Az ​essexi kígyó 27 csillagozás

Sarah Perry: Az essexi kígyó

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nevű fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket követelő mitikus szörny, az Essexi Kígyó újra feltűnt Aldwinter egyházközségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát tűzbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait követve ismerkedik meg Aldwinter plébánosával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét.

Az Essexi kígyó több irodalmi díjat kapott, megjelenése óta több mint egy éve az eladási listák elején szerepel a könyv az Egyesült Királyságban.

Eredeti mű: Sarah Perry: The Essex Serpent

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
432 oldal · ISBN: 9786155638978 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638961 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Kedvencelte 5

Most olvassa 23

Várólistára tette 145

Kívánságlistára tette 178

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Ez a könyv véleményem szerint egy igazi gyöngyszem. Egy gyöngyszem azoknak, akik rajonganak a titokzatos, misztikus hangulatért, szívesen erednek egy titokzatos szörny nyomába, miközben egy gyönyörű történet résztvevői lehetnek, mely minden érzéküket és érzésüket magával viszi.
Azoknak, akik szeretnek belefeledkezni a lassú, csodás, varázslatos történetekbe. Akik engedik magukat és hagyják, hogy hasson rájuk a varázslat, elsöpörjék az érzelmek és elutazzon egy másik világba.

Ez az én véleményem, ha elolvassátok a teljes bejegyzést Zsófi véleményét is megismerhetitek:
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/12/sarah-perry-az-ess…

>!
Ross P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Azt hiszem, a legjobb dolog a világon a molyon, amikor az ember olyan könyvre talál, amire teljes lelki nyugalommal nyomhatja rá az öt csillagot, és üthet rá a Kedvencelem gombra.
Sejtettem persze, sőt tudtam előre, hogy Sarah Perry regénye jó lesz: azon ritka könyvek között volt ez, amit kimondottan vártam, aminek utánaolvastam, mondhatni előtanulmányoztam és még így is, még így is hókon kólintott, hogy mennyire.
Ojjé, hát próbál az ember nem szuperlatívuszokban beszélni, de ez igen nehéz. Olyan sablonszövegek jutnak eszembe, mint; gyöngyöt találni a disznóságok közt, meg különleges, megrázó élmény, de igazából egyik se tudja kifejezni, hogy nekem ez most mennyire tetszett.

Nagyon.

Nem voltam hajlandó magammal vinni BKV-ra, meg utazás közben olvasni, csak hogy minél jobban kiélvezhessem, miután hazaértem. Ennyire.

4 hozzászólás
>!
robinson MP
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Perry ígéretes író, mivel emlékezetes atmoszférát teremt regényével. Bár a történet kissé bonyolult, olyan gyönyörű és mesés, mint a borító. Meglepő, izgalmas, fenséges irodalmi utazás.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/az-essexi-kigyo.html

5 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Azt hiszem, Az essexi kígyó sokaknak lehet tökéletes téli olvasmány, olyan igazi „meleg takarós, forró teás” értelemben, amikor nem számít más, csak az éppen kezünkben tartott varázslat. Bár nekem ezt nem mindig tudta biztosítani, azért szívesen ajánlanám mindenkinek, mert minden benne van, ami csak egy jó könyvhöz kellhet: barátság, szerelem, őrület, természettudomány, vallás, szocializmus, boszorkányság, kígyóvadászat, hipnotizálás… Perry szenzációsan építi be ezt a sok apróságot, a viktoriánus miliő nagyon szépen összerakott – csak valahogy mégsem tudott érdekelni ez az egész.
Ebben a könyvben minden a „varázslatos” hangulat felé tolja az összképet, amitől tényleg könnyen fogyaszthatóvá válik ez a bő négyszáz oldal, és semmi gátja nem lehet az „elmerülésnek”. Csak számomra ez néha túl sok is volt: nem mindig éreztem hitelesnek, hiányzott az a fajta kegyetlenség, amitől „életszagúbb” lett volna a történet. Talán emiatt járt folyamatosan az a fejemben, hogy Perry mintha nem menne elég „mélyre” a szereplői lelkében, mintha egy szimpatikus-barátságos felső réteget mutatna csak be, és az igazán durva, kemény részeket kihagyná, melyek által még jobban, úgy igazán fájdalmasan magunkra tudnánk ismerni a szereplőkben.
Úgyhogy újfent oda lyukadtam ki, mint A föld alatti vasút vagy a Ragyog a hold esetében*: jó-jó, csak nem nekem.
Valamivel bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-12-13+…

* Ezzel szerintem én le is állok a 21. Század KULT Könyveivel. Három alapján érezni vélem a kiadói sorozat koncepcióját, a benne szereplő könyvek stílusát (milyenségét?), és eléggé egyértelmű, hogy nem nekem szól. Kár, pedig szép könyvek.

