A ​szobalány 125 csillagozás

Sarah Waters: A szobalány Sarah Waters: A szobalány

Sue ​Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is.
Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába.
Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
GABO, Budapest, 2017
624 oldal · ISBN: 9789634064282 · Fordította: Tóth Gizella
>!
GABO, Budapest, 2017
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064626 · Fordította: Tóth Gizella
>!
GABO, Budapest, 2016
626 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064183 · Fordította: Tóth Gizella

Enciklopédia 5


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Sarah Waters: A szobalány

Ha szeretitek a csavaros történeteket, és nincs gondotok a sötét hangulatú regényekkel, akkor ezt a könyvet el kell olvasnotok! :)

A könyv a viktoriánus Angliában játszódik, s ezzel meg is van alapozva a sötét és ködös hangulat. Piszkos utcák és zsebtolvajok, a Holttest a fürdőszobában előkelő Londonja után egy kicsit nehezebben sikerült magával ragadnia a történetnek, mert igazából nem is nagyon akartam, hogy ez a lehangoló közeg magával ragadjon.

De aztán mégis megtörtént, s többet nem eresztett. S a könyvnek még a felénél se tartottam, amikor egy akkora fordulattal csapott arcon Sarah Waters, hogy csak néztem. Az állam nagyon hangosan koppant, ezek után nemigen tudtam, hogy mit várhatok még a történettől, s már találgatni sem mertem. Ám a történet olvasása közben értek még hatalmas meglepetések, ennyi csavarral és fordulattal egy thrillerben sem találkoztam mostanában.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/sarah-waters-szoba…

giggs85 P>!
Sarah Waters: A szobalány

Csak pár hónapja láttam a dél-koreai kultrendező, Park Chan-Wook A szobalány című filmjét, ami teljesen letaglózott, és rögtön kedvencemmé vált, hisz a látvány, a hangulatok és a fordulatok olyan szinten és olyan zökkenőmentesen működtek benne, mint csak nagyon kevés kortárs mozi esetén. Persze az Oldboy alkotójától nem is várhattam kevesebbet. És bár rendszerint jóval több időt szoktam hagyni az élmények ülepedésének, ha egy film alapjául szolgáló regényt akarok elolvasni, de most nem tudtam, és nem is igazán akartam sokat várni, hogy belevágjak a walesi Sarah Waters nagyregényébe, melynek címe szintén A szobalány.

Ha van olyan eset, mikor mind a film, mind a regény szinte tökéletes, akkor ez az. Bár eleinte féltem, hogy nem tudom elvonatkoztatni magam a film plasztikusan bemutatott koreai helyszínétől, de Waters épp olyan zseniálisan keltette életre a viktoriánus brit helyszínt és annak fojtogató miliőét, mint a távol-keleti rendező. És bár az egész történet újabb és újabb fordulatok, csattanók egymásutánjából áll – amiket ugye, hála a filmnek, már előre ismertem – mégsem vesztett sokat a varázsából ez az átverésekre és cselszövésekre épülő, az ember legsötétebb, de legszebb oldalát is bemutató 21. századi nagyregény. Hiszen benne nemcsak a meglepő fordulatok érdekesek, de az is, hogy a szerzőnő mennyire élettel teli módon tudja bemutatni a 19. században játszódó brit regények „sablonszereplőit”: a szobalányt, az úrnőt vagy éppen a cselszövőt.

A Gentleman becenévre hallgató gazember eldönti, hogy megszerzi magának a gazdag és egyedülálló úrinő, Maud vagyonát, amiben a korán árvaságra jutott Susannak kellene segítenie. A könyv első harmadában az ő szemszögéből figyeljük az eseményeket, és azt hisszük (persze nem én, hanem a gyanútlan olvasó, akinek fogalma sincs semmiről, és akinek esélye sincs elkerülni azt, hogy megvezesse a szerző), hogy tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mit olvasunk. Egy kosztümös, néha habos-babos, vagy éppen rémisztő történetet egy tökéletesen kivitelezett csalásról. Majd az első harmad végén a feje tetejére áll minden addigi elképzelésü(n)k – hogy aztán jöjjenek az újabb és újabb fordulatok.

