Throne ​of Glass – Üvegtrón (Üvegtrón 1.) 90% 3302 csillagozás

Nagyon régóta kerülgettem már ezt a könyvet, de eljött az a pont, hogy rendesen cikinek éreztem, hogy nem volt még a kezemben, pedig még fantasy rajongó is vagyok.
Lassan, döcögősen indul, szerintem sok is volt ennek a cselekménynek az 544 oldal. A karakterek szerethetőek, illetve a későbbiekben már fejezetről fejezetre történt valami izgalmas. (Na, mondjuk nehéz eltekinteni attól, hogy Dorian és Celaena nem hiteles túlzottan, Chaol áll ahhoz a legközelebb.) A világ, amit lefest nagyon ígéretes, biztos vagyok benne, hogy bőven lesznek még fordulatok. További pozitívum, hogy a fantasy szálat átszövi a történelmi romantikus jelleg, de éppen megfelelő mértékben. Apropó romantika, 2 remek férfi főszereplőt is kaptunk. Általában nem bírom a szerelmi háromszögeket, de itt még viszonylag emészthető volt.
Az erőpróbákra lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, vagy kicsit izgalmasabb próbákat kitalálni, mert ez nem lett túl fantáziadús. Ez kicsit bántotta a csőrömet, hiszen több heti eseményről van itt szó, ami rengeteg próba, de leginkább az ezekre történő felkészülésről olvashattunk.
A nagy áttörés sajnos nem érkezett meg; nem volt meg az a “letehetetlen” érzés, ahhoz pár évvel hamarabb kellett volna olvasnom. Ettől függetlenül érdekel, mi lesz az orgyilkos lány sorsa a továbbiakban.

Egy pillanatig sem kell gondolkoznom azon, mivel rántott magához a történet, már az első oldalaktól: belecsöppentem egy nagyon jól felépített fantasy világba, amelyhez foghatót idén még nem olvastam. Középkori hangulatú háttérrel, erős karakterekkel találkoztam, és egy olyan lebilincselően izgalmas, misztikus, harcos cselekménnyel, ami valóban letehetetlenné tette a könyvet. Egy kegyetlen király uralja ezt a világot, aki száműzte a varázslatot a birodalmából, újabb és újabb területeket kíván megszerezni, bármi áron. Szüksége van a legjobb bérgyilkosra, ezért versenyt indít, párbajokkal, és ahogy fogynak a résztvevők, a feszültség egyre nő, a kezedhez ragasztva a könyvet. A végső küzdelem olyan jól sikerült, hogy előre odaadom az éves összesítésem Best Fight díját ennek a jelenetnek, ami filmszerű, átérezhető minden szúrás, törés, az elakadó lélegzetig.
Az írónő debütáló regénye az Üvegtrón, de meglehetősen hosszú a történet előélete. Az egyik legnagyobb fanfiction oldalon már 2002-ben felbukkant, ahol a legnépszerűbb történetek között szerepelt 2008-ig, amikor a kiadás miatt levette a szerző. Tehát aki a fülszöveg alapján Az éhezők viadala középkori változatának tartaná a sztorit, alaposan téved.
Elsőkönyves létére az írónő stílusában, a leírásokban nem találtam hibát, a cselekmény az elején ugyan lassan indul be, de ahogy a palotába érünk, fejezetenként egyre jobban nő a feszültség. Tökéletes kombinációt kapunk a harcos párbajokból, a misztikus rejtélyekből és a nagyon is valóságos véres gyilkosságokból, ugyanakkor a humor sem hiányzik, a három fő karakter rendszeresen ugratja egymást. A szerelmi szál, ami leginkább egy szerelmi háromszögként van jelen, nem nyomja el a történetet, épp annyit kapunk belőle, ami lágyítja kissé a sötét hangulatot. Külön értékeltem, hogy a könyvben szereplő összes kapcsolat építkező jellegű, nincsenek instant barátságok, szerelmek.
Celaena karaktere számomra üdítően hatott, nagyon megkedveltem. Nyolc évesen esett fogságba, miután a családját megölték, az alvilág vezére nevelte fel, kitanította minden fortélyra, harcművészetre, a leghírhedtebb bérgyilkossá tette a lányt. Amikor elárulták és fogságba esett, akkor sem tört meg, férfiakat megszégyenítő kitartással túlélte a sóbányában töltött hónapokat. A fogság minden percében a szabaduláson agyalt, és amikor a herceg küldötte felajánlja neki a szabadság ígéretét, nincs min gondolkoznia. A palotában szembesül az ellenségességgel, intrikákkal, és bár azt gondolnánk egy bérgyilkos kemény, kegyetlen, – ez nem jön rosszul balhé esetén – sokszor a bájos, lányos, öltözködni is imádó oldalát is megcsillantja.
Ez a lány kitartó, erős, független, és van önbizalma, ami elég ritka a ya főhősnőknél, én élveztem, hogy végre van valaki, aki nem nyavalyog a külsején, vagy a tehetségét illetően. Celaena jól végzi a dolgát, a legjobb akar lenni, de természetesen neki is van sebezhető oldala. A szabadság mellett egyformán vágyik a szeretetre is, igazi emberi kapcsolatokra, amiből oly kevés jutott neki az utóbbi 10 évben.
Miután pár hét alatt regenerálódik a szervezete a sóbányában elszenvedett ínség után, kibontakozó szépségét és személyiségét Choal kapitány és Dorian herceg is csodálja. Míg Choal visszafogottabb, nehezen megnyíló férfi, mégis sokkal jobban élveztem a kettejük jeleneteit. Valahogy a kapcsolatukat reálisabban el tudom képzelni, mint a herceggel.
Dorian élete hercegként sem könnyű, az apja kegyetlen elvárásainak kell megfelelnie, holott minden gondolatával a békét kívánja. Az olvasó annak ellenére könnyen megkedveli, hogy eléggé nőcsábász, mivel szellemes, okos, vonzó. Nos, akkor adjuk hozzá a tényt, hogy ez a két pasi legjobb barátai egymásnak! Vajon meddig?
A további szereplők is remekbe szabottak, Nehemia és Nox voltak a kedvenceim. A legnagyobb bajban is szövetségest jelentettek Celaenának.
A történetet még számtalan apró elem tette élvezetesebbé számomra, ilyen volt a főhősnő és Dorian olvasási mániája, a palota könyvtára, Celaena kutyusa, kódfejtés, démonok, mágia, fali szőnyeg mögött rejtőző titkos ajtók, folyosók, édességmánia és még sorolhatnám.
Összességében remek fantasyt olvashattam, ami a műfaján belül óriási kedvenc lett.