1 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Sajnos én csalódtam a könyvben, a fülszöveg és az előzetesen olvasgatott kritikák alapján valami teljesen másra számítottam. Előzetes számításaim alapján egy viktoriánus, borús hangulatú, mély érzelmekkel átszőtt, kicsit kalandos regényt vártam, és ez a könyv sok minden, de nem ez. Nem rossz, csak nem erre vágytam.
Olyan érzésem volt végig, hogy szépen elcsordogál ez a történet az olvasóval, jó érzést kelt benne, kellemes olvasni, de valahogy nincs mögötte semmi különleges. Pedig a lehetőség meglenne, megjelenik a kriptozoológia, a boszorkányság, a forradalmi sebészeti eljárások, és még csak az első 50 oldal izgalmasnak tűnő címszavait írtam össze, de sajnos ezen a felsorolásszerű szinten egyik sem lép túl. Megjelennek a történetben, majd el is tűnnek, súlytalanul lebegnek a mellékszálak, némelyik kap valamiféle lezárást, de van, amelyik még azt sem. És nekem ezzel a súlytalansággal volt a legnagyobb problémám, mert a szereplőknél is ugyanezt a hibát éreztem, hiába tűnik szimpatikus, érdekes, jól megalkotott karakternek akár Cora, akár William – de bárkit említhetnék igazából –, ha egyszerűen sekélyesek, túl meseszerűek. Ezáltal az egész regényt átszövő szerelmi szál – amit egyrészt túl hangsúlyosnak, egyben túl semmilyennek is éreztem – is ilyen kis langyos szinten marad meg, kettejük párosától sokkal intenzívebb, érzelmesebb (és értelmesebb) vitákat, összeütközéseket vártam, mind a kapcsolatuk, mind a vallás kontra tudomány témakörben.
Az írónő kétségtelenül tehetséges, a stílusa nagyon varázslatos, klasszikusok hangulatát idéző szépséges mondatai nagyon élvezetessé teszik az egész könyvet, viszont összességében nekem kevés volt a „mitológia” vagy a „furcsaság” a történetben, ez is lehetett volna kicsit hangsúlyosabb, emellett a szépség jó, hogy megvan, de nem tölti meg a 430 oldalt. Sajnos helyenként kifejezetten untam már, önismétlőnek találtam.
Kicsit túl sok minden akart lenni ez a könyv, nem találta meg a helyes arányokat, aztán végül nem is lett egyik sem. Kellemes hangulatú kosztümös film regény, de nem ragadott magával.

