Düledék ​palota 43 csillagozás

Klasszikus rémtörténetek
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Ezek ​a rémtörténetek egytől egyig lebilincselő olvasmányok – a világirodalom halhatatlan angol és amerikai szerzőitől, akik az emberi félelem és a tudhatatlan tudás régióiba merészkedtek. A harminckét írást tartalmazó kötet igyekszik felmutatni ennek a fantasztikus irodalmi témának változatos gyöngyszemeit, melyeket olyan alkotók hagyományoztak ránk a XVIII. század óta, mint Byron, Dickens, Poe, Kipling, Doyle, Stoker vagy Lovecraft. A kezdeti kliséktől – csörgő láncok, kripták és kastélyok, csontvázak és boszorkányság – az emberi lélek mélyrétegeit boncoló, félelmeink okát inkább belül, mintsem külső tényezőkben kereső, vagy éppen a transzcendens borzalom megragadhatatlanságát firtató rémnovellákig jutunk. Olyan nők és férfiak remekművei ezek, akik ékes bizonyítékát nyújtják annak, hogy ez a mindig is populáris műfaj – mely manapság sokkal inkább a mozgóképben éli virágkorát –, lényegében a szerzői tehetségnek van kiszolgáltatva. És amennyiben egy-egy zseni késztetést érez a… (tovább)

A művek szerzői: George Gordon Noël Byron, William Harrison Ainsworth, Washington Irving, Charles Robert Maturin, Walter Scott, Nathaniel Hawthorne, Edgar Allan Poe, Elizabeth Gaskell, Herman Melville, Charles Dickens, Mark Twain, Joseph Sheridan Le Fanu, Robert Louis Stevenson, Rudyard Kipling, Charlotte Perkins Gilman, Bram Stoker, Arthur Conan Doyle, Henry James, Ambrose Bierce, Robert W. Chambers, Jack London, M. R. James, Lord Dunsany, Saki, E. F. Benson, Arthur Machen, H. P. Lovecraft, Walter de la Mare, Robert E. Howard

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 20


Kedvencelte 2

Most olvassa 10

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 54


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Mai szemmel olvasva a történetek nem igazán rémisztőek, sokszor unalmasak is. De ha belegondolunk, hogy ezek mikor íródtak, akkor bizonyára az akkori kor emberei összecsinálták magukat félelmükben (főleg, ha hozzáveszem, hogy régen mennyivel babonásabbak is voltak a népek, a nők meg ájuldozósabbak :-D). Inkább a thrilleres jellegű történetek, mint pl. A pályaőr tetszettek jobban. Összességében egyszer olvasós kötet volt, de érdekes abból a szempontból, hogy több írónak nem ez a műfaj volt a zsánere.

kaporszakall>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Ez az antológia az olvasók három köréhez szólhat.

1) azokhoz a szegény bölcsészhallgatókhoz, akik diplomatervet/TDK munkát/esszét/egyéb agymenést szándékoznak írni ’A Gótikus Rémes Próza Klasszikus Időszaka: Mohó Vérszipolyok és Bohó Kéjsikolyok’ címmel. Ezek számára a válogatás kitűnően megfelel.
2) A thrillerek kedvelőihez. Náluk ezek a novellák zömmel nem fogják átlépni az – azóta jócskán megemelkedett – ingerküszöböt. Ha a modern szerzők borzalmait 18 éven felülieknek címkézzük, ezek az írások zömmel a ’korhatár nélküli’ kategóriába kerülnének, némi jóakarattal esetleg egy-két darab a ’12 éven felülieknek’ csoportba.
3) A klasszikus irodalom olvasóihoz, akik a ’gótikus rémregény’ szegmens megismerésére vágynak, de irodalmilag jelentős szerzők tollából. Nos, ők pedig az effajta darabok kis száma miatt lesznek csalódottak.

Lássuk kicsit részletesebben. A szerkesztő maga írja le az utószóban a válogatás szempontjait: egy szerzőtől csak egy – nem túl terjedelmes – darab; a kevésbé neves szerzőktől is valami, hogy a körkép szélesebb legyen; az angol romantikából eredő ’gótika’ termése, a XIX. század elejétől a XX. század első harmadáig, brit és amerikai szerzőktől. Így érthető, miért ez lett az eredmény.

