Us ​– Mi (Him 2.) 94% 643 csillagozás

Annyira megszerettem ezt a két srácot, hogy szinte a magaménak érzem őket. Nem igazán szeretem elengedni őket. Ezért is szeretek mindig visszatérni hozzájuk. Ha valakik, akkor ők azok, akik képesek olyat nyújtani, ami felér az újdonság varázsával.
Ez a rész egy picikét szomorúbb hangvételű volt. Amikor jönnek a szürke hétköznapok, és azok kikezdenek minden fajta kapcsolatot. Sokkal több kihívással kellett szembenézniük. Így utólag úgy látom, hogy jót tett a kapcsolatuknak, mert az csak erősödött.
Kissé úgy tűnt, mintha Jamie karaktere a Him-hez képest megváltozott volna, de valahol érthető okokból. Ami a legjobban tetszett, hogy a könyv nem csak a srácok kapcsolatáról szólt, hanem a hétköznapi életükről is.
Muszáj megemlíteni, Wes csapattársát, illetve szomszédját, Blake-et. Sokszor ellopta a show-t. Amilyen kotnyeles és dühítő volt az elején, annyira meg tudta magát szerettetni a történet végére. Ki hitte volna?! Egyébként imádom azt a lükét!
Azt hiszem, hamarosan elkezdem (újra) a WAGs c. sorozatot is. (Már csak Blake miatt is.)

Élek-halok a Ryan&Jamie párosért!♡
Annyira üdítő róluk olvasni, még akkor is, amikor nem jönnek épp ki egymással a legjobban. Ez a rész sokkal valóságosabb volt abból a szempontból, hogy láthattuk, nekik se megy minden tökéletesen. Ők is emberek, így természetesen lesznek összezörrenések, mérgelődések közöttük. Sajnáltam, hogy titkolózniuk kellett a többiek előtt, illetve Jamienek tényleg nem lehetett könnyű, hisz Wes sokat utazik. De szerencsére mivel ez a két pasi igazán szereti egymást, így képések áthidalni a nehézségeket.
Blake szintén nagy kedvencem, annyira vicces egy fazon. Ebben a részben viszont az elején nagyon irratál, hogy csak úgy betör Wesmie-ékhez, és miatta nem tudnak romantikázni. Jesst pedig egyenesen kinyírnám, amikor megjelenik. spoiler Egyenesen irritál ez a konkrét jelenet.
Wes csapattársairól viszont jó olvasni. Főleg Matt és Blake a kedvenceim, akiknek a saját könyveik is nagyszerűek lettek.
Alig várom, hogy még több szuper könyv jelenjen meg az írónőktől.

”Az önelégült vigyor helyett olyan mosoly ül a képemen, hogy alig ismerek magamra.
Pedig én vagyok az. Mi vagyunk. És ez így tökéletes.”

A Mi néhány hónappal az Ez a srác befejezése után folytatódik, és immár Torontóban játszódik a történet, ahol a párosunk hétköznapjaiba nyerünk bepillantást.
Külön tetszett, hogy nemcsak a szerelem volt a fő téma ebben a részben, hanem hogy egy párkapcsolatban milyen nehézségekkel kell megküzdeni, illetve hogy ez milyen hatással van a karrierjükre. Ennek függvényében a Mi hangvétele picivel szomorkásabbá vált, és mintha Jamie jelleme is megváltozott volna valamelyest. Bár erre elfogadható a magyarázat, hiszen bárkit próbára tenne az, amin ő is keresztül esett. A sok-sok probléma mellett, javított a hangulaton Blake, a lökött csapattárs jelenléte. Komolyan néha nagyon idegesített az a pali, de szerencsére a végére őt is nagyon megszerettem.
Egy váratlan esemény teljesen megtépázza a hangulatot, de szerencsére Wesmie sikeresen veszi ezt az akadályt is.
Egyszerűen imádtam ezt a két srácot ♥ és egyáltalán nem örültem, hogy a könyv végére értem, mert szívesen olvastam volna még tovább a történetüket, de az az egy biztos, hogy még jó párszor a kezembe fogom venni és elmerülök a világukban.

Nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben az Epic is kiadásra kerül a kiadó jóvoltából.^^

