Ne ​higgy a szemének! 167 csillagozás

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Tisztelt ​Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough

Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt,… (tovább)

Eredeti mű: Sarah Pinborough: Behind Her Eyes

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
332 oldal · ISBN: 9786155638503 · Fordította: Tomori Gábor
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638442 · Fordította: Tomori Gábor

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Louise Barnsley · Sophie · Adele · David Martin · Robert Dominic Hoyle (Rob)


Kedvencelte 29

Most olvassa 20

Várólistára tette 177

Kívánságlistára tette 185

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Erre a könyvre nagyon sok jelzőt rá tudok aggatni, a fantasztikustól egészen az idegőrlőig. Fantasztikus, mert amint elkezdtem olvasni, nem tudtam letenni, rabul ejtett a cselekmény, a stílus, pedig nem történt benne semmi különös. És ugyanezért volt idegőrlő is. Kész voltam attól, hogy egyik pillanatban azt hiszem tudom, miről szól a könyv, közben végig éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, valami, amire én nem is gondolok.

Az egész könyv olvasása közben azt kérdezgettem magamtól, hogy „akkor most mi van??!!”. Ki a hunyó, és ki a bújó, ki a bűnös és egyáltalán miben, ki az áldozat és vajon van-e tulajdonképpen. Hová vezet ez az egész? Mi fog ebből kisülni?

Azt nem tudom kijelenteni, hogy megkedveltem volna bármelyikőjüket, mert bár voltak jó tulajdonságai a szereplőknek, de legalább ugyanannyi idegesítő is, így a szívemhez nem került közel senki, de ebben az is benne volt, hogy nem tudtam, ki a rossz és ki a jó, kinek mi a mozgatórugója és tulajdonképpen hová vezet a történet.

A lényeg, hogy letehetetlen, nagyon olvasmányos, meglehetősen feszült és izgalmas.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/02/sarah-pinborough-n…

3 hozzászólás
>!
FairyDust P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

– A hazugság és az igazság csak nézőpont kérdése.

Tegnap délelőtt fejeztem be és még mindig a hatása alatt vagyok. Ez a könyv valami eszméletlenül beteges és kegyetlen alkotás.
A címkék között nem véletlenül szerepel a „misztikus” jelző, egy jelentőségteljes földtől elrugaszkodott vonulata van a történetnek, de pont ez vált ki belőlem olyan érzést, hogy mikor visszagondolok rá, libabőrös leszek. Úgy gondolom kellően nyitottnak kell lenni, és nem szabad úgy hozzáállni az olvasáshoz, hogy ha nem kézzel fogható, akkor egyből rossz.
A fülszövegnek tényleg igaza van. Haladsz a könyvvel, elképzeléseket gyártasz, majd rájössz, hogy totál nem úgy van ahogy eddig gondoltad. Végül nagy nehezen kitalálod az első csavart, erre az irónő ránt rajta még egyet, te pedig csak ülsz megsemmisülve, mikor annak tudatában újra végig gondolod az olvasottakat. A végkifejlet annyira embertelenül jóra sikerült, hogy moly legyen a talpán aki erre rájön.
A szereplők kidolgozottak voltak, ám egyik se vált szimpatikussá. Az elzüllött élet itt is központi jelentőséget kapott.
Lassú történetvezetéssel halad a sztori, de én egy percig sem unatkoztam. Nem egyszer raktam félre a könyvet, hogy legyen időm megemészteni az oldalakat.
A jövőben szinte biztos, hogy lesz belőle film is, szerény véleményem szerint, nagyon megosztó könyvre sikeredett. Az, hogy tetszeni fog-e, teljes mértékben rajtad áll, ha képes vagy befogadni egy abszurdabb pszichothiller hangulatot, akkor sokáig fog benned élni az élmény.