Régi értékelés (1 csillag) 2016-ban.
off

Újraolvasás, 2023, 3 csillag.
Nos, végig olvastam újra és nem gondolom annyira rossznak mint elsőre. Nagyon látszódik, hogy ez az írónő első könyve és az is érződik, hogy a tini korosztálynak írodott. 13-14 évesen lehet nagyon élveztem volna, de felnőtt fejjel nehéz elvonatkoztatni bizonyos dolgoktól.
A főszereplő lány nagyon kislányos, fura a viselkedése, egy badass karakter nem ilyen jellemrajzzal operál. Borzalmasan hosszú, túlírt. 300-400 oldal bőven elég lett volna rá.
A fordítás nagyon minőségtelen, a fajtiszta szó még mindig fáj… egy fordítónak/korrektornak ezt tudnia kéne, hogy fajtatiszta, hisz ezért kapja a fizetését… elvileg….
Nem tudom, hogy a sorozat többi része jobb lesz-e, de ez az első rész túl sokat akar, de nagyon keveset markol.
Nem bántam meg hogy elolvastam újra, nem horribilis, de borzalmasan átlagos, és nem értem miért ennyire populáris, ennél vannak sokkal jobb YA könyvek.

A kezdet egy kissé lassú volt. De miután beindultak az események, minden tökéletes lett. Elkezdtem megismerni, megérteni a szereplőket és a szándékaikat. A vége epikus volt. Főleg a párbaj. Magam elé tudtam képzelni az egészet, az embereket, a harcot, egyszóval mindent.
A könyv humorát is nagyon bírtam. Nem volt annyira hangsúlyos, de megvoltak a pillanatai. Főleg Celaena és Chaol párbeszédei. A beszólások. Nem is annyira meglepő, hogy a legtöbb karakter mennyire bölcs és okos. Nem volt kiszámítható. Mindenki rejtegetett valamit.
Ez a világ, amit az írónő megalkotott briliáns. A hatalmas könyvtár a milliónyi könyvével, az üvegtrón és maga a kastély a rejtett alagútjaival és kamráival, a síremlék, Mort, minden. Lenyűgöző. Csodálatos. És maga Celaene… badass orgyilkos, akiben több van, mint azt az első könyvben akár csak sejtenénk.
Nagy kedvenc!

Oké. Már értem, miért ilyen magas ez a százalék… :))

Ez egy jól megírt YA (14 éves kortól már imádni fogják a lányok).
Mert egyesíti a fantasy-t, a történelmi romantikát, a krimit és az akciót :D Megspékelve egy belevaló és szeretni való főhősnővel (aki 18 éves, de úgy beszél és viselkedik, mint egy 15 éves) és két bátor, hősies fiúval, a koronaherceggel és a királyi testőrség vezetőjével.
Az első olyan tini regény, ahol ha a főhősnő duzzog és hisztizik, nem idegesít, inkább megnevettet. Igazán szerethető karakter.

