A könyv önmagában nem nyújt sok izgalmat. Néhány esemény azért történik, de semmi komoly, semmi olyan, ami kifejezetten hangsúlyos lenne, ami nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy előzménykötetről van szó. Mint olyan, viszont remekül helytáll, és bár nem szolgál minden fejezetben végtelen izgalommal, segítségével mélyebbre hatolhatunk a greendale-i boszorkányok világába.
Akinél még nem került sorra a sorozat egyetlen epizódja sem, bátran kezdhet ezzel a kötettel, de utólagos kiegészítésként is megfelelő. A könyv a főbb szereplők életébe enged betekintést, közelebb kerülhetünk Rozhoz, Susiehoz, Sabrinához, sőt, még Prudencehez is. Sabrina és a vele történtek, az ő gondolatai állnak a középpontban, történetmesélése által megtudhatjuk, hogyan került tulajdonképpen Zelda és Hilda házába, milyen a kapcsolata Ambrose-zal, hogy lettek szerelmesek Harveyval, és hogy milyen szakadék tátong az egyszerű halandók és boszorkányok világa közt. Utóbbin nagyobb a hangsúly, mint a sorozatban, ahol mindenki azt szajkózza, hogy Sabrinának el kell szakadnia a halandók világától, de azt senki nem mondja el, hogy valójában miért. Teljesen olyan, mintha két különböző kultúrát ütköztetne a könyv: ha egy kicsit lecsupaszítjuk a dolgot, láthatjuk, hogy valójában így is van. A boszorkányok élete sok tekintetben eltér az emberekétől, inkább nevezhetőek külön fajnak, mint rejtőzködő, különleges képességekkel megáldott embereknek. Kevésbé érzelgősek, és eltérő hagyományokat is ápolnak, a hosszú élet pedig nagyobb hatással van rájuk, mint az első pillantásra látszik. A szereplők bemutatása, gondolataik megismerése által nemcsak könnyebben meg tudjuk őket érteni és szimpatizálni velük, de feltárul az a tökéletes összhang is, mely a sorozat és a könyv között van. Nincsenek ellentmondások, mindenki éppen olyan, mint amilyennek megismerhettük őket a képernyőn, mondataik és érzelmeik teljesen passzolnak a színészek által megtestesített karakterekhez.
A fentiek miatt a könyvet a sorozat mellett vagy előtt ajánlom olvasásra, mert anélkül egyszerű, abszolút egyszer olvasós történet, így a csillagozással sem önálló kötetként értékelem. Stílusa sötét hangulatot teremt, de ez a sötétség a rajta napfényként átragyogó szeretetsugarak miatt az otthonosság érzését kelti. Hibátlan, egyszerű, de informatív kiegészítés.