Föld ​és vér háza (Crescent City 1.) 95% 1558 csillagozás

Ismét kedvencet avattam, mint ahogy az Sarah könyveinél már kezd megszokottá válni. Megint egy brutálisan jó könyvet alkotott, egyszerűen imádtam.
A világ felépítése ismét nagyon jól sikerült. Szeretem az írónő könyveiben, hogy megválaszolatlan kérdéseket kifejezetten nem hagy a megálmodott világgal kapcsolatban, illetve logikai buktatók sincsenek. Szépen átgondolja, leírja, én meg ámulok-bámulok.
A szereplők többsége hozzánőtt a szívemhez.
Bryce eleinte nem nyerte el a szimpátiámat, ám ahogy fejlődött a karaktere, (kiderült, hogy nem egy felszínes bulikirálynő) egyre inkább megszerettem a gúnyos megjegyzéseivel együtt.
Hunttal azt hiszem hamarabb megbarátkoztam, bár az elején ő is elég morgó volt. Aztán ahogy szépen elkezdett megnyílni, hát, levett a lábamról.
Nagyon találó kifejezés volt kettejük párosára ami a könyvben is elhangzott, az ikerlelkek. Egyáltalán nem éreztem koholtnak a kettejük közötti történéseket, hisz annyira reálisan voltak ábrázolva az érzelmek.
Ezen kívül nagyon kedveltem Ruhnt és Furyt is, illetve Lehabaht.
Ritkán szoktam valamit betenni a kedvencek közé, ahhoz azért tényleg valami plusz kell. Viszont ez a történet simán teljesítette az elvárásaimat. Egy szó, mint száz, rég szórakoztam ennyire jól. Hiába olyan hosszú, csak úgy repülnek az oldalak, észre sem veszem és már kiolvastam.
Megbántam, hogy olyan sokáig húztam-halasztottam ezt a könyvet, teljesen kár volt. Nagyon-nagyon várom, hogy a következőt is a kezembe vegyem.

Nagyon próbáltam megszeretni a könyvet, de sajnos ez nem nagyon akart összejönni. Lehet, hogy az elvárásaim voltak túl magasak az Acotar sorozat és a rengeteg méltatás után, de kissé csalódott vagyok az első rész után.
Maas az eddigi legösszetettebb fantasy világot alkotta meg a bonyolult politikai rendszerrel és a különleges teremtményekkel, mégis az az érzésem volt, hogy saját magát másolja újra és újra. Ugyanazt a sablont használta, mint az előző regényeiben: ránézésre a kitalált világba nem illő lány, akit bár mindenki lenéz származása miatt, mégis ő mindennek a kulcsa és mindent csak ő tud megoldani; a sötét múlttal rendelkező harcos, aki bár eleinte nem kedveli nagyszájú főhősünket, nem sokáig tud neki ellenállni; egy közelgő háború fenyegetése; mindenkit manipuláló főgonoszok. Az előző regényeihez képest megtoldotta egy krimi-szállal, ami eleinte érdekes volt, de az, hogy több száz oldalon semmi nem történik, csak egyik zsákutcából a másikba jutnak, nekem kicsit már hosszú volt. Az utolsó kb. 200 oldal bár izgalmas volt, nem sikerült feledtetnie velem a hosszadalmas nyomozást spoiler. A Disney-megoldásos „szeretettel minden lehetséges” is kissé már erőltetett volt.
Mindezek ellenére nem tudom azt mondani, hogy utáltam a történetet, voltak benne érdekes karakterek spoiler, néhol vicces jelenetek és izgalmasabb fordulatok. Szerintem egy esélyt azért még majd adok a folytatásnak.

