Jeruzsálem ​szépségkirálynője 79% 27 csillagozás

A 24 órás olvasás keretében ezt választottam.
Szeretem a Kossuth kiadó Ikonikus nők sorozatát, de ezzel azért megszenvedtem.
Normál esetben – ha szinte mást sem csinálok – 570 oldalnál többet is képes vagyok egy nap alatt elolvasni, de ezt „meg kellett rágni”.
A jeruzsálemi Ermosa család történetét kísérhetjük figyelemmel a 20.század elejétől.
Nekem nagyon bonyolult amúgy a zsidó szokások / hagyományok betartása , azért elolvasom, de nem tudok azonosulni velük.
A családban szinte hagyomány, hogy a nők szinte egytől egyig olyan férfihoz mennek feleségül, akit nem szeretnek.
Nem annyira jó ilyenről olvasni , de generációkon át ismétlődik.
A szépségkirálynő sem jár másképpen .
Mellette a zsidó családok egymás közötti ellenségeskedése is fontos szerepet kap.
Politikai eseményekről alig esik szó, fókuszban a család van.
Ez egy nyughatatlan könyv , örülök , hogy egy 24 óra alatt elolvastam, és nem ide születtem.

Az eleje kicsit lassan indult be, néha elvesztem a rengeteg név és a rokoni kapcsolatok között, de aztán sikerült belelendülnöm és a történetnek is. Érdekes volt ez a családtörténet, szerencsére a nem szimpatikus Luna mellett a két testvére jó ellenpontként funkcionáltak, hozták azt a melegséget ebbe a családba, amire szükség volt. És a választottjaik is.
Azért a négy generációt felvonultató könyv végére valami ütősebb befejezést reméltem, sajnos Gabriela nem hozta azt a megváltást, amiben bíztam, de így se volt rossz, legalább lehet min gondolkozni.
Anyák, apák, szerelem, türelem. Biztos mindenhol van egy kis barna doboz.

Igazából kulcsszavakkal tudnám leírni legjobban, hogy miről is szól ez a regény: család, tradíciók, konfliktusok, harcok, elátkozott szerelmek, veszteség, gondoskodás, megbánás, megbocsátás.

Yishai-Levi könyvében egy család 4 generációjának életét követhetjük nyomon. Rengeteg szereplőt vonultat fel a történet, amely kezdetben zavaró, de ha az ember egyszer felvette a fonalat, nagyon szépen átláthatóvá válik. És a történet legnagyobb erőssége szerintem pont a családi kapcsolatok ábrázolása. A teljesség igénye nélkül: anya-lánya, férj-feleség, testvérek, nagyszülők-unokák kapcsolatának hihetetlen sokszínű skálája jelenik meg, amit a spanyol zsidó kultúra sajátosságai még érdekesebbé tesznek.

Olvasás közben úgy éreztem, hogy van egy komoly hibája a történetnek. Számomra túl „tömény”, túl tartalmas. Hisz évtizedeket ölel fel a cselekmény, egy hatalmas család életét mutatja be, egy függetlenségéért küzdő országgal a háttérben, ami először a törökök, majd az angolok elnyomása alól akar felszabadulni, végül pedig az arabokkal szemben is ki akarja vívni a függetlenségét és mindez rányomja a bélyegét a család életére. Telítődtem a rengeteg információval az Ermosákról, Izraelről, a szefárd zsidó kultúráról. Ugyanakkor amint a végére értem és becsuktam a könyvet éreztem, hogy mindennek helye volt benne, úgy volt jó, ahogy volt! És néhány óra múlva máris hiányzott a légköre!

Érdekes és érzelmes olvasmány, amely egy különleges helyszínnel és különleges tradíciókkal ismerteti meg az olvasóját. Engem egy lassan kortyolgatós italra emlékeztet, amit nem szabad egyszerre lehúzni, ízlelgetni kell, ismerkedni vele és élvezni, amíg tart!

„A szerelem kitölti az ember lelkét, Gabriela, és akinek a testét nem táplálja a szerelem, az elhervad.”

