Ne ​higgy a szemének! 114 csillagozás

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Tisztelt ​Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough

Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt,… (tovább)

Eredeti mű: Sarah Pinborough: Behind Her Eyes

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
332 oldal · ISBN: 9786155638503 · Fordította: Tomori Gábor
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638442 · Fordította: Tomori Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 18

Most olvassa 25

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 183

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Erre a könyvre nagyon sok jelzőt rá tudok aggatni, a fantasztikustól egészen az idegőrlőig. Fantasztikus, mert amint elkezdtem olvasni, nem tudtam letenni, rabul ejtett a cselekmény, a stílus, pedig nem történt benne semmi különös. És ugyanezért volt idegőrlő is. Kész voltam attól, hogy egyik pillanatban azt hiszem tudom, miről szól a könyv, közben végig éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, valami, amire én nem is gondolok.

Az egész könyv olvasása közben azt kérdezgettem magamtól, hogy „akkor most mi van??!!”. Ki a hunyó, és ki a bújó, ki a bűnös és egyáltalán miben, ki az áldozat és vajon van-e tulajdonképpen. Hová vezet ez az egész? Mi fog ebből kisülni?

Azt nem tudom kijelenteni, hogy megkedveltem volna bármelyikőjüket, mert bár voltak jó tulajdonságai a szereplőknek, de legalább ugyanannyi idegesítő is, így a szívemhez nem került közel senki, de ebben az is benne volt, hogy nem tudtam, ki a rossz és ki a jó, kinek mi a mozgatórugója és tulajdonképpen hová vezet a történet.

A lényeg, hogy letehetetlen, nagyon olvasmányos, meglehetősen feszült és izgalmas.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/02/sarah-pinborough-n…

3 hozzászólás
>!
Lénaanyukája 
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Áááá, gyerekek, ez valami isteni jó! Az elején kapkodtam a fejem, hogy mi ez a nagy katyvasz, először kicsit értelmetlen volt. Aztán rákaptam az ízére, és nem akartam abbahagyni. Nagyjából a felénél kezdtem aggódni, hogy az lesz a vége, ami lett, és hát úgy is volt. Aztán a legvégén még jött egy nagy döbbenet, az aztán duplacsavar volt a javából. Egy hibája van: nagyon hasonlít egy filmre, amit jó rég láttam már, viszont imádom, és mindig leesik az állam tőle. Majdnem biztos, hogy onnan jött az ötlet, de kit érdekel? Legfeljebb az írónőt, ha megvádolják plagizálással. És hogy melyik ez a film? Tényleg csak akkor nyisd meg a spoilert,
ha már túl vagy a könyvön spoiler Tehát thrillerkedvelők, akiknek nincs kifogásuk egy kis misztikum ellen, kalandra fel! És tényleg ne higgy a szemednek.

6 hozzászólás
>!
A_Shara
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Olvasod, olvasod és érzed, hogy valami nem stimmel.
300 oldalon keresztül szinte semmi nem történik, de a feszültség egyre nagyobb.
Aztán kezdtem megérteni, hogy itt spoiler spoiler.
Egyébként sem egy szimpla spoiler.
Azoknak ajánlom, akik kibírják azt a pár száz oldal feszültséget egy igazán nagy csattanó kedvéért, és nem vágják a könyvet a falhoz mérgükben azért, mert az írónő szimplán hülyére vett minket.

6 hozzászólás
>!
robinson P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Sajnos be kell látnom, ez az új trendi, ami a Holtodiglan, Lány a vonaton típusú regényeket ihlették nekem nem a világom. Széteső, megfejtésre váró, ám tényleg képtelenség kitalálni, hogyan folytatódik, merre kanyarog a történet szála.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/04/ne-higgy-szemenek.html

6 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Nem, nem, és nem!
Olyan dühös vagyok erre a könyvre, hogy nem tudok normális értékelést írni…
Annyira ígéretes, feszes tempójú, izgalmas atmoszférájú regény volt, hogy azt hittem, imádni fogom. Érdekes karakterek, különleges írásmód… Gondoltam, kedvenc lesz. Hát, nem így lett.
Spoilerek nélkül nem tudom kifejteni a problémámat, de remélem az mindent elmagyaráz, hogy a végén elhajítottam a kötetet.

