Az ​ördög csókja (Billi SanGreal 1.) 71% 295 csillagozás

Imádtam!!♥

Mindamellett, hogy ezer éve megvan és mindig tologattam (amiért most nagyon haragszom magamra), nem bírtam szinte letenni a könyvet.
Elképesztő jó cselekmény szál, igazi kemény „kislány” főhőssel.
Egy igazi hullámvasútra váltottam jegyet, volt itt minden, kis para, sok izgalom, pici könnyek..
A borítója pedig meseszép.
Szóval számomra kedvenc és nagyon örülök megvan a folytatása is.
Olvassátok! :)

A történet egy Billi SanGreal nevű lányról szól, akinek már a vezetékneve is árulkodó, hiszen a Dan Brown féle Da Vinci-kód óda tudjuk, hogy a beszédes SanGreal kifejezés fontos kapcsolatban áll a Szent Grállal, a templomos lovagokkal, Istennel és egy csomó vallási dologgal.
Billi egy igazi, fiatal harcos, akinek az a sorsa, hogy belépjen a még ma is működő és harcoló templomosok közé.
A Sarwat Chadda féle templomosok itt azok, akik még életben vannak és igyekeznek megvédeni világunkat a Gonosztól.
Vannak itt vámpírok, vérfarkasok, démonok, szellemek, bukott angyalok és persze maga az Ördög, aki igyekszik mindenkit megkísérteni és rossz útra terelni.
Ám ebben a történetben mégsem Lucifer a fő ellenség, hanem egy számomra igencsak meglepő bibliai személy, akinek természetesen nem árulom el a kilétét, mert az hatalmas spoiler lenne.
Maradjunk annyiban, hogy hittan órán, valamint más történeteket olvasva is, eddig csupa jót hallottam erről a karakterről és nem gondoltam volna, hogy ő lesz itt a legkegyetlenebb, legmeglepőbb szereplő. Szerintem már csak ezért is érdemes elolvasni és esélyt adni ennek a kötetnek.
A sztori egyébként pörgős volt, izgalmas és egészen gyorsan haladtam vele. Voltak benne ijesztő részek is, amik kellően borzongatóra sikeredtek.
Ami nem tetszett, az legfőképpen az erőltetett szerelmi szál és a szerelmi háromszög, ami nem igazán lett kidolgozva, ráadásul egyáltalán nem éreztem a kémiát a szereplők között.
Maradjunk annyiban, hogy sokkal jobban tudtam volna értékelni, hogy ha senki sem lesz hirtelen szerelmes, mert úgy jobban átjött volna ez az egész „Harc mindhalálig" érzés.
Mindent összevetve, vegyes érzéseim vannak a duológia első részével kapcsolatban, de mindenképpen el fogom olvasni a második, befejező részt, mert a mitológiai háttér, a templomos lovagok világa, az angyali hierarchia és a vallási utalások nagyon tetszettek.
Látszott, hogy az író jól utánajárt a bibliai dolgoknak és mindezek mellett, Énok könyvét, valamint Lucifer lázadásáról és az angyalok bukásáról szóló egyéb, apokrif iratokat vette alapul. Ezek a dolgok engem mindig is érdekeltek, mert habár a Vatikán mind a mai napig nem ismeri el ezeket a történeteket, mégis jó benne hinni, hogy talán volt valóságalapja.
Külön megemlíteném még a lappangó varázslatok, talizmánok jelentőségét, valamint a Salamon királyról szóló érdekes utalásokat is. Azokat egyszerűen imádtam. *_*
Szóval ezt a történetet leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a különleges, bukott angyalos sztorikat, de nem hívő és gyakorló keresztények, mert számukra sok olyan dolog lehet majd ebben a könyvben, ami megbotránkozásra adhat okot.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/08/konyvkritik…

