Queen ​of Shadows – Árnyak királynője (Üvegtrón 4.) 97% 556 csillagozás

Én már nem is lepődöm meg, hogy ez is kedvenc lett. Nem azért, mert elfogult vagyok Maas könyveivel, konkrétabban az Üvegtrón sorozattal, hanem azért, mert ez valami brutál jó volt. Életem legszebb pillanata, amikor megláttam, hogy a könyv milyen terjedelmes. És aztán jött a még annál is szebb, amikor végre elkezdtem olvasni. :D

Bevallom, ettől a résztől féltem a legjobban a Chaol ügy miatt, és igen, kaptam hideget és meleget is, de a végén úgyse csalódtam. És ennek nagyon örülök.♡
Celaena Aelin haragja engem is teljesen feltüzelt, alig vártam, hogy mindenkit porig égessen. Annyi fájdalmat kellet már elviselni, annyi halottól kellett elbucsúzni, annyian bántották és kihasználták már, de végre eljött az ő ideje. Az idő, hogy bosszút álljon és mindenkit felperzseljen, aki az utába merészel állni. Női karaktert nem imádtam még ennyire, mint őt. Igaz, ő sem tökéletes, követett el hibákat, de mindig talpra áll, és megy azután, amit akar. Nem hagyja magát, és ezt csodálom benne.
A szívem hasadt meg Aelin és Chaol találkozásakor. Haragudtam is – többnyire Chaolra – de be kellett látni, hogy a testőrkapitány is nagyon megváltozott a külön töltött idő alatt, nem csak Aelin. Viszont amikor felbukkant a régi barátságos Chaol, az nagyon jólesett. :)

A történet hihetetlen pörgős. Mindig van valami, ami leköti a figyelmedet. Sokat izgultam, többször előrelapoztam, mert nem bírtam magammal, de végül úgyse bírtam semmit elolvasni. Egyedül, amit okvetlen meg kellett tudnom, hogy Rowan♡ mikor fog felbukkani, mivel ő nagyon hiányzott. És Atya.Úr.Isten! ♡_♡ Ez a tündér még tökéletesebb, mint az előző részben. Ha ez egyáltalán lehetséges. Komolyan nem tudom, mire is számítottam, de ez… ez messze felülmúlta minden képzeltemet! Határtalan boldogság, csillagok közt repkedés… *-* kérlek istenem, csak ne történjen már semmi szörnyűség. spoiler

Mindig örülök, ha Sam-et is megemlítik, még ha bele is sajdul a szívem. Itt ebben se volt hiány.
A Manon részeknek is sikerült teljesen lekötniük, hát még az Elide részek! Mindenkit egyre jobban kedvelek, és alig várom, hogy tovább olvashassak róluk. Nesryn is remélem még sokkal többet fog szerepelni, valamint hogy neki is összejönnek a dolgok. ;)
Egy apró megfigyelés: spoiler
A legnagyobb meglepetés? Lysandra. És imádom!♡ Ki gondolta volna?! spoiler
Szóval tökéletes, imádtam, szeretem…♡ És még egy utolsó megjegyzés. A borító. Az eleje és a hátulja is annyira gyönyörű. A hátulján az a ruha *-*

Celaena Sardothien vagy Aelin Galathynius? Nekem teljesen mindegy mi a neve, csak az a lényeg, hogy végre észhez tért, végre erősebb, mint valaha és most éreztem igazán, hogy egyesülni tudok a karakterével.

Már az előző kötetért is oda voltam, de ez a rész mindent vitt. Olyan érzésem volt, hogy egy örült hullámvasúton száguldok, aminek nincs se eleje, se vége. Minden oldal tele volt meglepetéssel, feszültséggel és rengeteg érzelemmel.

Nagyon szerettem azt a kis ízes humort, ami elvan rejtve a lapok között, a féktelenséget és a páratlan írás stílust.

De mindenem lett, még mindig Manon, aki (ahogy sejteni lehet) erős és kegyetlen amikor kell, de akinek ott van mélyen az a különlegessége, hogy vannak érzései. Csak felszínre kell hozni és meg kell tanulnia kezelni őket.

