A ​kis idegen 60 csillagozás

Sarah Waters: A kis idegen

A háború utáni egyik nyáron beteghez hívatják dr. Faraday-t, a warwickshire-i vidék köztiszteletben álló körorvosát a világtól elzárt Hundreds Hallba, ahol a doktor édesanyja is szolgált valamikor. Az egykor szép és parancsoló Hall, amely több mint kétszáz éve az Ayres család otthona, ma már hanyatlik: pereg a vakolat, gyomoktól fuldoklik a kert, az óra örökre megállt az istállóajtó fölött. Gazdái – az anya, a fiú, a lány – kínkeservesen próbálnak lépést tartani a társadalmi változásokkal, miközben a saját konfliktusaikkal is meg kell küzdeniük.
De valóban a haldokló életforma lenne Ayresék legsötétebb ellensége?
Faraday doktor még nem tudja, milyen szorosan és riasztóan összefonódik az élete az Ayres családéval…

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
GABO, Budapest, 2018
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066781 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2018
504 oldal · ISBN: 9789634067177 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 27


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Niitaa P>!
Sarah Waters: A kis idegen

Zsigeri vonzást éreztem ezen könyv iránt. Szinte mániákusan hajtottam, míg végül barátnőmtől, névnapomra megkaptam. Boldog kurjongatással vetettem bele magam.
A kis idegen szépirodalmi regény, úgy is kell hozzáállni. A történet lassan, lépésenként bontakozik ki a szemünk előtt. A csavarok helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kap a történet felépítése, és a mögötte húzódó tartalom lélektani jelentősége.
Szerettem olvasni, számomra kellően izgalmas és tartalmas volt, viszonylag hamar a végére is értem. Tudnék róla mesélni, mégsem jönnek a számra a szavak.
Tetszett a borzongatás, a folyamatos bizonytalanság, s számomra a regény lezárása is megfelelő volt, hiteles kimenetelt kaptunk.
Az írónak egyedi stílusa van. Fontos hangsúlyt fektet a fogalmazás mívességére is.
Szépirodalmi kísértettörténet. Így álljatok hozzá. Nem fogtok rémeket látni tőle, mégis van benne valami, ami ott marad a bensőben, olvasás közben. Tartalmas, érdekes olvasmány.

Amadea>!
Sarah Waters: A kis idegen

„… a tudatalattinak sok sötét, boldogtalan zugolya van. Képzelje el, hogy az egyik zugolyból leválik valami. Nevezzük csírának. És tegyük fel, a körülmények kedveznek, hogy ez a csíra kifejlődhessen, hogy megnőhessen, mint a magzat a méhben. Mivé növi ki magát ez a kis idegen? Talán egyfajta árnyék-énné: Calibanná, Mr. Hyde-dá. Ezt a teremtményt azok a ronda ösztönök és étvágyak mozgatják, amelyeket a tudatos elme elrejteni remélt, mint például irigység, rosszindulat és tehetetlen düh…”

Az írónő előző regénye, A szobalány nagy hatást tett rám anno; fordulatos volt, izgalmas, tele meglepő (a vége felé már túl sok meglepő) csavarral, az az igazi szórakoztató ponyva regény, amely ügyesen egyensúlyoz az igényes elvárások és a könnyed kikapcsolódás iránti vágy tengelye között.

A kis idegen jóval lassabb folyású, nélkülözi a hatásvadász fordulatokat. A vidéki körorvos, az agglegény dr. Faraday elbeszélésében ismerjük meg az eseményeket. Faraday egy kis angol faluban nőtt fel, ahol a környék meghatározó uradalmi központja a fényes Hundreds Hall volt, egy vérbeli angol földbirtokos családdal. A második világháború azonban a merev hagyományokra épülő társadalmi rendszert is szétzilálta; a család elvesztette a vagyonát, nem tud megfelelő számban személyzetet fenntartani és Hundreds is már csak árnyéka önmagának, az egykor impozáns kúria lassan az enyészeté lesz.

