Suhog ​a selyem, libben a bársony 24 csillagozás

Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sarah ​Waters bombasikerű első regénye, amelyből Angliában nagy nézettségű televíziós sorozat is készült, egy különös sorsú fiatal nő, Nan Astley hányatott életét mutatja be. A derék vendéglős családból való Nan először a színpadok világába ruccan ki: öltöztetőnőnek szegődik el egy bájos ifjú színésznőhöz, Kittyhez, akinek hamarosan partnere is lesz – mind a színpadon, mind az ágyban. Nan a maga veleszületett hajlamára ismer ebben a szenvedélyes szerelemben, Kitty azonban egy férfi kedvéért végül elhagyja. Nan kis híján belepusztul a csalódásba, de aztán életösztöne felülkerekedik, és nem mindenapi kalandokat él meg a londoni homoszexuálisok és leszbikusok furcsa, zárt, saját törvényeinek engedelmeskedő világában, amelyet a szerző a XIX. század végi, Viktória-korabeli Anglia prűd, puritán légkörével állít szembe. A történet végén a legegzotikusabb fényűzést és a legsötétebb nyomort egyaránt megtapasztaló, a mennyet és a poklot is megjárt Nan egy megint csak újszerű környezetben: a… (tovább)

Eredeti mű: Sarah Waters: Tipping the Velvet

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
486 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637253289 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Florence Banner · Kitty Butler · Nancy Astley (Nan King)


Kedvencelte 2

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus P
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Hát ez most nem jött be, ezért nem is értékelem… Filmen láttam, és meg lehetett egyszer nézni, bár nem lett túl emlékezetes. De gondoltam, adok egy esélyt a könyvnek is. Bár szépen van megírva (de azért elég lassan csordogál), mégsem tudtam átérezni azt, amit a főszereplő érez. Pedig a szerelem, a szenvedély, a szenvedés, a fájdalom mindenkiben benne van (már ha el nem fojtja magában), attól függetlenül, hogy milyen nemű és milyen szexuális irányultságú.
Úgy tűnik, idén több félbehagyott könyvet fogok magam mögött hagyni…

>!
desertangelable SP
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Nekem nagyon tetszett. Amit érdemes tudni róla, hogy Sarah Waters saját maga szórakoztatására írta, és eleinte nem is sejtette, hogy később publikálni fogja, ami néha érződik a könyvön, ennek ellenére szívesen ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma.

>!
Chriss P
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Ez a könyv nagyon nem tetszett. Pedig magát a kort szeretem, de mégsem tudtam magaménak érezni a történetet. Egyik karakterrel sem tudtam azonosulni, és olyan kifejezésekkel találkozhatunk, amik nem állják meg a helyüket ott és akkor. A filmet pedig szerettem, bár az sem vált kedvencemmé. Sokkal jobb és szerethetőbb regényekkel is találkozhatunk a témán belül. :)

>!
Dawn_Silver I
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Érdekes volt végigkövetni Nance élettörténetét; az elején még ártatlan lány volt, aki szemérmesen próbálta takargatni „illetlen” érzéseit Kitty iránt. Majd ez a szerelem úgy megváltoztatta, hogy a könyv második felében rá sem ismertem. Ugyan hihető volt a karakter jellemének változása, és a bujább jelenetek is idővel egyre forróbbak, már-már közönségesek lettek, ám ez sem zavart össze. Sok helyütt sajnáltam Nance-t, máskor legszívesebben felpofoztam volna, és az arcába kiabálom, hogy: Rossz úton jársz, csajszi! Szándékosan fogalmaztam így, ugyanis muszáj kitérnem rá, hogy néhol a nyelvezet nem felelt meg a kornak. Persze ez lehet éppúgy a fordító hibája…
Ami pedig a világot illeti: egek, nem gondoltam volna, hogy ennyi homoszexuális prostituált és klub működött már az 1800-as évek végén is! Durva, mondom én.
Egyébként nem sok könyvet olvastam még meleg témában, de lekötött, és ez a lényeg. Nance pedig nehéz úton, de végül révbe ért.

>!
betufuggo
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

A regény a XIX.század végi Angliában játszódik………….és eléggé másként közelíti meg a világot,mint Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes töréneteiben.)A legfontosabb azt tudni,hogy írónője, Sarah Waters leszbikus,tehát egy nem mindennapi szerelmi történetet kapunk………….ami,nekem, bevallom,kifejezetten tetszett.A történet kiválóan mutatja be mind a varieték,mind a londoni sikátorok világát,egy nem mindennapi hősnő szemén keresztül.A könyv eseményei során a főhősnő mind a legnagyobb luxust,mind a legnagyobb nyomort megtapasztalja.A legnagyobb gond számomra a fejezetek hossza volt,de így is jó szórakozást nyújtott a regény. A kötetet a nyitott olvasók figyelmébe ajánlom, prűd,szemérmes emberek kerüljék el- de az biztos,hogy Sarah Waters korunk egyik legjobb írónője.

