A Nobel-díjas Saul Bellow régi ismerőse a magyar olvasónak, hiszen a nyolcvannégy éves, ma is alkotó, chicagói szerzőnek olyan alapvető, már-már kalasszikusnak számító művei láttak magyarul is napvilágot, mint a Henderson, az esőkirály, a Herzog és az Augie March kalandjai, melyeknek önmagukat kerső, talajtalan, önmarcangoló hősei végül világíhressé tették az írót
A most megjelenő kötetben szereplő, magyarul eddig nem olvasható elbeszlések tovább árnyalják a nagy hatású szerzőről alkotott képünket. Hiszen Bellow-t nem csupán nagyregényei, hanem novellái is a legnagyobb amerikai írók sorába emelik. E köetet nyitó elbeszlése, a vadonatúj Ez van, kiválóan bizonyítja, hogy a szerző hosszú évek során mit sem veszített erejéből, bölcsességéből, szellemességéből. A többi novellában, melyek a Mosby emlékiratai című válogatásban jelentek meg, és az 50-es, 60-as években keletkeztek, Bellow tétovaságukban is szeretetre méltó hőseinek útját… (tovább)
Ez van 2 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Aki azt mondja, hogy nem szereti a kisprózákat, novellákat, annak ez a kötet a bizonyíték, hogy dehogyisnem, csak nem olvasott még elég jókat.
A címadó írás egy életreszóló élmény volt. Már épp elkezdtem kételkedni, hogy ez a műfaj egyáltalán nekem való-e, erre jött ez a 80 oldalas írás, amit együltömben, órákon keresztül olvastam. Bitang jó példa az első és egyben igazi szerelemre, nem szirupos, csöpögős módon. Két ember évtizedek után egymásra talál, Bellow zseniálisan szövi a fonalat. Szép, izgalmas, lélekmelengető, elgondolkodtató.
A búcsú a sárga háztól, A régi rendszer, A Gonzaga kéziratok is mind páratlan írás. Imádtam a sorait, nagyon szépen ír és repít a legkülönbözőbb helyekre: Madridba, az USA-ba egy semmi közepén levő tó partjára, amerikai kisvárosi életek alakulásába. Különböző sorsok, izgalmas és érdekes történetek, lelki utak…
A Mosby emlékiratai talán kilóg, kevésbé tetszett. A koncepció jó, de nekem túl sok volt a részlet, kevésbé volt követhető.
Népszerű idézetek
A többi nőt jelenésnek láttam. Csak ő, egyedül csak ő nem volt jelenés. – Igaz, de az én érzéseim irántad komolyabbak voltak, mint hinnéd. Igen egyszerű érzés volt. Valahogy felszabadítottak a lelki kettős könyvelés alól – mondtam. – Arra gondoltam, volna csak egy üres szoba a házadban, amelyben még egy szőnyeg sincs, de jó lenne bemenni és csak úgy lefeküdni hasmánt a padlóra…
Park, 2000
– Ez a sofőr azért jött, hogy a kocsidat hazavigye – mondtam. – Én veled maradok a limuzinban…
– Igazán nagyon kedves Mr. Adletskytől – mondta.
Már majdnem kicsúszott a számon, hogy kilencvenkét éves korára Adletsky, számára eddig merőben ismeretlen terep lévén, az együttérzés tudományával kísérletezik.
63. oldal
A madarak csicseregtek. Csip, csip, csipcsirip. Tették mindazt, amit a természettudósok szerint tenniük kell. Kifejezésre juttatva mélységesen mély agresszivitásukat, amit csak az Ember – az Ostoba Ember – hallhat az ártatlanság szavának. Mi mindent olyan ártatlannak érzünk – csak mert a gonoszságunk oly félelmetes. De még milyen félelmetes!
189. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ottlik Géza (szerk.): Mai amerikai elbeszélők ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: A jéghegy csúcsa 92% ·
Összehasonlítás - Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter 90% ·
Összehasonlítás - Alice Munro: Kilátás a Várszikláról 90% ·
Összehasonlítás - Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1980 ·
Összehasonlítás - Alice Munro: A boldog árnyak tánca 89% ·
Összehasonlítás - Alice Munro: Valamit el akartam mondani 91% ·
Összehasonlítás - Alice Munro: A szeretet útja 85% ·
Összehasonlítás - William Faulkner: Hajnali hajtóvadászat 87% ·
Összehasonlítás - Portyázás Harlemben ·
Összehasonlítás