Másik nagy kedvencem Lysandra, ezt a sorsot kevesen tudják túlélni, nem hogy ilyenképpen a lelkedet emberiként megtartani. Nagyon szeretettem a gondolkodását és a hűségét mindenek felett.

Nem tehetek róla, de Chaol – t még mindig nagyon kedvelem, viselkedése érthető volt, és örültem nem lett belőle egy öleb.
Dorian és Kaltain , ezért a két szereplőért fájt a szívem a legjobban.
Elide és Lorcan pedig kész rejtély a számomra.

A nagy szerelem (egyenlőre döntetlen arányban) Rowan és Aedion természetesen.
Imádtam a szócsatáikat, és mindkét hős fantasztikus személyiség.

Összességében nagyon jól szórakoztam, nevettem, sírtam és nagyon izgultam.
A vége pedig pont annyira függővéges, hogy épp csak kibírjam a következő rész megjelenéséig.
Ajánlom, kedvenc! Olvassátok! :)

Most már bánom, hogy nem vártam addig, amíg kijön mind az összes kötet magyarul, mert ez a rész egyszerűen lehetetlen volt. Úgyhogy fogom magam, és megveszem angol ebookba, mert olvasni akarom. Még akarok Aelinből, Rowanbol, Manonbol és mindenkiből. Úgye meg egyezhetünk abba, hogy vihetitek Doriant, Chaolt, Aediont és mindenkit, Rowan kivételével. Még nem láttam, hogy valaki le stippi-stoppizta volna, szóval el a kezekkel, késő. Élkepesztően pörgős, akciódús volt ez a rész. Azt hittem, hogy nem lehet felülmúlni a harmadik részt, hát tévedtem, mert erre nincsenek szavaim. Kiszerettem volna tenni az ajtómra a ne zavarj táblát, még a nyakamba is akasztottam volna egy ne zavarj táblát, ha tehettem volna. Chaolra nagyon haragudtam, nem hittem el, hogy ennyire meg tudott változni. Amennyire oda voltam érte az első részekben, úgy változott meg bennem valami a sok hisztije miatt. Aelinek nagyon jót tett a Rowanal való ismeretség, olyan nagyon sokat fejlődött. Az az érzésem, hogy még sok minden vár rájuk. Megyek és one-clickelek egyet, mert ezt nem lehet ki bírni.

Te jóságos ég!! *.*
Hány hónapja is vártam, hogy végre megjelenjen ez a könyv?! Erre most tessék, két nap alatt elolvastam, és most várhatok megint ki tudja mennyit mire megjelenik a következő része…
Amikor először olvastam az Üvegtrónt, nem gondoltam volna, hogy ez egy ennyire összetett sorozat lesz, és ahol tényleg bármi megtörténhet.
Annyi kín, szenvedés és megpróbáltatás után Aelin Ashryver Galathynius végre elkezdte törleszteni az adósságait azoknak, akik mindent elvettek tőle és csak fájdalomban részesítették.
Nagyon-nagyon hiányzik nekem a régi Dorian, és bár lehet, hogy a könyv végén spoiler, de félek, hogy már ő sem lesz az a flörtölős, pimasz herceg, akit az Üvegtrónban annyira megszerettem. :(
Chaolt eleinte egyáltalán nem értettem, csak a könyv közepe felé kezdtem úgyahogy elfogadni.
Továbbra is nagyon szeretem az előző kötetben megismert karaktereket, Rowan, Manon, Aedion ebben a részben is hihetetlenek voltak, az új szereplők közül pedig Lysandra és Evangeline is a szívemhez nőttek.
És az az utolsó mondat…
spoiler ❤

Már egy molyocska megjegyezte, hogy állandóan féltéglákat olvasok. Hát igen, ez is az volt. De így utólag nem igazán tudom, hogy mit húzhatnék ki belőle. Minden szál egymásra épült. Persze eleinte vontatottnak tűnt a történet, de egyszerűen az írónő minden szálat el akart varrni ami újdonsült királynőnket a régi életéhez kötötte. Szép lassan építette fel a cselekményt, ahol új barátságok szövődtek, Chaolt meg jól fejbe vágtam volna. A másik szál – Manoné – szintén nagyon izgalmas volt. Végig arra vártam, hogy a boszi mikor áll végre a sarkára. A történet végére sok titokra fényt derült, egy utazás lezárult, de egy új elkezdődött. Ahogy az írónő keverte a lapokat, akár három-négy részen keresztül is boldogíthat minket.

