Az ​essexi kígyó 84 csillagozás

Sarah Perry: Az essexi kígyó

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nevű fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket követelő mitikus szörny, az Essexi Kígyó újra feltűnt Aldwinter egyházközségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát tűzbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait követve ismerkedik meg Aldwinter plébánosával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét.

Az Essexi kígyó több irodalmi díjat kapott, megjelenése óta több mint egy éve az eladási listák elején szerepel a könyv az Egyesült Királyságban.

Eredeti mű: Sarah Perry: The Essex Serpent

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
432 oldal · ISBN: 9786155638978 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638961 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Kedvencelte 9

Most olvassa 25

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Ez a könyv véleményem szerint egy igazi gyöngyszem. Egy gyöngyszem azoknak, akik rajonganak a titokzatos, misztikus hangulatért, szívesen erednek egy titokzatos szörny nyomába, miközben egy gyönyörű történet résztvevői lehetnek, mely minden érzéküket és érzésüket magával viszi.
Azoknak, akik szeretnek belefeledkezni a lassú, csodás, varázslatos történetekbe. Akik engedik magukat és hagyják, hogy hasson rájuk a varázslat, elsöpörjék az érzelmek és elutazzon egy másik világba.

Ez az én véleményem, ha elolvassátok a teljes bejegyzést Zsófi véleményét is megismerhetitek:
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/12/sarah-perry-az-ess…

>!
Ross P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Azt hiszem, a legjobb dolog a világon a molyon, amikor az ember olyan könyvre talál, amire teljes lelki nyugalommal nyomhatja rá az öt csillagot, és üthet rá a Kedvencelem gombra.
Sejtettem persze, sőt tudtam előre, hogy Sarah Perry regénye jó lesz: azon ritka könyvek között volt ez, amit kimondottan vártam, aminek utánaolvastam, mondhatni előtanulmányoztam és még így is, még így is hókon kólintott, hogy mennyire.
Ojjé, hát próbál az ember nem szuperlatívuszokban beszélni, de ez igen nehéz. Olyan sablonszövegek jutnak eszembe, mint; gyöngyöt találni a disznóságok közt, meg különleges, megrázó élmény, de igazából egyik se tudja kifejezni, hogy nekem ez most mennyire tetszett.

Nagyon.

Nem voltam hajlandó magammal vinni BKV-ra, meg utazás közben olvasni, csak hogy minél jobban kiélvezhessem, miután hazaértem. Ennyire.

4 hozzászólás
>!
robinson P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Perry ígéretes író, mivel emlékezetes atmoszférát teremt regényével. Bár a történet kissé bonyolult, olyan gyönyörű és mesés, mint a borító. Meglepő, izgalmas, fenséges irodalmi utazás.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/az-essexi-kigyo.html

5 hozzászólás
>!
tonks
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Nagyon kellenek ilyen könyvek.
Még @Ross értékelése útján szereztem tudomást a könyv létezéséről, aztán hirtelen minden könyvesbolt kirakatában ott virított én pedig rendes moly módjára meg is rendeltem, de nem kaptam meg karácsonyig, amit kisebb tragédiaként éltem meg, hiszen szinte láttam magam, ahogy a karácsonyfa mellett a kakaós bejglitől eltelve olvasom. Aztán azzal vigasztaltam meg magam, hogy nem baj, mert legalább jobban indul ez az év, meg úgy a január. Hadilábon állok a januárokkal.
És így is lett. Nem mondom, hogy rég olvastam ilyen jót, mert tök jól választok mostanában, de például az utolsó 60 oldalt meghagytam másnapra, hogy tökéletes hét végi ajándékként elolvashassam péntek este a kádban. Nagyon jó volt ilyen minőségi kötetet a kezemben tartani, és nem csak a borítóra gondolok. A könyvkötő édesanyám is csak elismerően hümmögött, mikor kézbe vette, pedig könyvesboltba sokszor csak szörnyülködni jár.
Történet szempontjából nem azt kaptam, mint amit a fülszöveg alapján számítottam, de jó volt meglepődni, követni a szereplők sorsát a különböző vezérfonalak – hit, babona, szerelem, szabadság – mentén és bizony olvastam is volna még. Csak dicsérni tudom az író és fordító munkáját, szinte simogatták a lelkem a szépen megfogalmazott mondatok. Amikor szoktam gondolkodni dolgokon, egyik visszatérő gondolatom, hogy idézetekből is lehetne akár tárlatot rendezni, mondjuk tájképek helyett remekül megragadott tájleírások lennének a falakon – Az essexi kígyó megtöltene több termet is.