A walesi írónő bemutatja, hogy tökéletesen igaz az Ahogy tetszikből való Shakespeare idézet: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…” S mint említettem, és ami számomra a legmeglepőbb, hogy ez a könyv a fordulatok és az árulások ismeretében is élvezhető és szerethető (igaz, a cselekményben azért van bőven eltérés a két alkotás között). Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a bő hatszáz oldalnyi szöveg egy szempillantás alatt elrepült.

Sarah Waters nagyregénye egy hihetetlenül hangulatos és intelligens mű, ami gyaníthatóan szinte mindenkinek tetszeni fog. Aki szórakozni vagy borzongani vágyik, annak ott a csavaros történet; aki a történelmi regények szerelmese, annak ott a hihetetlenül életszerűen ábrázol 19. századi Anglia; aki meg éppen feminista regénynek akarja olvasni, az sem csalatkozhat. Nincs mit ragozni rajta, A szobalány mind film-, mind könyvalakban kötelező!

4 hozzászólás
Angele>!
Sarah Waters: A szobalány

Nem igazán erre számítottam, amikor nekiálltam ennek a könyvnek, és azt is csak később vettem észre, hogy viktoriánus korban játszódik a történet, ámde kortárs író írta, és ebből következik az, hogy egy viktoriánus korban írt történet, és egy viktoriánus korról írt történet mennyire eltér egymástól. Itt volt egy szövevényes sztori, amiről úgy éreztem, csak azért van ebbe a korba helyezve, mert a mai világban nagyon nem állná meg a helyét. Fordulatokban bővelkedő volt, élvezetesen megírva, gyorsan ment a terjedelmétől függetlenül, szóval abszolút egy izgalmas olvasmány.

5 hozzászólás
Amadea>!
Sarah Waters: A szobalány

(Főleg kialvatlan mese.)

Régóta piszkált ez a könyv, de vártam a beszerzésével. A fülszövege semmi különöset nem árul el, de valami bizsergett bennem (nem az ebéd). Nem tehetek róla, bolondulok a viktoriánus történetekért – ahol a véleményüket és akaratukat kinyilvánító, ergo kellemetlen nőszemélyeket mindig hisztériásnak bélyegzik és becsukják a bolondok házába, ahol mindenféle szörnyűség történik velük –, meg az ókoriakért. (A középkort ellenben ki nem állhatom.) Szóval, a fülszöveg nem ígért különösebb extrákat, de jól is tette, mert egy ponton úgy pofán csapott a könyv, hogy csak pislogtam és végigfuttattam újra meg újra az addigi eseményeket, volt-e valami utalás, egy megjegyzés, bármi, ami… hát, én nem vettem észre. Naiv olvasó vagyok, ha egy történet magába ránt, nem foglalkozom a rejtélyek megoldásával (igazából eszembe se jut), nem veszem észre a fordítói bakikat (a történet okozta kellemes lelkiállapotban megbocsátom őket), az elgépeléseket (de igen, csak kevésbé érdekelnek). Azt hiszem, ez az öregkor egyik sóvárgása: nem annyira a fiatal, fájdalom nélküli test utáni vágy, hanem a feltöltődésre és rácsodálkozásra való képesség, az újdonság, a belefeledkezés varázsa hiányzik.
Egy ilyen csavar után nehéz újra meglepni az olvasót, szerintem a vége felé kicsit sok is volt belőle, és az egyik szereplő motivációja nem volt teljesen világos, de ezen viszonylag hamar túltettem magam, mert a szereplők, a bemutatott miliő ennyi hibát elvitt a hátán (mármint, ami nekem „hiba”. Lehet, hogy másnak pont ez jön be.). A regény nemcsak az években, hanem az ábrázolt hangulatban is nagyon viktoriánus; járunk a tolvajok és az aljanép mocskos, patkányoktól nyüzsgő Londonjában, egy jobb napokat látott, az időben megdermedt vidéki kúriában, ahol azon a pár emberen kívül se közel, se távol senki, és ez egyedüli programot a temetőbe és a folyóhoz tett séta alkotja. Ingerszegény, rideg környezet, ahol mintha hosszabb ideig tartana az ősz és a tél, és magához hasonlóvá formálta volna az ott élő embereket; a sivárság és az örömök hiánya keserű, az indulatukat apróságokban kiélő remetékké tette őket.

