Színház ​az egész világ – Molnár Ferenc regényes élete 4 csillagozás

Őszinte rajongója vagyok a kornak. Mind a nyelvezet, mind az akkori élet, a virágzó főváros, kávéházak, gazdag irodalmi élet vonzó miliő számomra. Életrajzokat is boldogan olvasok a korszak kiemelkedő személyiségeitől, pláne, ha át tudja adni a kor hangulatát. Ebben a 157 oldalban sikerült.

Legelismertebb és a legjobban megfizetett magyar író volt Molnár már a saját korában.
A Liliomot a 20-as években Németországban 200 színház tűzte műsorára. Több színdarabját előbb játszották külföldön, mint itthon.
42 színdarabot írt, regényeket, tucatnyi prózát, visszaemlékezést, naplót, karcot, újságcikket, tudósítást. Gyakran ő maga rendezte a darabokat.

Molnár gyerekkoráról csak néhány oldal szól, amiből kiderül, hogy tehetős szülei gyakran vitték nyáron Budára, a Margit szigetre az eleven fiukat, és annak húgát. MF már iskolai beírtása előtt megtanult írni-olvasni ( igaz foglalkozott vele házitanító). Húga szerint gonoszkodó kisfiú volt, őt gyakran megalázta.
Már gimnazista korában kezdett érdeklődni a színház, újságírás, színdarab írás iránt. Attól kezedbe, hogy Vészi József felkarolta, és felvette a Budapesti Naplóhoz, meglódult az újságírói karrierje. Vészi sztárriportert akart belőle faragni, és őt küldte külföldre, hogy tudósítson, és riportokat készítsen ismert művészekkel.
Megtudtam a könyvből, hogy a színdarab szűkében lévő Beöthy László a Nemzeti Színház igazgatója bohózatot rendelt Molnártól jó pénzért, mert gondolta, hogy a friss, humoros újságíró tudna írni egy szórakoztató darabot. Így született meg A doktor úr. Ám mégis a Vígszínház adta elő, mert közben Beöthyt kirúgták a Nemzetiből. Ettől kezdve nem volt megállás, megtalálta az írói hangját, és ontotta a színműveket.

Élvezetes, könnyen olvasható élettörténet Molnár Ferencről. Az unoka, Sárközi Mátyás meséléséből egyáltalán nem jön le, hogy elfogult lenne a híres író iránt. Nagyon korrekten, őszintén, nem kímélve magát, sem a családját, a kínos, néha kellemetlen eseményeket és jellemeket az olvasó elé tárja.
Kifejezetten a színdarabokat helyezi előtérbe, életrajzot mesélve a darabokról esik folyamatosan szó, a kor ismert színházi figuráival együtt. Regényei is felbukkannak, de nem azokon van a hangsúly.
Sárközi a források felhasználásával egészen jól átadja Molnár jellemét. A mindig sziporkázó író rosszabb pillanataiban azért előbújt a hisztis hipochonder, dühkitöréses hangulat, depressziós melankólia. Folyamatosan igényelte az elismerést, dícséretet. Megfelelési kényszere volt, a kritikát rosszul tűrte. Szerelmeivel, családjával furcsa viszonyban volt.

Aki szereti ezt a korszakot és az irodalomtörténetet, annak ajánlott írás!

Alapos volt, érdekes, sokat megtudtam a művekről is. Rájöttem, milyen keveset olvastam még Molnártól, igyekszem pótolni.
Néha túl aprólékosnak éreztem, különösen a színművek taglalását, ezért vontam le fél csillagot. Köszönöm @fulbea-nak, hogy felhívta a figyelmet a könyvre!
Már korábban megszereztem Molnár Ferenc lányáról egy könyvet, nagyon érdekel még az ő élete, az lesz majd a következő ebben a témában.