A ​szanatórium (Elin Warner 1.) 731 csillagozás

Sarah Pearse: A szanatórium

Nem ​akarsz továbbállni.
Vagy már nem is tudsz?
A Zenit baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.
Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
XXI. Század, Budapest, 2021
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680979 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
XXI. Század, Budapest, 2021
400 oldal · ISBN: 9789635680986 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Elin Warner · Will Riley


Kedvencelte 15

Most olvassa 36

Várólistára tette 317

Kívánságlistára tette 352

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Sarah Pearse: A szanatórium

Szerintem nem volt ez annyira rossz, mint ahogy a százaléka mutatja. Az eleje valóban elég unalmasan indul, de ahogy elkezdődnek a gyilkosságok érdekessé válik.
Nem rágtam le a körmeimet közben, a főszereplőt sem kedveltem meg igazán, mégis ennél sokkal rosszabbra számítottam.
A hiányérzetem a könyv felénél lett körülbelül, rá is jöttem miért. Az elején még olvashatjuk az áldozatok szemszögét is, azonban utána ennek nyoma vész. Olyan érzést kelt, mintha a szerző a könyv felénél átgondolta volna a konstrukciót, vagy csak simán megfeledkezett volna erről? Fogalmam sincs, de hiányoltam.
Egyetértek azokkal a molyokkal, akik szerint ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. A bezárt szoba rejtélyét sem játssza meg az írónő például. Ettől függetlenül én egész jól szórakoztam, nem voltak nagy elvárásaim.
A vége a folytatást sejteti, ami gondolom ez lenne: Sarah Pearse: A pihenőhely Kicsit irracionális, hogy megint a nyaralás közben éri őket a bűncselekmény, de legyen.

5 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Sarah Pearse: A szanatórium

Sarah Pearse debütáló regénye a havas svájci Alpokba repített magával. Reese Witherspoon könyvklubjának egyik kiválasztott regénye engem azonnal beszippantott. A történetben Elin Warner nyomozó meghívást kap öccse eljegyzésére egy valaha szanatóriumként működő szállodába. Amikor egy hóvihar elzárja a helyet a külvilágtól Elin kénytelen egy eltűnéssel és egy rejtélyes halálesettel foglalkozni. A baljós hangulatú események gyökerei a múltba nyúlnak vissza.
A rövid fejezetek intenzív és gyors olvasási élményt nyújtottak, a „bezárt szoba rejtély” pedig különösen feszültté tette a történetet számomra. A kötet valódi erőssége viszont egyértelműen az atmoszférateremtés, a hátborzongató, hangulatos környezet bemutatása. A végkifejlet is elnyerte a tetszésemet, talán csak a karakterábrázolások voltak számomra kicsit elnagyoltak és nem igazán tudtam megkedvelni senkit sem.
Izgatottan fogom kézbe venni az írónő második itthon megjelent kötetét is.

>!
XXI. Század, Budapest, 2021
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680979 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
Mulán>!
Sarah Pearse: A szanatórium

Legközelebb figyelni fogok arra hogy le van csillagozva ez a könyv mert időt spóroltam volna magamnak, ez egy felesleges olvasmány volt számomra. Untam, végig untam semmi izgalom nem volt benne, de még az ilyen gyilkolászás téma is bénán van tálalva. Én szeretem ha egy krimi olyan krimi hogy tényleg figyelnem kell arra hogy ki mit csinál és ez ennél nem volt meg. Egy karakter se ragadta el a figyelmem, helyenként lapozni kényszerültem mert majdnem elaludtam rajta. Alapból meg lenne minden ebben a könyvben kívülről hogy az ember neki kezdjen olvasni, fülszöveg pipa borító nagyon szép, az egyetlen probléma az hogy ez egy gyenge sztori, ami pedig elkeserít hogy a cím hívogat és mégis egy totális mellé nyúlás a könyv.

3 hozzászólás
Málnika P>!
Sarah Pearse: A szanatórium

”Ki nem szokott eltűnődni: mi lett volna, ha más irányt vesz az életem?”