Ez egy nagyon gyenge történet. Valamennyire érdekelt, hogy mi lesz, plusz mivel megvan a második rész, ezt is el akartam olvasni, de tényleg csak ezért nem hagytam félbe, és mentem mást olvasni.
Szerintem a legnagyobb baj a könyvvel az, hogy túl összecsapott. Attól, hogy egy könyv rövid, még lehet jó. Itt viszont maximális sebességgel repkedtünk egyik dologból a másikba. Néha komolyan már azt se tudtam, hogy mi történik. Elég volt egyszer elbambulnom, máris teljesen kizökkentem a történetből.
Voltunk egyszer a suliban, egyszer valami vadászaton, egyszer edzett Billy… ezek nem értem minek voltak a könyvben. Persze engem érdekelt volna, ha részletesebben is kaptunk volna leírásokat, ha több időt töltöttünk volna egy helyen. Jó lett volna érezni, hogy Billy tényleg átlagos akar lenni, de nekem ez nem jött át. Ahogyan az sem, hogy mennyire nagy harcos.
A szereplőket lehetetlen megkedvelni, mivel alig tudunk meg róluk valamit. Billy-ről is csak pár alap dolgot tudunk és kész.
Kay-t nem tudom, hogy a fenébe sajnáltam volna, ha egyszerűen egy nagy semminek volt ott. Semmit nem tett hozzá a történethez azon kívül, hogy egy régi próféciájával összekutyult mindent.
És ha már témánál vagyunk… Arthur a legnagyobb ökör a világon! Ekkora egy baramarcú apát! Billy pedig csak úgy megbocsát. Na persze!
Ha az író kicsit jobban kifejtett volna dolgokat, értelmet visz az egészbe, máris ment volna az öt csillag. Az viszont édes kevés, ami itt ment. Azért remélem a folytatás jobban fog tetszeni.

Billi SanGreal 1

Nagyon izgalmas sorozatindító kötet volt, nagyon tetszett és ahogy a KMK legtöbb kiadványa, ez is csodálatosan szép borítóval készült.

A történet a mi modern világunkban játszódik. Egy maroknyi Templomos lovag harcol a sötét erőkkel az emberiség védelmében.
Billi SanGreal a Nagymester leánya, még csak 17 éves, de szigorú apja harcra, küzdelemre neveli. Ez az életforma eléggé elszigeteli iskolai társaitól, de otthon sem kap gyengédséget, szeretetet, ezért igen magányos életre van kárhoztatva. Ez megkérdőjelezi a hitét, nem akar a Templomosok közé tartozni, egyszerű hétköznapi életre vágyik.
Egyetlen barátja is egy éve távol, Egyiptomban fejleszti képességeit.
Aztán barátja visszatér és az események elsodorják őket. A saját, a lovagok és az emberiség élete a tét, mely utat mutat a jövőjük felé.
Volt sok izgalom, kaland, viszonylag nyugvópontra érkeztek az események a végére.

A cselekmény elég lassan indul be. Lényegében az első rész a karakterek bemutatását, a szituáció vázolását szolgálja, amiben megismerhetjük Billit, és az Ő történetét/környezetét. Élménydús, elmélkedős regény, ami egy lazítós napra tökéletes.

Bővebben: https://lapok-koze-rejtozve.blogspot.hu/2017/11/kaland-…

Tudjátok, mihez tudnám hasonlítani leginkább Az ördög csókját? Az Odaáthoz. Annyira olyan a hangulata és egyszerűen annyira odaátos, hogy hihetetlen. Eleve angyalos-démonos, aztán még ott van Billi családjának sztorija és a gyerekkora. És majdnem lefordultam a székről, mikor elkezdték a démonűző szöveget az elején… :D
Szegény Billi elég szerencsétlen. Meg ne nyisd, ha nem olvastad: spoiler Hát így kell meglepni az olvasókat! És elég sokat tipródik azon is, hogy mit akar magával kezdeni, de ezt még megértettem. Kedvenc szereplőm nem lett ezalatt a 280 oldal alatt, ezt sajnáltam. De egyszerűen senki nem volt annyira szimpi, hogy az lehetett volna. Mindegyiküknek voltak jó és rossz húzásaik is.
Nem egy világmegváltó könyv, nem kell sokat várni tőle és akkor nem fogunk benne csalódni. Szerintem egyáltalán nem olyan rossz, mint az a százalékából lejön. Egész szép a lezárása, olyan mintha nem is kéne hozzá folytatás. Bár volt a végén 1-2 sor, amit nem tudok hova tenni.