Nekem, mint 3. kategóriájú olvasónak, a kötet viszonylag kis hányada tetszett igazán. Elizabeth Gaskell, Dickens és Henry James írásainál éreztem azt, hogy igazi szépirodalmi alkotással van dolgom, aminek finom cizellált stílusa feledteti az emberrel, hogy a leírt szituáció maga nem különösebben rémítő, és idegtépésre csupán kevéssé alkalmas. Ehhez jön még a ’sötét’ stílus két nagy öregjének (Le Fanu, Ambrose Bierce) egy-egy veretes munkája, ezek is tetszettek. A többi neves szerzőtől érzésem szerint gyenge darabok kerültek ide (Scott, Hawthorne, Melville, Poe, Kipling, Jack London), a kismesterek írásainak zöme pedig javarészt töredék, vagy kifejezetten gyenge. Az utóbbiak között akadt azért két kivétel: Charlotte Perkins Gilman, spoiler és Robert Erwin Howard spoiler.

Egészében véve azonban a kötet anyaga mind irodalmi igényesség, mind idegtépés szempontjából csak kis százalékban megfelelő. Ha én válogattam volna, valószínűleg engedek a csábításnak, és a jelesebb szerzőktől hosszabb írásokat, vagy több darabot válogatok be, a ’kicsik’ rovására. Ebben a formában a könyv vérfagyasztásra szinte alig alkalmas…

Zakkant_Tudós>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

„Ezek a rémtörténetek egytől egyig lebilincselő olvasmányok” – ennél nagyobbat nem is hazudhatott volna, aki a fülszöveget írta.

Kísértethistória
A német diák kalandja
Mi volt ez?
A sírrablók
Erich Zann muzsikája
A sárga tapéta
Az elhagyott ház
Hasisevő

Mindössze ezek voltak a 32 novella közül a valamire való, jónak nevezhető történetek. A többiről inkább ne is beszéljünk… :fanyalgó szmájli:

Mellesleg 2 bakira felhívnám a figyelmet:
1. Lovecraft nevében a Phillips az két l-lel írandó, nem eggyel.
2. Robert E. Howard bajosan írta 1938-ban a Pokol galambjait, mert addigra már elhalálozott.

5 hozzászólás
RosszQtya P>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Nehéz ítéletet mondani erről a válogatásról, mert a mai kor ingerküszöbe jócskán meghaladja már ezt a szintet, amit a könyv elénk tár. Ezért rémisztőnek nem is mondanám. Viszont én szeretem ennek a kornak a hangulatát, miliőjét, ezért nekem nem okozott gondot, hogy nem igazán rettegtem.Több novella is volt már amivel már máshol is találkoztam, de a többség azért újdonság volt. Elég változó színvonalúak a novellák, ezért nem is szívesen emelnék ki egyet sem, vagy ha még is, akkor a R.E.H. : A pokol galambjai.t, mert Howard amúgy is nagy kedvencem.

patricia>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Inkább a nyelvi, kulturális változások bemutatása teszi érdekessé, nem maguk a történetek (több jó, 1-2 rossz novella, és kevés emlékezetes). Gondolom a kordivatból kifolyólag többségben vannak a szellemek, amik azért a tizedik novella után unalmassá, és kiszámíthatóvá válnak, úgyhogy igazi felüdülés, amikor felbukkan egy zombi, vagy egy elborult elméjű macska. Borzongásra nekem nem alkalmas -talán csak egy igazán félelmetes sztori van a könyvben-, viszont szerintem nem is ez a kötet lényege.

esztert91>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Hmm… Én szeretem ezt a könyvet. Havonta egyszer leveszem a polcról, és elolvasok 1-2 novellát belőle.
Tény, hogy nem fog senki reszketni a félelemtől, amikor olvassa, és utána sem (aki ezt akarja, olvasson Stephen Kinget)! Ám a történetek szépen vannak megírva, élmény olvasni őket. Megidézi a kor a hangulatát, amelyben írták őket.
Tele híres írók műveivel. Megéri beleolvasni.