>!
Belle_Maundrell 
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Először is muszáj hivatalosan kinyilatkoztatnom, hogy mennyire csodálatosan szépséges a borító. Teljesen bele vagyok szerelmesedve, már akkor tudtam, hogy ez KELL nekem, amikor először megláttam, anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget. Nagy eséllyel indulhatna az év leggyönyörűségesebb borítója címért. Meg az egész olyan igényes, a tapintását is imádom igen, simogatni is szoktam, és a lapoknak is olyan fincsi az illata, hogy nagyon.
De igyekszem elszakadni a vizuális gyönyöröktől, és a belső értékekre koncentrálni. Mivel végül mégiscsak elolvastam a fülszöveget a nagy olvadozás közepette, ezért az alapján teljesen másra számítottam, mint amit a történet valójában nyújtott. Sokkal több misztikumot és izgalmat vártam, A Sátán kutyáját idéző hangulatot meg egy Baziliszkusz-féle szörnyeteget, de ehelyett bepillantást nyertem néhány nem éppen hagyományos viktoriánus kori ember életébe. Ami nem rossz, de azért na… nem bántam volna némi borzongást.
Viszont kötelességemnek érzem leszögezni, hogy nem megfelelő körülmények között olvastam a könyv kb. felét, ami valószínűleg rányomta a bélyegét a befogadóképességemre. Egy csapat idegbeteg – és a hangerőből ítélve süket – nyugdíjas háborgott körülöttem, amiért késett a vonat, én meg olyan ideges lettem tőlük, hogy már azt fontolgattam, hogy hozzájuk vágom a csodaszép könyvemet. Minden erőmet bevetve próbáltam az olvasásra koncentrálni, de sajnos csúfos kudarcot vallottam.
Na szóval, azt hiszem, az a bajom, hogy adott néhány elég érdekes ember ígéretes háttérrel, de valahogy nem megyünk bele elég mélyen a dolgokba ahhoz, hogy igazán nagyot üssön. Pedig én úgy elmerültem volna a titkok/bűnök/szenvedélyek mocsarában.
Cora olyan messze van a tipikus korabeli özvegytől, amennyire csak lehet, és ez tetszett benne. Persze nincs is semmi meglepő abban, hogy nem nagyon bánkódik a férje után. Az ő személyisége volt a legerősebb a karakterek közül, de nála is úgy éreztem, hogy egy csomó miden van még a háttérben, amit inkább csak sejteni lehet, mint tudni. Tulajdonképpen az egész könyv tele van elhallgatással, és azok az igazán lényeges dolgok, miket nem mondanak ki. Ezt főleg Cora és Will kapcsolatára értem spoiler, de a Martha-Cora viszonyra is igaz spoiler Meg tényleg mindenkinek a titkai és a – talán még önmaga előtt is – eltitkolt érzései a mérvadók. Ezt egyszerűen nem tudom jobban megfogalmazni, de valaki csak megérti, mit zagyválok össze.
A szereplők közül még az orvost találtam a legérdekesebbnek, egyrészt az elhivatottságát, másrészt azt, ahogy újra fel kellett építenie az életét. Nagyon szurkoltam neki, mert csak úgy sütött belőle az elkeseredettség, de a végére azért éreztem némi kis reményt.
Az essexi kígyóról még soha nem hallottam, de örömmel konstatáltam az utószót olvasva, hogy tényleg létezett egy ilyen legenda. Szeretem, ha van valami kis valóságalapja egy könyvnek (kivéve, ha fantasy, akkor kit érdekel a valóság). spoiler
Összességében megérte elolvasni, mert hangulatos és egész újszerű módon megírt történet. Igaz, hogy mást vártam, de végeredményben nem panaszkodom. Csak azok a háklis nyugdíjasok ne lettek volna, hogy teljes valójában fogadhattam volna be az élményt…

>!
kratas P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Bahhh. Szóval az első 150-180 oldal tetszett. Aztán már nem.
Attól mert szépirodalom még igazán történhetne valami a könyvben, nem?
Cselekmény helyett volt viszont szenvedés (lazán meg lehetett volna tölteni vagy 3-4 YA könyvet is ennyiből) meg némi szocialista eszmény Martha révén.
Még az öt csillagot is megadtam volna neki, ha mondjuk hibás kötetet kapok és a 180. és 300. oldal közötti rész hiányzik. Olyan volt, mintha az írónak nem lett volna célja, csak az, hogy minél vastagabb könyvet írjon.
És most mi a fene van a kígyóval? :D

5 hozzászólás
>!
winrudi
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Gyönyörű ez a borító, aztán amikor az olvasáshoz levesszük, mintha a varázs is vele távozna. Nem érdekfeszítő a cselekmény, nem különösebben érdekesek a szereplők, legfeljebb a hangulat, ami el-elkap. Ennek ellenére olvastatja magát és egész élvezetes olvasmány. Nagyon furcsa. (Bővebben a blogon.)

>!
BlackCanary
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Csodálatos történet hitről, rációról, előítéletekről, elfogadásról, barátságról és szerelemről – egy kis misztikummal fűszerezve.
Minden sorát imádtam!

>!
Millabell
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Rejtélyes-misztikus, izgalmas, körömlerágós történetet vártam a fülszöveg alapján, de ez senkit ne tévesszen meg: Az essexi kígyó egy nem hagyományos viktoriánus korrajz. Annak persze elég egyedi, de sajnos kissé unalmas.
Annyira szerettem volna szeretni, de az van, hogy nem sikerült. A karakterek is befejezetlennek tűntek nekem, maga a fő vezérfonal is olyan, hát hogy is mondjam, elnagyolt, igen, ez a jó szó.
Talán ha jobban utánaolvasok és nem a borító meg a szerző után dobált irodalmi díjak alapján teszem le a voksom a könyv mellett, akkor nem lett volna ekkora elvárásom, de azt kell mondjam, hogy ez most nagyon nem.
De a borító tényleg nagyon szép, és rendkívül igényes a kivitelezés is.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Semmi sem lehet fontosabb, mint hogy éljünk az elménk adottságaival!