Számomra nem volt túl átütő élmény, nem mondom, hogy nem olvasom el a második részt, de egy picit csalódtam benne. Nem történt benne „semmi” izgalmas, sajnos eléggé átláttam a dolgokat, és tudtam hogy mi fog történni, remélem ez a második résznél máshogy alakul majd. A karakterek szerethetőek voltak, Billi apját nem igazán tudtam hova tenni, de fogjuk rá, hogy megértem, mivel félt a jóslattól. Na de akkor is..
Összességében 4 csillag, mert mint mondtam, annyira nem volt rossz. Az írásmód tetszett, de kezdek rájönni, hogy sokkal szívesebben olvasok E/1 ben :)

No comment könyv. Szép a borítója, de ennyi nekem nem elég. Aki mégis el akarná olvasni, eredeti nyelven tegye!

Nagyon kellemes kis olvasmány volt :)
Régóta szemeztem már a könyvvel és a sorozattal, de valahogy mindig halogattam, de most az utazáshoz valami rövidet szerettem volna és ez volt az első a polcomon amit megláttam.
Egy kicsit gyorsnak éreztem a könyvet, igaz, hogy nagyon rövid, de olyan hirtelen ugráltunk egyik jelenetről a másikra, hogy nem igazán volt idő megismerni, megkedvelni a karaktereket. Nem kaptunk sok információt a Templomosokról, Billieről vagy bárkiről. Szívesen olvastam volna egy kicsit többet a Rendről, a tagokról, a hétköznapokról, mindenről. Nekem túl gyors volt és bár tetszett a könyv, a karakterek nem nőttek a szívemhez, nem igazán tudtam izgulni értük. Kayt sajnáltam azért, de hamar kiment a fejemből szegény.
Elfogom olvasni a következő részt is, mert tetszett a könyv, de remélem, hogy ott egy kicsit több információ lesz megosztva velünk. Utazáshoz, egy délutánra viszont tökéletes olvasmány volt.

Rég olvastam ilyen összecsapott történetet, ez tényleg egy kész kínszenvedés volt, soha többet. A szereplők nem is állhattak volna távolabb tőlem, igazából olyan mindegy volt, hogy ki melyik oldalon áll, mert egyikük sem volt szimpatikus. Nem gondoltam volna, hogy ekkora csalódás fog érni a könyv végén, az olvasás kezdetekor épp az ellenkezőjére fogadtam volna. Akkor még tetszett a Templomos Rend, a Próba, én kimondottan szeretem az urban fantasy könyveket. Aztán ahogy haladtam előre, egyre jobban kezdtem unni, és esküszöm, hogy inkább takarítani volt kedvem, mint rávenni magam a folytatásra. De Arthur vallomása tette fel az i-re a pontot, én akkor azt hittem hanyatt dobom magam, és még egy ideig hajtogattam magamban, hogy Most ez komoly?

Ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a könyv, akkor arra nem igazán tudnék mit mondani, mert semmit. Az események túl gyorsak voltak, és a végén már csak azt láttam, hogy egyik esemny után jön a másik, de igazából a szereplők érzéseiről, helyszínekről és a helyzet szörnyűségéről szóló bekezdéseket nagyon kevésnek éreztem, még a tizedik csapáson se szörnyedtem el, pedig el kellett volna. A szerelmi szál szintén egy nulla volt, hogyha tényleg csak ennyit tervezett bele az író, akkor inkább testvérnek kellett volna Kay-t meghagyni, nem lett volna nagy tragédia egyetlen egy (+ 1) csókjelenetet kihúzni.

Az első 50 oldal egyből két másik sorozatot is eszembe juttatott, de ennek ellenére tetszett. Akkor még engem is elborzasztottak a Próbán megtörtént események, és ez volt a történetben az első és utolsó alkalom, hogy bármilyen hatást kiváltottak belőlem a véres jelenetek. Sokan meghaltak, ezen kívül az emberiség nagy részét fenyegette még ez a veszély, de azokat már nem igazán tudtam komolyan venni…

A történet vége, a jóslat beteljesülése dobott egy kicsit a hangulatomon, de a következő részhez még így sem jött meg a kedvem.