P_Misaly>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Egy-két felejthető novellát leszámítva szerintem jó kis gyűjtemény. Azon túl, hogy engem személy szerint lekötöttek ezek a rövid történetek, érdekes megfigyelni a nyelvezetet és az alkalmazott kliséket is, ami a 18. század végétől a 20. század közepéig sokat változott. Ebből az időszakból válogattak novellákat a szerkesztők.

Panda>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

„… ez a válogatás pedig bevallottan a legsikerültebb művek bemutatására vállalkozott.” Olvasható az utószóban. Nos, véleményem szerint, ha némely írónak ez a legsikerültebb műve, akkor milyen lehet a többi? Értékeltem azt, hogy egy szerzőtől csak egy művet válogatott be a szerkesztő, noha a műfaj kedvelőinek egyet kiválasztani nem könnyű feladat. Volt már egy-két novella, amelyekkel már találkoztam, így A sárga tapéta, amely akkor is elnyerte tetszésem. Tetszett az időrendiség is, hogy a művek keletkezési ideje adta a sorrendet, ez adott a kötetnek egyfajta haladást, mintha egy torony lépcsőit kellene megmásznunk. Nem tudnék minden novellát egyesével elemezni, nem tett rám mindegyik hatást, valamelyikre alig-alig emlékszem, vagy rövidségükből, vagy semmitmondásukból kifolyólag. Cselekménye, tartalma kevés műnek volt, azt hiszem, itt a hangulatkeltésen volt a hangsúly, nem a történéseken. Ezt némelyik novella remekül átadta, valamelyik kevésbé. Poe-nak szerintem vannak ennél jobb novellái is, de hát ez az antológia elvégre szubjektivitáson alapszik. Az elején kicsit unalmas volt ugyanaz a sablon, de mindegyik egy kicsit más volt, szóval annyira nem volt zavaró, mert ha szeretek egy műfajt, akkor azt jó körbejárni. Az utolsó írás viszont remek volt, méltó befejezés. Úgy terveztem, hogy naponta olvasok belőle egy-egy novellát, de nem mindig jött össze, meg a végén már nem bírom elviselni, hogy csak pár oldal van vissza. Azt hiszem, anno Lovecraft novellája miatt figyeltem fel a könyvre, mert minden áron el akartam olvasni. Benne sem csalódtam.

danlin>!
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Különböző történetek, voltak , amelyek tényleg ijesztőek vagy misztikusak voltak, mások inkább viccesek, semmint rémisztőek. A novellák a történeteken kívül a kort is visszaadták, milyen stílust kedveltek, mitől féltek az emberek. Sok jó (és egy pár átlagos) történetből kiemelnék egy párat:
Elisabeth Gaskell: Az öreg dajka története: Egy árva ötéves kislány dajkája meséli el egy család tragikus történetét.
Charles Dickens: A pályaőr : Ezt a történetet a japánok lekoppintották, már nem emlékszem pontosan melyik animében láttam, de nagy vonalakban ez volt a történet. Egy titokzatos alak, akit csak a pályaőr lát, megjósolja a tragédiákat.
Robert Louis Stevenson: A sírrablók: Azonkívül, hogy ez egy rémtörténet, betekintést nyerünk a száz évvel ezelőtti orvosi egyetemeire. Stevenson karaktere itt kicsit más, mint dr. Jekyll, itt saját magát bünteti később tettei miatt.
Rudyard Kipling: A fenevad jele?: Egy kis India avagy mi történik azzal, aki megsért egy istent.
Bram Stroker: Az indián asszony: Ez olyan gonosz és morbid volt, hogy nem tudnám megmondani tetszett-e. Kicsit Stephen King démoni macskás történetére emlékeztet. A történet annyi, hogy egy ügyetlen ember megöli egy macska kölykét, aki ezért halálos bosszút áll.
Algernon Blackwood: Az elhagyott ház: Egy idős hölgy és unokaöccse szellemvadászatra indulnak.
Saki: A nyitott ablak: A vége nagyon találó, de inkább vicces, vagy olyan „nem hiszem, hogy ennek bedőltem” típus.
H. P. Lovecraft: Erich Zann muzsikája: A zene erejéről. Kedvet kaptam, hogy olvassak mást is tőle.
Rajtuk kívül még sok író (híres és eddig számomra ismeretlenek) remekműveit olvashatjuk.


Népszerű idézetek

Natasha>!

Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.

583. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Carmilla >!