Spoiler-mentes, bővebb értékelés: https://missreaders.com/books/details/22

5 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Áááá, gyerekek, ez valami isteni jó! Az elején kapkodtam a fejem, hogy mi ez a nagy katyvasz, először kicsit értelmetlen volt. Aztán rákaptam az ízére, és nem akartam abbahagyni. Nagyjából a felénél kezdtem aggódni, hogy az lesz a vége, ami lett, és hát úgy is volt. Aztán a legvégén még jött egy nagy döbbenet, az aztán duplacsavar volt a javából. Egy hibája van: nagyon hasonlít egy filmre, amit jó rég láttam már, viszont imádom, és mindig leesik az állam tőle. Majdnem biztos, hogy onnan jött az ötlet, de kit érdekel? Legfeljebb az írónőt, ha megvádolják plagizálással. És hogy melyik ez a film? Tényleg csak akkor nyisd meg a spoilert,
ha már túl vagy a könyvön spoiler Tehát thrillerkedvelők, akiknek nincs kifogásuk egy kis misztikum ellen, kalandra fel! És tényleg ne higgy a szemednek.

6 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Jó kis könyv ez!
Csendesen folydogáló, szinte szokványos történet – szerelmi háromszög, alkoholizmus, mentális betegségek –, de egy akkora gyomrossal örvendeztet meg a végén, hogy az ember nem igazán tér magához. Mit van mit tenni, az írónő végig az orránál fogva vezeti az olvasót, és az utolsó oldal elolvasása után csak úgy villognak a kérdőjelek az ember fejében.
Megéri elolvasni, főleg a misztikus thriller kedvelőinek ajánlom!

>!
A_Shara
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Olvasod, olvasod és érzed, hogy valami nem stimmel.
300 oldalon keresztül szinte semmi nem történik, de a feszültség egyre nagyobb.
Aztán kezdtem megérteni, hogy itt spoiler spoiler.
Egyébként sem egy szimpla spoiler.
Azoknak ajánlom, akik kibírják azt a pár száz oldal feszültséget egy igazán nagy csattanó kedvéért, és nem vágják a könyvet a falhoz mérgükben azért, mert az írónő szimplán hülyére vett minket.

6 hozzászólás
>!
tmezo P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Hogy ez milyen kifacsart megoldással ért véget. Mi tagadás annyira őrült az egész, hogy innom is kellett egy pohár bort, hogy összeszedjem a gondolataimat, és „lecsillapodjak” egy kicsit. :)
Sokáig unalmas volt, csak úgy elvannak a szereplők, nem történik semmi rendkívüli, de aztán a végén rájöttem, hogy minden rendkívüli volt a történetben.
Nem értettem, hogy hogyan lehet az, hogy egy ember mindent tud mindenkiről, a másik minden pillanatáról, és amikor megkaptam a választ, rettentően vártam, hogy megtudjam a dolog értelmét. Adele tervét, hogy miért barátkozott Louis-sal, és hogy mi ez a fene nagy ragaszkodás David-hez.
Utólag már látom, hogy minden aprónak tűnő részlet fontos volt, és kellett ez a lassú felvezetés, mert ez egy igen jól kidolgozott „terv” volt, ami elképesztő befejezést kapott. Az utolsó fejezetet 2x is el kellett olvasnom, mert hihetetlen volt. Mondhatnám azt is, hogy ezzel a fejezettel „pont került az i-re”.

5 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Nem, nem, és nem!
Olyan dühös vagyok erre a könyvre, hogy nem tudok normális értékelést írni…
Annyira ígéretes, feszes tempójú, izgalmas atmoszférájú regény volt, hogy azt hittem, imádni fogom. Érdekes karakterek, különleges írásmód… Gondoltam, kedvenc lesz. Hát, nem így lett.
Spoilerek nélkül nem tudom kifejteni a problémámat, de remélem az mindent elmagyaráz, hogy a végén elhajítottam a kötetet.

24 hozzászólás
>!
robinson P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Sajnos be kell látnom, ez az új trendi, ami a Holtodiglan, Lány a vonaton típusú regényeket ihlették nekem nem a világom. Széteső, megfejtésre váró, ám tényleg képtelenség kitalálni, hogyan folytatódik, merre kanyarog a történet szála.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/04/ne-higgy-szemenek.html

6 hozzászólás
>!
ggizi P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Olvasás közben végig azon agyaltam, vajon melyik lehet az a szereplő, aki nem annak mutatja magát, aminek. Annyira egyértelmű volt a leosztás, hogy el nem tudtam képzelni bárki pálfordulását is. Aztán mikor egyértelmű lett a misztikus vonal is, akkor már a végjáték is végig ott volt a levegőben, de még mindig nem volt az igazi. Viszont piszkosul dühített egyesek butasága. És akkor, az utolsó utáni pillanatban végre összeállt a dolog. Ez igazán jó húzás volt az írónő részéről, bár a butaság gerjesztette frusztrációt nem szüntette meg és annyit nem javított nálam a sztorin, hogy ezt a kicsit vontatott bár érdekes történetvezetést kompenzálja.

