Van egy doboz. Azon egy luk. A világ belebújik a dobozba, és ott fejreáll.
Ha benézel a lukon, nem látsz semmit, mert eltakarod a fényt. Sárközi
így is belát, és elmondja, mi van bent – a fejreállított, s imígyen értelmetlen
világot meséli olyan szavakkal, mondatokkal, amelyekről ha nem tudjuk,
mit és hogyan ábrázol a camera obscura, azt hihetjük, furcsák.
Természetesen a költő magáról ír, de mert térben és időben, társadalomban
és természetben él, hát a kölcsönhatás miatt egyszerűen általános érvényű
amit és ahogy megfogalmaz. Szól a kiszakadásról, a beilleszthetetlenségről,
cigánysorról, városról, halálról és szerelemről – vagyis úgy általában egy
életről, amelyet élni kényszerül és néha szeret is, még ha az élet nem is
igen akarja viszontszeretni. Ebben a könyvben több szonettciklus található,
mindük a Sárközi-strófa valamely változatában íródott. A megrázó Curricu-
lum Vitae-vel kezdve kísérhetjük el a… (tovább)
Van egy doboz. Azon egy luk. A világ belebújik a dobozba, és ott fejreáll.
Ha benézel a lukon, nem látsz semmit, mert eltakarod a fényt. Sárközi
így is belát, és elmondja, mi van bent – a fejreállított, s imígyen értelmetlen
világot meséli olyan szavakkal, mondatokkal, amelyekről ha nem tudjuk,
mit és hogyan ábrázol a camera obscura, azt hihetjük, furcsák.
Természetesen a költő magáról ír, de mert térben és időben, társadalomban
és természetben él, hát a kölcsönhatás miatt egyszerűen általános érvényű
amit és ahogy megfogalmaz. Szól a kiszakadásról, a beilleszthetetlenségről,
cigánysorról, városról, halálról és szerelemről – vagyis úgy általában egy
életről, amelyet élni kényszerül és néha szeret is, még ha az élet nem is
igen akarja viszontszeretni. Ebben a könyvben több szonettciklus található,
mindük a Sárközi-strófa valamely változatában íródott. A megrázó Curricu-
lum Vitae-vel kezdve kísérhetjük el a szerzőt a Pokol kapujáig, majd át, és
vissza, a versciklusok sorában megénekelve, amit egy cigánysors harminc
éves koráig adhat az embernek. És amit elvehet tőle.
Sárközi a nyelv félelmetes mélységeit és éteri magasságait egyesíti köl-
tészetében. A szavak jelentésének határain hullámlovagol, biztos lábbal
állva a mondatok általa szerkesztett, különleges szörfdeszkáján. A poklot
megjárt költő felbukkanása ma mindennél időszerűbb, mert a mi szemünk
eltakarja a dobozban megjelenő képet, pedig az a kép egyre iszonyatosabb.
Kedves Olvasó!
Jöjj és láss! Hallgasd a költőt, aki önmaga Vergiliusaként kalauzolja ön-
magát és minket is át a magalátta, de nem maga teremtette poklon.
