Egyszer volt, hol nem volt, valamikor régesrégen az öcsémmel normális gyerekek voltunk. A következő pillanatban egy tükör beszippantott, és átröpített bennünket Hófehérke mesevilágába. Megakadályoztuk, hogy Hófehérke beleharapjon a mérgezett almába. Hurrá! Vagy mégsem? Ha Hófehérke nem hal meg, akkor nem találkozik a királyfival, és oda lesz a boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tehát egyenesbe kell hoznunk a mesét, és utána – ha szerencsénk van – haza tudunk menni.
Tükröm, tükröm… (Tükröm, tükröm… 1.) 17 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2012
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra



Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 13

Kiemelt értékelések


Izgalmas, jól eltalált újramese, ami Hófehérke történetén csavar néhányat. A két mai gyerek hitelesen csetlik-botlik a mesevilágban, ugyanakkor ötletes modern megoldásokat kínálnak fel a klasszikus szituációkra. Helyenként talán túl brutális, többnyire azonban vicces, és a gyors tempó nem sok időt hagy a gondolkodásra.


Könyvfesztiváli beszerzés volt, kellett nekem valami mese. Tegnap este két nekifutásra el is olvastam. Cuki, vihorászós, meg van benne minden, ami egy jó meséhez kell: jók, gonoszak, kaland, királylány, királyfi, krokodilok (meg ragus szendvics! :-D).
A vége gyanús volt kicsit – és utánanéztem, ez tényleg egy sorozat kezdő kötete. Remélem, kiadják a többit is majd, és azok is ilyen jók lesznek.
(Ha tetszett, és bőven elmúltál kisiskolás meg olvastad a Jane Eyre-t is, akkor A Jane Eyre esetet is érdemes lehet olvasnod.)


Ez a történet Chris Colfer Kívánságvarázslatára emlékeztetett, csak gyerekeknek szóló verzióban. Érdekes, hogy egy évben jelentek meg, és egyelőre mindkettőt elkaszálták nálunk. Azt a könyvet is nagyon szerettem, ez is tetszett. Ötletes, vicces, gyorsan olvasható történet, szerethető szereplőkkel. Tetszett, ahogy spoiler Hófehérke karaktere viszont érdekes volt, hol iszonyúan/idegesítően naivan, hol talpraesetten viselkedett, ez egy kicsit fura volt számomra. Mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, hogy vagány vagy butus legyen, így mindkettőből hozzáadott egy kicsit.
Ami nem tetszett, az a grafika, vagyis nem volt rossz, csak épp a grafikus szerintem nem olvasta el a történetet, csak meghallgatta nagyvonalakban, így a grafika is pont olyan volt; nem igazán volt történethű.


Aranyos, könnyed és mai modern technika állásait jól tükröző kis viccesregényke.
Bár vastagnak tűnik a könyv (viszonylag, viszonylag…), nem gondoltam volna, hogy én is egy nap alatt végzek vele, minden erőlködés nélkül.
Mozgalmas és izgalmasan várom, hogy mi lesz a második részben! (Természetesen azt nem vettem ki a paksi könyvtárból, úgyhogy várhatok egy darabig rá… Pfff.)


Mesék újragondolva. Hófehérke. A két gyerek is aranyos volt, de ami nekem külön tetszett az a hangulat volt.
Népszerű idézetek




– Hófehér – kérdi –, hozzám jössz feleségül?
Hú!
– Komolyan kérded? – Hófehér felvonja a szemöldökét. – Hisz alig öt perce találkoztunk.
Mond valamit ez a lány. És még csak tizenhat éves. Őrült fiatal a házassághoz, legalábbis az én világomban.
– És nem is ismerlek valami jól – folytatja Hófehér. – Vagyis… tényleg kővel hajigáltad az embereket?
– Mi? Dehogy! – tiltakozik Trevor. Elpirul. – Hát… talán. De akkor még csak kétéves voltam. Meg tudsz bocsátani?
Hófehér balra hajtja a fejét.
– Semmi gond. Én is elkövettem néhány butaságot, amikor kicsi voltam. Egyszer ragasztót kentem a mostohaanyám hajkeféjére.
157-158. oldal, Huszonegyedik fejezet, Még lebegve (Móra, 2014)




Ha előrehajolok, látom az arcélét. A haja csodás fekete, a bőre csodás fehér, persze nem zombi módon… Inkább egy porcelánbabára emlékeztet. És az ajka nagyon piros. Nagyon, nagyon piros. Szinte vérvörös, de ez sem ijesztően. Azt kell mondjam, hogy gyönyörű. És ismerős, mintha már láttam volna valahol. Talán gyerekcsősz volt nálunk?
34. oldal, Hatodik fejezet, Minden napra egy alma (Móra, 2014)




– Szóval azt mondtad, hogy a királyfi meglát holtan, belém szeret, és feltámaszt?
– Pontosan.
– Miért nem hagyjuk ki a halottrészt? Belefekszem a ládába, becsukom a szemem, és úgy teszek, mintha meg lennék mérgezve. Ő meg arra jön, belém szeret, hazavisz, feltámadok. Csak annyi a különbség, hogy nem voltam igaziból halott.
88. oldal - Tizenkettedik fejezet: Tócsakopogtató (Móra, 2014)
A sorozat következő kötete
![]() | Tükröm, tükröm… sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak! 95% ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Szeleburdi család 95% ·
Összehasonlítás - Roald Dahl: Charlie és a csokigyár 94% ·
Összehasonlítás - Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás 92% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: Jótett helyébe 92% ·
Összehasonlítás - Erich Kästner: Az Emberke 93% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Rumini a Fényvizeken 93% ·
Összehasonlítás - Geronimo Stilton: Ajjaj, micsoda baj! 91% ·
Összehasonlítás - Felix Salten: Bambi gyermekei 90% ·
Összehasonlítás - Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya 91% ·
Összehasonlítás