Egyfolytában a Párválasztóra emlékeztetett, mert ugye, itt is a király, ill. a koronaherceg kegyeiért folyik a küzdelem, csak kicsit másképp… És amikor már azt hinném, hogy oké, itt a főhősnő orgyilkosokkal fog megküzdeni nők helyett és erről szól majd a könyv, rájövök, hogy hoppá, van még más is: mágia, rejtélyek, sorozat gyilkosságok, intrikák, bálok, démonok, szörnyek, rémjelek és még sok minden, ami miatt nehéz volt letenni a könyvet, még így, 36 éves fejjel is :D

A második részt is biztos, hogy olvasni fogom, bár már sejtem előre, hogy szerelmi háromszögbe fogok pottyanni; de úgy tűnik, enélkül már nem élet az élet, mint ahogy egyetlen tini fantasy-ból se maradhat ki mostanában :D

spoiler

Már rég olvastam olyan könyvet, ami ennyire magával ragadt volna. Az biztos, hogy az írónő nagyon tud írni. Teljesen beszippantott a történet. Amint elkezdtem nem tudtam letenni. Érdekes, izgalmas és vicces is egyben. Egyszer sem volt unalmas.
A szereplők szerethetőek, főleg Dorian és Chaol. Celaena meglepően okos és művelt ahhoz képest, hogy csak egy orgyilkos legyen. Van egy sejtésem vele kapcsolatban, de ez csak a következő részekben derül ki, hogy igaz-e.

A könyvtárakban a legkülönfélébb gondolatok rejtőztek. Ezek némelyike veszélyesebb és erősebb volt még a legfélelmetesebb fegyvernél is.

Igazából ezzel az első kötettel úgy voltam, hogy nem arról volt szó, hogy nem tetszett, csak egyszerűen úgy éreztem, alig történik valami. És amikor végre volt is egy kis akció, valahogy nekem picit kevés volt az, ahogyan ezt megjelenítette az írónő.

Ugye az egész sztori alapja az, hogy Celaena egy orgyilkos és ez szinte minden oldalon ki is van hangsúlyozva, de közben a gyakorlatban ebből alig észlelünk valamit. Egy kutyabarát, könyvmoly, a bókoktól zavarba jövő lányt látunk, aki oké, tud küzdeni és keményen állja a sarat, ha arról van szó, de szó sincs arról, hogy „jégből lenne a szíve” vagy különösebben „halálos” volna, mint ahogy azt a borító hirdeti. Világos, hogy amúgy mennyire fiatal és miken ment keresztül, de egyszerűen nekem nem jött át az a karakter, amit meg akartak jeleníteni.

Ami a szerelmi háromszöget illeti, én ugye ezzel mindig bajban vagyok: abszolút nem a könyv hibája, mert sosem lelkesedem azért, mikor a főhősnőnek egyszerre két férfi is tetszik. De Chaol személyisége és a karaktere izgalmas volt és érdekes, úgyhogy az sokat dobott az olvasásélményen.

Kicsit extrább próbákra és több izgalomra meg akcióra számítottam, éppen ezért mindenképp folytatom a sorozatot, mert érdekel, hogyan tovább!

Ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni…
Az alapötlet határozottan jó, a cselekmény sem lenne rossz, ha… és ez a ha egy picit több kifejtést igényel. Egy orgyilkos nem ilyen. Pláne nem akkor, ha egy 17 éves lányról beszélünk. Celaena még egy középkori világban sem hiteles, ha egy tinit, egy kegyetlen gyilkost, egy börtönből szabadult elítéltet és egy hercegkisasszony-szerű lányt próbálunk meg összegyúrni. Nem és nem! A túl sok néha túl kevés, és sajnos itt most ez történt.
Az alapsztori ettől függetlenül érdekel (remélem, hogy a főhősök azért erős jellembeli fejlődésen fognak még átesni), valamint könyvnek ettől függetlenül vannak szerethető és izgalmas pontjai is, és ez az, ami miatt nem rettenek el a következő kötettől.

Nagyon sokáig halogattam ezt a könyvet, sokaknál azt hallottam, hogy lassan lehet vele haladni, unalmas. De csak rávettem magam az olvasására. És milyen jól tettem! Imádtam!
Egész végig Éhezők viadala és Tüskék és rózsák udvara feelingem volt :) A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, mint ami történt. Nagyon tetszettek a kihívások, így nem csak egyszerűen harcoltak egymással a bajnokok a túlélésért, hanem ügyességi feladatok is voltak.
Celaena karakterét is imádtam, bár egy kicsit máshogy képzeltem el.
Újraolvasós könyv lesz :)

Erre nem számítottam. Persze gondoltam, hogy jó lesz, na de ennyire? Ahogy elkezdtem már le se tudtam tenni. Imádtam minden egyes kis sort és a szereplőket is. A királyt annyira ellenszenvesnek találtam, és még ezt is annyira jó volt olvasni, teljesen át lehetett élni Celaena helyzetét.
Én Westfall kapitányt sokkal jobban megkedveltem, mint Doriant. Chaol annyira aranyos volt a számomra, ahogy lassan elkezdett kötődni Celaenához.
Az egész történet magával ragadott, a párbajról nagyon jó volt olvasni és az előtt is volt mindig min izgulni. Örülök, hogy Celaena észhez tért a herceggel kapcsolatban, és a következő részekben inkább a kapitánnyal fog összemelegedni. Már alig várom. :)