"– Milyen volt? – kérdezte halkan. – Szeretni.
(…)
– Olyan, mintha mindennap meghalnál egy kicsit. Mégis azt érzed, hogy élsz. Olyan tökéletes boldogság, hogy az már fáj. Belepusztultam, megsemmisültem, elégtem. Gyűlöltem ezt az érzést, mert tudtam, hogy nem szabadulhatok tőle, és örökre megváltoztat."

Nem is tudom, hol kezdjem. Az elején annyira kétségbe ejtett, aztán Bum… Képtelenség letenni! Az ember csak lapoz és lapoz és közben valami erősen nyomja a gyomrát, mert tudja, hogy mindjárt vége, és úgy érzi magát, mint egy hisztis kölök, aki a földhöz csapkodja magát, mert Nem! Nem! Nem és nem akarja elfogadni, hogy véget ért Aelin újabb kalandja és újra kezdhet várakozni a következő rész kiadására… Ilyenkor támad kedvem angolul tanulni, mert ezt nem lehet bírni! Akarom, most azonnal akarom a folytatást! Szükségem van rá!
(…)

Ettől a kötettől kaptunk rengeteg „új” szereplőt, akiket szerethetünk, akiknek szurkolhatunk. Elvesztettünk rengeteg embert, és rengeteg vér tapad a kezünkhöz, de lassan, nagyon lassan újra szabadok leszünk, igazán szabadok. Mindenki meg fogja találni a helyét! Aelin Ashryver Galathynius, én melletted állok!

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/02/sarah-j-maas-arny…

Egyszer már elkezdtem olvasni a könyvet, akkor talán csak a 72. oldalig jutottam…aztán félbehagytam, nem tudom, miért. Ez idáig hatalmas olvasási válságban szenvedtem, próbálkoztam más könyvekkel is, azóta se nyúltam hozzájuk…de egy nap megint a kezeim közé került az Árnyak királynője, és itt áttört a gát. Leültem, elkezdtem olvasni, aztán egy idő után már csak azt vettem észre, hogy mát túl vagyok több, mint 100 oldalon…egyszerűen képtelenség volt letenni a könyvet, annyira vitt magával a történet az elejétől kezdve, hogy csak olvastam, és olvastam…míg végül most, április 20-án ki nem olvastam ezt a hiperszuperfantasztikus könyvet. :D

Itt is fontos megemlítenem, (mint eddig az összes rész értékelésénél is xD) hogy ez a könyv is a kedvencemmé, elnézés, hatalmas kedvencemmé vált. Az Árnyak királynője számomra felülmúlta az eddigi összes részt, (amit eddig olvastam, persze :P) mivel itt többet kaptunk az izgalmas részekből. Sosem éreztem, hogy vontatott, vagy unalmasak lennének a történések, minden oldalon történt valami, ami miatt erről a könyvről az nem mondható el, hogy unalmas lenne, se vontatott. :)

Ha már izgalmas részek, muszáj megemlítenem a személyes kedvencemet, ami a spoiler Nagyon sok minden történt itt, meglepő dolgok derültek ki a királyról, akit aztán spoiler Erre a pillanatra vártam egész végig, és most megkaptam, amit akartam. Végre-valahára. :D Egy szemernyit sem sajnáltam a királyt, még akkor sem, spoiler. És itt jön a képbe Dorian, akit spoiler Aelin ezt is megcsinálta. Te jó ég, mennyire imádom őt! Továbbra is kedvenc karakter, ahogyan sokan mások is, pl: Rowan, Lysandra, Aedion, Manon…

Manon fejezeteit továbbra is imádom, egyre izgalmasabbak, főleg, hogy már kinevezték szárnyparancsnoknak, így, a Tizenhármakkal együtt, most (sajnos) spoiler Az egyik legutáltabb karakter ő…spoiler

Lysandrát ebben a részben szerettem meg igazán. Eddig csak az Orgyilkos pengéjében találkozhattunk vele, de ott még nagyon nem szerettem…itt viszont már a kedvencemmé vált, segítőkészsége, odaadása, meleg szíve miatt, ami gyakran megmutatkozik a történet során. ♥ Meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy spoiler, de nagyon tetszett, hogy a könyv vége fele spoiler. Remélem, még sokat fog szerepelni. :)