173. oldal, II. Mindent elkövetni - Április

>!
Belle_Maundrell 

– Elmennek tőlem; mindazok, akik valaha is szerettek, s mindazok, akiket valaha is szerettem.

237. oldal, III. Vigyázni minden időben - Június

>!
Belle_Maundrell 

Fiatalember baktat a Blackwater partján a telihold hűvös fényében.

(első mondat)

>!
Belle_Maundrell 

(…) mindnyájunk lelkében akadnak sötét tájak, amiket nem érdemes bolygatni.

205. oldal, II. Mindent elkövetni - Május

>!
Belle_Maundrell 

Annyira kevés boldogságban volt részem azelőtt, úgy gondoltam, nem lehet így lángolni anélkül, hogy el ne lobbanna az ember.

256-257. oldal, III. Vigyázni minden időben - Június

>!
Belle_Maundrell 

(…) élni annyi, mint megsebeződni.

337. oldal, IV. A ribillió végnapjai - Szeptember

>!
Belle_Maundrell 

Az ősz a buzgó tél útjába áll: meleg és hamvas a hónap, csiszolatlanul szépséges.

415. oldal, IV. A ribillió végnapjai - November

>!
Belle_Maundrell 

És a tündér nem éri ám be hajókkal meg városokkal: a verviers-i csata idején fantomhadseregek tünedeztek fel az égen, az északi népek ezt Hillingarnak nevezték, és lehetetlen hegyek jelentek meg előttük a síkon.

178. oldal, II. Mindent elkövetni - Április

>!
Belle_Maundrell 

– Nincs mitől félni – mondta Cora. – A tudatlanságot leszámítva.

197. oldal, II. Mindent elkövetni - Május

>!
Aurore

    Egy barátságtalan napon, egy órakor lezuhant a greenwichi obszervatórium gömbje. Jég vonta be a kezdő hosszúsági kört, és jég ült a Temze vizén sereglő uszályok árbóczatán. A hajóskapitányok följegyezték a pontos időt, és az északkeleti szélnek fordították vérvörös vitorláikat; vasszállítmány indult útnak a whitechapeli öntödébe, ahol ötvenszer kondultak meg a harangok az üllőn, mintha fogytán volna az idő. Idejük leteltére vártak a Newgate börtön fogvatartottjai, és az időt múlatták a neves londoni utca, a Strand kávéházaiban lébecoló filozófusok; elvesztegették a múlt után sóvárgók, és gyűlölték, akik csak a múlását várták. Mérte a Szent Klementin-templom harangja, miközben a Westminster-palotáé némán hallgatott.
    Az idő pénz volt a tőzsdén, ahol arra fordították, hogy egyre csappanó reménnyel próbálják átbujtatni a tevét a tű fokán, és a Holborn Bars irodáiban tucatnyi óra kezdett ütni a mesteróra fogaskerekeinek nógatására. A könyvelők föltekintettek a papírokból, majd egy sóhajtással újra belemélyedtek a munkájukba. A Charing Cross Roadon az idő sebesebb buszokra és taxikra váltotta lovas fogatait, a Barts és a Royal Borough kórtermeiben pedig órákká nyújtotta a perceket a kín. A Wesley-kápolnában az idő homokjáról zsolozsmáztak, és arra gondoltak, pereghetne gyorsabban is, miközben néhány yarddal arrább, a Bunhill Fields temető sírkövein olvadozott a jég.
    A Lincoln’s Inn és a Middle Temple ügyvédjei az elévüléseket tekintették át a naptárukban; camdeni és woolwichi szobákban az idő nem kímélte a szeretőket, akik még maradni kívántak volna, cserébe balzsamot kínált sebeikre. Szerte a városban teraszokon és bérházakban felső tízezerbeliek, a pórnép és a középosztály töltötte és herdálta, méricskélte és siettette az időt; miközben végig jeges eső esett.

19-20. oldal (XXI. Század, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Charles Dickens: Közös barátunk
Charles Dickens: Két város regénye
Dickens Károly: Karácsonyi ének prózában
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Twist Olivér
George Mann: Mechanikus London
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Charles Dickens: Nicholas Nickleby