Egyszer Faraday helyettesíti a család orvosát, így kerül kapcsolatba Ayresékkel; az anyával, a még mindig bájos, de már öregedő szépasszonnyal, a slampos lányával, Caroline-nal és a háborús traumáktól testileg-lelkileg meggyötört fiúval, Roderickkel, akinek az idegeit lassan felőrli a birtok fenntartása és az egyre apadó pénzzel való zsonglőrködés. A doktor gyorsan a család bizalmasává válik, megosztják vele szép emlékeiket, a problémáikat, és a házban zajló titokzatos eseményekről is beszámolnak neki, amelyek egy gonosz entitás jelenlétére utalnak.

Lassan, fokozatosan épül fel a cselekmény, nem egy ijesztgetős horrort kapunk, inkább a család megismerésére fókuszál a történet. Megtudjuk, amit a hasonló tematikával bíró könyvekből nem igazán: a romantikus, régmúltú udvarházak fenntartása közel sem olyan romantikus, inkább valóságos pénznyelő szörny; rengeteg költséggel jár és számos ember foglalkoztatását, odafigyelését igényli. Habár olthatatlan szenvedélyt érzek a régi házak iránt, a felfűthetetlen, hat méteres belmagasságú szobák és a villanyvezeték hiánya hamar átrendezi bennem a prioritásokat és a kéménykürtő tisztításában sem szeretnék jártasságra tenni, ahogy Caroline.

A regény vége felé már nagyobb teret kapnak a megmagyarázhatatlan események; akik hiányolták a Hill House szelleméből a tisztességesen hátborzongató részeket, itt kapnak egy olyan remekbe szabott jelenetet, hogy azt fogják kívánni, bár a napsütéses órákra hagyták volna az elolvasását (mint én).

Szóba kerül a háború pusztítása, a harctéren átélt borzalmak utólagos lelki tünetei, egy anya csalódása, egy gyerek dühvé váló fájdalma a szülei iránt, egy munkásosztályból felkapaszkodó orvos fellobbanó ingerültsége a nemesek iránt, akik a múltban élve még mindig úgy gondolják, hogy egy világ választja el őket a közönséges emberek kisded problémáitól. Dr. Faraday dühe, undorral vegyes vágyakozása Caroline iránt: a benne élő gyermek csodálatát, a ház és előkelő lakói iránt, bemocskolja Caroline slampos stílusa és cselédhez illő robotolása. Illúzióromboló és rútul emlékeztet arra, hogy a helyi nobilitások is végső soron ugyanúgy emberek – mennyire fonák elvárások dolgoznak az emberekben –, mint a náluk dolgozó parasztok, és a nemesi bőr sem taszítja a koszt.

A két elolvasott könyv alapján azt mondom, bírom Sarah Waters stílusát, remélem, előbb-utóbb a többi könyvét is kiadják (az Affinityre különösen kíváncsi lennék).

Némileg levont az olvasás élvezeti értékéből Sóvágó Katalin fordítása, itt-ott megbicsaklott a magyar szöveg, egy plusz olvasószerkesztői kör még nem ártott volna ezek kigyomlálásra. Ezt leszámítva egy abszolút nekem való, ízig-vérig szórakoztató regényt olvashattam; amiben ódon ház van, annak a könyvnek nálam már félig nyert ügye van.:) Nagyon bírtam az emberek közötti kapcsolatok dinamikájának az elemezgetését, ennek a több szempontból kifáradt családnak a bemutatását, kinek a reakciói mire utalnak és összefüggésben lehetnek-e a házban észlelt eseményekkel. Nem is értem, miért aszaltam idáig a polcon…