A Jeruzsálemben élő Gabriela a családja idős tagjainak segítségével igyekszik múltja kirakósának darabjait megtalálni és összeilleszteni, hogy ezáltal megfejtse családja történetének sötét titkát. A nagymama, és az idős nagynénik elbeszélése alapján megelevenedő dinamikus családi história három olyan erős nőről mesél, akik lelkük vágyait és titkait mélyen magukban eltemetve, és elfogadva a zsidó (ősi szefárd) hagyományokat, fejet hajtanak a szülői akarat előtt.

Mercada, Rosa és Luna szerelmekről, anyaságról, titkokról és veszteségekről szóló története sok-sok fájdalmat hordoz magában. Erős kettősség jellemzi a női sorsokat, hiszen a hagyományok tisztelete és az anyai szív párbajozik egymással, melyből egyikük sem kerülhet ki őszinte győztesként.
Az Izrael Állam kialakulásának történelmi háttere előtt megelevenedő Ermosa család története továbbá a női lét árnyoldalának hangsúlyos bemutatása mellett ízelítőt ad a zsidó gasztronómiából is, miközben bemutatja Jeruzsálem és Tel-Aviv nevezetességeit.

Mekkora ereje van egy női léleknek?
Mennyit bír el egy anya szíve?
Mit jelent az elfogadás?
Ha erről olvasnál, jó helyen jársz!
Vedd kezedbe ezt a könyvet, és utazz az Ermosákkal a hagyományok és a szív fájdalmasan veszélyes, őszinte útjain.

Habár a fülszöveg ígérete alapján Hollywoodot, csillogást, sikert vártam, nem ezt kaptam, és nem voltak benne nagy életigazságok, világmegváltó gondolatok sem. Ezeknél sokkal többet kaptam, szívet és lelket, igazi hús-vér nőket, anyákat, az élet velőtrázóan valós folyását, tanítást elfogadásról és tiszteletről.
Az én szívemet elrabolta és darabokra zúzta az Ermosa család története, mégis hálás vagyok, hogy olvashattam.❤

Köszönöm a @kossuthkiado csapatának, hogy nekem ajándékozták ezt a könyvet.

A helyzet az, hogy maga az elbeszélt történet fájdalmas és borzalmas. Nem egyszer fogtam a fejem, hogy az emberek miképpen teszik boldogtalanná magukat és a szeretteiket. Egy annyira más kultúrában játszódik, hogy megérteni is nehéz, miért élnek így.

De a könyv varázsa számomra abból is állt, hogy igyekezett megértetni ezeket az embereket. A szokásokat, a kicsinyességüket, a szenvedéseiket. Tulajdonképpen 4 generáción át olvashatjuk, hogyan kínlódnak és örökítik át a rossz mintákat. Néha nem is tudtam, hogy sajnáljam, vagy dühös legyek rájuk ezért.
Elrendezett házasságok, a szülők teljes kontrollja a gyerekek felett, a hagyományok mindenek felett. A megjelenő részek a vallási előírásokból – nincsenek magyarázva, de aki már kicsit olvasott a zsidókról, esetleg a komolyabb irányzatokról, az rá fog ismerni elemekre, mint a házasság célja a szaporodás, csúnyán mondva.

Nagyon emberi szereplőket teremt, akik rengeteg rossz döntést hoznak, tönkretesznek másokat is, de ők nem gonosztevők, csak emberek. Mercada például saját gyászát úgy igyekszik megélni, hogy a szeretett fiát teszi tönkre. spoiler Könnyebb a másikat hibáztatni, és büntetni, minthogy szembenézzen azzal, hogy spoiler Bántja az embert, ahogy nem tudnak megbocsátani, ahogy tépik és sebzik egymást, de én ezt életszerűnek érzem.

