Sammler ​bolygója 19 csillagozás

Saul Bellow: Sammler bolygója

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Artur ​Sammler szó szerint a sírból jött vissza. Fél szemét kiverték, feleségét megölték, méltóságától megfosztották. Amerikában élő rokonai fedezték fel nevét a túlélők listáján, majd New Yorkba költöztetik, segítik és támogatják. Mindannyian szeretik az intelligens, sziporkázó humorú, mindig mindenkire odafigyelő öregurat, azonban Sammler nemigen tud mihez kezdeni se velük, se a világgal, amelyben élnek. Egytől egyig eszelősnek tartja őket. Nem tudja eldönteni, melyikük a nagyobb bolond: a guberáló Shula-Slawa, aki a virágokkal beszélget; az agyonbaszott szemű Angela; a munkahelyén kizárólag keresztrejtvényt fejtő Wallace; az illegális abortuszokért a maffiától kapott pénzt a zsámolyba rejtő Elya vagy a zenekritikus Bruch, aki mocskolódó leveleket írkál a muzsikusoknak. Ám egy szép tavaszi napon Sammlert két váratlan esemény zökkenti ki szokásos elmélkedéseiből életről és halálról na meg a holdra szállásról. Rajtakap a buszon egy fekete zsebtolvajt, megmentője, Elya Gruner pedig… (tovább)

Eredeti mű: Saul Bellow: Mr. Sammler's Planet

Eredeti megjelenés éve: 1970

>!
Park, Budapest, 2012
286 oldal · ISBN: 9789635309184 · Fordította: Dezsényi Katalin

Enciklopédia 11


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
n P
Saul Bellow: Sammler bolygója

Sammler az élőhalott. Ne, ne ijedjünk meg, mert a történet ugyan szellemes, de nem fogunk párnacsücskét rágni tőle az éjszaka közepén. Főként azért nem, mert Sammlernek igaza van, és mi pontosan átérezzük az ő szatirikus, mély filozófiai belső monológjait. Ezzel még semmit nem mondtam, tudom, nem világos még. De ő sem az. A gondolatai visszavisznek az üldöző és üldözöttek háborújába, ahol nem csak az égen sárgultak a csillagok. Közben itt is tart minket, a fene szép jelenben, és abszurd történeteivel ráismerünk a mindennapjaink néha semmitmondóan lüktető unalmára. Pedig az élet pezseg, neki is, de ő egy túlélő, vagy inkább egy megmaradt, akinek ez a föld hol tágas, hol szűk, de sehogy sem kerek. Csak éldegél, lézeng, morfondírozik és meg nem írt gondolatai a holdra lövés helyett az éterbe hullanak, vagy szárnyalnak, attól függ, melyik embertársa közelíti meg annyira, hogy szóba is elegyedik vele. Nincs rend ebben a világban. És ki akar rendet tenni? Sammler próbálkozásait saját összevisszasága is megakadályozza. Kéne egy átlagélet. Hogy csak úgy legyen, aminek lennie kell. De a földlakó megdöbben a saját hatásvadászatán, mint Napóleon, aki egy gengszter volt, vagy Marx, aki meg világforraló törekvéseit a történelem maskarájába öltözve gyakorolta. És Sammler csak mereng, mint akinek már csak ez maradt, él is meg nem is, a buszmegállóban állva is az emberi faj istenadta lehetőségeit veszi számba. Nézelődik. Felfog. Megrág. És nem, nem kiköp, hanem lenyel. Mindent. Mert titokban arra vágyik, hogy e kerek bolygóról egyszer egy nagy nekirugaszkodással úgy eltávolodik, hogy csak na. Oda (hova?), ahol nem a naphoz igazítják az órákat, ahol más főneveket használnak majd. Közben lábmosáshoz készülődve, féllábon imbolyogva a Nautiluson képzeli magát, Bach és Händel dallamát dúdolva. A csillagászati jövőben van, nincs szüksége nappalra meg éjszakára, állandó notórikus ismétlődésekre. Mert neki semmi köze ehhez. Ő csak túlélt, csak megmaradt. De nem ennek a födnek.
Tudta, hogy meg kell felelnie és meg is felelt ennek az életnek, amelyen esztelenül és lealacsonyító bohóckodással keresztülszáguldunk, megfelelt a szerződésében foglalt szabályoknak. Azoknak a szabályoknak, amelyeket a szíve legmélyén minden ember ismer és tud. Ahogy én tudom a magamét. Ahogy mindenki tudja. Mert ez az igazság: hogy mind tudjuk, Istenem, hogy tudjuk, hogy tudjuk, tudjuk, tudjuk.

