Buddhizmus ​anyáknak 84% 28 csillagozás

Hiánypótló szöveg. De tényleg. Újdonsült anyaként, sőt, még a várandósság ideje alatt szinte kizárólag olyan kötetek, cikkek kerülnek az ember lánya elé, amelyek fókuszában az áll, hogyan ismerjük meg a gyermekünket, lássuk el őt a létező összes szituációban, hogyan tanuljunk bele az anyaságba. A tanácsoknak se vége, se hossza, és nem csak írott formában, hanem rendszerint kapunk rengeteg infót kérve és kéretlenül egyaránt. Az anyaság viszont ezekben az esetekben többnyire azt jelenti, hogyan lásd el a gyermeked. Arról viszont egyetlen szöveg, hozzátartozónk, ismerősünk sem szól, mesél, hogy milyen érzéseken, viharzásokon, érzelmi stresszhelyzeteken megy keresztül, vagy éppen szembesül velük egy fiatal anya. Tovább megyek: arról meg végképp nem, hogy hogyan lehet ezekre felkészülni, hogyan lehet biztonságosan, megfelelő módszerekkel kezelni őket. Az első évben ez volt az egyik legerősebb élményem a környezetemmel és a szakirodalommal kapcsolatban.
Sarah Napthali kötete volt az első, ahol végre együttérzésre találtam. Vallomásokra olyan édesanyáktól, akik maguk is bevállalták, hogy igen, nem mindig éreztek és viselkedtek „mintaanyaként”. De ami a legfontosabb: olyan működő módszerekről ír, amelyeket bármelyik anya bátran felvehet a repertoárjába, arzenáljába – csak profitálni fog belőle. :)
Nyitottság, türelem, megértés, teret hagyni, magadra figyelni, meditáció. Lehet, mind olyan dolgok, fogalmak, amelyek kapcsán az ember legyint, hogy hát persze, neki működik, de bezzeg én, vagy az én helyzetem… Gyakorló buddhistaként csak megerősíteni tudom, hogy mindaz, amiről Napthali ír, működik; egyúttal számomra is óriási visszaigazolás volt, hogy azok a módszerek, amiket megpróbáltam a különféle helyzetek megoldására, visszaköszönnek a lapokon.
Minden édesanyának csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Nem megy a helyzetek mélyére, nem megmondós. Csupán irányt mutat, megoldási lehetőségeket vázol és együttérzést nyújt. Szerintem működik. :)

Gusztusos borítója rögtön megfogott és bevallom ugyanakkor viccesebb könyvre is készültem. De ez komoly! Remekül ismertette velem a buddhizmus alapjait, a már megszokott: „ezerszer elmondom”-amerikai stílusban, de ez esetben tényleg hasznos volt többször a Négy Nemes Igazságról olvasni.
Közben rájön az ember lánya, hogy valójában már gyakorolja a buddhizmust; minden anya mestere a gyereke.
Személy szerint, vonz az elmélet, és próbálom a gyakorlatba is átültetni amit olvastam, remélem sikerül.

Olyan volt nekem ez a könyv, mint egy nagy puha ölelés. (Mondjuk gyakran érzek hasonlót, mikor a buddhizmusról olvasok.)
A szerző – aki bevallottan nem köteleződik el egyik irányzat mellett sem, hanem mindegyikből szemezget – megpróbál átfogó, és a hétköznapi ember számára is érthető képet adni a buddhizmus gondolatiságáról, valamint arról, hogyan lehet ezeket a tanokat hasznosítani a családi életben.
Sokat idéz nagy tanítóktól, valamint olyan édesanyáktól, akik saját példájukon keresztül mutatják be, hogyan oldottak meg problémás helyzeteket, vagy hogyan változtatták meg a hozzáállásukat a buddhizmus segítségével.

Nagyon izgalmasnak találtam a buddhizmus ilyen fajta megközelítését. Különösen tetszettek a düh kezeléséről, a gyermekeink miatti aggódásról, a partnerünkkel való együttélésről szóló fejezetek, valamint a megerősítés, hogy a család mellett is lehet alkalmat találni a spirituális fejlődésre, és akkor sincs semmi gond, ha épp a meditációnk kellős közepén sír fel a gyerek. A könyvben leírt meditációs gyakorlatokat pedig mindenképp ki szeretném próbálni.