Mennyire szeretem ezt a két fiúkát! ♡ És a két írónőt is, hogy ilyenek kerülnek ki a kezeik közül.
Ez a rész komoly témákat boncolgat, ami miatt nem annyira laza, mint az előző. Kicsit igazából meg is lepett, mert nem erre számítottam. Érdekes volt, hogy most egy kapcsolatnak nem a legnaposabb oldalát láthatjuk, hanem a nehézségeket, amiken keresztül kell menniük. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, amiben nem az egymásra találáson van a hangsúly, hanem az ezt követő időszakról. (Ha egyáltalán olvastam ilyet..)
Nem szívesen szakadok el Wes és Jamie párosától, mert belőlük sosem elég, és sajnálom, hogy nem lesz több könyvük. Ez a kötet azonban méltó befejezése volt az ő száluknak. West nem lehet nem szeretni. Jamiet ezzel szemben kicsit megráztam volna egyszer-kétszer. Majdnem levontam miatta fél csillagot, de meg lehetett érteni, és ő is a szívem csücske. A családja már a Him-ben is fantasztikus volt, örültem, hogy itt többször is találkoztunk velük.
lyen egy jó sportrománcról szóló könyv. Van benne románc, erotika, megoldásra váró problémák, ugyanakkor a sport része sincs elhanyagolva. Wes csapattársai pl. hihetetlenek.
Jah.. és a humor természetesen nem maradt el! Új kedvencet is avattam BLAKE személyében. Muszáj lesz elolvasnom a Good boyt, hogy többet kapjak belőle! Szinte már úgy érzem, őt szerettem legjobban a könyvben. Haláli figura, Mrs Rileyt nem is említve! A fiának volt mit örökölnie.
Arra az ingre pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy néz ki xD

Gyerekkoromban a szüleim mindig azzal jöttek, hogy: „Blakey, nézd a birkákat!”, azok a szemetek meg odakocogtak a kerítéshez, és belebégettek a pofámba.

Hmmm. Az első kötetet szerettem, nem lett a kedvencem, de szórakoztató volt és szerelmes. De ez a kötet… Nem tudom, nekem valahogy egyszerűen kevés volt a sztorija. És így egy kicsit feleslegesnek is éreztem ezt a folytatást, szerintem az előző kötet megállta volna a helyét egymagában is.

Az egész cselekményen végigível a rossz kommunikáció: Wes és Jamie elbeszélnek egymás mellett, titkolóznak és bezárkóznak, amiből meg fakad egy csomó szenvedés. (Pedig lássuk be, egy jó párkapcsolat egyik legalapvetőbb pillérei a kommunikáció és az őszinteség, ők pedig állítják, hogy mennyire összeillenek). Aztán az egész helyzet megoldása vagy épp feloldása gyors és véleményem szerint nem is célravezető. spoiler Szokás szerint a depresszióra vagy a traumák legyőzésére mi az egyetlen megoldás? A szerelem.

Blakey egy kicsit sok volt, de legalább izgalmat és fényt vitt a fiúk mindennapjaiba. Már megvan az ő könyve is, úgyhogy kíváncsi leszek, abből mit hozott ki a két írónő.

A teljes értékelés elérhetp a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/09/sarina-bowen-el…

„A srácok között fennálló kapcsolat most is levett a lábamról. A kezdeti tartózkodásomat hamar felváltotta a kényelmes meghittség érzése, s a folyamatosan csepegtetett humor a maradék ellenállásomat is ledöntötte. Bár most egy sokkal másabb hangvételű történetet láthattunk Jamie és Wes szemszögéből, nem hiszem, hogy ez kevésbé lenne fontos, mint a kapcsolatuk kialakulása. Minden pár életében eljön az a pont, mikor a kezdeti rózsaszín szemüveges álomvilágba helyet kell kapniuk a hétköznapok közhelyeinek és a meg kell mutatniuk, mennyire kompromisszumkészek. Jelen esetben ez egy igen érdekes folyamat kialakulását támogatta, hiszen igazi érzelmi hullámvasúton vettek részt a srácok, mire rájöttek, merre tart az életük és hogy ez számukra milyen komfortérzetet biztosít. Wes karakterében egyáltalán nem csalódtam, ő pontosan azt hozta, amire számítottam. Jamie-t viszont kicsit újra kellett értékelnem magamban. A mostani részben megmutatta, mennyi érzékenység rejlik benne. A színfalak mögött láthatóvá válik a valódi jelleme, amely sokkal másabb megközelítést érdemel, mint ami az első regény után kialakult bennem. Ettől nem lett ő sem kevesebb, sőt mi több, még inkább becsülöm. Az ő életében kicsit hosszabb folyamatot vett igénybe, hogy a büszkeségét félretéve megismerkedjen önmagával, amely okozott vidám és szomorú helyzeteket egyaránt. Én úgy gondolom, hogy kettejük kapcsolata igencsak megmérettetésre került, megkapták a saját próbájukat, amit ki kell állniuk a siker reményének érdekében.
Ez tipikusan az a könyv, ami a mostani irányvonalat tekintve, előbb vagy utóbb nem csak korlátozás alá fog esni, hanem egyenesen betiltásra is fog kerülni. Azt kívánom, hogy ne legyen igazam, ne váljanak valóra a félelmeim, mert ennél jobb példa nem is kell arra vonatkozólag, hogy a szerelem mennyire nem attól függ, hogy a jogszabályok szerint két ember passzol-e egymáshoz. Wes és Jamie története gyönyörű, a maga módján átlagos. Ugyanolyan egyedi és megszokott is egyszerre, mint mindenki másé.”

