„Ha bolond vagyok, hát jó – részemről rendben”, kezdi hősünk beszámolóját különös lelki kálváriájáról. Nem csoda, hogy furcsa, zaklatott lelkiállapotba került szegény. Csúnyán rászedték. Felesége megcsalja, kirúgja – méghozzá legjobb barátjával szarvazta fel Herzogot, azzal, akiben a jámbor könyvmoly professzor mindenkinél jobban bízott a világon. Herzog feszült idegállapotában elkezd leveleket irkálni. Levelet ír boldognak-boldogtalannak, politikusnak, családtagnak, filozófusnak, sőt magának az Úristennek is. Ebből és elmélkedéseiből bontakozik ki előttünk múltja, környezete, rokonszenves egyénisége. S mikor visszavonul vidéki házába azzal, hogy elég a levélírásból, s a jövőt tervezgeti, tudhatjuk, hogy Herzog nem bolond, sőt megindult a gyógyulás útján. Az amerikai kritika a háború utáni irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként üdvözölte a regényt, mely azóta vagy tíz nyelven részesült rendkívül kedvező fogadtatásban. A magyar olvasóknak eddig csak néhány novellával… (tovább)
Herzog 27 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1964
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion
Enciklopédia 5
Kedvencelte 5
Most olvassa 2
Várólistára tette 70
Kívánságlistára tette 33
Kiemelt értékelések
Moses Herzoggal valami történt. Egy ideje furcsán viselkedik, ezért bolondnak tartják.
Herzog erős, ellenálhatatlan késztetést érez arra, hogy magyarázatot adjon, jóvátegyen, szigorú önvizsgálatot tartson. Bölcsészprofesszorként elsősorban a nyelv eszközeivel szeretné megtalálni a realitást, melytől ugyancsak eltávolodott. Hozzáfog leveleket írni – rokonnak, ismerősnek, barátnak, hírességeknek, államelnököknek, filozófusoknak, élőknek és holtaknak. Valós és képzeletbeli díványokon feküdve boncolja-cincálja darabokra önmagát és társadalmát – pátosszal, humorral, (ön)iróniával és filozófiai eszmefuttatásokkal teletűzdelt levelekben, majd ezek fokozatos ritkulása után egy, a Herzog nézőpontjából láttató, néha első személyű elbeszélésbe átváltó narrátor révén.
Moses Herzog belső válsága második feleségétől, Madeleine-től (beszélő név?) való válása után következik be. Pontosabban akkor tudatosul. Valahogy szétesik minden. Erről a szakadásról, az egyén és tömeg, érték és tény, múlt és jelen, idealzmus és realizmus közti szakadékról szól ez a regény, nagyvárosi elidegenedésről, az absztrakciókat kábítószerként fogyasztó értelmiségiről, értékrendváltásról, társadalmi és identitásválságról, egyéni szabadságról…
Moses Herzog kutatási területe a romantika – ő maga is egyféle divatjamúlt, az iparosodás, technika és üzlet uralta jelenben helyét nem találó, teljes passzivitásba vonult romantikus, filozofáló alak, aki bár ezer és egy jellemhibával rendelkezik, végső soron amiatt áll az idegösszeroppanás szélén, hogy képtelen a szemétkosárba dobni azt a nyavalyás lelkét. Merthogy iszonyú hátrány, ha valakinek lelke van. Meg persze lelkiismerete, amely tettei, cselekedetei történelmi jelentőségére figyelmezteti… A külvilág szerint azonban Herzog emberséges érzései gyerekesek, ő maga egyszerű lélek. Eszméi útjában állnak a megértésnek. Nem csoda, hogy az elvont elmélkedésekből kizökkentve, a valósággal való szembesüléssel nem tud mit kezdeni.