A szereplők fátumként viselik a szenvedést és nem törik meg a köröket. Visszatér a vallás: több nagyon rossz házasságot is látunk, de itt nincs válás.
Gabriela ugyanennek a modern változata – ő már a 4. generáció, sok mindenben engedékenyebb a világ. A nagyszülei idején pl. elképzelhetetlen lett volna, hogy ne szűzként menjen a házasságba. Ő együtt él a barátjával Londonban, viszonyai vannak. Ugyanakkor ugyanolyan makacsan haragot tart és gyűlöl, mint a dédanyja, Mercada. Ugyanúgy beleerőszakolja magát egy rossz kapcsolatba, mint a nagyanyja, Rosa. Ugyanolyan megkeseredett és boldogtalan nővé kezd válni, mint az anyja, Luna.
Kívülről könnyebben bele lehet látni, ez miképpen büntetés maga ellen. spoiler
Nem is esik jól ennyi emberi hibáról és rossz döntésekről olvasni, de Yishai-Levi azért hagy reményt. Gabriela a végére lehetőséget kap, hogy átlássa, milyen döntéseket hoztak a családjában az asszonyok egészen eddig, és neki lehetősége lesz változtatni. spoiler

Az ilyen történetekre szoktam azt mondani, hogy olyan, mint a katasztrófa-turizmus. Rémes, belegondolni is rossz, ugyanakkor van benne valami, amiért bele kell merülni. Jó húzása volt, és csak olvastam, hogy egyik asszony miképpen szenved a másik után. Mondjuk, a férfiak is.
Izgalmas dinamikának is találtam, hogy ez elvileg egy férfiközpontú világ. Ők dolgoznak, hozzák a nagy döntéseket, a családfők. Ugyanakkor az anyákkal szemben tehetetlenek és hagyják megnyomorítani magukat. Meg lehet nézni, hogy Gábriel milyen üzletember, mennyire kegyetlen a házassága Rosával, aki inkább csak megtűrt cseléd a házában, mint igazán feleség. Ugyanakkor Mercada olyan könnyen összezúzza, hogy abból egy élet alatt sem épül fel. Az a Mercada, aki a férje mellett hasonlóan megtűrt feleség volt, mint a fia mellett Rosa. Ok, őt elfogadták és a férje legalább igyekezett kapcsolatot építeni vele, de érzelmileg ugyanaz a kör: egy olyan férfi mellett ragadtak, aki nem szerette őket.

Családtörténet, emberi sorsdrámák, amely közben egy más világ és szokások képe is kibomlik. Történelmi regénynek azért nem nevezném, de Jeruzsálem történelme hatással van a család életére, jobban, mint pl. a történelmi romantikusokban lenni szokott. Pl. amikor spoiler

Igényesen is van megírva. Vállalhatóan és ízléssel beszél olyan témákról is, amelyek akár vulgárisak is lehetnének. Mert bizony téma az is, hogy ezek a házasságok szexuálisan mennyire elrontottak.
Érzelem- és karakterközpontú, de annyi cselekmény is van benne, hogy lekössön végig.

Nem is tudom, hogy tudnám ezt jól megfogalmazni. Utáltam, ahogy a szereplők élete alakul, a döntéseiket és a sok szenvedést. Mégis, a regényt tudtam szeretni.

Vérbeli családregény, amelyben több generáción át kísérhetjük figyelemmel a jeruzsálemi Ermosa család történetét. A család ún. szefárd zsidó család, azaz olyan spanyol zsidók, akik a 16. században tértek vissza Palesztinába a spanyolországi üldöztetések elől. A könyv története azonban nem itt kezdődik, hanem a 20. századra koncentrál. A mesélő Gabriela, akikek édesanyja, Luna a címszereplő, azaz az a lány, akit mindenki Jeruzsálem szépségkirálynőjeként emlegetett a maga korában. De nemcsak Luna életét kísérhetjük végig, hanem az ő szüleiét és nagyszüleiét is. A téma, ami összefűzi ezeket a generációkat az, hogy egy „átok” sújtja az Ermosa család női tagjait: legyenek akár előnytelen külsejűek, mint Rosa, vagy gyönyörűek, mint Luna, mind olyan férfihoz mennek feleségül, aki nem szereti őket. És ez aztán recept egyéb diszfunkcionális kapcsolatokhoz is, nevezetesen anyák és lányaik között.
Izrael 20. századi története kifogyhatatlan tárháza az eseményeknek és konfliktusoknak, ám ebben a regényben csak marginálisan jelennek meg ezek. Természetesen ott vannak a háttérben és hatnak a családra, de ez csupán keretet ad az életüknek, a politika nem játszik központi szerepet a műben. Nem történelmi regényről van szó, hanem családregényről. Betekintést kapunk a szefárd zsidó kultúrába és mentalitásba, az egyes zsidó csoportok (és egyéb etnikai csoportok) közötti ellentétekbe, előítéletekbe. Például a fent említett „családi átok” abból eredt, hogy a dédnagyapa fiatal korában beleszeretett egy askenázi (európai zsidó) lányba, ami hallatlanul botrányos dolognak számított a szefárd közösségben (ne feledjük, hogy akkor még valahol a 20. század elején járt a történet).
Nem tökéletes mű, észrevettem néha egyenetlenségeket, ellentmondásokat, időrendi hibákat (egyet karcban meg is jegyeztem), időnként önismétléseket – összességében azonban élvezetes és érdekes olvasmány volt, amelyben a végén megvan a katarzis is.