Az egész könyvből sugárzik a segítő szándék és az együttérzés – ami egyébként a buddhizmus egyik nagyon fontos eleme. Persze sok szempontból felületes, vagy mondhatjuk úgy is, hogy inkább egy kiindulópont azoknak, akik szeretnének mélyebben megismerkedni a buddhizmus világával. Én magam úgy vagyok ezzel, hogy minél többet olvasok róla, annál inkább vágyom rá, hogy még jobban beleássam magam ebbe a témába. Ez a könyv nagyszerű állomása volt ennek az utazásnak.

Fura ezt értékelni. A csillagozás inkább csak dísz.
Olyan, mintha egy barátnőddel beszélgetnél, aki ezzel inspirál, hogy arra és úgy menj, ahogy azt te akarod. Újra és újra elő kell majd venni, azt érzem.
Ha nem is a buddhizmus felől, hanem „csak” a gyerek (élet) felől akarom megfogni a dolgokat, akkor is rém hasznos, hogy tudatosan jelen tudjak lenni.

Jó volt olvasni, bár néha kicsit vontatottnak hatott. Igazából részben zavaró, részben megnyugtató volt az, hogy úgy éreztem néha olyanból csinál problémát, ami valójában nem is az. Sokszor eszembe jutott, hogy ezek a dolgok, amikről ír, inkább az amerikai gondolkodásra jellemzők (igaz ausztrál az író, de hasonló hozzáállás lehet az eseményekhez), az ott élőknek lehet szükségük a megoldásra, s mivel nekünk európaiaknak talán eszünkbe sem jut, hogy a tárgyalt kérdés esetleg probléma, így a megoldást sem kell könyvből megtanulni, hanem egyszerűen érzésből tesszük ahogy tesszük.

A meditációs rész a végén újraolvasós. Meg az egész könyv is újraolvasós. Nagyon be talált. Nagyon jól jött.
Minden honnan jönnek a tanácsok, megjegyzések. De te ne vedd fel, ne veszítsd el az önbizalmad, amikor mindenki bizonygatja h ő jobban tudja. Mindent jobban tud. Miközben te hormon háztartásod amúgyis katasztrófális állapotban van. De ez teljesen normális.
A buddhista felfogás jól jön az ilyen állapotban. A gyermeked a mestered. Ő tanít. :)

Érdekes elgondolás összefüggésbe hozni az anyasággal járó helyzeteket és a buddhizmust. A könyv néhol kicsit túlmagyarázott, unalmas volt, de a Napthali által felvázolt ötletek elgondolkodtattak. Lehet, hogy kipróbálom néhány ötletét, de hogy tudnék-e teljesen eszerint élni? Biztos, de nem szeretnék.

Ezt a könyvet a tudatos jelenlét kihívás miatt olvastam el. A listán szereplő könyvek közül ez volt az, ami elsőre magára vonta a figyelmemet, mert éppen aktuális a téma. :)

Tankönyvszerű felépítés jellemzi, a fejezetek végén összefoglalja a legfontosabb gondolatokat. Voltak olyan részek, amelyek emlékeztettek egy-egy céges tréningen tanult módszerre. Pl. erőszakmentes kommunikáció.

Másrészről nemcsak azzal foglalkozik a könyv, hogyan legyünk harmóniában gyermekünkkel és önmagunkkal, hanem kitér az ilyenkor felmerülő párkapcsolati nehézségekre is.

Kedvenc mondat:
„Még vadidegenek is képesek kihozni a sodrunkból: az autóvezetés olykor a legszelídebb embereket is kegyetlen harcosokká változtatja.”

Jó is volt, meg nem is. Szóval például feltett rengeteg gyakorlati kérdést, adott pár értelmes tippet, amiknek nagyon örültem. De a többi olyan elnyújtott szövegelés volt arról, hogy milyen fontos a jelen pillanat, meg ilyesmik. Ezeket azért az ember nagyjából tudja, tudatosítja is, de amikor 3 gyerek egyszerre borul ki és épp rohantok valahova… :) Nos, akkor tudatosítsd, hogy milyen jó is a jelen pillanat, hajrá!! :D

Ez a könyv pont olyan, amilyennek tűnik. Kedves, könnyed, érthető, hasznos. ( és a borító is nagyon találó, szerethető)
Kb. a felét aláhúztam, anniyra beépíthetőnek gondolom.
Szerencsére nem térítő – és bár a buddhizmuson keresztül tárgyalja a témákat – , nincs vallási jellege, inkább hétköznapi hangulatú a könyv.
Biztosan újra fogom olvasni, én nagyon szerettem. :)
Ja.. és VÉGRE egy könyv, ami az anyukáknak / anyaságról szól!