Belle_Maundrell>!
Sarah Waters: A kis idegen

Indokolatlan diadalt érzek, amikor egy viszonylag megosztó könyv esetében a lelkes oldalt képviselem. Nem is értem, miért vártam eddig vele, amikor már évek óta a kívánságlistámon ücsörgött – mondjuk anyagilag megérte a naaagy Gabós akciót. Még szerencse, hogy elcsábultam, mert tényleg kár lett volna kihagyni. Engem már az első fejezet után magával ragadott, igazi jó kis gótikus regény. (Egyébként többször is eszembe jutott róla A csavar fordul egyet és a könyv alapján készült Más világ című film, sőt néha a Bíborhegy is.)
Engem egyáltalán nem zavart, hogy ilyen lassú folyású a történet és nincsenek nagy ijesztgetések, ellenkezőleg, pont tetszett, hogy ilyen komótosan hömpölygős. Lehet, hogy egy kicsit túlírt, de engem tényleg sodort magával, Sarah Waters stílusa annyira lenyűgöző és élvezetes. Nagyon szépen fogalmaz, csodásak a leírások, és rendkívül erős atmoszférát tud teremteni tök egyszerű eszközökkel. Még ha nem is történik semmi félelmetes, Hundreds Hall akkor is olyan fenyegető hangulatot áraszt egy-két elejtett megjegyzésnek hála a pusztuló házról, az egyre több lezárt szobáról vagy az elvaduló kertről. Olyan fantasztikusan viktoriánusan lepusztult volt. Életem leghülyébb mondata És ez a kulcsa az egésznek, ahogy a hanyatló ház párhuzamba állítható azzal, hogy kvázi eljárt az idő a család felett, már nem tudják fenntartani a korábban megszokott életmódjukat a rohamosan változó világban. A ház – és a család – nem tudot lépést tartani az átalakuló társadalommal, és ez okozta a vesztét. Jaj, imádom, amikor valami ennyiféleképpen olvasható a nyilvánvalón kívül.
A legizgalmasabbnak mégis a narrációt tartom. Dr. Faraday jó választás, mint elbeszélő, és ezzel is a hagyományos gótikus regényeket idézi, ahol többnyire szintén egy orvos vagy ügyvéd beszámolójaként ismerjük meg a történetet, akik ugyebár a racionalitást képviselik egy teljesen szürreális helyzetben. Érdekes volt megfigyelni, ahogy Faraday józansága szembenállt Ayresék időnként paranoiás viselkedésével, és hogy reagált azokra a furcsaságokra, amiket átéltek, vagy hogyan kezelte szegény stresszes szobalányt. spoiler
A doki és Hundreds Hall kapcsolata kezdettől fogva nagyon érdekes volt, szeretem az ilyen sok év után visszatérős sztorikat. Jó volt megfigyelni, hogyan hatott rá gyerekkorában, mennyire elvarázsolta és mennyi maradt meg ebből harminc évvel később. spoiler
De nem csak Faraday karaktere van ilyen remek módon felépítve, hanem Mrs. Ayres, Roderick és Caroline is. Nagyon érdekesek voltak a családon belüli viszonyok, és hogy hogyan változott meg a dinamikája és a szerepek a történet előrehaladtával. spoiler
A befejezés elég ráérős volt, de ami végül sikeredett belőle, az nagyon ütős lett. Az utolsó fejezet, és főleg az utolsó mondat zseniális, és ekkor lettem teljesen biztos az elméletemben.
Aztán persze lehet, hogy teljesen félrértelmeztem, és csak egy hétköznapi, régimódi kísértethistória. De olyan elégedett vagyok magammal, hogy nem vagyok hajlandó lemondani róla. spoiler
Még szerencse, hogy a cím is tökéletesen passzol a kis teóriámhoz, szóval tényleg totálisan eltántoríthatatlan vagyok. spoiler
Szóval ez egy nagyon érdekes könyv, izgalmas narratívával. Nem is értem, miért nem alkalmazzák többször az írók ezt a technikát, én imádom, amikor így megdolgoztatja az agyamat egy könyv. Egy biztos, ezek után mindenképpen el szeretném olvasni A szobalányt is. Egyébként is érdekelt, de most már picit bánom, hogy nem vettem meg ezzel együtt. Remélem, hasonlóan kellemes csalódás lesz.