Úristen!!!
Nem kapok levegőt, Sarah J. Maas mi a fenét műveltél megint, hogy tudtál megírni egy ilyen könyvet megint??
Ez egy brutális történet, elkezdtem olvasni és az eleje beszippantott de aztán a közepénél éreztem hogy ha nem kezdek olvasni mellette valami mást is akkor nem fogom tudni befejezni, és milyen jól tettem, az utolsó 200 oldal! Úristen, ott történik minden ott kap értelmet az egész történet, addig az egész egy felvezetés.
Félvér tündér, bukott angyalok, boszorkányok, farkasok ó $@!% meg ez egy olyan történet amit kötelező olvasmánnyá tennék.
Nem tetszett hogy Bryce kivel jön össze.. De imádom Danikat, és imádom de elmondani nem tudom mennyire imádom Jesiba karakterét annyira vicces volt de még is komoly.
Tipikusan olyan könyv aminek már most várom a folytatását minden egyes percet megért ez a könyv hogy elolvassam egyszerűen nem tudom, nem értem hogy ez a világ felépítés a nevek a stílusok honnan és hogyan születnek meg az írónő fejében de egy csoda hogy megtudja mutatni a világnak.

Csak egy éve várom a folytatást, szóval ide vele! Életmentő lenne. Pedig ez egy komplett történet, komplett befejezéssel. Nincs függővég! Mégis függőséget okoz.
Viccet félretéve is, komolyan alig várom a folytatást. Emlékszem tavaly, miután elolvastam ezt a könyvet, még hetekig ezen a sztorin kattogott az agyam. Bármilyen könyv is került a kezembe, egynek se sikerült ezt felülmúlni, vagy csak megközelíteni.
Hamisítatlan SJM könyv. Hosszú, de akkor is rövidnek éreznéd, ha dupla ennyi oldal lenne. Vagy, hogy jobbat mondjak/írjak, szerintem eddig magasan ez a sorozata indított a legerősebben és ha abból indulok ki SJM sorozatai minden könyvvel egyre jobbak…
Maga a világ, amit az írónő megalkotott és amiben végigkalauzolja az olvasót, páratlan. A társadalmi forma pedig érdekes. A világ szinte összes ismert fantasy lényét felvonultatva. Voltak itt sötét tündérek, sellők, boszorkányok, és a legnagyobb kedvenceim; az angyalok. Ezt a nagy ívű és hatalmas volumenű történetet egy jól átgondolt és csavarokkal teli krimi alapokra helyezte és nagyon szerethető, vagy éppen utálható, de mégis árnyalt karakterekkel egészítette ki.
Bryce szerintem nagyon jó hősnő. Egy félig ember, félig tündér szereplő, akit az írónő más valamivel kompenzál mágia és varázslat híján. Nem rendelkezik semmi olyannal egy olyan társadalomban, ahol a hatalom jelenti a mindent. Felszínesnek tűnő, buli királynőként indul, de már a könyv elején olyan történik vele, amiből arra lehet következtetni, hogy teljesen meg fog változni a személyisége.
Hunt Athalar, a bukott rabszolga angyal maga a tökéletesség. SJM-nak kiváló érzéke van az álompasik megalkotásához. Nekem eddig Hunt a kedvencem. Ő is alfalágyult, mint Rowen, Rhys, Lorcan, Cassian etc. Eddig talán őt éreztem a „legemberibb” férfi főszereplőjének. A baseball, bocsánat, naplabda sapkájában. *sóhaj*
Nagyon szerettem azt, ahogyan fejlődött a kapcsolata Bryce-szal. A romantika csupán másodlagos volt, mégis annyira intenzívnek lehetett érezni azt, ami köztük van. Bízom benne, hogy megkapják majd a maguk végjátékát, hiszen aki olvasott már az írónőtől bármit, az tudhatja, hogy nála ez nem megy olyan könnyen.
A mellékszereplőket is imádtam. Lehabah, Syrinx, Ruhn. Ez a könyv a bőség zavara.

