A ​negyedik nap (A Hármak 2.) 79% 128 csillagozás

Kezdjük akkor a legelején, vagyis inkább a legvégén, ugyanis Sara Lotz történeteiben mindig a legvégén vár minket a legnagyobb meglepetés.

A negyedik nap befejezése is pont ugyanolyan reakciókat váltott ki belőlem, mint az írónő előző könyve, a Hármak.

Az egész történet közben végig borzongsz, konspirálsz, aztán a könyv végén a legszívesebben bevágnád a sarokba a könyvet, de csak azért, hogy rögtön utánaszaladj, leporold és magadhoz öleld, s üres szemekkel meredve a világba gondolkozz a befejezésen, és azon, hogy a világ tulajdonképpen nagyon ijesztő hely, azzal a csomó felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan dologgal, amit mindig tartogat nekünk.

Folytatás: http://konyvutca.blogspot.in/2017/05/sarah-lotz-negyedi…

Ó, ez nekem nagyon bejött! Megint megtalált az írónő stílusa, pedig most más formában hozta a sztoriját. Lassan pörögtek az események, de ez nálam ritkán okoz gondot, vártam türelmesen a fel-felbukkanó fura jelekre, amik aztán jöttek is rendesen. Több szemszögből nyertünk betekintést abba a homályba, ami az egész hajót beborította. A külvilágtól elzárva mindenki csak találgatott, senki nem értett semmit. Válaszok nuku, kérdések annál több, a légkör nyomasztó. De így is nagyon élveztem ezt a kimondottan mocskossá váló, rendesen elfajult luxusutazást.

Nem volt olyan borzongató, mint a Hármak, de nekem ez is nagyon tetszett. Kivált a vége, ami után megint joggal lehetne mondani, hogy most mi van?
Az ötlet, az eltűnt óceánjáró hajóval, megint csak elképesztő volt, de most más stílusban íródott a könyv. Ami egyébként nekem szintén tetszett. 7 kulcsszereplő szemszöge váltakozott, mindig ugyanabban a sorrendben. Mindannyian mesélnek a hajón töltött napjaikról az általuk észlelt, és átélt történésekről.
Furcsa dolgok veszik kezdetüket, egyre titokzatosabb minden. A kapitány nem tájékoztat, szóval mindenki csak találgat, az olvasó is. A körülmények egyre csak romlanak, ami egy idő után gusztustalan is…
A hét szereplő mind érdekes, de van rajtuk kívül egy, akinek egész végig nem tudom mire vélni a szerepét.
Folyamatos a feszültség, és a vége felé teljesen lerövidülnek a szereplők fejezetei, ami szintén ezt fokozza. Azt vettem észre magamon, hogy amikor nem olvastam, akkor is ezen a könyvön járt az agyam, és kerestem megoldást. Kaptam ugyan válaszokat, de nem egyértelműeket.
A könyv befejezése tartogat meglepetéseket, és a 7 szereplő sorsa is meglepő fordulatot vesz.

Ez a rész jobban tetszett, lehet a riport dolog miatt, hisz itt elmaradt ez, vagyis csak nyomokban tartalmazta a vége felé.
Egy hajókiránduláson találjuk magunkat, ahol az első három nap eseménytelen, majd jön a negyedik nap………mikor is leáll a hajó(motorja), viszont az események felpörögnek.
Egy pár ember napjait ismerhetjük meg mindenféle társadalmi osztályból, van itt szobaasszony, biztonsági felelős, hajó orvos, egy médium a V.I.P. lakosztályból és annak segédje, meg egy blogger napjaiba is betekinthetünk. Hogyan is viselkedik 3000 ember, ha már vészesen fogy az étel, nem működik a W.C. rendesen, elmegy az áram(nincs wifi) és a hajó csak áll mozdulatlanul, segítség meg nem érkezik, viszont még egy jó kis vírus is kezd terjedni. Végig követhetjük az eseményeket, az emberek hogyan változnak e hatások által. Tetszett, a vége is, nagyon érdekes, nem is gondoltam volna hogy egy ilyen kis szösszenetet is még belevisz az írónő.

Bár a Hármak nekem is jobban tetszett, ez is végig lekötött. Igazából a közös pontjuk a „vallási” mozgalom, hiszen a Hármakra alig van utalás, igazából ez teljesen különálló kötet. (Úgyhogy oda-vissza is lehet olvasni bátran). Nekem lehetett volna még borzongatóbb az egész, több „kisfiús” vagy „sötét ember”-es résszel akár (volt egy kis Végítélet-feelingem olvasás közben). Nagyon jól leírja, hogy fullad az emberi magatartás a sz.rba napról napra (bár szerintem egy kicsit gyorsan történt az egész, nem hiszem, hogy egy ilyen hajón, még ha elmenne is az áram, két nap után már csak paradicsom és kenyér volna…)… Az is picit abszurdum volt, hogy a kapitány nem állt a helyzet magaslatán, főleg a tájékoztatás esetében, ami – ha nem kapja meg az ember – az első szikrát tudja nyújtani egy lázadási hullámhoz. Igazából nekem a vége is tetszett, a félig lezáratlan-misztikus befejezés, ritka az olyan könyv, ahol igazából „nincs vég”, vagy van, de többféleképpen (olvasó szerint) lehet elképzelni, hogy most mi is lett akkor… itt most ez nekem tetszett, egy kis plusz izgalom, amin agyalhat az ember, hogy vajon így, vagy úgy…

Pedig valamilyen misztikus módon úgy kívántam, hogy a szar süllyessze el a hajót!
Hát az álmok nem válnak valóra.. az én esetemben. Sajnos. :/ :D

Annyira akartam, de nem tudok rá 5 csillagot adni. Ha egy-két hónap múlva megnézem a százalékát biztosan állíthatom, hogy ez is a Hármak szintjén lesz, amit személy szerint nagyon sajnálok. Szerintem ebbe, és az előzőbe is úgy kell belekezdeni, hogy minden negatív véleményt el kell felejteni olvasáskor, beleélni magunkat.. főleg a szaros részekbe.. és sodródni a mocsokba.