2 hozzászólás
Dyta_Kostova IP>!
Sarah Waters: A kis idegen

Egy nagyon szépen megírt történet, higgadt érzékletességgel fűszerezve. Tulajdonképpen ez egy szerelmi dráma, amelynek hátterében ott az angol arisztokrácia 20. század közepi válsága. A gazdag földbirtokosok fokozatos elszegényedése, egy generációkon át épült és virult ház leamortizálódása adja a kerettörténetet, no meg egy ambiciózus orvos, aki félig az elszegényedő, régi nemes család lányába, félig pedig a romos, pusztulófélben lévő házba is egyaránt beleszeret.
De a ház nem adja könnyen magát, és bekebelezi az övéit.
Utóbbi mondat persze átvitt értelemben igaz, ám végig egyfajta feszültségteremtő ereje van ennek a történetszálnak, ott leng a sorok felett, és ez valóban érdekes, mintegy pszichológiai nyomást alkalmazó írói fogás. De 500 oldalon keresztül sajnos sok, és unalmas. Úgy is mondhatnám, hogy A kis idegen úgy akar kísértethistória lenni, hogy nem jeleníti meg a kísértetet, csak sejteti, hogy ott van. Hogy ez jó-e vagy sem? Eleinte jó, mert újszerű, érdekes é izgalmas. Várunk valami történésre, valami súlypontra, ahol majd a nagyon gondosan felépített utalások összeérnek, és lecsapnak. A probléma éppen ez, hogy nem csapnak le, nincs igazi katarzis, így az egész regényt egy hosszúra nyúló várakozásnak érkeztem, aminek a végén kiderül, hogy ez a cselekmény bizony nem vesz fel, hiába várok a végső, mindent elsodró érzelmi hullámra. Inkább egyfajta kielégületlenség, szomorúság marad utána, és kérdések. Sok-sok kérdés, ami valóban álmatlan éjszakákat okozhat.

IrodalMacska P>!
Sarah Waters: A kis idegen

Attention! Az olvasás ideje ne tévesszen meg senkit, nem a könyv hibája volt ez a közel 1,5 hónapos „rágódás”, hanem egész egyszerűen ennyi idő állt rendelkezésemre olvasni az utóbbi hetekben.

Sarah Waters a hangulatkeltés nagymestere: egy igazán nyomasztó hangulatú, gótikus kísértettörténetet – drámát – szerelmi történetet gyúrt össze, aminek a története ugyan nem sarkallt arra, hogy tövig rágjam a körmeimet, álmatlanul forgolódjak éjszaka és keressem a miérteket, de jelen esetben a könyv túlírtsága, Faraday doktor lamentálása kötött le olyan mértékben, hogy magam is meglepődtem mi fogott meg ennyire ebben a könyvben. A válasz egyértelműen a háború utáni osztályhanyatlásban, a túlfeszített idegekben, a veszteségekben keresendő és abban a tipikus angol miliőben, aminek a szerelmese vagyok. Sokkal inkább szomorú, mint ijesztő olvasmány volt, de a maga módján olyan hatással volt rám, hogy ha egy picit izgalmasabbra írja a szerző a cselekményt, akár a kedvenceim listájára is felkerülhetett volna A kis idegen.

>!
GABO, Budapest, 2018
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066781 · Fordította: Sóvágó Katalin
L_Lívi>!
Sarah Waters: A kis idegen

Magamhoz képest nagyon gyorsan 'daráltam' le ezt a könyvet a röpke 500 oldalával. Az a fajta könyv ez, hogy olvasod és olvasod, magába szippant a lassan folydogáló cselekmény, aztán ahogy végéhez közeledsz a balsejtelmed valóra válik. Utána pedig csak nézel ki a fejedből… Nagyon jó hangulatkeltés, tényleg abszolút éreztem benne Daphne du Maurier stílusát.

Devalyn>!
Sarah Waters: A kis idegen

Nyomasztó, lassan hömpölygő gótikus dráma. Daphne du Maurier, Henry James és Shirley Jackson kedvelőinek ajánlott, karosszékben, kandalló előtt fogyasztva.