A szanatórium története a svájci Alpokban játszódik, egy olyan épületben, ahol egykor tuberkolózisos betegeket gyógyítottak. A világtól teljesen elhagyatott helyen azóta már egy luxusszálloda működik, ahova az egy éve szabadságon levő nyomozó, Elin is ellátogat rég nem látott öccse eljegyzésére. A pazar téli pihenőhely, amely rossz időben egyszerűen megközelíthetetlenné válik, igazán baljós hangulatot áraszt. A rossz érzés mindjárt hatalmába is keríti Elint, ahogy belép a Zenitbe, ám hamarosan rejtélyes eltűnések borzolják a kedélyeket, így nyomozó üzemmódba kell kapcsolnia. Az üzenetértékű kézjegyek előre eltervelt bűncselekményt sejtetnek, miközben a nyomozónak saját démonaival is meg kell küzdenie. A hátborzongató hely telitalálat, az atmoszféra és a főhősben keletkező érzetek nagyon jól átjönnek a regény elején, azonban, ahogy bontakozik ki a történet, és derül fény a gyilkos kilétére, indítékaira, egyre inkább érdektelenné válik. Az epilógus folytatás ígéretét rejti, amelyre a lélektani krimi minden hibája ellenére, valahogy mégis kíváncsi vagyok.

7 hozzászólás
mate55>!
Sarah Pearse: A szanatórium

A zárt szoba rejtélye visszatért. Gótikus elemeket is ötvöző klausztrofóbiás krimi: amiben a svájci Alpokban található Le Sommet szanatórium elszigetelt falai halálos titkokat rejtenek. (A csapdába esett vendégekkel egy Agatha Christie-rejtélyre emlékeztetett.) A környezet ideálisnak bizonyult: csúszós kültéri úszómedencék, padlótól a mennyezetig érő üvegablakok, a jeges hegyek rideg szépsége, az előkelő szálloda árnyékai és gyenge megvilágítása, de nem állt össze kerek egésszé. Nyilvánvalóan az összetett karakterekből épülnek fel a krimik, de ebben az esetben, talán a szerző túlságosan is elfordítja a tárcsát Elin Warner (brit nyomozó) szerepével. Lelkiállapota (szorongása), elhamarkodott döntései és logikátlan viselkedése, (különösen, ha figyelembe vesszük rendőri hátterét) nem jön össze. Érzelmi állapota és kiszolgáltatottsága miatt, azonban ő a legkönnyebben szerethető karakter – a többiek többsége nem különösebben szimpatikus. A helyszín és az atmoszféra nagyon hangulatos, de hajlamos annyira felülkerekedni a cselekményen, hogy még a gyilkos személyazonosságának leleplezése sem olyan meglepő, mint, amilyen lehetne. Sajnos, a motívumok és az érvelés mögött, bizonyos cselekedetek is tisztázatlan maradtak. Nyilvánvalóan az én hibám, hogy nem éreztem benne a várt „megérkezés ígéretét”, csak az itteniből elvezető, egyre távolibb messzeséget.

18 hozzászólás
dontforgettosmileandread P>!
Sarah Pearse: A szanatórium

Megszakítjuk adásunkat…Ez a könyv!!! Te jó ég!!Addiktív. Magához édesget a csodaszép borítóval, (képeslapra illő látvány), aztán bumm. Odavág, de rendesen. Ez üt! ✨️5/5☆✨️
Nem akarsz továbbállni.
Vagy már nem is tudsz?
A Le Sommet baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.
Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete.