Nekem jobban tetszett a Hármak..
Nem tudom elmondani mi hiányzott belőle. Az eleje.. oké.. majd jöttek az áramkimaradások.. az orrfacsaró bűz, a feltörekvő szar mindenütt, a „jelenségek”, az egyre feszülő hangulat.. verekedések, gyilkosság.. hülyék és mániákus halottlátók.
Majd.. a hirtelen „felnyíló szemek” hogy talán ki is lehet szabadulni abból a tetves hajóból. MENEKÜLJETEK! Vagy álmodjatok tovább…

És a vége… k.rvára nem tudom hogy mi van. Megbuggyantam én is.. vagy belémmászott valami nem tudom.. de ebből filmet kell csinálni.

Ha megkérdeznék mi hiányzik még hogy tökéletes legyen? Nem sz.rtam össze magam az a baj. És még valami.. kevesebb hitbuziság, kiposztoló f.szságok.
Annál több akadozó, folyamatosan ki-majd visszajövő fény. Bokát elkapó, halálra rémítő „kísértetek” megmagyarázhatatlan látomások.
Mindig sokat akarok…

Ez a rész nem kapcsolódik szorosan az előzőhöz, de a mozgatórúgója a történetnek azonos. Egész izgalmas volt.

Van egy olyan érzésem, hogy az író még maga sem tudja, hogy miféle befejezést tartogat, de remélem elég ütős lesz, ahogy a felvezetés is az. Ebben a részben egy hajószerencsétlenség történik az áramellátás hiánya miatt, erőteljesen csökken a színvonal, betegség üti fel fejét a nem megfelelő higiénia miatt, és csökken az emberek egymás iránti empátiája. Az pedig, hogy különös dolgokat látnak az utasok, már végképp nem kedvez a jó hangulatnak. A hajó kísérteties lesz, hiszen csak a sötétben tapogatózhatunk az áram hiánya miatt. Összesen hét szereplő szemén és tapasztaltai alapján szembesülünk a nem mindennapi történettel. Válaszokat még mindig nem kapunk, pedig ezután a rész után már nagyon kíváncsi az olvasó. Ettől eltekintve nagyon jó kikapcsolódást nyújtott, egyéni hangulata, misztikus homálya, mind-mind odaszögezi az olvasót.

Tartottam a beharangozó szövegtől, kár volt.

Az első részt évekkel ezelőtt olvastam (ami annyira nem tetszett), és tulajdonképpen nem igazi második rész ez. Alig pár mondat utal vissza az első részre, nem kell kiolvasni ehhez a történethez.

Nagyon hamar behúzott a cselekmény, de azért nem hárfázott rajtam a félelem. Történnek dolgok, furcsa dolgok, és ez ad egy jófajta feszültséget, pici zizegést a gyomortájékon, egyszerűen muszáj olvasni. Ami nekem rendkívül tetszett, az az emberi viselkedés kibontása. Amikor az emberek elindulnak egy tébolyba tartó úton, és elfelejt embernek maradni. Morális kérdések feszegetése, a zsigeri félelem átélése, amikor képtelen megbirkózni a körülötte kialakuló dolgokkal. A történet egyébként rém egyszerű, de zseniálisan van összerakva.
A könyv utolsó harmadában viszont annyira összeér minden és tényleg nagyon izgalmas lesz, még az eddigiekhez képest is, hogy nem tudtam letenni, ki kellett olvasnom.
Van aki fél vagy egy csillagra értékelte ezt a könyvet, amit abszolút nem értek, mert akkor ugye milyenre értékelne egy valóban fél vagy egy csillagot érő könyvet? Én elvből nem értékelek könyvet, ha rosszkor olvasom el, illetve megmaradok a becsületes értékelésnél. Szóval annak aki szereti az emberi jellemek boncolgatását, és ez mellé egy kicsit misztikus (utópisztikus?) cselekményt is el tud viselni, némi ezotériával meghintve annak jó szívvel ajánlom. Ha ezt egyben thrillernek hívják akkor legyen az.
Meg kell jegyezzem még, hogy szeretem az ilyen kellemesen nagyocska könyveket és maga a könyv is nagyon szépre sikerült szerintem. A tapintása, minősége, úgy szépen egyben van ez a könyv.

– Itt a második rész, juhé! Na most aztán megtudom, hogy az előző részben így van-e a dolog, vagy úgy! – gondolta a lány.
Rosszul gondolta. Elég lazán kapcsolódik a két sztori egymáshoz, és igazából csak a legvégén lehet megtudni, mi bennük a közös. Ettől függetlenül roppant izgalmas és nyomasztó volt.
Voltak itt is interjúk, de csak a végén. Na, az a rész volt a legparább. Nem kellett volna lefekvés után olvasnom, mert aztán majdnem szomjan haltam, ugyanis még a konyhába sem mertem kimenni egy pohár vizet inni. Úgy kell nekem. De emberek, simán megérte a szomjanhalást!
Halkan kérdem, most lesz ennek több része, vagy mi van?