21 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Én nagyon csípem az ilyen szép lassan, fokozatosan kibontakozó lélektani thrillereket, ahol egész a könyv légvégéig nem igazán lehet sejteni, mi is a nagy büdös helyzet.:) Nagyon olvastatta magát a regény, tele volt feszültséggel, tényleg tűkön ültem, mire a végére jutottam. A szereplők számomra érdekesek és kidolgozottak voltak, az pedig főleg tetszett, hogy igazán senkivel sem szimpatizáltam, így nem kellett félnem, hogy valaki jól megszívja a végén.:D
Azt viszont spoiler-függetlenül fontosnak tartom megjegyezni, hogy a történet misztikus elemeket is tartalmaz, elkerülendő, hogy valaki a falhoz vágja, mert nem erre számított.

>!
Ardena P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Hümmm és még egyszer hümmm.. Azt hiszem, át kell értékelnem a fogadalmam, miszerint nem nézek többet sem fülszöveget, sem címkét. Sokkal jobban jártam volna, és talán jobban is tetszett volna, ha tudom, hogy van benne némi misztikum, nem csak a végén keresgetem az állam. Egész addig egy egyszerű thrillernek tartottam, rengetegszer unatkoztam rajta, és nem értettem, hogy mi akar lenni ez a vég nélküli lelkizés-folyam, persze a fantáziámat piszkálta, hogy ki is a ludas, és hogy mi is történhetett, de erre nem számítottam.
Az alapötlet egyébként érdekes és jó, ha csak azt nézem, megérdemelné az öt csillagot is akár. Ami viszont nem bejövős, az a rettentő lassú, szájbarágós, nyafogós, piálós, menekülős-bujkálós, nyomozós rész. Szerintem el lehetett volna intézni mindezt rövidebben is, a kevesebb több lett volna. Azt azért egyértelműen nem tudom mondani, hogy rossz könyv, de hogy tetszett, azt sem.

>!
Vhrai P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Régen tudott könyv ennyire meglepni! Az írónő nagyon jól adagolta a feszültséget, szinte egy ültő helyembe elolvastam a könyvet. És az a kettős csavar a végén….azt érzem totál hülyére vettek! :D

Bővebben: http://libellum.blog.hu/2017/07/05/sarah_pinborough_ne_…

>!
blaskolevi94 P
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Ebben a pillanatban fejeztem be.
Az első szótól az utolsóig körbelengi valami furcsaság a regényt, ami nem hagyja nyugodni az embert, amitől minden mondtatot Sherlock Holmes-ként ízlelget, hiszen, ahogy a fülszöveg is mondja: nem szabad semminek és senkinek hinnünk a történet olvasása során. Egyszer azt hiszi az ember tud mindent, aztán elegnedő egy mondtad ahhoz, hogy változzanak szerepek, ami után azonnal más lesz a szemünkben az áldozat és más lesz az elkövető. Folyamatosan kattogtam a történéseken, pedig nagyon kevés dolog történik, mégis ennek a kevésnek hatalmas súlya van, ami miatt a kezdetektől a befejezésig kételyek gyötörtek, miközben lázasan találgattam… Aztán rohadtul nem az lett a vége, mint amire én számítottam – de erre a fülszöveg fel is készít.
A befejezés pedig igazán érdekes…
Szóval ha szeretnétek egy jó karakterközpontú regényt olvasni, ami tele van izgalommal, akkor mindenképp olvassátok el a regényt, mert szeretni fogjátok. :)

1 hozzászólás
>!
DianaSoto I
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Bajban vagyok.
Most tényleg ennyire beteg a fantáziám, mint az írónőé, vagy csak véletlenül észrevettem az elszórt morzsákat, és ezért jöttem rá, hogy mi lesz a vége?
Igaz, azt be kell látnom, hogy a legutolsó csavarra csak a végén jöttem rá, bár egyáltalán nem lepett meg. Az utolsó előtti csavart pedig szinte vártam, mert annyira egyértelmű volt…

Az írónő az olvasó képzeletére épít. Hoz egy sablon történetet keretnek, egy főnököt és egy titkárnőt. Tesz bele feleséget meg ezt azt és hagyja, hogy az olvasó minden sor mögé beolvasson valami extrát. Ne tegyétek. Pontosan az történik, amit az írónő mond, szépen, finoman rávezeti az olvasóját a történésekre. Ha pedig az olvasónak van fantáziája (vagy tanulta az írást/ maga is ír), akkor hamar rájön a titokra. Ha pedig nem jön rá, akkor a végén majd homlokon csapja magát, vagy kiröhögi a könyvet.

Azért vonok le csillagot, mert nem tetszik a borító. Szerintem kicsit jobban is kidolgozhatták volna. Ráadásul nem igazán értem, hogy a férfi főszereplő miért ennyire felkapott. Nekem pont ellenkező érzéseket váltott ki.

Lényegében jó könyv, egy bizarr ötletre ráépítve.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– A hazugság és az igazság csak nézőpont kérdése.

311. oldal

>!
robinson P

Titkok, titkok, titkok. Ha közelebbről megnézzük, az emberek csordultig vannak velük.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
robinson P

A ház úgy néz ki, mint egy aranyozott kalitka. Mi tennivalót találhat itt magának egész nap?

88. oldal

>!
robinson P

Sophie feloldoz engem a bűnöm alól, de én továbbra sem tudok szabadulni a vétkemtől, sem a döbbenettől.

20. oldal

3 hozzászólás
>!
robinson P

Jóllehet még nincs kilenc óra, fogom a boromat, és bemászom a takaró alá. Egy időre szeretném elfelejteni ezt az egészet. Kialudni.

168. oldal

>!
robinson P

Csapdában érzem magam. Nem tudom mit kellene csinálnom. Az egyetlen dolgot teszem, amit tehetek: kiiszom a bort a poharamból, zsong a fejem az alkoholtól, és aztán lehunyom a szemem.

168. oldal

>!
Szami81

Ha az ember megoszt valakivel egy titkot, az mindig nagyszerű érzés az adott pillanatban, csak aztán önmagában véve tehertétellé válik. Görcsbe rándul az ember gyomra attól, hogy valami kiszabadult, nem lehet visszaszívni, és most már valaki másnak hatalma van a jövőnk felett. Ezért gyűlöltem mindig is a titkokat. Lehetetlenség megőrizni őket.

>!
braunniki

Mondjuk, hogy ketten pontosan ugyanazt a dolgot élik át – kérd meg őket később az esemény felidézésére, és bár a beszámolójuk talán hasonló lesz, mindig akadnak majd különbségek. Az igazság más és más valamennyiünk számára.

214. oldal

>!
braunniki

– Mindenkinek vannak titkai, Lou – feleli Sophie. – És mindenkit békén kell hagyni a titkaival. Soha nem tudhatsz mindent egy emberről. Beleőrülnél, ha megpróbálnád.

22. oldal

>!
robinson P

Korán ébredek, közvetlenül öt után, dehidratálódva a bortól, és önmagamban csalódva.

169. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Karine Giébel: Csak egy árnyék
John Cure: A gonosz új arca
Stephen King: Dolores
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
Lakatos Levente: Aktus
Stephen King: Tortúra
B. A. Paris: Összeomlás
Sebastian Fitzek: A Terápia