szörnyetegek, akik „le szokták vágni a gyerekek kezét”, akkor egyszerűen azt felelte nekik: „a gyerekek biztosan megérdemelték”, mert látta, hogy sokuk élőlényeket, különösen rovarokat kínoz, például élő pillangókat tűz kartondarabokra. Hamar tudomást szerzett az élveboncolásról is, s még korábban, a hentesboltok előtt lógó húsdarabok mindennapos látványa feltétlenül az „ember” és „az emberek jogai” ellene hangolta, közönyössé, sőt, feltűnően, kihívóan közönyössé tette bármiféle kínzás iránt, melyben a „kétlábú emlősök” részesültek, kivéve amikor olyan emberekkel történt, akiket különösen csodált, akár egyénileg, akár általánosságban, főként olyanokkal, akik osztoztak elképzeléseiben.

133-134. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Mesterségem a halál
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
John Williams: Stoner
Valérie Perrin: A vasárnap koldusai
David Foenkinos: Charlotte
Gabriel Russ: Ha tudtam volna…
Romain Gary: A virradat ígérete
Colleen McCullough: Tövismadarak
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa