Adj ​jelet! 90% 23 csillagozás

Most szakítok azzal az értékelés sémával amit egy verses kötetnél szoktam alkalmazni, így a tényekre hagyatkozom, ha sikerül.

Kezdjük kronológia szerint.

Az első porció darabkái, egy molytárs, @Netelka nevéhez fűződnek. Hát azokra a versekre igazán büszke lehet amiket rejt ez a könyv. Nekem nagyon tetszettek. Nem voltak benne klisék. Ő azért ír mert tud, és szeret.
Ehhez a tüneményes molyhoz kapcsolódik egy karc:
http://moly.hu/karcok/127148

Tőle kaptam az általa dedikált kötetet. Nagyon örültem neki, mert a tragédiák közt is megtalálja az embert egy ilyen kedves gesztus, és ilyen kedves meglepetés, hogy küldött nekem egy kötetet „magából”.
Köszönöm neki.

Miért szerény?:

„Ha író lennék, vagy valami afféle,
az ablak mellett lenne egy kis asztalom.
Gyakran ott érne a hajnal első fénye,
ahogy álmaim ringatom a szavakon. ”
Sárhelyi Erika

Nem csak hogy szépek a versei, de el kell rajtuk gondolkoznom. Ugye az olvasó mindig kívülről figyelheti az eseményeket, a vers tartalmát tekintve, hiszen csak az érti akinek szól, illetve az akitől származik, de Ő ugye a molyon itt van mellettünk, és így egy kicsit érdekesebben állok a verseihez. És leesnek minden egyes olvasással az értelem almái, és szerteágazó jelentésük mint a legkisebb ér összeérnek a végén, és minden tiszta lesz.

Véleményem szerint ezek a versek méltóak arra hogy lelépjen velük Írója a nagyközönség felé/elé, és váljon költővé, sőt még meg merem kockáztatni, hogy egy kicsit Nagy Bandó is beszart amikor elolvasta a verseit, és a foga közti közök közt kilövellve a levegőt hallatszott a sercegés:
Huh de jó ez.
Csak hát ugye a vers, az megragad az emberen, nem megtalálja az embert., még csak nem is keresi. Aki megízleli a verseket az egy olyan szoba beengedését éri el, amely szobában a szavak rengetegét tömörítik icike-picike sorokba, és így kerülnek bizonyos szavak a megfelelő sarokba,
ilyen sorok ezek is:

Ritmuszavar

„Ha lehetne, keresnék benned egy békés zugot,
valami csöndes, félhomályba fúlt helyen,
esetleg mindjárt ott fent, a bal bordaív alatt,
hogy a szívedhez is elég közel legyen.

Aztán csak ülnék odabent némán, moccanatlan,
hallgatnám, ahogy tompán zúgnak a vérkörök.
S ha végre összeérne bennünk a régi ritmus,
tán meg is halnék két lélegzeted között.”
Sárhelyi Erika

Nagyon jó versek, teli élettel, és teli mindennel. A versei alapján, szeret, él, és tud szeretni. Ezek a legfőbb emberi érzésekből főzi verseinek igazi ízkavalkádját.

A soron következő Költő: Savanya István. Valami azt súgja hogy e műnek a kiadásában nagy szerepe lehet, mondom ezt azzal hogy a legtöbb vers, illetve a legnagyobb terjedelemben a legtöbb vers az ő „kincseiből” tevődik össze, plusz a borító képe is egy Kanadai tagtól eredeztethető, mint a Kanadai sör is, az is Kanadai, bár ez nem ide tartozik, meg a kanadai sört Kanadában csak sörnek hívják. Meg kell hogy mondjam az elején azt hittem, hogy te jó isten, hát ezek meg mik?
Először úgy tűntek mintha angolból fordították volna le őket kissé klisések, erőlködéseknek véltem őket, és egy időre letettem a kötetet. De újra felkapva, olyan 4-5 nekem nem tetsző vers után pedig ő is eljátszotta azt hogy a kezdeti -100 hátrányból kezdett felsorakozni a versenytársnője mellé, de azért alúl maradt, de a verseinek a vége felé már kikerűltek pofásabb versek is.
Úgy érzem ezek inkább dalok, amik jobban ütnek ha 5 liter sört azokban a percekben szűr át a vesénk amikor ezeket a sorokat olvasva énekeljük, vagy énekelve olvassuk . Voltak benne jó ötletek, de ebből hiányoztak az érzések, gondolatok inkább jobban voltak benne, de kellet volna hozzá a tűz, amit lehet hozzáad a zene. Nem elítélem, csak sajnos a zene ad inkább, mint elvesz. Talán ezért van a zenének szövege, vagy a szövegnek zenéje.
Összességében tetszett, csak szerintem keverni kellet volna a végén levőket az elejével, és elkeveredett volna a kevésbé sikerültek a jobban sikerültekkel.

A harmadik versenyzőnk: Székely-"Nagy" Gábor. Az ő versei is tetszettek, bennük egy kicsit az egyszerűség keveredett néha a magvas gondolatokkal, és egy kis érzés, kis pislákoló láng is éget mikor olvasva voltak sorainak szavai.
A Retro fantasztikus verse, azzal beütött mint a legtisztább Whisky párlat üres gyomorra beoltva.

Egy két sort lehintenék az értékelésem elektromos tere közé ha megengeditek, és ha nem bánjátok hogy kicsit több biten folyik majd a szavak olvasása a képernyőn:

„ameddig itt lehetsz
ezen a földön
lehet, hogy angyal vár,
de lehet, hogy börtön.

