Düledék ​palota 36 csillagozás

Klasszikus rémtörténetek
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Ezek ​a rémtörténetek egytől egyig lebilincselő olvasmányok – a világirodalom halhatatlan angol és amerikai szerzőitől, akik az emberi félelem és a tudhatatlan tudás régióiba merészkedtek. A harminckét írást tartalmazó kötet igyekszik felmutatni ennek a fantasztikus irodalmi témának változatos gyöngyszemeit, melyeket olyan alkotók hagyományoztak ránk a XVIII. század óta, mint Byron, Dickens, Poe, Kipling, Doyle, Stoker vagy Lovecraft. A kezdeti kliséktől – csörgő láncok, kripták és kastélyok, csontvázak és boszorkányság – az emberi lélek mélyrétegeit boncoló, félelmeink okát inkább belül, mintsem külső tényezőkben kereső, vagy éppen a transzcendens borzalom megragadhatatlanságát firtató rémnovellákig jutunk. Olyan nők és férfiak remekművei ezek, akik ékes bizonyítékát nyújtják annak, hogy ez a mindig is populáris műfaj – mely manapság sokkal inkább a mozgóképben éli virágkorát –, lényegében a szerzői tehetségnek van kiszolgáltatva. És amennyiben egy-egy zseni késztetést érez a… (tovább)

A művek szerzői: George Gordon Noël Byron, William Harrison Ainsworth, Washington Irving, Charles Robert Maturin, Walter Scott, Nathaniel Hawthorne, Edgar Allan Poe, Elizabeth Gaskell, Herman Melville, Charles Dickens, Mark Twain, Joseph Sheridan Le Fanu, Robert Louis Stevenson, Rudyard Kipling, Charlotte Perkins Gilman, Bram Stoker, Arthur Conan Doyle, Henry James, Ambrose Bierce, Robert W. Chambers, Jack London, M. R. James, Lord Dunsany, Saki, E. F. Benson, Arthur Machen, H. P. Lovecraft, Walter de la Mare, Robert E. Howard

Tartalomjegyzék


Kedvencelte 2

Most olvassa 10

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
kaporszakall
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Ez az antológia az olvasók három köréhez szólhat.

1) azokhoz a szegény bölcsészhallgatókhoz, akik diplomatervet/TDK munkát/esszét/egyéb agymenést szándékoznak írni ’A Gótikus Rémes Próza Klasszikus Időszaka: Mohó Vérszipolyok és Bohó Kéjsikolyok’ címmel. Ezek számára a válogatás kitűnően megfelel.
2) A thrillerek kedvelőihez. Náluk ezek a novellák zömmel nem fogják átlépni az – azóta jócskán megemelkedett – ingerküszöböt. Ha a modern szerzők borzalmait 18 éven felülieknek címkézzük, ezek az írások zömmel a ’korhatár nélküli’ kategóriába kerülnének, némi jóakarattal esetleg egy-két darab a ’12 éven felülieknek’ csoportba.
3) A klasszikus irodalom olvasóihoz, akik a ’gótikus rémregény’ szegmens megismerésére vágynak, de irodalmilag jelentős szerzők tollából. Nos, ők pedig az effajta darabok kis száma miatt lesznek csalódottak.

Lássuk kicsit részletesebben. A szerkesztő maga írja le az utószóban a válogatás szempontjait: egy szerzőtől csak egy – nem túl terjedelmes – darab; a kevésbé neves szerzőktől is valami, hogy a körkép szélesebb legyen; az angol romantikából eredő ’gótika’ termése, a XIX. század elejétől a XX. század első harmadáig, brit és amerikai szerzőktől. Így érthető, miért ez lett az eredmény.

Nekem, mint 3. kategóriájú olvasónak, a kötet viszonylag kis hányada tetszett igazán. Elizabeth Gaskell, Dickens és Henry James írásainál éreztem azt, hogy igazi szépirodalmi alkotással van dolgom, aminek finom cizellált stílusa feledteti az emberrel, hogy a leírt szituáció maga nem különösebben rémítő, és idegtépésre csupán kevéssé alkalmas. Ehhez jön még a ’sötét’ stílus két nagy öregjének (Le Fanu, Ambrose Bierce) egy-egy veretes munkája, ezek is tetszettek. A többi neves szerzőtől érzésem szerint gyenge darabok kerültek ide (Scott, Hawthorne, Melville, Poe, Kipling, Jack London), a kismesterek írásainak zöme pedig javarészt töredék, vagy kifejezetten gyenge. Az utóbbiak között akadt azért két kivétel: Charlotte Perkins Gilman, spoiler és Robert Erwin Howard spoiler.

Egészében véve azonban a kötet anyaga mind irodalmi igényesség, mind idegtépés szempontjából csak kis százalékban megfelelő. Ha én válogattam volna, valószínűleg engedek a csábításnak, és a jelesebb szerzőktől hosszabb írásokat, vagy több darabot válogatok be, a ’kicsik’ rovására. Ebben a formában a könyv vérfagyasztásra szinte alig alkalmas…

>!
Zakkant_Tudós
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

„Ezek a rémtörténetek egytől egyig lebilincselő olvasmányok” – ennél nagyobbat nem is hazudhatott volna, aki a fülszöveget írta.