Adele, a kisfiához siet, s egyszercsak minden elsötétül. Didereg. Órák teltek el? Vagy napok? Hol van ? Mi ez az íz? Vér
Jeremiah karperecet talál a hóban, amihez testrész is tartozik. Az erdő mögött újabb maradványokra bukkannak.
S közben még egy nő eltűnik.
~
Hátborzongató volt és egyszerre briliáns.
Nem csak, hogy az első részt, a folytatást(amit szeptemberre ígértek) is megrendeltem. Elképesztő.
Nekem kedvenc polcos lett és ezek után az írót és persze a kiadó keménytáblás thrillerjeit is jobban fogom figyelni.
Erős idegzetűeknek!
Hol a titok?
Ott, hogy minden egyszerre történik lassan, mégis rohan az idő. Az elbeszélés. Nem tudsz gyanakodni. Nem ismered, hisz te is épp úgy csöppensz ide, mint Elin.
„Ami itt történt, az logikátlan, irracionális és megmagyarázhatatlan. Elin jól tudja, hogy valami sötét helyről fakad, amely oly sötét, hogy az már szinte tapintható.”
Hogy jön ehhez az egészhez egy privát telefon, meg a makulátlannak tűnő önfeláldozó Lucas Caron, az ingatlanfejlesztő, aki felvirágoztatta a Zenitet.
Elinnek emlékeztetnie kell magát. Ez nem az ő ugye. Ám feléled benne a nyomozó ösztön, melyről úgy hitte, elveszett. De igyekezniük kell. A lavina közel, a rengeteg hó elmossa a bizonyítékokat.
Küzdelem.
Sötét múlt.
Ez többről szól.
„…. Nem érted? ez mind a mai napig jelen van. [Részlet] A mai napig megtörténik. – … – Ez a legkönnyebb, nem igaz? Elfordítani a fejedet, és fittyet hányni a következményekre. S ami még ennél is rosszabb, hogy cinkosok vagyunk. Nem csak a férfiak, a nők is. ”
.
„Végül megoldódott, ezen a helyen mindig megoldódnak a dolgok.”
.
Jajj Rick Castle és a többiek , mennyire imádnák ezt az ügyet. Talán épp ezért imádtam én is , s lett kedvencem. Olvassátok, szenzációs!

8 hozzászólás
robinson P>!
Sarah Pearse: A szanatórium

A krimi szálai apránként, lassan bontakoznak ki, a felétől kap igazán lendületet. Az kezdettől egyértelmű, hogy maga az épület, az egykori szanatóriumban történtek állnak a háttérben. Az emberi természet elképesztő sötétségébe merülhetünk, láthatunk bele. Ez számomra emlékeztetett két kiváló könyvre, ahonnan talán Sarah merített.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/11/a-szanatorium.html

Kókuszka>!
Sarah Pearse: A szanatórium

A gótikus irodalom jegyeit hordozza magában: egy fényűző, titkokkal teli, nyugtalanító csupa üveg, világtól elzárt szálloda, festői, de baljós környezetben adja a keretet Pearse regényéhez. Az épület egykor szanatórium volt, ahová tuberkulózisban szenvedő betegeket küldtek kezelésre, ma pedig egy felújítási projektnek köszönhetően ötcsillagos szálloda. Ide érkezik barátjával Elin, a szabadságon lévő nyomozónő testvére eljegyzésére, de az események egészen más irányt váltanak: eltűnések, halálesetek, a szállodát hatalmas hóvihar, lavina zárja el a külvilágtól. Elint a rendőrség megbízza a protokoll szerinti eljárásokkal. A nyomozónőt, aki maga is több problémával küzd, az érzelmek vezérlik, ráadásul úgy érzi, valaki figyeli őt. A sötét múlt és a jelen történései, az álarcos gyilkos utáni hajsza, mely az ijesztő elemet hordozza, lassan építkezik a hazugságok, elhallgatások, lelkizések, indítékok erdejében. A végén megcsavarja a kialakult képet, mely azért hagy némi kívánnivalót. A történetmesélés stílusa egyszerű, könnyen olvasható, a karakterek jól illeszkednek bele.