>!
BeliczaiMKata P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Furcsa, borongós hangulatú történet, a szörnyetegről, ami ólálkodik körülöttünk, de leginkább bennünk él. A szereplők közül nem is igazán tudok szimpatikus karaktert kiemelni, lehet hogy azért, mert mindegyik szélsőséges, talán szándékosan eltúlzott.
Nagyjából a történet felénél rájöttem, hogy spoiler az essexi kígyó. Ugyanakkor számos olyan pillanat volt a könyvben, ami nagyon ijesztően volt ábrázolva, és meg tudott ingatni rövid időre, kétséget ébresztett.
Hangulatilag remek volt, teljesen bele tudja magát élni az ember, mintha a helyszíneken lenne. A történetből azért többet is ki lehetett volna hozni, de talán azért lett ilyen, hogy jobban elgondolkozzunk azon, hogy apró dolgok mennyi mindent befolyásolhatnak, megváltoztathatnak, és bármi megelevenedhet, amit erősen akarunk.
A másik pedig a kígyó és a bűn párhuzama. Ez végig nagyon jól megfigyelhető. Cora egy időben jelenik meg szinte a kígyóval, tulajdonképpen miatta utazik Essexbe, de ez a történet folyamán elmosódik, szinte ő maga lesz a bűnös, aki a kígyót ide csalta. Sok-sok bűn felsejlik, de ez a legerősebb motívum. Azért sok másban is rejlett volna lehetőség, pl Naomi esetében, de nem lettek kibontva sajnos ezek a vonalak. Pedig érdekesebb lehetett volna így a történet.

>!
marcipáncica P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Sajnos én csalódtam a könyvben, a fülszöveg és az előzetesen olvasgatott kritikák alapján valami teljesen másra számítottam. Előzetes számításaim alapján egy viktoriánus, borús hangulatú, mély érzelmekkel átszőtt, kicsit kalandos regényt vártam, és ez a könyv sok minden, de nem ez. Nem rossz, csak nem erre vágytam.
Olyan érzésem volt végig, hogy szépen elcsordogál ez a történet az olvasóval, jó érzést kelt benne, kellemes olvasni, de valahogy nincs mögötte semmi különleges. Pedig a lehetőség meglenne, megjelenik a kriptozoológia, a boszorkányság, a forradalmi sebészeti eljárások, és még csak az első 50 oldal izgalmasnak tűnő címszavait írtam össze, de sajnos ezen a felsorolásszerű szinten egyik sem lép túl. Megjelennek a történetben, majd el is tűnnek, súlytalanul lebegnek a mellékszálak, némelyik kap valamiféle lezárást, de van, amelyik még azt sem. És nekem ezzel a súlytalansággal volt a legnagyobb problémám, mert a szereplőknél is ugyanezt a hibát éreztem, hiába tűnik szimpatikus, érdekes, jól megalkotott karakternek akár Cora, akár William – de bárkit említhetnék igazából –, ha egyszerűen sekélyesek, túl meseszerűek. Ezáltal az egész regényt átszövő szerelmi szál – amit egyrészt túl hangsúlyosnak, egyben túl semmilyennek is éreztem – is ilyen kis langyos szinten marad meg, kettejük párosától sokkal intenzívebb, érzelmesebb (és értelmesebb) vitákat, összeütközéseket vártam, mind a kapcsolatuk, mind a vallás kontra tudomány témakörben.
Az írónő kétségtelenül tehetséges, a stílusa nagyon varázslatos, klasszikusok hangulatát idéző szépséges mondatai nagyon élvezetessé teszik az egész könyvet, viszont összességében nekem kevés volt a „mitológia” vagy a „furcsaság” a történetben, ez is lehetett volna kicsit hangsúlyosabb, emellett a szépség jó, hogy megvan, de nem tölti meg a 430 oldalt. Sajnos helyenként kifejezetten untam már, önismétlőnek találtam.
Kicsit túl sok minden akart lenni ez a könyv, nem találta meg a helyes arányokat, aztán végül nem is lett egyik sem. Kellemes hangulatú kosztümös film regény, de nem ragadott magával.

2 hozzászólás
>!
Larawyn
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Anglia, 19. század, az emberi kapcsolatok egyszerű bonyolultsága és a vidéki táj dicsérete… A tölgyesek mellett vezető, gyomos csapásokon tett hosszú séták, a szürke égbolt, a közelben csiripelő rigók, a lápos-kavicsos essexi tengerpart és a sós levegő – ezektől az apró dolgoktól lesz utánozhatatlan a történet hangulata. Nálam betalált.

3 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Azt hiszem, Az essexi kígyó sokaknak lehet tökéletes téli olvasmány, olyan igazi „meleg takarós, forró teás” értelemben, amikor nem számít más, csak az éppen kezünkben tartott varázslat. Bár nekem ezt nem mindig tudta biztosítani, azért szívesen ajánlanám mindenkinek, mert minden benne van, ami csak egy jó könyvhöz kellhet: barátság, szerelem, őrület, természettudomány, vallás, szocializmus, boszorkányság, kígyóvadászat, hipnotizálás… Perry szenzációsan építi be ezt a sok apróságot, a viktoriánus miliő nagyon szépen összerakott – csak valahogy mégsem tudott érdekelni ez az egész.
Ebben a könyvben minden a „varázslatos” hangulat felé tolja az összképet, amitől tényleg könnyen fogyaszthatóvá válik ez a bő négyszáz oldal, és semmi gátja nem lehet az „elmerülésnek”. Csak számomra ez néha túl sok is volt: nem mindig éreztem hitelesnek, hiányzott az a fajta kegyetlenség, amitől „életszagúbb” lett volna a történet. Talán emiatt járt folyamatosan az a fejemben, hogy Perry mintha nem menne elég „mélyre” a szereplői lelkében, mintha egy szimpatikus-barátságos felső réteget mutatna csak be, és az igazán durva, kemény részeket kihagyná, melyek által még jobban, úgy igazán fájdalmasan magunkra tudnánk ismerni a szereplőkben.
Úgyhogy újfent oda lyukadtam ki, mint A föld alatti vasút vagy a Ragyog a hold esetében*: jó-jó, csak nem nekem.
Valamivel bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-12-13+…