Aediont ugyan már kicsit megismerhettük a harmadik részben, viszont itt azért sokkal többet kaptunk belőle, jobban megmutatkozott tisztelete, szeretete rég elvesztett unokahúga iránt, aki nem más, mint…*dobpergés* spoiler Az ő fejezeteit is szerettem, akárcsak Rowanét. *-*

Végre, itt már nem áll tovább ellen, és spoiler Viszont erre sajnos csak nagyon későn kerül sor, de addig is büszkén védelmezi, segíti az ő királynőjét mindenben, amiben csak tudja, támogatja, ott van neki, ha Aelin meginog a döntéseiben, és mindig önti belé a lelket, ami miatt imádoooooom. *-* spoiler

Kaptunk új szereplőket is, köztük van Elide Lochan, és Nesryn Faliq…akiket sikerült megkedvelnem, bár az utóbbiból elég keveset kaptunk, Elide pedig a könyv elején eléggé nyavajgós volt, de amik kiderültek róla…wow, nem hittem volna, hogy spoiler…:)

Összességében: 5************ érdemelne ez a könyv, a csodálatos szereplők miatt, a fordulatos, csavaros történések miatt, minden miatt. Köszönöm drága Sarah J. Maas, hogy megírtad ezt a sorozatok..♥♥

Várom a következő részt!

Nincsenek rá szavaim, hogy mennyire jó ez a könyv. Olvastam már angolul is, de azért mégis csak magyarul az igazi. Az előző kötetben Manon-t karakterét nagyon nem bírtam, de bebizonyította, hogy képes a változásra, még ha ez csak a könyv vége felé történt. Annyi minden történt benne, csaták, felszabadítások, mágia, barátság, szerelem, bánat, halál, szörnyűség, vidámság, élet és fény. És a vége… Terrasen királynője végre hazatért. És a népe csak rá vár. Epikus volt, hősies és fantáziadús.
Ajánlom!

A Rémre! Hát mi volt ez az utolsó 100 oldal!!? Komám! Onnan aztán teljesen elnyelt.
Akkora kedvenc a sorozat, meg ez a könyv is, hogy nem tudjátok elképzelni! ♥ *-* Sarah valami mágus. Játszik veled, az érzéseiddel, a szíveddel. Mindeneddel. Garantáltan úgy fogsz gondolkodni és érezni, ahogy ő akarja. Rávezet az ő akaratára. Amit Te minden kétség nélkül elfogadsz, mert tudod, hogy így a legeslegjobb.
Nem vagyok képes most többre, de egyszerűen muszáj volt írnom valamit egyből. *.*
Később jövök bővebben.

Az előző rész után, kicsit féltem, mit várhatok még az írónőtől. Most viszont túlszárnyalta minden elvárásomat. Imádtam! Minden sorát élveztem, annak ellenére, hogy egy kicsit döcögött a könyv eleje. A szereplők sokat változtak és különösen Chaol, aki egyáltalán nem az a megnyerő figuraként tért vissza, sőt igencsak unszimpatikussá vált. Szerencsére azért ott pislákolt benne a régi karakter, amit annyira megszerettem és a végén még ő sem okozott csalódást. Aelin nagyon sok mindennel kellett, szembenéznie, köztük volt mesterével Arobynnal. Kettejük közti adok-kapok egy kicsit túlnyújtott lett, túl sok volt az agyalás, ahogy próbáltak egymás elébe vágni és átverni. Nem bántam volna, ha ez a rész kicsit feszítettebb tempójú lett volna, és több lett volna a történés. A könyv második fele egy tornádóval ért fel, a cselekmény több szála megtalálta egymást, ahogy Aelin és Manon is kirakta a saját kirakósát. Sokféle képen végződhetett volna a történet, én mégis örülök, hogy így ért véget a cselekmény, mert bár lezárult pár dolog, nagyon sok minden vár még Aelinre, hogy elérje a végzetét. Remélem egy hasonlóképen izgalmas és szívszorító befejezést olvashatok majd telehintve mágiával.