Kísértethistória
A német diák kalandja
Mi volt ez?
A sírrablók
Erich Zann muzsikája
A sárga tapéta
Az elhagyott ház
Hasisevő

Mindössze ezek voltak a 32 novella közül a valamire való, jónak nevezhető történetek. A többiről inkább ne is beszéljünk… :fanyalgó szmájli:

Mellesleg 2 bakira felhívnám a figyelmet:
1. Lovecraft nevében a Phillips az két l-lel írandó, nem eggyel.
2. Robert E. Howard bajosan írta 1938-ban a Pokol galambjait, mert addigra már elhalálozott.

5 hozzászólás
>!
RosszQtya P
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Nehéz ítéletet mondani erről a válogatásról, mert a mai kor ingerküszöbe jócskán meghaladja már ezt a szintet, amit a könyv elénk tár. Ezért rémisztőnek nem is mondanám. Viszont én szeretem ennek a kornak a hangulatát, miliőjét, ezért nekem nem okozott gondot, hogy nem igazán rettegtem.Több novella is volt már amivel már máshol is találkoztam, de a többség azért újdonság volt. Elég változó színvonalúak a novellák, ezért nem is szívesen emelnék ki egyet sem, vagy ha még is, akkor a R.E.H. : A pokol galambjai.t, mert Howard amúgy is nagy kedvencem.

>!
esztert91
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Hmm… Én szeretem ezt a könyvet. Havonta egyszer leveszem a polcról, és elolvasok 1-2 novellát belőle.
Tény, hogy nem fog senki reszketni a félelemtől, amikor olvassa, és utána sem (aki ezt akarja, olvasson Stephen Kinget)! Ám a történetek szépen vannak megírva, élmény olvasni őket. Megidézi a kor a hangulatát, amelyben írták őket.
Tele híres írók műveivel. Megéri beleolvasni.

>!
patricia
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Inkább a nyelvi, kulturális változások bemutatása teszi érdekessé, nem maguk a történetek (több jó, 1-2 rossz novella, és kevés emlékezetes). Gondolom a kordivatból kifolyólag többségben vannak a szellemek, amik azért a tizedik novella után unalmassá, és kiszámíthatóvá válnak, úgyhogy igazi felüdülés, amikor felbukkan egy zombi, vagy egy elborult elméjű macska. Borzongásra nekem nem alkalmas -talán csak egy igazán félelmetes sztori van a könyvben-, viszont szerintem nem is ez a kötet lényege.

>!
P_Misaly
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Egy-két felejthető novellát leszámítva szerintem jó kis gyűjtemény. Azon túl, hogy engem személy szerint lekötöttek ezek a rövid történetek, érdekes megfigyelni a nyelvezetet és az alkalmazott kliséket is, ami a 18. század végétől a 20. század közepéig sokat változott. Ebből az időszakból válogattak novellákat a szerkesztők.

>!
Panda
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

„… ez a válogatás pedig bevallottan a legsikerültebb művek bemutatására vállalkozott.” Olvasható az utószóban. Nos, véleményem szerint, ha némely írónak ez a legsikerültebb műve, akkor milyen lehet a többi? Értékeltem azt, hogy egy szerzőtől csak egy művet válogatott be a szerkesztő, noha a műfaj kedvelőinek egyet kiválasztani nem könnyű feladat. Volt már egy-két novella, amelyekkel már találkoztam, így A sárga tapéta, amely akkor is elnyerte tetszésem. Tetszett az időrendiség is, hogy a művek keletkezési ideje adta a sorrendet, ez adott a kötetnek egyfajta haladást, mintha egy torony lépcsőit kellene megmásznunk. Nem tudnék minden novellát egyesével elemezni, nem tett rám mindegyik hatást, valamelyikre alig-alig emlékszem, vagy rövidségükből, vagy semmitmondásukból kifolyólag. Cselekménye, tartalma kevés műnek volt, azt hiszem, itt a hangulatkeltésen volt a hangsúly, nem a történéseken. Ezt némelyik novella remekül átadta, valamelyik kevésbé. Poe-nak szerintem vannak ennél jobb novellái is, de hát ez az antológia elvégre szubjektivitáson alapszik. Az elején kicsit unalmas volt ugyanaz a sablon, de mindegyik egy kicsit más volt, szóval annyira nem volt zavaró, mert ha szeretek egy műfajt, akkor azt jó körbejárni. Az utolsó írás viszont remek volt, méltó befejezés. Úgy terveztem, hogy naponta olvasok belőle egy-egy novellát, de nem mindig jött össze, meg a végén már nem bírom elviselni, hogy csak pár oldal van vissza. Azt hiszem, anno Lovecraft novellája miatt figyeltem fel a könyvre, mert minden áron el akartam olvasni. Benne sem csalódtam.