Dóra_Viki P>!
Sarah Pearse: A szanatórium

A borító szerelem volt első látásra. Ha ennyire szép és gyönyörű a táj, csak jó könyv lehet. Nagyon el se olvastam a fülszöveget… lehet el kellett volna, és több értékelést is…
Teljesen másra számítottam, izgalmasabbra, ijesztőbbre. Az első 150-160 oldallal konkrétan szenvedtem. Vontatott, lassú, részletes körbeírások. A szereplők ellenszenvesek voltak, főleg Elin „szenvedése”, tépelődése volt idegesítő.
Tele volt idegen kifejezéssel (balusztrad, pilon, rigorózus), kicsit bosszantó volt szótározni, mint a suliban német órán. De legalább új szavakat is tanultam.
A megmerevedik off szó beleégett az agyamba. Szerintem ennyiszer megmerevedni ember képtelen.
A hóesés és a hóvihar fokozása már szerintem szükségtelen volt.
Állandó hullámvasút volt. Hosszú , unalmas leírások, majd történt egy kis izgalom, majd megint ellaposodott.
Amikor Jérémie elindult az erdőbe, azt hittem, na majd most végre a történet is kezd beindulni, de nem. Volt 1-2 izgisebb rész a vége felé, de nem igazán ez jellemző. A lehetséges elkövetők száma már túl sok volt. A végén, a miértek kiderülésénél, már kezdtem elveszíteni a fonalat, szerintem az írónő túlbonyolította a sztorit.
Az epilógusból úgy tűnik folytatódik a történet, de köszönöm, én erre az utazásra már nem veszek jegyet.

6 hozzászólás
cicus61 P>!
Sarah Pearse: A szanatórium

Nagyon jó kis történet volt. Az ilyen könyveket szeretem, ahol nem simán pusztulnak az emberek, van egy jó kis feelingje is :) Elin és a többiek sok mindennel szembesülnek, persze most sem az mindenki, akinek látszik, sok vaj van a fülek mögött :) Egyre másra derülnek ki rejtélyek, amikről nem is gondolnánk, hogy lehetséges. Mindig feldereng valami kis fény, amiről aztán kiderül, hogy nem az. Aztán a végén, mikor kiderül a rejtély, meglepődtem, de nem igazán ütött, csak meglepett.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Ki nem szokott eltűnődni: mi lett volna, ha más irányt vesz az életem?

132. oldal (XXI. Század, 2021)

Málnika P>!

Amint a húszas évei végére ér az ember, a többiek rögtön szükségét érzik, hogy felcímkézzék. És ha ez nem lehetséges, akkor fenyegetést látnak benne. Egy kategorizálhatatlan egyén.

133. oldal (XXI. Század, 2021)

1 hozzászólás
Kókuszka>!

Mit lehet a legkönnyebben manipulálni? A közösségi médiát. Lehet, hogy a „brigádjával” vacsorázó extrovertált kolléga valójában egyedül eszik egy könyv társaságában. Egy díjnyertes könyvről készült művészi fotó? Az első oldal után félrehajítják.
Ugyanakkor az a tény is éppen eléggé árulkodó, hogy nem derül ki minden. A külvilág felé mutatott kép – vagyis amilyennek láttatni igyekeznek magukat – rengeteget elmondhat az emberről: bepillantást nyújthat valakinek a vágyaiba és bizonytalanságaiba.

125. oldal

mate55>!

Elhajigált orvosi felszerelések terítik be a padlót: rozsdamarta sebészi eszközök, törött üvegcsék, tégelyek, egy öreg tolószék összekaristolt váza.

(első mondat)

1 hozzászólás
Boglinc P>!

Az egyetlen dolog, amit életemben elértem, a kilincs volt.

NV1122>!

Mert az emberek nem szívelik a győzteseket.

9. oldal, Prológus

dontforgettosmileandread P>!

Hogyan tépjen ki valakit az életéből, mikor éppen ő az, aki egyben tartja a lényét?

dontforgettosmileandread P>!

Dönthetsz úgy, hogy bátor leszel, és nem hagyod rátelepedni az életedre a múltat.

dontforgettosmileandread P>!

Arra jutott, hogy legjobb kivárni, míg a másik biztonságban érzi magát, és lankad az ébersége.
Az a legelőnyösebb momentum.
A boldogság és a félelem közé ékelődő futó pillanat.


A sorozat következő kötete

Elin Warner sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Robert Bryndza: Lány a jég alatt
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Chris Carter: Kivégzés
Loreth Anne White: Sötétedik
Jo Nesbø: Hóember
Diana Hunt: Őrület határán