1 hozzászólás
>!
ViraMors P
Saul Bellow: Sammler bolygója

Becs szó megpróbáltam, adtam neki vagy három esélyt, de egyszerűen nem vagyunk egy hullámhosszon a könyvvel :(

1 hozzászólás
>!
Miestas
Saul Bellow: Sammler bolygója

Gyöngyszem a sok korpa között!
Szegény Sammler, ha ma élne vajon hogyan vélekedne bolygónkról? A 60-as évek végén sem volt elragadtatva földünk emberi fajától, a szexuális forradalom, a szabadosság, a pénz , és egyéb más embert „rontó ” tényezőktől. Erős kritikusa saját fajának, és lelkes kutatója a Holdra jutásnak… A Hold, mint egy szimbolikus megtisztulás jelenik meg e műben, ha majd az emberiség kénytelen lesz költözni a Földről, mert már mindent elpusztít, amit csak maga körül talál, lesz-e helye a Holdon? Tehetnénk fel a kérdést a könyv végére érve.
Samler túl a 70-en New York nyüzsgő, buzgó, forrongó, állandó változásban lévő miliőjében nagyon nem találja helyét, ugyanakkor a körülötte élők szívesen fogadják elmélkedéseit az élet dolgairól, a kultúráról alkotott véleményét. Ez az ember, aki különös kegyelméből az életnek, a haláltáborból megmenekült, kissé sznob, de szerethető intelligens figura, aki különös kalandokba keveredik élete alkonyán. Humor, és erős, az életről alkotott többnyire negatív kritika tökéletes párosítása.

Korábban nem találkoztam még Bellow egyik művével sem, de a Sammler bolygója meggyőzött a folytatásról.

>!
ervinke73
Saul Bellow: Sammler bolygója

Mr. Sammler nem volt mindig Mr. Európai műveltségű, anglomán zsidó volt Krakkóban. Aztán egy nap arra kényszerült, hogy a maguk ásta sírgödörből sorstársai hullái alól másszon ki-túlélt, megmaradt. Miért? Hogy kutyapiszkot kerülgessen Manhattan utcáin. Képvisel valamit, aminek már nincs helye, bölcsessége csupán enyhe fuvallat egy nagy viharral szemben. A felégett világ romjain keletkezett új kevésbé őrült, tán menthetetlen is, tán a Holdra kellene mennünk. Vagy egyszerűen csak a szív mélyére kényszerült szeretetet kellene újra elővenni. A világ bennünk van, se elhagyni, se letagadni nem lehet. Minden, ami jó és szép benne, bennünk van. Oda kellene figyelni a bölcsekre, meg a szívünkre. Oda!

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Saul Bellow: Sammler bolygója

Be kell vallanom, hogy az elmúlt hónapokban már többször kézbe vettem a könyvtárban ezt a könyvet, de folyton visszatettem. Halogattam, nehéz diónak látszott.
Lassan melegedtem bele az olvasásba is, ez nem egy száguldva olvasós könyv.
Szegény Sammler, kijutott neki a múltból is, a jelenből is, nem csoda, hogy a jövővel már nem szívesen gondol. Korából fakadóan is úgy véli, neki már – szerencsére – nincs sok hátra, némi örömteli belenyugvással konstatálja, hogy egy csomó probléma őt már nem érinti. Végigjátsza ugyan a játszmát, ha már így alakult, de örül, hogy már a partvonalról nézheti a történéseket.
Érdekes volt, hogy bár a szójáték az eredeti angol cím alapján nem jön ki, de ahogy olvastam, ahogy haladt a történet, egyre inkább az járt a fejemben: Sammler bolygója – a világegyetem, a Hold és a bolygók – Sammler és a bolygók – bolygó Sammler – Sammler, a bolygó zsidó… Mert nem annyira Sammler elképzelt bolygója, mint a világban bolygó, helyét sokáig kereső, végül a keresést feladó, szemlélő üzemmódra váltó bolygó Sammler volt számomra a főszereplő. Sammler, aki nem szereti, nem érti, nem kívánja ezt az új világot, de tudomásul veszi, hogy kapott még egy lehetőséget, elfogadja a rá kirótt szerepet, és neveltetéséből fakadóan túl udvarias, hogy az életüket rázúdító családtagok rohamait visszautasítsa. Ezért aztán hiába vágyik csak arra, hogy valahol meghúzhassa magát, nézelődjön, szemlélődjön, ízeket és szagokat élvezzen vagy akár csak (minden élvezet nélkül) határozzon meg, megállapításokat tegyen, emlékezzen – folyton belerángatják valamilyen történésbe. Ráadásul körül van véve csendes (csendes?!) őrültekkel és különcökkel, akiket ha nem is megértéssel, de valami beletörődő elnézéssel és toleranciával visel…
Szegény Sammler, mit szólna ma ehhez az eszement, hibbant világhoz, ha már a 60-as évekből is a Holdra vágyott… Szerintem a mai élet láttán azt hihetné, hogy már tényleg egy másik bolygón él.