Moses Herzog könyörtelenül szigorúan vizsgálja önmagát és a világot. Hadakozik, perlekedik, polemizál mindennel és mindenkivel – filozófusok hadával, Istennel, élettel, halállal, önmaga passzivitásával, csúszó-mászó-nárcisztikus lényével, gyengeségeivel. Főhősünk magánemberként szinte minden társadalmi szerepében csődött mond – gyerekként, testvérként, apaként, férjként, szeretőként, tanárként –, csetlő-botló, igazi szeretetre, mély emberi kapcsolatokra képtelen alakja mégis mindvégig szerethető marad. Szerethető minden idealisztikus elmélkedésével, egzisztenciális válságával. Szerethető, mert emberi, mert alakjában az értelem kérdez, töpreng, vergődik, szembesül társadalommal, léttel és nemléttel, és mond ítéletet önmaga felett. Szarkasztikus-ironikusan és romantikusan. Szívet szorongató, könnyes nevetéssel. Önmaga és társadalma apokalipszis-vonzódását, a túlékesített szélsőségek iránti hajlamot, válság-etikáját is (látszólag?) kritikával illetve. A lassú gyógyulás, az újjászületés reményének illúzióját keltve (l. pl. a regényen végigvonuló fürdés-fürdetés-fürdőszoba-víz motívumláncot). Majd mégis sokatmondóan elhallgatva.
Semmi. Egyetlen szó sem.
A többi néma csend.
Minden embernek megvannak a maga válogatott költeményei.
Bellow válogatott költeményeinek kötete egy számos önéletrajzi elemet felsorakoztató, sziporkázó stílusban megírt, rendkívül komplex narratíva, amely amelett, hogy a nyugati társadalomról mond vitriolos kritikát, az intellektus tekintetében sem túl optimista, elsősorban az írás, a szavak tekintetében. A lezárás különösen ravasz – az olvasó fellélegzik, mintha a világ visszazökkent volna a „normális” medrébe, hűek maradtunk a civilizációhoz – lőn világosság és víz, meg minden. És mégis, spoiler
Remek könyv, az utóbbi időben olvasottak legjobbika – legalábbis számomra. Őszintén csodálkozom, milyen kevés értékelése van a Molyon.
(És a bibliai utalások sokaságát meg sem említettem…)
Én úgy gondolom a zsidóság ismerete elengedhetetlen a regény megértéséhez. Tele van zsidó szellemiséggel, humorral, pátosszal, szellemi és erkölcsi szenvedéllyel, európai szociális gondolkodással és a külföldi irodalmakkal. Saul Bellow regényének 43 éves hőse Herzog az okban hisz, de hosszan tartó idegrendszeri válságban szenved, második házassága összeomlását követően, ami az öngyilkosság gondolatának a szélére vezeti. Elítéli a válság etikájának, a dioniziai ébredéseknek (mindig ugyanazon időpontban) és az izgalmas apokalipsziseknek a jelenlegi divatját, mégis professzionálisan a Romantikus Mozgalom szellemi történésze, aki Blake költeményeinek puhafedelű kötetével jár. Ő ismeri a legjobban mit gondolt és mondott, újra idézi, vitatja, és megpróbálja megfogalmazni azt a világot, amelyben él. A levélírás eszköze révén ábrázolja belső életét, mind pedig a modern tudat összetettségét. A levelek „rohanóak”, ragyogóak, megrázóak és természetesen soha el nem küldöttek. De tudjuk, hogy a „hang”, amely minden vadságára, furcsaságára és bolondságára ellenére a civilizáció hangja, civilizációnk, az utókor számára készült. Úgy látja küldetését, mint „az önmegtartóztatás és az önfejlődés nagy csonttörő terhét”, de látszólag kudarcot vallott apának, szeretőnek, férjnek, írónak, akadémikusnak, és minden nap és minden este érzi annak lehetőségét, hogy a pszichéjét a tényleges pszichózis önmegsemmisítő folyamata támadta meg. Egy utolsó abszurd paradoxonban látja, hogy a lelki egyensúlya, (ha egyáltalán jön), „instabilitásból” kell, hogy