Ennek a könyvnek egyetlen olyan sora sem volt, amit ne szerettem volna őszintén és teljes szívvel! Bár angolul már meghallgattam egyszer off , mégis nagyon vártam a magyar megjelenést. Szerettem, mert ami a két srác között történt az összeköltözés után, az olyan valódi és mély volt. A boldog és könnyed időszakot mosollyal az arcomon, a nehéz heteket gombóccal a torkomban olvastam. Nem egy erőltetett folytatást kaptam, hanem átgondolt és hihető cselekményt. A könyv erotikus részéiről mit is írhatnék?
Én: https://media.tenor.com/images/2dd694f40f3693bddf2494f2…
Jamie és Wes irigylésre méltó és elfogadó barátait is nagyon megkedveltem.

Egy dolog biztos. Egyáltalán nem csalódtam a történetben. Legalább annyira szerettem, mint az első részt, ha nem jobban. ❤ Ami abból is látszik, hogy kevesebb, mint 24 óra alatt elolvastam. Egyszerűen képtelenség volt letenni. Ez a könyv olyan, hogy leülsz és egy ültő helyedben elolvasod, persze ha csak szereted az ilyen típusú történeteket, és nincsenek előítéleteid a melegekkel kapcsolatban. Mert ha igen, akkor inkább el se kezd. Ez nem a te könyved. Viszont ha ez egyáltalán nem igaz rád, és szereted a romantikus könyveket, akkor ne habozz! Kezd el a sorit minél hamarabb.

Az előző rész nem volt függővéges, szóval igazából stand alone-ként is megállná a helyét. De a két írónő mégis úgy döntött, hogy erről még még muszáj írni. És milyen jó döntés volt! Wes és Jamie párosa annyira imádnivaló, hogy az már nem igaz. ❤ Ez a történet bemutatja, hogy milyen nehézségekkel szembenézniük, pláne, ha az egyikük profi hokijátékos, és fürdik a rivaldafényben. Hát nem egyszerű az biztos. De nem kétséges, hogy sikerül keresztüljutniuk ezeken a nehézségeken, hiszen szinte minden egyes oldalból süt, az egymás iránt érzett szerelmük. ❤
A mellékszereplők közt is volt egy-két érdekes figura. Én Blake-et bírtam a legjobban. :D Nagy arc volt.

Végül pedig csak annyit, hogy aki esetleg tartózkodik a történetről, csak mert meleg románc van benne, szerintem annak is mindenképpen tennie kéne egy próbát vele. Szerintem megéri. Az első részben elég sok az erotikus jelenet, és persze ez a kötet sem szenved hiány ban ilyen téren, de szerintem ebben több hangsúly jut az érzelmekre, és az elfogadásra. De nem kell megijedni a pikándabb részektől sem, szerintem tűrhető. Szóval hajrá, olvassátok, szeressétek, hirdessétek! :D ❤

Az első részt imádtam, így nem volt kérdés, hogy olvasni fogom a folytatást is. Ez az a könyvsorozat, amit nem csak olvasni jó, hanem a polcon kell tudnom. :)

Az Ez a srác után nem tudtam, hogy mit tartogat számomra az írónő páros, hisz az első kötet egy kerek, teljes, befejezett történet. Aztán, ahogy kézbe vettem az Us-t megértettem, hogy tényleg szüksége van erre a kötetre a lelkemnek.
Általában a könyvek nagy többsége befejeződik a nagy, örömteli happy enddel, de nem tudjuk, hogy mi van a „Boldogan éltek, amíg…” után. Ez az alkotás pontosan ebbe enged nekünk bepillantást. A maga búskomor, keserédes hangulatával szerettem, hogy megmutatta a szürke hétköznapokat, amikor Jamie és Wes a mindennapi gondokkal küzd.
Nagyon gyorsan olvastatta magát, sajnálom, hogy ilyen villámgyorsan a végére értem. Rossz újra elengedni a fiúkat.
A könyv végén a Good Boy beleolvasó izgalmas volt, ugyanakkor felért egy kínzással. Keresztben vannak az ujjaim, hogy a kiadó azt a sorozatot is megjelentesse.

Jajj, hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet. Még jobban tetszett, mint az első rész, alig tudtam letenni.:3
Wes és Jamie kapcsolata egyszerűen imádnivaló. Minden tökéletes, szerelem, rózsaszín köd. Viszont Wes karrierje miatt bujkálniuk kell és sokat is van távol Jamie-től. Elérik őket a szürke hétköznapok, egy kapcsolat nehézségei, egy betegség. Vajon elég erős a kapcsoltuk ahhoz, hogy mindezek ellenére kitartsanak? Remélhetőleg…
Annyira életszerű volt a történet, hogy teljesen magával ragadja az embert.
Végig rettegtem attól, hogy vajon lebuknak-e és ha igen hogy, köze lesz e hozzá Blake-nek. (Akit egyebként a kezdeti unszimpátia után nagyon is megkedveltem.)
Úgyhogy nekem ha lehetne még több is lenne, mint 5 csillag. Imádom, ahogy ez a páros ír.♥