Már több könyvet is olvastam a Kossuth kiadó Ikonikus nők sorozatából, de messze ez volt a kedvencem.
A történetben egy család 4 generációját követhetjük nyomon, azt látjuk, hogy hogyan lehet az hogy a férjek valójában nem szeretik (sokszor nem is tisztelik) a feleségeiket, és hogy az anyáknak miért nem sikerül mély kapcsolatot kialakítaniuk a lánygyermekeikkel.
Szerintem az írónő szinte tökéletesen ábrázolta egy diszfunkcionális család dinamikáját és azt, hogy ezek a sebek, sémák hogyan adódnak tovább generációról generációra, annak ellenére hogy a családtagok igyekeznek ezt megakadályozni.
Érdekes volt bepillantást nyerni a második világháború előtti Jeruzsálembe, amikor még Izrael, mint ország nem létezett. Szintén érdekes volt számomra a spanyol származású zsidó családok hagyományainak megismerése.
Az írónőnek sikerült nagyon emberi karaktereket alkotnia, akikkel tudtam azonosulni, akik mindenféle érzelmeket ki tudtak váltani belőlem.
Összességében, egy nagyon színvonalas családregény, ami érthetően bemutatja azt, hogy mennyire gyorsan el tudnak romlani a családon belüli kapcsolatok és ezeket már mennyire nehéz visszaépíteni.

Zseniálisan megírt, szívszaggató és elgondolkodtató történet.

Anyák és lányaik, ellenségek vagy legjobb barátok? Miért kerül valaki érzelmileg távol a gyermekétől? És vajon innen van visszaút vagy megbocsátás? Az utolsó oldalakon kicsit úgy éreztem, mintha ez a könyv rólam is szólt volna. Nagyon szíven ütöttek azok a mondatok, amik arról szóltak, Luna milyen büszke volt a lányára és mennyire dicsekedett vele, ha a lánya nem volt ott. Potyogtak a könnyeim a történet végén.

De nem csak lelkileg, hanem történelmileg is érdekes ez a könyv. Az 1940es évek Jeruzsálemébe (akkor még nem létező Izraelébe) és annak mindennapjaiba kaphatunk betekintést, ahol a szokások és a „törvények” kötötték gúzsba az egyént. Minthogy aszkenázi zsidóval ladino zsidó nem házasodhatott, a szülők szava szent és így tovább. A könyv bizonyos részein teljesen felháborodtam és nagyon nehéz volt átlendülni azon, hogy ez egy másik korról szól. Gábriel karaktere volt számomra a legmegvetendőbb, aki beleszeretett egy szép lányba (akit jóformán nem is ismert), a saját feleségét meg porig alázta, ahol csak tudta. Nem egy szimpatikus karakter. Ahogyan első látásra Lunáé sem az, de ahogy megismerjük a történetét folyamatosan kerül más megvilágításba. Talán ez volt számomra a könyv egyik nagy erénye: tudott nézőpontot váltani.

Rendkívül érdekes sorsok és életek. Bár alacsonyabb értekelést kapott ez a könyv itt, a moly-on, az okát nem értem, mert egyszerre repít egy másik világba és tanít a dolgok mögé látni.