>!
Eninesse
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Imádom ezt a könyvet, az én top 10-emben vitathatatlanul benne van, 3-szor olvastam, a filmet pedig kb. 10-szer láttam. Szerintem szépen kidolgozott történet, magával ragadott az elejétől a végéig.

>!
Miraculum
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Jó regény, viszont a fordítás néhol zavaróan rossz, nem segít megidézni a kort, amiben játszódik.

1 hozzászólás
>!
Sae SP
Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony

Ez a könyv nekem túl keszekusza volt: össze-vissza tekerőznek az események, melyek mindig vulgaritásba fulladnak.
A könyvnek nincs semmi mondanivalója, sőt nekem kissé túl közönségesre is sikeredett.
A történet nem valami hihető: értem én, hogy hasonló a hasonlót vonzza, de ez már túlzás, hogy ebben a könyvben mindenki leszbikus.
Nancy karaktere nem szerethető: nagyon buta, önző és szánalmas…
Kitty reálisabb szerepben mutatkozik, bár az ő tette is kieresztett a tüdőmből egy sóhajt arra vonatkozóan, hogy „Ezt most miért kellett?”.
Florence olybá tűnik, mintha nem is akarta volna Waters először a szereplői között tudni, róla szerettem volna még picit többet olvasni.
A végén lévő szabadságharcosdi, szocialista (és előfeminista) vállveregetés rettentően erőltetett, ekkorra már nagyon untam a könyvet (hiszen valamilyen szinten betetőzött a katyvasz), így ez sem segített abban, hogy élvezzem.
Waters húzta-vonta az eseményeket, mikor hirtelen nem tudott semmit írni, akkor „megcukrozta” némi közönségességgel, úgy dobva be azt, mintha nyuszit húzna ki a kalapból: legyen icipicit agyonnyúzott, de azért meghökkentő, és hát élvezd is!

A könyv kiforratlan, a részek között nincs elég szoros kapocs, és bár ez szubjektív, nekem a vulgáris stílus néhol sok volt. A téma nagyon érdekes, jómagam is foglalkoztam vele picit más szemszögből, és Waters hitelesen adja a kort, csak a köret hozzá nem nagyon ízlett.
Egy olvasást mindenképp megér, de senki se várjon ettől a könyvtől világmegváltást. =)

U.I.:
A fordítás… Nem akartam nagyon belefolyni, de egyszerűen nem hagyhatom szó nélkül, hogy mennyire kritikán alulira sikerült a regény magyar fordítása! Szégyen, hogy valaki ilyen munkát kiad a keze közül! A regény a XIX. században játszódik, mégis olyan a nyelvezete, mintha a Bl*kk és a Br*vo Girl szerkesztői/cikkírói leültek volna egy ábrándos délután teázgatni, amiből megszületett ez a fordítás… Ami nem is lenne baj, ha egy XXI. századi bulvár tiniregényről beszélnénk.
Feketepont az Ulpiusnak, hogy így kiadta, feketepont a fordítónak, hogy így kiadta.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sae SP

– (…) Hogy is pihenhetnék, amikor a világ ilyen gonosz és könyörtelen, holott pedig gyönyörű is lehetne… És az a fajta munka, amit én végzek, ha sikeres, ha nem, magában hordozza önnön jutalmát. – (…) – Olyan ez, mint a szerelem.

399. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Florence Banner
>!
Sae SP

– (…) Mit tudod te, mi a jó és mi a rossz, mi helyes és mi helytelen…
– Annyit tudok, hogy amit csinálunk az nem helytelen. Legföljebb a világ tartja annak.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kitty Butler · Nancy Astley (Nan King)
>!
Dawn_Silver I

Úgy énekelt aznap este, mint… angyalt nem mondhatok, mert dalai pezsgős vacsorákról és a Burlington-árkád alatt enyelgő szerelmesekről szóltak. Nos, akkor talán megteszi a bukott vagy inkább az elbukó angyal, hiszen úgy énekelt, mint egy angyal, aki mögött éppen becsapódnak a mennyek kapui, a pokol nem is sejtett iszonyatai pedig még távol vannak. És mialatt énekelt, vele énekeltem én is, de nem hangosan és ahogy esik, úgy puffan módra, mint a közönség többi része, hanem lágyan, már-már titokban, mintha bálványom füle fogékonyabb volna a suttogásra, mint a duhaj bömbölésre.

32. oldal

>!
Sae SP

Leráztam magamról egykori barátaimat és örömeimet, és új mesterségemül a nyomort választottam.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nancy Astley (Nan King)
>!
Sae SP

– Ha az ember szerelmes – mondta –, az más, mintha kanárit tartana. Ha a régit elveszítjük, nem lehet egyszerűen bemenni a boltba, és másikat venni helyette.

418. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Florence Banner

Hasonló könyvek címkék alapján

Emma Becker: M.
Anthony Capella: A kávék költője
Michael Cunningham: Az órák
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Dawn Silver: Szabadon
Jodi Picoult: Gyere haza
Gordon Agáta: Kecskerúzs
Anchee Min: Vörös Azálea