>!
Ardena P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Hümmm és még egyszer hümmm.. Azt hiszem, át kell értékelnem a fogadalmam, miszerint nem nézek többet sem fülszöveget, sem címkét. Sokkal jobban jártam volna, és talán jobban is tetszett volna, ha tudom, hogy van benne némi misztikum, nem csak a végén keresgetem az állam. Egész addig egy egyszerű thrillernek tartottam, rengetegszer unatkoztam rajta, és nem értettem, hogy mi akar lenni ez a vég nélküli lelkizés-folyam, persze a fantáziámat piszkálta, hogy ki is a ludas, és hogy mi is történhetett, de erre nem számítottam.
Az alapötlet egyébként érdekes és jó, ha csak azt nézem, megérdemelné az öt csillagot is akár. Ami viszont nem bejövős, az a rettentő lassú, szájbarágós, nyafogós, piálós, menekülős-bujkálós, nyomozós rész. Szerintem el lehetett volna intézni mindezt rövidebben is, a kevesebb több lett volna. Azt azért egyértelműen nem tudom mondani, hogy rossz könyv, de hogy tetszett, azt sem.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– A hazugság és az igazság csak nézőpont kérdése.

311. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adele · hazugság · igazság
>!
robinson P

Titkok, titkok, titkok. Ha közelebbről megnézzük, az emberek csordultig vannak velük.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adele · titok
>!
robinson P

A ház úgy néz ki, mint egy aranyozott kalitka. Mi tennivalót találhat itt magának egész nap?

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Louise Barnsley
>!
robinson P

Jóllehet még nincs kilenc óra, fogom a boromat, és bemászom a takaró alá. Egy időre szeretném elfelejteni ezt az egészet. Kialudni.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · Louise Barnsley
>!
Szami81

Ha az ember megoszt valakivel egy titkot, az mindig nagyszerű érzés az adott pillanatban, csak aztán önmagában véve tehertétellé válik. Görcsbe rándul az ember gyomra attól, hogy valami kiszabadult, nem lehet visszaszívni, és most már valaki másnak hatalma van a jövőnk felett. Ezért gyűlöltem mindig is a titkokat. Lehetetlenség megőrizni őket.

268. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Louise Barnsley · titok
>!
robinson P

Csapdában érzem magam. Nem tudom mit kellene csinálnom. Az egyetlen dolgot teszem, amit tehetek: kiiszom a bort a poharamból, zsong a fejem az alkoholtól, és aztán lehunyom a szemem.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · Louise Barnsley
>!
robinson P

Sophie feloldoz engem a bűnöm alól, de én továbbra sem tudok szabadulni a vétkemtől, sem a döbbenettől.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Louise Barnsley
3 hozzászólás
>!
tmezo P

Élethossziglan tartó irigység van bennem azok iránt, akiknek van okuk törődni magukkal.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irigység · Louise Barnsley
>!
robinson P

Korán ébredek, közvetlenül öt után, dehidratálódva a bortól, és önmagamban csalódva.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · Louise Barnsley
>!
braunniki

Mondjuk, hogy ketten pontosan ugyanazt a dolgot élik át – kérd meg őket később az esemény felidézésére, és bár a beszámolójuk talán hasonló lesz, mindig akadnak majd különbségek. Az igazság más és más valamennyiünk számára.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adele

Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Karine Giébel: Csak egy árnyék
John Cure: A gonosz új arca
Stephen King: Dolores
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
Lakatos Levente: Aktus
Stephen King: Tortúra
B. A. Paris: Összeomlás
Sebastian Fitzek: A Terápia