Ebben a könyvben mindenki szerepet játszik. Fúr, áskálódik, pillanatnyi szövetségeket köt (hogy aztán sutba dobja őket), és, amikor nem a saját érdekeit nézi, azon gondolkodik, a többiek miben mesterkednek, hogyan kerülje ki a csapdákat és előzze meg őket… a pénzért, a bosszúért, a társadalmi felemelkedésért. Ha eltekintünk attól, hogy ez egy izgi regény, elég szomorú, hogy ezek az emberek, még akkor is, ha szeretik a másikat, némi lelkifurdalással kísérve simán tönkreteszik egymást. De maradjunk inkább annyiban, hogy A szobalány fordulatos, hangulatos könyv. Végtére is ma már nem olyan könnyű a gazdag lányokat diliházba zárni.

Ui.: A blognak is jót tenne, ha néhányszor sikerülne fél tizenkettő előtt lefeküdni. De hát nem tehetek róla, ha egy könyv ennyire izgi (vagy úgy, mint a Makedónia oroszlánja), egyszerűen muszáj tovább olvasni. Öreg vagyok már az éjszakázáshoz, bezzeg az alvásigényem nem csökken.

13 hozzászólás
smetalin>!
Sarah Waters: A szobalány

Nem teljesen az én ízlésemnek való ez a könyv, nagyon nem is tudtam mit kezdek el olvasni, akkor még nem láttam ezt a rengeteg címkét sem. Pár oldal után néztem meg és igen megijedtem ettől az LMBTQ és társaitól, de szerencsémre a történet nem csak e körül forog. Hogy hosszú-e a könyv? hát igen, elég hosszú, a történet tartogat meglepetéseket, nem is keveset, de kuuuuuuuu……….koricaszár, nagyon sok kitérőt tartalmaz. Aki nem kitartó, és feladja 100 oldal után azt is megértem, mert még kell 100 oldal hozzá, hogy a cselekmény beinduljon. Majd meg is áll, elolvassuk ismét ugyanazt más szemszögből mint az első 200 oldalnál, majd megint egy váratlan fordulat…és ez így folytatódik míg a végére nem érünk. Szerintem ennyire részletesen kár volt írni, mert biza így néha ellaposodott. A szereplők jellemzése rendben volt, a kor megjelenítése is a cselekmény is, csak hát na, mint mondtam, hosszúra nyúlt!!!

5 hozzászólás
eenca P>!
Sarah Waters: A szobalány

Ezt a vásárlást Zachary olvasása inspirálta Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger-ből és meg kell, hogy mondjam nagyon jól tettem, hogy hallgattam a könyv a könyvben ajánlóra ☺️

Ami nagyon meglepett a könyv olvasása kapcsán, hogy bizonyos értelemben csavarosabb volt, mint egy-két krimi / thriller, amit mostanában olvastam. Maga az alapötlet nem észveszejtően bonyolult, DE a kivitelezés és az írás módja mégis elsöprővé teszi. Bennem ennek a könyvnek az olvasása közben erősödött meg újra az az érzés, hogy a kevesebb több és egy jó történetvezetéssel mennyi mindent ki lehet hozni egy történetből anélkül, hogy minden második oldalon bedob az író egy újabb nem várt fordulatot.
A nyelvezete nagyon szép a könyvnek,de nincs túlírva és szerintem igényes a fordítás is, én nem találtam oda nem illő / furcsa kifejezéseket, igazán gördülékeny történet / szöveg és csak úgy olvastatja magát.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiket érdekel a 19. századi Anglia korrajza (nem igazán a gazdagok és szépek életére gondolok itt!), akik szeretik a krimit és a kalnadokat!