>!
danlin
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Különböző történetek, voltak , amelyek tényleg ijesztőek vagy misztikusak voltak, mások inkább viccesek, semmint rémisztőek. A novellák a történeteken kívül a kort is visszaadták, milyen stílust kedveltek, mitől féltek az emberek. Sok jó (és egy pár átlagos) történetből kiemelnék egy párat:
Elisabeth Gaskell: Az öreg dajka története: Egy árva ötéves kislány dajkája meséli el egy család tragikus történetét.
Charles Dickens: A pályaőr : Ezt a történetet a japánok lekoppintották, már nem emlékszem pontosan melyik animében láttam, de nagy vonalakban ez volt a történet. Egy titokzatos alak, akit csak a pályaőr lát, megjósolja a tragédiákat.
Robert Louis Stevenson: A sírrablók: Azonkívül, hogy ez egy rémtörténet, betekintést nyerünk a száz évvel ezelőtti orvosi egyetemeire. Stevenson karaktere itt kicsit más, mint dr. Jekyll, itt saját magát bünteti később tettei miatt.
Rudyard Kipling: A fenevad jele?: Egy kis India avagy mi történik azzal, aki megsért egy istent.
Bram Stroker: Az indián asszony: Ez olyan gonosz és morbid volt, hogy nem tudnám megmondani tetszett-e. Kicsit Stephen King démoni macskás történetére emlékeztet. A történet annyi, hogy egy ügyetlen ember megöli egy macska kölykét, aki ezért halálos bosszút áll.
Algernon Blackwood: Az elhagyott ház: Egy idős hölgy és unokaöccse szellemvadászatra indulnak.
Saki: A nyitott ablak: A vége nagyon találó, de inkább vicces, vagy olyan „nem hiszem, hogy ennek bedőltem” típus.
H. P. Lovecraft: Erich Zann muzsikája: A zene erejéről. Kedvet kaptam, hogy olvassak mást is tőle.
Rajtuk kívül még sok író (híres és eddig számomra ismeretlenek) remekműveit olvashatjuk.

>!
Sanyibá
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

Némely történetet nagyon érdekesnek találtam viszont erősen hiányzik belőle egy Clark Ashton Smith és egy Fritz Lieber mű (rengeteg (ismeretlen) szerző van még de nélkülük nem lehet teljes a kötet, főleg mivel az előbbit Lovecrafttel és Howarddal szokták emlegetni.
Nagyon kiváncsi lennék egy második kötetre, mely napjaink műveiről szól (esetleg tud ilyesmiről valaki?).


Népszerű idézetek

>!
Natasha

Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.

583. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Natasha

Az emberek könnyen írnak vagy mondanak olyasmit, hogy megfagyott az ereikben a vér, hogy minden szál hajuk égnek állt és más efféléket. Pedig mindkét érzés túlságosan szörnyű ahhoz, hogy könnyedén a szánkra vegyük őket.

247. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Natasha

A gondolkodás olyan, mint egy szökőkút. Ha elér egy bizonyos nyomást, nos, akkor szinte lehetetlen elzárni. És szavamra! Furánál furább dolgok tolulnak fel a vízzel!

518. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Zakkant_Tudós

Azok a fenevadak (a puritánok) azt tartották és tanították, hogy az öröm, a nevetés meg a vidámság mind-mind gonosz dolgok. Mélységesen profán és elvetemült tanítás volt ez. Hiszen melyik bűnnel találkozhatunk a legtöbbször? A komor arccal.

477. oldal, Az ember, aki túl messzire ment

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Natasha

Minden emberszív mélyén sírgödör s tömlöc vagyok, és bár a felszín fényei, a zene és vigalom feledtethetik létezésüket, akárcsak az eltemetettekét vagy a rabokét, akiket magukba zárnak. De olykor, s többnyire éjfélkoron, feltárulnak e sötét kamrák.

83. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Panda

Irodalmi kísértetté lett, mondhatni, aki a porladó művek kriptájában lelt táplálékára.

38. oldal (A német diák kalandja)

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Cheril

Mégis mondják sokan, hogy él
ma is a szép gyerek,
s látják olykor, bár rejti mély,
magányos rengeteg.

Ott tipeg árkon-bokron át
és vissza sose néz,
dalolja a magányos dalát,
a széllel fütyörész.

49. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Cheril

Mi hamis? Mi való? Hiába kérdezed.
Csak amit hallottam, azt mondtam el neked.

59. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
Cheril

A lámpa – a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
formákra, zúgva, mint a vihar,
a függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll,
s szól, míg fátylával időz:
"Ez az »Ember« című dráma volt,
s a Győztes Féreg a hős."

95. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek

>!
bonusvera

A hullával való rejtélyes kokettálás láttán a lovász egész testében megborzongott.Percről percre egyre kevésbé kedvelte az állatot.

202. oldal

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota Klasszikus rémtörténetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek
Borbás Mária (szerk.): 21 rémes történet
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Pelle János (szerk.): A múmia lába
Hunyadi Csaba (szerk.): Poe és követői
Edgar Allan Poe: A kút és az inga
Bálint Aladár (szerk.): Éjfél / Kísértethistóriák
Az elátkozott kert