Ez egy súlyos könyv. Szó szerint 77,5 dkg és 908 oldal (köszönetnyílvánítás nélkül). Idővel Sarah J. Mass regényei egyre bővebbek lesznek, és mivel ez egy sorozat első része, nem is gondolok bele a folytatásokba. 5 nap alatt fejeztem be, ami leginkább annak köszönhető, hogy az eleje számomra nagyon lassan indult.
Sarah J. Maas könyveihez hasonlóan ez is nagyon szépen megírt könyv. Minden mondata a helyén van, nincs benne felesleges káromkodás, vicces, gördülökény, épp megfelelő a párbeszédek és leírások aránya. A felépített világkép nagyon komplex, kifejezetten érdekes, ahogy egy egész bolygót, sőt universumot felépített, a számunkra máshonnét már ismerős lényekkel, de néhány magyarázatot még elbírt volna (például az Asterekre vonatkozóan). (Nekem hiányzott egy teljes térkép is).
A szereplők jól kidolgozott karakterek. Volt némi párhuzam a korábbi történetek szereplőivel a jellemek tekintetében, de mivel teljesen más a történet könnyen félre lehetett ezt tenni. Bryce és Ruhn abszolut illenek egymáshoz, nekem itt most kifejezetten tetszett, hogy nem jelent meg az eleve elrendelés (pár, társ, stb…) és az is, hogy a kapcsolatuk nem kiegyensúlyozott. A főszereplők hosszú távon szimpatikusak, szerencsére bírnak néhány emberi hibával, ugyanakkor a motivációjuk kifejezetten túl volt írva, érdekes módon az írónő ebben a regényben jóval többet lelkizett, mint egyébként szokott. Talán ennek köszönhető, hogy a regény első 700 oldala elég vontatott lett. Nem mondom, hogy értelmetlen, azt sem hogy felesleges, de a valódi történet tulajdonképp az utolsó kétszáz oldalon van, az is szippantott be. Bár az írónő munkáit ismerve ennek a hosszú első résznek a későbbiekben lesz még jelentősége. Várom ugyan a folytatást, de még nem gyűrt maga alá Crescent City.

A tavalyi évben ezt a könyvet vártam a legjobban. Nem lehet könnyű egy Üvegtrón és egy ACOTAR után kirukkolni egy újabb történettel, hiszen nagyok az elvárások, de hál isten, hogy Sarah folytatja, mert ismételten zseniálisat alkotott.

A borító lenyűgözően szép és az, hogy 912 oldal.♥ Minden könyvmoly arcára ördögi vigyort csal szerintem. Nem érzem soknak, elhúzottnak a történetet, laposnak sem sehol.
Nem mondom ,hogy egy könnyed olvasmány, hiszen egy új világba csöppenhetünk, amihez azért kell pár száz oldal, hogy komfortosan elengedhessük a képzeletünket.

Nem tudok a párhuzamok mellett elmenni. Annyira szerettem, hogy már az ACOTAR és az üvegtrón is kapcsolódott és most megérkezett a 3. is. Olyan szívet melengető,vigyorgós amikor felfedezed a párhuzamokat,hasonlóságokat…♥♥♥

Azért egyben reménykedem, mint ahogyan Chaolt és eleinte Tamlint is megszeretteti az olvasóval,úgy most Hunt is imádnivaló, de kivételesen remélem, hogy ő végig Bryce mellett marad

Bryce karaktere ismét teli találat, nem szabad elmenni amellett , hogy fiatal , ezért nyilván beszólogatós,makacs, de nem éppen egy hiszti hercegnő. Milyen aranyos amikor spoiler Szívszaggató ahogy Hunt a történet során a virágszirmait hajtogatja szét Bryce-nek.

Szerettem nagyon a mellékszereplőket, Lehabah és Syrinx szívem csücskeivé váltak.
Jesiba biztosan tartogat még meglepetéseket nekünk, amit alig várok már.
Na és Ruhn és Hypaxia , remélem kapnak majd ők is egy történetet.

spoiler

Új pasi a sorban :D Rowan, Rhysand, Hunt , de azért Rhysand szintjét még nem érte el.

Összességében felülmúlta várakozásomat, aki a fantasy vonalat szereti annak kötelező elolvasnia annyira fantasztikus lett.