érkezzen. „Herzog” narratív mozgása gyönyörű folyékonyságot mutat. (Plot a csontvázban.) A prófétákhoz hasonlóan Herzog a „szívváltozásért” kiált, és mint minden zsidó ebben a nemzedékben, túlélőnek érzi magát azzal a felelősséggel, hogy bizonyságot tegyen azokról az értékek fennmaradásáról, amelyeket az Eichmannék megpróbálták elküldeni „az égő hús füstjével". Végül is, amit Bellow tesz a karaktereivel, azt mutatja, hogy a jóindulat és a pragmatizmus végül létezhet egy tisztességes és józan emberben. A szerző ezt a „modern Tartuffe-t” szeretettel, gyűlölettel és ravasz élettel igézi, mellesleg a leveleket a teljes formanyomtatvány részeként használja az olvasó intelligenciájának közvetlen kezelésére. Levelei játékosak, némelyik képzeltek, de mindegyikük végső soron felelős. A regény Herzog tudatán belül él, és követjük az elméjét, bárhol is jár. Összesen együtt alkotnak egy hitvallást az időkre. Ideges és zavarodott hősének köszönhetően úgy tűnik, hogy Bellow ezt mondja: Az idő tele van félelmetes mélységgel. Ha az emberek mennek előre, át kell, hogy menjenek ezekbe a mélységbe. Az egyensúly és a közérzet régi definíciói nem segítenek ezen az úton, de az eszmék ezeknek a kifejezéseknek a gesztusa maradnak, még akkor is, ha új meghatározást igényelnek. A szerelem még mindig számít, az igazság még mindig számít, és különösen a szellemi és érzelmi bátorság még mindig számít. A könyv élesen kritikussá teszi ezeket az embereket, és kétségtelenül azok között a közemberek, valamint a teológusok és a művészek között találhatók meg –, akik homeopátiával próbálnak megbirkózni az erőszak fenyegetésével. Vannak megdöbbentő pillanatok, amikor rájön, hogy nem nőtt fel. (John Updike is azt mondta, hogy a felelősségvállalás elutasítása a serdülőkorúsággal foglalkozó történetek formájában jelenik meg, mivel a modern szervezetek óriási ereje által betöltött kényszerített passzivitás hasonlít a gyermekkor impotenciájára.) De a nyelv gazdagsága „megalázó” volt, különösen bájos példája Bellow azon képességének, hogy a durva utcai nyelvet összekapcsolja a nagy hordható diskurzus szeszélyes verziójával. És hamarosan rájöttem, hogy minden oldalon élveztem. Az emberek azt gondolhatják, hogy ez csak dísz. De nem!! Az író stílusában megmutatkozó munka, a választások, amelyeket a megragadt klisék alkotnak, a gondolkodás és az érzés legmélyebb, legintelligensebb, leghatalmasabb formájává való finomítása. A könyv olvasása után egy másik hasonló a 90-es években olvasott Henry Roth: Mint egy álom című regénye jutott az eszembe. Elmondhatjuk, hogy ezekben a művekben más-más mértékben jelenik meg a „zsidó élmény, tapasztalat”, s melyek szerzői valószínűleg osztoznak egyfajta közös, zsidó forrásból táplálkozó erkölcsiség iránti érdeklődésben. Bizonyos az is, hogy valamilyen formában mindig az asszimiláció kérdését feszegetik azáltal, hogy a hagyományaitól elszakadt ember bizonytalanságát, kételyeit és identitásválságát foglalják szavakba. Amikor egy nagyszerű regény pontosan elkapja a pillanat szellemét, és felejthetetlen prózában „fagyasztja” le, a regény maga is a történelem eseményévé válik.
Az 1964-ben kiadott Herzog című regény saját korában hatalmas sikert aratott. Moses Herzog, a főszereplő, bölcsész professzor, aki az élettől nagyon messze van, a valóságtól menekülő (eszképista) hős, komplikált gondolkodású ember. A regény tulajdonképpen a túlélésének a krónikája, ahogy megpróbálja feldolgozni felesége hűtlenségét és a kislányától való elszakadást.