Jobb, ha az ember nem bízik meg túlságosan másokban.

306. oldal, Charlotte Perkins Gilman: A sárga tapéta (Magvető, 2009)

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Carmilla >!

A hasistól az ember szó szerint kilép önmagából. Mintha szárnya volna. Elsuhan távoli országok fölött, másfajta világokba repül. Egyszer megfejtettem a világmindenség titkát. Azóta elfelejtettem, de azt tudom, hogy a Teremtő nem veszi komolyan a Teremtést, mert arra mégiscsak emlékszem, hogy ült a világűrben, előtte az összes műve, és Ő csak nevetett.

458. oldal, Lord Edward Dunsay: Hasisevő (Magvető, 2009)

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Kapcsolódó szócikkek: cannabis/marihuána/hasis
Carmilla >!

    Az ember alámerül az ágyába, s a fejére húzza a takarókat, mialatt szüntelen reszket, bár nem is annyira a hidegtől, mint inkább a sarkvidéki klíma puszta gondolatától. Mindeközben olyan hideg van a szobában, hogy a gondolat is belefagy az emberbe. Arról ábrándozik, micsoda fényűzés lenne ágyban tölteni az egész életet, mint az osztriga a kagylóhéjban, beérve a lomha tétlenség mámorával, s élvezve a meleget, mely most ismét átjárja a tagjait.

83. oldal, Nathaniel Hawthorne: Zaklatott álmok (Magvető, 2009)

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Kapcsolódó szócikkek: hideg
Carmilla >!

     – …Te jó ég, mintha dohányoztam volna valamikor régen! Milyen különös!
     – Leszoktál?
     – Nem is tudom. Felteszem, bizonyára leszoktam. Akárhogy is, most nem dohányzom. Ahogy a húsevés se jutna eszembe.
     – Újabb áldozat a vegetarianizmus füstölgő oltárán?
     – Áldozat? – kérdezte Frank. – Hát úgy festek én?

474. oldal, Edward Frederic Benson: Az ember, aki túl messzire ment (Magvető, 2009)

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Kapcsolódó szócikkek: vegetáriánizmus
Carmilla >!

    Az emberek külső burka általában jelez valamit a bennük rejtőző lélekről is.

258. oldal, Sir Arthur Conan Doyle: A Pole-Star kapitánya (Magvető, 2009)

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Carmilla >!

[…] Többször is elmondta nekem, hogy számára a halál gondolata kifejezetten kellemes, amit szomorú dolog egy ilyen fiatal ember szájából hallani; nem lehet idősebb harmincévesnél, noha haja és bajusza már deresedik kissé. Valami roppant gyász érhette, sötét árnyékot vetve egész életére.

259. oldal, Sir Arthur Conan Doyle: A Pole-Star kapitánya (Magvető, 2009)

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Natasha>!

Az emberek könnyen írnak vagy mondanak olyasmit, hogy megfagyott az ereikben a vér, hogy minden szál hajuk égnek állt és más efféléket. Pedig mindkét érzés túlságosan szörnyű ahhoz, hogy könnyedén a szánkra vegyük őket.

247. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Natasha>!

A gondolkodás olyan, mint egy szökőkút. Ha elér egy bizonyos nyomást, nos, akkor szinte lehetetlen elzárni. És szavamra! Furánál furább dolgok tolulnak fel a vízzel!

518. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Zakkant_Tudós>!

Azok a fenevadak (a puritánok) azt tartották és tanították, hogy az öröm, a nevetés meg a vidámság mind-mind gonosz dolgok. Mélységesen profán és elvetemült tanítás volt ez. Hiszen melyik bűnnel találkozhatunk a legtöbbször? A komor arccal.

477. oldal, Az ember, aki túl messzire ment

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek
Borbás Mária (szerk.): 21 rémes történet
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek
Bálint Aladár (szerk.): Éjfél / Kísértethistóriák
Joseph Sheridan Le Fanu – George Eliot – Robert Louis Stevenson – Oscar Wilde: Különös históriák
Amelia B. Edwards – Norman Macleod – Honoré de Balzac – Oscar Wilde – Prosper Mérimée: Rettegés
Éjszakai sikolyok
Joseph Sheridan Le Fanu: Fogadó a Repülő Sárkányhoz