5 hozzászólás
mate55 P>!
Sarah Waters: A szobalány

A „szerencsés csillagzat” alatt született könyveket nem kihívás felismerni. Ott lapul meg a háttérben az a megnevezhetetlen erő, amit definiálni nem tudok, kisugárzását mégis rögtön éreztem a saját bőrömön. Hogy mi lehet az, ami a könyv minden jelenetén kísérteties láthatatlansággal végigvonul, és kivételes érzésvilággal bővíti az egyébként is nagyszerű alkotást, azt talán úgy hívják: a könyv lelke. A regény nyelvezete könnyen érthető, olvasmányos, mentes minden sallangtól és túlzástól. Tényszerűségre és tárgyilagosságra törekszik, a legbensőbb érzelmeket is igyekszik objektíven megközelíteni. A regényben S. Waters még a legaljasabb szereplőt is úrként mutatja be, egy kicsit azt sugallva, hogy mindenki a maga ura a saját portáján, legyen az akármennyire fényes, tiszta is, vagy éppen mocskos, aljasságtól bűzlő. Éppen ez a szatirikus hangnem az, ami kiemeli a regényt a többi hasonló témájú kötet közül, és szomorkás, komor, (néha félmosolyos) hangulatot teremt. Mire elérkeztem az utolsó oldalhoz, egy szemernyi kétely sem marad bennem azt illetően, hogy ez a Nők könyve, a férfinem csupán alárendelt szerepet játszik benne. spoiler

5 hozzászólás
tgorsy>!
Sarah Waters: A szobalány

Időnként elvesztem, annyi benne a csavar, és mégis egyenes vonalon vezet oda, ahova tudván tudod, hogy végződnie kell. Egy percig nem enged.

cseri P>!
Sarah Waters: A szobalány

Még a fordítója mesélt anno erről a könyvről, úgyhogy nagyon vártam, hogy elolvashassam, hát ahogy az már lenni szokott, most sikerült hozzájutnom. :) Tetszett, nagy erőssége, hogy tényleg abszolút jól megteremti azt a Dickenst idéző környezetet, amiben játszódik, és ha már a fordítással kezdtem, szerintem az is jól sikerült.
spoiler
spoiler

Zsoofia>!
Sarah Waters: A szobalány

Mesésen tele van fordulatokkal ez a sötét hangulatú történelmi regény. Nagyon jól játszik a nézőpontokkal, csak azt látjuk a karakterekből, amit a nézőpontunk látni akar, ezért működik nagyon jól az első csavar. A többi meg csak jön, te pedig állsz sorban a pofonokért.

Komótosan halad előre, tehát aki nem szereti a lassú történeteket, azok inkább kerüljék el, illetve ennek ellenére úgy érzem, hogy az utolsó történések túl gyorsan történtek, és bőven belefért volna még száz oldal a könyvbe.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a modern gótikus műveket, akik unják hogy a viktoriánus Angliában minden műben a szegények a bűnözők, és általánosan Dickens rajongóinak. Meg @CrazyTeddy-nek.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

A férfiak igazsága különbözik a hölgyekétől.

248. oldal

mate55 P>!

Csak könyvekben tudok gondolkodni, ez az egyetlen érték, amelyet ismerek.

255. oldal

mate55 P>!

Mégis hány könyvre van szüksége egy embernek?

89. oldal

2 hozzászólás
Angele>!

London kegyetlen tud lenni az úriemberek cipőihez.

Kapcsolódó szócikkek: viktoriánus
Angele>!

    – Nem hiszem, hogy a csókok felkeltenék a vágyamat. Mr. Rivers csókjai sohasem szokták. Talán… talán hiányzik a számból az a bizonyos izom vagy ideg…
    – Az ég szerelmére, kisasszony, lány maga vagy sebész? Higgye el, minden rendben lesz a szájával.

Angele>!

– Kevés képességgel dicsekedhetem, s mint bizonyára észrevette, azok is meglehetősen szokatlanok.

Angele>!

A vidék csendes és furcsa helyként élt az emlékezetemben, ahol az emberek vagy ostobák, vagy cigányok.

Angele>!

A cigányok maguknak való népség, rájuk nem számíthatok. Mindenki tudja, hogy a cigány arra sem érdemesít, hogy leköpjön, ha lángokban áll a tested.

mate55 P>!

Akkoriban Susan Trinder volt a nevem.

(első mondat)

mate55 P>!

A emberek hajlandók voltak szép summát fizetni egy-egy helyért az ablakoknál az akasztások napján.


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A herceg
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú
Csernovszki-Nagy Alexandra: Lina múltja
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Julia Quinn: A herceg és én
Hercz Júlia: Arany és Ónix