>!
Timi_Nagy
Saul Bellow: Sammler bolygója

Őszinte leszek, én eddig nem rajongtam Bellowért. 2 hete véletlenül láttam meg ezt a könyvet, aminek ez az első magyar kiadása (jó sokat kellett rá várni, ugyanis az első kiadást 1970-ben adták ki Amerikában) . Anyukám teljesen bezsongott, hogy vegyem meg neki, mert persze neki ő a kedvence. Új könyv, új izgalom tehát beleolvastam, mert én már csak ilyen vagyok De jól tettem!
Mr. Sammler a történet hőse bizony jobban lát mindent a fél szemével, mint a körülötte lévők együttesen. Élet és halál, Holdra szállás és H.G. Wells elmélkedések, hibbant rokonokkal körítve. Megnevetett, de azzal a fájó fajtával. Lassan kibontakozik előttünk Amerika és az egész világ társadalom kritikája. Sammler szerint a világ szétesőben van (a ’60-as évek végén járunk). Vajon mit mondana most?


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Néha eltűnődöm, mi keresnivalóm van itt, a többi ember között. Feltételezem, hogy közétek tartozom. Ugyanakkor mégsem.

211. oldal

>!
Chöpp 

Ki kell dobni az összes ócska kacatot, hogy még közelebb kerüljünk a természethez.

20. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

    Sammler egyszer önmagára utalva megjegyezte: „Egyes területeken butább vagyok, mint másokon, nem egyformán vagyok buta minden irányban; nem vagyok kerek egész.”

88. oldal

>!
Chöpp 

Mindaz, amivel az ember találkozik, ami körülveszi, nyomokat, apró foltokat hagy a szubsztanciáján.

109. oldal

>!
Chöpp 

Az emberek ritkán vágynak arra, ami elérhető – és ez kegyetlenség.

242. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Flúgos, aki meg van róla győződve, hogy mindig igaza van. Az igazság értelmezés kérdése.

5. oldal

>!
Chöpp 

Láttam, mi történik másokkal, miért éppen én lennék kivétel? Az embernek együtt kell élnie a tények legkülönfélébb kombinációival.

208. oldal

>!
Chöpp 

Gyakran szeretnék tenni valamit, de meglehetősen veszélyes illúzió azt képzelni, hogy néhány embert leszámítva bárkin is segíthetünk.
    – Mi a teendő? – kérdezte Lal.
    – Talán az a legjobb, ha az ember rendet tart magában. Jobb annál, amit sokan szeretetnek hívnak. Talán maga a szeretet.

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
Chöpp 

Az egyén semminek nem lehet a legfőbb bírája. Mivel meg kell teremtenie önmagát, szükségszerűen csak közbenső bíró lehet. Soha nem a végső. A lét számára nem elszámoltatható.

255. oldal

>!
Chöpp 

Az ember az önuralom gyakorlásával kezdi.

237. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: A kedves
Toni Morrison: Salamon-ének
Toni Morrison: Nagyonkék
William Faulkner: Zsiványok
José Saramago: Jézus Krisztus evangéliuma
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
José Saramago: Káin
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe