A ​szobalány 42 csillagozás

Sarah Waters: A szobalány Sarah Waters: A szobalány

Sue ​Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is.
Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába.
Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben… (tovább)

Eredeti mű: Sarah Waters: Fingersmith

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
GABO, Budapest, 2017
624 oldal · ISBN: 9789634064282 · Fordította: Tóth Gizella
>!
GABO, Budapest, 2017
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064626 · Fordította: Tóth Gizella
>!
GABO, Budapest, 2016
626 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064183 · Fordította: Tóth Gizella

Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Sarah Waters: A szobalány

Ha szeretitek a csavaros történeteket, és nincs gondotok a sötét hangulatú regényekkel, akkor ezt a könyvet el kell olvasnotok! :)

A könyv a viktoriánus Angliában játszódik, s ezzel meg is van alapozva a sötét és ködös hangulat. Piszkos utcák és zsebtolvajok, a Holttest a fürdőszobában előkelő Londonja után egy kicsit nehezebben sikerült magával ragadnia a történetnek, mert igazából nem is nagyon akartam, hogy ez a lehangoló közeg magával ragadjon.

De aztán mégis megtörtént, s többet nem eresztett. S a könyvnek még a felénél se tartottam, amikor egy akkora fordulattal csapott arcon Sarah Waters, hogy csak néztem. Az állam nagyon hangosan koppant, ezek után nemigen tudtam, hogy mit várhatok még a történettől, s már találgatni sem mertem. Ám a történet olvasása közben értek még hatalmas meglepetések, ennyi csavarral és fordulattal egy thrillerben sem találkoztam mostanában.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/sarah-waters-szoba…

>!
giggs85 P
Sarah Waters: A szobalány

Csak pár hónapja láttam a dél-koreai kultrendező, Park Chan-Wook A szobalány című filmjét, ami teljesen letaglózott, és rögtön kedvencemmé vált, hisz a látvány, a hangulatok és a fordulatok olyan szinten és olyan zökkenőmentesen működtek benne, mint csak nagyon kevés kortárs mozi esetén. Persze az Oldboy alkotójától nem is várhattam kevesebbet. És bár rendszerint jóval több időt szoktam hagyni az élmények ülepedésének, ha egy film alapjául szolgáló regényt akarok elolvasni, de most nem tudtam, és nem is igazán akartam sokat várni, hogy belevágjak a walesi Sarah Waters nagyregényébe, melynek címe szintén A szobalány.

Ha van olyan eset, mikor mind a film, mind a regény szinte tökéletes, akkor ez az. Bár eleinte féltem, hogy nem tudom elvonatkoztatni magam a film plasztikusan bemutatott koreai helyszínétől, de Waters épp olyan zseniálisan keltette életre a viktoriánus brit helyszínt és annak fojtogató miliőét, mint a távol-keleti rendező. És bár az egész történet újabb és újabb fordulatok, csattanók egymásutánjából áll – amiket ugye, hála a filmnek, már előre ismertem – mégsem vesztett sokat a varázsából ez az átverésekre és cselszövésekre épülő, az ember legsötétebb, de legszebb oldalát is bemutató 21. századi nagyregény. Hiszen benne nemcsak a meglepő fordulatok érdekesek, de az is, hogy a szerzőnő mennyire élettel teli módon tudja bemutatni a 19. században játszódó brit regények „sablonszereplőit”: a szobalányt, az úrnőt vagy éppen a cselszövőt.

A Gentleman becenévre hallgató gazember eldönti, hogy megszerzi magának a gazdag és egyedülálló úrinő, Maud vagyonát, amiben a korán árvaságra jutott Susannak kellene segítenie. A könyv első harmadában az ő szemszögéből figyeljük az eseményeket, és azt hisszük (persze nem én, hanem a gyanútlan olvasó, akinek fogalma sincs semmiről, és akinek esélye sincs elkerülni azt, hogy megvezesse a szerző), hogy tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mit olvasunk. Egy kosztümös, néha habos-babos, vagy éppen rémisztő történetet egy tökéletesen kivitelezett csalásról. Majd az első harmad végén a feje tetejére áll minden addigi elképzelésü(n)k – hogy aztán jöjjenek az újabb és újabb fordulatok.

A walesi írónő bemutatja, hogy tökéletesen igaz az Ahogy tetszikből való Shakespeare idézet: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…” S mint említettem, és ami számomra a legmeglepőbb, hogy ez a könyv a fordulatok és az árulások ismeretében is élvezhető és szerethető (igaz, a cselekményben azért van bőven eltérés a két alkotás között). Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a bő hatszáz oldalnyi szöveg egy szempillantás alatt elrepült.

Sarah Waters nagyregénye egy hihetetlenül hangulatos és intelligens mű, ami gyaníthatóan szinte mindenkinek tetszeni fog. Aki szórakozni vagy borzongani vágyik, annak ott a csavaros történet; aki a történelmi regények szerelmese, annak ott a hihetetlenül életszerűen ábrázol 19. századi Anglia; aki meg éppen feminista regénynek akarja olvasni, az sem csalatkozhat. Nincs mit ragozni rajta, A szobalány mind film-, mind könyvalakban kötelező!

4 hozzászólás
>!
Amadea
Sarah Waters: A szobalány

(Főleg kialvatlan mese.)

Régóta piszkált ez a könyv, de vártam a beszerzésével. A fülszövege semmi különöset nem árul el, de valami bizsergett bennem (nem az ebéd). Nem tehetek róla, bolondulok a viktoriánus történetekért – ahol a véleményüket és akaratukat kinyilvánító, ergo kellemetlen nőszemélyeket mindig hisztériásnak bélyegzik és becsukják a bolondok házába, ahol mindenféle szörnyűség történik velük –, meg az ókoriakért. (A középkort ellenben ki nem állhatom.) Szóval, a fülszöveg nem ígért különösebb extrákat, de jól is tette, mert egy ponton úgy pofán csapott a könyv, hogy csak pislogtam és végigfuttattam újra meg újra az addigi eseményeket, volt-e valami utalás, egy megjegyzés, bármi, ami… hát, én nem vettem észre. Naiv olvasó vagyok, ha egy történet magába ránt, nem foglalkozom a rejtélyek megoldásával (igazából eszembe se jut), nem veszem észre a fordítói bakikat (a történet okozta kellemes lelkiállapotban megbocsátom őket), az elgépeléseket (de igen, csak kevésbé érdekelnek). Azt hiszem, ez az öregkor egyik sóvárgása: nem annyira a fiatal, fájdalom nélküli test utáni vágy, hanem a feltöltődésre és rácsodálkozásra való képesség, az újdonság, a belefeledkezés varázsa hiányzik.
Egy ilyen csavar után nehéz újra meglepni az olvasót, szerintem a vége felé kicsit sok is volt belőle, és az egyik szereplő motivációja nem volt teljesen világos, de ezen viszonylag hamar túltettem magam, mert a szereplők, a bemutatott miliő ennyi hibát elvitt a hátán (mármint, ami nekem „hiba”. Lehet, hogy másnak pont ez jön be.). A regény nemcsak az években, hanem az ábrázolt hangulatban is nagyon viktoriánus; járunk a tolvajok és az aljanép mocskos, patkányoktól nyüzsgő Londonjában, egy jobb napokat látott, az időben megdermedt vidéki kúriában, ahol azon a pár emberen kívül se közel, se távol senki, és ez egyedüli programot a temetőbe és a folyóhoz tett séta alkotja. Ingerszegény, rideg környezet, ahol mintha hosszabb ideig tartana az ősz és a tél, és magához hasonlóvá formálta volna az ott élő embereket; a sivárság és az örömök hiánya keserű, az indulatukat apróságokban kiélő remetékké tette őket.

Ebben a könyvben mindenki szerepet játszik. Fúr, áskálódik, pillanatnyi szövetségeket köt (hogy aztán sutba dobja őket), és, amikor nem a saját érdekeit nézi, azon gondolkodik, a többiek miben mesterkednek, hogyan kerülje ki a csapdákat és előzze meg őket… a pénzért, a bosszúért, a társadalmi felemelkedésért. Ha eltekintünk attól, hogy ez egy izgi regény, elég szomorú, hogy ezek az emberek, még akkor is, ha szeretik a másikat, némi lelkifurdalással kísérve simán tönkreteszik egymást. De maradjunk inkább annyiban, hogy A szobalány fordulatos, hangulatos könyv. Végtére is ma már nem olyan könnyű a gazdag lányokat diliházba zárni.

Ui.: A blognak is jót tenne, ha néhányszor sikerülne fél tizenkettő előtt lefeküdni. De hát nem tehetek róla, ha egy könyv ennyire izgi (vagy úgy, mint a Makedónia oroszlánja), egyszerűen muszáj tovább olvasni. Öreg vagyok már az éjszakázáshoz, bezzeg az alvásigényem nem csökken.

13 hozzászólás
>!
mate55
Sarah Waters: A szobalány

A „szerencsés csillagzat” alatt született könyveket nem kihívás felismerni. Ott lapul meg a háttérben az a megnevezhetetlen erő, amit definiálni nem tudok, kisugárzását mégis rögtön éreztem a saját bőrömön. Hogy mi lehet az, ami a könyv minden jelenetén kísérteties láthatatlansággal végigvonul, és kivételes érzésvilággal bővíti az egyébként is nagyszerű alkotást, azt talán úgy hívják: a könyv lelke. A regény nyelvezete könnyen érthető, olvasmányos, mentes minden sallangtól és túlzástól. Tényszerűségre és tárgyilagosságra törekszik, a legbensőbb érzelmeket is igyekszik objektíven megközelíteni. A regényben S. Waters még a legaljasabb szereplőt is úrként mutatja be, egy kicsit azt sugallva, hogy mindenki a maga ura a saját portáján, legyen az akármennyire fényes, tiszta is, vagy éppen mocskos, aljasságtól bűzlő. Éppen ez a szatirikus hangnem az, ami kiemeli a regényt a többi hasonló témájú kötet közül, és szomorkás, komor, (néha félmosolyos) hangulatot teremt. Mire elérkeztem az utolsó oldalhoz, egy szemernyi kétely sem marad bennem azt illetően, hogy ez a Nők könyve, a férfinem csupán alárendelt szerepet játszik benne. spoiler

5 hozzászólás
>!
tgorsy
Sarah Waters: A szobalány

Időnként elvesztem, annyi benne a csavar, és mégis egyenes vonalon vezet oda, ahova tudván tudod, hogy végződnie kell. Egy percig nem enged.

>!
cseri P
Sarah Waters: A szobalány

Még a fordítója mesélt anno erről a könyvről, úgyhogy nagyon vártam, hogy elolvashassam, hát ahogy az már lenni szokott, most sikerült hozzájutnom. :) Tetszett, nagy erőssége, hogy tényleg abszolút jól megteremti azt a Dickenst idéző környezetet, amiben játszódik, és ha már a fordítással kezdtem, szerintem az is jól sikerült.
spoiler
spoiler

>!
Skeletrino P
Sarah Waters: A szobalány

Mindenképpen ott a helye az 1001-ben, és az én 101-embe is bekerült.
Amikor egy kihívás kedvéért elkezdtem nézegetni azt a bizonyos 1001-es listát, szinte azonnal szemet szúrt, megálltam, rákattintottam, nézegettem és elkezdtem keresgélni infók után. Aztán a könyvfesztiválon megláttam (és bár akkor pont a Gabo egy másik könyvét vettem meg épp) és ezt a könyvet is meg kellett szereznem.
A történetet a két főszereplő szemszögéből láthatjuk, felváltva. Mely tulajdonképpen egy tolvajbanda furmányos cselszövése, amit egy nem várt szerelem teljesen felborít. Zseniális sztori, elképesztő karakterekkel, jól kidolgozott átveréssel. Sallang mentes (pedig 600 oldal, de szerintem mindenre szükség van ami le van írva), intelligensen megfogalmazott párbeszédekkel, érthető, mégis becsapós történetvezetéssel, szép szerelmi szállal, izgalmas szexjelenetekkel.
Nagyon élveztem, mindenkinek ajánlom, ezt ne hagyjátok ki!

>!
kritta
Sarah Waters: A szobalány

Összességében nagy lelki csaták, érzelmek, és élénk írásmód jellemzi a regényt. Szerettem ahogy a viktoriánus kor a szemünk előtt újul meg és megelevenedik London legsötétebb bugyra, illetve a vidék rejtélye. Nem érezni, hogy a regény a 21. században íródott, inkább mondtam volna azt, hogy valamikor legkésőbb a 20. század elején alkotó író tollából származik, de tudjuk, hogy ez nem így van és ez még ad egy pozitívumot az egészhez.

Szerettem azt is, hogy nagyszerű befejezést kapott a történet, még akkor is, ha picit túlzottan drámai hatást akart vele kelteni az írónő. Tette mindezt pont ott és akkor, amikor már egy kicsit kezdett volna leülni az egész. Talán azt tudnám egyedüli negatívumként megemlíteni, hogy hosszú volt, egy nyúlfarknyival rövidebb tökéletes lett volna, de nem panaszkodom, mert az idei év egyik nagy meglepetése volt számomra ez a regény.

Jellemezni pedig úgy tudnám, hogy igazi elmejáték, ármány és szenvedély, de nem úgy, mint egy szappanoperában, hanem valódi érzelmekkel és belső vívódásokkal. Ez a regény sokáig velem maradt olvasás után, ami szerintem nagy teljesítmény egy ilyen nyomasztó hangulatú olvasmánytól.
Ez a regény jobban forgott, mint egy forgószél, mindent vitt!

Részletesen: http://konyvlelo.blogspot.hu/2017/06/sarah-waters-szoba…

>!
Near
Sarah Waters: A szobalány

Nem láttam a filmek egyik változatát sem, nem olvastam az írónő más könyvét, teljesen vakon ugrottam neki ennek a regénynek. Talán jobb is így, mert valószínűleg, ha jobban utánanéztem volna, talán nem vállalom be.
De örülök, hogy megtettem.
Az elején annyira semmi nem történt, mégis olvastatta magát. Teltek a napok, alakultak a sorsok, de közben egy helyben toporogtunk… és igazából nem nagyon tűnt fel, csak így utólag visszagondolva. Aztán jött az első nagy fordulat, a könyv első nagy fejezetének a vége. Nekem pedig tátva maradt a szám. Majd a következő fordulat és a következő és a következő… és mindnél ugyanezt éreztem. Újra és újra meglepett, míg a végére összeállt a teljes kép. Sorsokról. A világról. Arról, hogy az ember rohadék és a pénz mozgat mindent. Nincs olyan, hogy jó ember, csak ember. Akit megértesz, akivel együtt érzel. Lehet, hogy egy utolsó patkány volt, de eljön az a pont, amikor őt is megsajnálod. Mert csak ember, aki boldogulni próbált így vagy úgy.
Kegyetlen és durva egy könyv az egyszer biztos.

>!
Zsuzsa_Czékus
Sarah Waters: A szobalány

Park Chan-Wook csinált egy fantasztikus filmet, amit a Koreai filmfesztiválon láthattak a nézők. Nekem akkor kimaradt, de később a Művész Moziban pótoltam.
Nagyon örültem, amikor megtudtam, Gabo kiadó kiadja a könyvet, amiből a film készült.
Nem tudom külön választani a kettőt, pedig teljes egészet alkot maga a film és a könyv is. Park rendező megmutatja, amit az író csak sejtetni vél és az olvasó fantáziájára bízza. Vagy, egyeseknek nem is terjed odáig a fantáziája.
Az író részleteiben megmutatja a történet hátterét, mélységét… Ami, őszintén megvallva, a film nézése közben eszembe sem jutott. Olyan fel nem tett kérdésekre kaptam választ, amire nem is gondoltam. A hatalmas nagy csavarok miatt, eszembe se jutott.
A könyv eleje vontatott volt. Nehezen értük el azt a pontot, amikor már letehetetlenné vált. Olyan érzésem volt, mintha más írta volna az elejét.
Tetszett a szerkezete…. Megismerjük Sue történetét, találkozását Mauddal, majd visszamegyünk és megismerjük Maud történetét is…. majd haladuk együtt, majd megint külön. Közben jönnek a nagyobbnál nagyobb meglepetések.
Nem gondoltam volna, hogy valaha bekövetkezik. De ezután a történet után, nem hiszem, hogy minden ember, aki szereti a könyveket, aki tiszteli őket fizikális valóságukban, az mind jó ember.
Megint tanultam valamit.


Népszerű idézetek

>!
mate55 P

A férfiak igazsága különbözik a hölgyekétől.

248. oldal

>!
mate55 P

Csak könyvekben tudok gondolkodni, ez az egyetlen érték, amelyet ismerek.

255. oldal

>!
mate55 P

Mégis hány könyvre van szüksége egy embernek?

89. oldal

2 hozzászólás
>!
mate55 P

Akkoriban Susan Trinder volt a nevem.

(első mondat)

>!
mate55 P

A emberek hajlandók voltak szép summát fizetni egy-egy helyért az ablakoknál az akasztások napján.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király
Holden Rose: Az ellopott karácsony
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Brandon Sanderson: Ködszerzet – A korok hőse
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Elise Broach: Marvin, a bogár
Maurice Leblanc: Arsène Lupin – Asszony bárddal / A vizesüveg
Fritz Leiber: Kardok és ördöngősség
Charles Dickens: Twist Olivér