Az összeroppanásig sodort ember „Ha bolond vagyok, hát jó, részemről rendben” egyszerre szenved a megalázottságtól, forr a dühtől, ugyanakkor időnként nem áll tőle messze a mazochizmus sem.
Oknyomozó önvizsgálatát, kulturális életszemléletét levelekben írja meg. Ír ő élőnek és holtaknak, s bármiről, ami éppen foglalkoztatja. Vitatkozik Spenglerrel, Kierkegaarddal, Nietzschevel és másokkal, akik a 19. századot képviselik a kényszerből megélt 20. század komplexitásával szemben. Ez a fiktív levelezés Bellow őszinte vallomása a látszatról és a valóságról, illúzióról és valóságról, a közélet és magánélet ütközéséről mai világunk embertípusairól.
„…előbb le kell írnia, hogy micsoda kegyetlen káosz uralkodik a lelkében, sőt talán azzal kellene kezdenie, hogy reszket, hogy rázkódik. És vajon miért? Mert engedi, hogy a világ valamennyi problémája ránehezedjék. Például micsoda probléma? Konkrétan. Például az a probléma, hogy mit jelent: embernek lenni. Nagyvárosban. Évszázadunkban.Átmeneti korszakban. Tömegben: A tudomány átalakító hatása alatt. A szervezett hatalom uralma alatt. Iszonyatos ellenőrzéseknek kiszolgáltatva.”
„Itt vagyok például én. Az utóbbi időben egyre-másra irkáltam a leveleket. Ennek is, annak is. Szavak és ismét csak szavak. Én a nyelv eszközeivel szeretném megtalálni a realitást.Sőt, talán az egész realitást át szeretném alakítani nyelvvé, szavakká…”
Nekem nagyon személyessé vált ez a könyv. Sok mindenben magamra ismertem benne (pl. a valóság és az illúzió világának keveredése, a világ elfogadásának nehézsége, depressziós kiúttalanság.)
Mindenképpen olvasásra ajánlom.
Kiváló könyv. Az első, borzalmasan vontatott 50 oldal után, lassan teljesen magába szippant, és jönnek azok a tátott szájjal végigolvasott 4-5 órák. Flow. A főhős az egyik legjobban fel-, és kitárt regénybéli karakter, akit valaha olvastam. Ajánlom mindenki figyelmébe az alkotót, és a remek könyvet!
Ez a könyv olyan volt, mintha Woody Allen egyik filmjét néztem volna. Nagyon szerettem olvasni. Egyik kedvenc könyvem.
A minap beszereztem a Henderson az esőkirályt és az Augie March kalandjai-t. Beleolvasás után már előre tudom, hogy szintén kiváló olvasmány lesz mindkettő. Nem is értem, miért nem olvassák többen.
Egy szép, nagyon emberi történet. Egy lelki gyógyulás története. Kicsit Szindbád, kicsit Ulysses (bár annál 10x jobb). Nem adja magát könnyen a regény: végigropogtatja az olvasó érzelmi és logikai képességeit.
Népszerű idézetek
Hárommiliárd ember él a földön, mindegyiknek van legalább valami kis vagyona; mindegyik egy külön mikrokozmosz, mindegyik végtelenül értékes, mindegyik valamiféle különleges kinccsel rendelkezik. Van valahol egy kis kert, különös gyümölcsök teremnek meg benne: s a gyönyörű, zöldes fényű alkonyatban Moses E. Herzog szíve lóg le egy fáról, mint valami őszibarack.
236-237. oldal
Ha bolond vagyok, hát jó, részemről rendben – gondolta magában Moses Herzog.
(első mondat)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Thomas Mann: A varázshegy 87% ·
Összehasonlítás - Nicole Krauss: A szerelem története 86% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger 84% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Chaim Potok: A kiválasztott 94% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Az idegen 91% ·
Összehasonlítás - Paul Auster: Holdpalota 90% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: Szép új világ 87% ·
Összehasonlítás - Joseph Heller: A 22-es csapdája 86% ·
Összehasonlítás - Arthur Miller: Gyújtópont 86% ·
Összehasonlítás