Petiko P>!
Sarah Waters: A kis idegen

Ezt a könyvet nem szabad elsietve, útközben előkapva olvasni! Be kell vackolni magunkat a kedvenc olvasósarkunkba és hagyni, hogy a lassan hömpölygő történet a saját tempójában vigyen magával. Különböző műfaji rétegek rakódnak egymásra, hol thriller, hol családtörténet, romantikus szerelem, dráma. De ez egyáltalán nem zavaró, inkább különlegessé teszi a könyvet, mert a részek olyan műgonddal vannak összeillesztve, mint egy szépen szőtt csipke, az eredmény pedig egy igazi művészeti alkotás. A hangulat az első soroktól az utolsókig magával ragadó, elrepít a letűnt, II világháború utáni Angliába, a gyakran fagyos, borongós vidéki tájra, Warwickshire-be, s a napról napra omladozó kastélyba, ahol a kegyvesztett régi földbirtokos, nemesi család megmaradt tagjai próbálják menteni azt, ami már menthetetlen. Engem teljesen elvarázsolt ez a rendkívüli finomsággal megírt, mégis feszültségekkel teli könyv, az atmoszférája, a története és a jellemábrázolásai egyaránt. Nem zavart, hogy néhol csak sejtet, és nem kapunk mindenre válaszokat. Megérdemelt a Man Booker-díj jelölés. Könyvtárból hoztam ki, de meg is fogom venni. Nagy kedvenc lett.

mona0618 P>!
Sarah Waters: A kis idegen

Háború utáni évek, elhagyatott családi birtok a bekövetkező változásoknak köszönhetően, régimódi család, és egy életükbe betoppanó doktor, mindez tökéletes sablonul szolgál egy kísértettörténet felépítéséhez. De a klisés összetevők ellenére nem egy mindenhol olvasott, illetve már megannyiszor látott, tipikus regény ez a könyv. Elsősorban lélektani dráma, ebbe ágyazva bukkan fel a címként is felhasznált kis idegen, aki alaposan felkavarja az amúgy sem zavartalan mindennapokat. Melankolikus sorokba ágyazva zúdítja ránk az írónő a rettenetet, mely ezáltal még intenzívebb élményt nyújt.

Bővebben: http://bookhangover.hu/2018/09/16/lelektani-drama-es-ki…


Népszerű idézetek

Niitaa P>!

[…] a büszkeség nem pótolja a boldogságot.

256. oldal

Niitaa P>!

A világot tudósok és tábornokok irányítják, akik úgy játszanak a bombákkal, mint az iskolásfiúk.

28. oldal

Niitaa P>!

Nem borzasztó, hogy elszáll a varázs, mihelyt felkapcsolják a villanyt?

271. oldal

Niitaa P>!

[…] de az ember nem ragaszkodhat örökke a tárgyakhoz, […]

95. oldal

Niitaa P>!

A szeretet nem mérhető súllyal és rőffel.

225. oldal

Niitaa P>!

Nem szabad búsulni azon, ami elmúlt.

226. oldal

Niitaa P>!

[…] sajnálatos módon időnként mindnyájunknak el kell viselnünk dolgokat, amelyeket nem szeretünk.

20. oldal

Belle_Maundrell>!

– […] Elvégre szörnyű illetlenség megölni egy orvost; majdnem olyan szörnyű, mint lelőni egy albatroszt.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: albatrosz · orvos
Niitaa P>!

– Az ember néha képes ártani azt se tudva, mit csinál, ugye?

221. oldal

Niitaa P>!

– Ám az a legrosszabb a jegyrendszerben, hogy gyakorlatilag megölte a vendégszeretetet, ami szerintem kár.

29. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Az
Dennis Lehane: Viharsziget
Stephen King: A ragyogás
John Cure: Hontalan lelkek
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Stephen King: A kívülálló
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Stephen King: Állattemető