Melyik a Kér, és melyik az Ad?
Melyik az Elmegy, és melyik az Itt Marad?
Melyik a félénk, és melyik a Nagy?
Kinek jut Árnyék, és kinek a Nap.”
Székely-"Nagy" Gábor.

Hát igen mindig mindenki terelgetni akar, és mindenki azt akarja, hogy az élet, vagy akárki vagy akármi aki szerint élsz, vagy aki szerint szeretnél élni azt kéri, vagy azt mondja, illetve azt akarod hogy kérje vagy mondja, vagy azt akarod inkább hogy ADJ JELET!!! Akor azt várod hogy adjon, mint a csipkebokros jelenet a Bibliába.
Hát igen Ők megadták a jelet, és a válasz talán annyi lehet a Gábor szavaival élve:

„Válaszút minden út,
jobbra vagy balra mész,

válaszút minden út
míg egyszer célhoz érsz.”
Székely-"Nagy" Gábor.

Köszönöm a kötetet, a hibáival ellentétben is egy jó kis ütős darab.

Köszönöm @NETELKA.

Versek három hangra, mégpedig nagyon más hangokra. Egyik egészséges, tiszta, kellemes, másik andalító, szédítő, a harmadik pedig fals. Sárhelyi Erika verseit nagyon szerettem olvasni, nyílt versek, őszinték és érzelemmel teliek, sok pajkossággal is, szerettem a szójátékait (pl. a Félúton vagy A szerelem grammatikája c. versben), a formákkal való kísérletezést és a tudatosságot. Verseit mintha az évszakok szerint rendezte volna el a kötetben, előbb tavaszi színek, szerelmi szenvedély, erotika, majd az ősz (a Balatoni alkony az egyik kedvencem) és a téli ringatás. A legesleg nekem mégis Hamis vitorlák, amibe nem kevés önirónia is vegyül.
Savanya István versein nagyon érződik a költő zenész mivolta, csupa dallam, ritmus, fény és látomás, bevallom sokszor elvesztettem a fonalat és nehéz volt olvasni. Viszont az angol versek nagyon tetszettek.
Székely-Nagy Gábor verseitől viszont felállt a szőr a hátamon. Rettentően közhelyes, itt-ott giccses versek, rémes rímekkel (szerintem az „ám” mint rag többnyire a dilettantizmus jele, lásd: „Gesztenyéket szedtünk a hátsó udvaron/A focipálya üresen áll/A gyerekekkel egyszer versenyt futottunk/Bolondoztunk sokszor ám” – [Ökölföld]. Szóval végigküszködtem magam ezeken a súlytalan költeményeken, és nem igazán értettem, hogy jelenhetett ez meg, mert az amatőrizmus harsogott a sorokból. A mélypont szerintem a Vészhelyzet c. sorozatról szóló vers, sokat gondolkodtam, hogy ez most komoly, vagy posztmodern játék, de nagyon úgy tűnt, hogy ez tényleg az. Jaj, nagyon nem jó versek.
@Netelka, könyörgöm, önálló kötetet!

A Sárhelyi Erika versei messze meghaladják a másik két alkotó verseit. A Savanya Istvánéi egyáltalán nem tetszettek, Székely-Nagy Gáboréi közül voltak jók is. Ezért kaphat a kötet csak négy *-ot.

@Netelka verseit már korábbról ismertem, de újra rácsodálkoztam egy-egy versének a szépségeire. Különösen tetszett Az önzetlenekhez.
Savanya István versei vagy nagyon tetszettek, vagy nagyon nem, közömbös talán egy műve iránt sem maradtam. A kedvencem tőle a Mészáros Kata balladája, valamint jobban bejöttek az angolul írt versei. A Canis Hungaricus című versen viszont csak pislogtam. :O
Székely-Nagy Gábort egyből a szívembe zártam, kedvencem tőle a Retro, amit elsőre ugyan kicsit furcsának találtam, de végül nagyon szívesen végigolvastam volna, ha nem csak részlet szerepel a kötetben.

Köszönöm @Netelkának ez a könyvet! Felfedeztette velem újra ,hogy verset olvasni is élmény, ezért nagy lelkesedésemben megfogadtam, hogy ezentúl minden héten előveszek néhányat.. Ez a könyv is többször újraolvasós kategória. A kedvencem a kötetből a Félúton ,Az önzetlenekhez, Balatoni alkony, de mindegyik nagyon tetszett! Köszönöm!

Erika versei nálam (megint) mindent vittek. Meg egy darabkát a szívemből is.

Önértékelés? Ön értékel. És…?

„Szavak varázsa
körbefon. Írsz, olvasom.
Lelkem válaszol.

Néha csak ennyi,
megérteni, őrizni,
őszintén égni.

Hosszú út során
vinni magunkkal tovább
őt, a másikat.”

Vékony Andor

Netelka verseit már régóta szerettem, most sem okoztak csalódást. Savanya István költészete nem az én világom. Székely-Nagy Gábor versei sem lopták be magukat nagyon a szívembe nagyon.

továbbra is @Netelka versei azok, amik a kedvenceim…biztos hasonló a lelkünk, h így meg tud szólítani a szavain keresztül…a másik két férfiú közül Székely-Nagy Gábor versei között találtam még olyat, ami hatott rám, Savanya versei nem igazán fogtak meg….