* Ezzel szerintem én le is állok a 21. Század KULT Könyveivel. Három alapján érezni vélem a kiadói sorozat koncepcióját, a benne szereplő könyvek stílusát (milyenségét?), és eléggé egyértelmű, hogy nem nekem szól. Kár, pedig szép könyvek.

1 hozzászólás
>!
Kkatja P
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Jó lett volna, ha nem ennyire szószátyár és szerteágazó és elégedetlen benne mindenki…
A borítója remek csapda! :)))

>!
Agatha
Sarah Perry: Az essexi kígyó

Ez egy rettentően különös könyv, ami ezzel a „nemtudomhovátenni” érzéssel vett meg engem.
Az egész a borítóval kezdődött – a fülszöveg elolvasása nélkül! már nyomtam is az előrendelés gombra (bevallom, a fülszöveg inkább elrettentő, csak azt olvasva biztosan megvárok jó pár értékelést vásárlás előtt). És amikor kézbe fogtam… anyagában is különleges, és a cím dombornyomásos *.*
Stílusát, szóhasználatát, történetszövését tekintve engem nagyon emlékeztetett Arthur Conan Doyle-ra, de tényleg. Tudom, hogy ez nem krimi, de valahogy ez is olyan lassú, a bőröm alá bekúszó történet volt (spoiler), és még a szóhasználat is régies (komolyan, ha nem látom az írónő fotóját és a könyv megírásának évét, sok-sok évvel korábbra tagsálnám).
Olvasás közben először nemigazán tudtam, hová tartunk, és emiatt kicsit tanácstalan voltam. Nem értettem, mitől lenne ez történelmi regény, spoiler, ahogy az ajánlók írták. Kibontakozott nemcsak a főszereplők, hanem a kevésbé fontos személyek csöppet sem izgalmas élete, mindennapi konfliktusaik, fény derül apró és nem is olyan apró bűneikre, hazugságaikra, sokszor csak saját történetszáluk halad, majd egyszercsak keresztezik egymást. De aztán mégiscsak elkapott a hangulata és vágytam a titkokra.
Nem való mindenkinek ez a könyv, eléggé türelmesnek, nyitottnak kell lenni hozzá.
De nagyon különleges, egyedi stílusú, a maga szomorkás hangulatával egyetemben.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tonks P

Habár a hold még nem ment le, kelet felé már fény játszott az égen, és a földek felett köd lebegett. Helyenként megsűrűsödve nekirontott a gyaloglónak, nedves sóhajt lehelt az arcába, azután szétoszlott.

360. oldal

1 hozzászólás
>!
tonks P

Kezdem azt hinni, hogy még a tudás sem képes megszabadítani a világot az összes furcsaságától.

223. oldal

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Semmi sem lehet fontosabb, mint hogy éljünk az elménk adottságaival!

173. oldal, II. Mindent elkövetni - Április

>!
Belle_Maundrell 

Az ősz a buzgó tél útjába áll: meleg és hamvas a hónap, csiszolatlanul szépséges.

415. oldal, IV. A ribillió végnapjai - November

>!
Belle_Maundrell 

Fiatalember baktat a Blackwater partján a telihold hűvös fényében.

(első mondat)

>!
tonks P

Bár tudta, hogy a fölemelkedésre bukás szokott következni, örömmel vállalta a kockázatot, olyan újszerű élmény volt a számára, hogy most már van honnét alábuknia.

204. oldal

>!
tonks P

Azon a borús, hajnal előtti órán indult útnak, amikor a legenyhébb teher is elviselhetetlen, és a napkelte nevetségesen távolinak tűnik.

360. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Elmennek tőlem; mindazok, akik valaha is szerettek, s mindazok, akiket valaha is szerettem.

237. oldal, III. Vigyázni minden időben - Június

>!
Belle_Maundrell 

Annyira kevés boldogságban volt részem azelőtt, úgy gondoltam, nem lehet így lángolni anélkül, hogy el ne lobbanna az ember.

256-257. oldal, III. Vigyázni minden időben - Június

>!
BlackCanary

Kettéhasadtam, és újra egy vagyok – mindent akarok, és semmire sincs szükségem – szeretem Önt, és boldog vagyok Maga nélkül.

Mégis várom, hogy rám találjon!
CORA SEABORNE

424. oldal, IV. A ribillió végnapjai - November


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Charles Dickens: Közös barátunk
Charles Dickens: Két város regénye
Dickens Károly: Karácsonyi ének prózában
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Twist Olivér
George Mann: Mechanikus London
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.