Félve álltam neki, mert annyi érékelést olvastam róla és voltak, amik igen lehúzták. Lélekben felkészültem, hogy ez nem lesz olyan jó, mint az Üvegtrón vagy az ACOTAR. DE! Te jó ég! Ez hátborzongatóan jó volt! Nem hiszem el, hogy megint megcsinálta. SJM egy istenadta zseni!
Hosszú volt? Naná!
Voltak benne vontatott jelenetek? Még szép!
Egy némely szereplő ismerősnek tűnt, mintha már feltűntek volna a másik sorozataiban? Kit érdekel?!
Ez SJM könyv és nem érdekel, hogy ismétli önmagát, nem érdekel, hogy vannak benne unalmas részek, azok is kellenek, nem érdekel, hogy várnom kell a következő részre…. na jó mit beszélek, még jó hogy érdekel….oké most már pánikolok! Mi a fenét fogot csinálni, amíg megjelenik a következő rész? Ja, megvan! Amit az 5. könyv után is csináltam. Szépen elvonulok öreg barátomhoz, a sötét sarokhoz és addig ott szenvedek majd, amíg ki nem jön egy újabb SJM könyv. Üdv újra barátom, rég volt, hogy utoljára itt jártam!

Csak említésként leírom, hogy mi az ami igazán megfogott, mert muszáj kiadnom magamból. Szóval kezdjük a világfelépítéssel. Sarah ugyanolyan jól megoldotta ezt is, mint az előzőeket. Lehet, hogy egy kicsit lassan fogtam fel a dolgokat, de amint megértettem az egészet vagyis nagyjából az egészet, mert még mindig vannak olyan elemek, amik nem igazán világosak, nekem nagyon bejött ez az összetett világ, amit megalkotott. Alig várom, hogy többet olvashassak róla, mert tényleg nagyon értékelem. És ha már világ: üdv Sarah az urban fantasy-ban. Bebizonyítottad, hogy itt is remekül megállod a helyed. A felnőtt tartalmakat tartalmazó jeleneteket, a szexet, a humort, a káromkodást, a partizást, az alkoholt és a drogokat egész valósághűen ábrázolta, mint egy igazi hardkóros UF író. Hűen ábárzolják a mi társadalmunk egy bizonyos részét és mindehhez zseniálisan hozzáadta a fantasy elemeket. A varázslat, az alakváltók, angyalok, boszorkányok, tündérek, vámpírok, halottidézők, Istenek és az Asterek, na meg még a postás vidra is mind mind a hétköznapi normálhoz tartoznak. Bravó!
Hadd tegyem még hozzá, hogy Bryce Quinlan az új kedvenc főhősnőm. Most komolyan, hogy tud SJM ilyen jó karaktereket megalkotni? Vörös, pimasz, egy kamionsofőr is megirigyelhetné a szókincsét és senkitől sem fogad el semmilyen baromságot. Nem sajnálja önmagát adni, senkitől sem kér bocsánatot a viselkedéséért, ő olyan, amilyen, el lehet fogadni vagy mehetnek a Hélbe. spoiler Imádom! És a barátsága Danikával…. én nem is tudom, hogy hogyan is írhatnám le. Egyszerűen gyönyörű volt és példaértékű. Annyira szerették egymást, mindent megtettek volna a másikért, a világ végére is elmentek volna egymásért… itt is kellett az a csomag pzs!
És ami még igazán kitűnt az a romantikus szál volt. Mindig olyan könyveket keresek, ahol a szerelmi szál nem instant, hanem lassan bontakozik ki. Barátságból szerelem és itt megkaptam ezt. Nagyon ajánlom, hogy Bryce és Hunt legyenek a végjáték. Na de ismerjük SJM-et. Szeret minket megajándékozni a tökéletesenek hitt szerelemmel, majd a következő részben aztán szépen kihúzza alólunk a talajt és a sarkából fordítja ki a világot!

Voltak benne hibák és ismétlések, meg új elemek, sírtam is meg nevettem is, szóval mindent egybevetve tökéletesen tökéletlen! Alig várom, hogy olvashassam a folytatást.

Sarah megint megcsinálta!
Hihetetlen, de két nap alatt elolvastam a 912 oldalt, mert nem lehetett letenni. Egy újabb fantasztikus univerzum, szerethető hősökkel és hősnőkkel. Angyalfiút még úgysem kaptunk a szerzőtől, de Hunt esetében kitett magáért.
Adott ez a világ, amit régen csak emberek laktak, de aztán a világok közötti résen beszivárogtak a tündék, alakváltok, angyalok, boszorkányok, és még folytathatnám, és elfoglalták azt. Az emberek itt alsóbbrendű lények, még a félvérek is, mint Bryce, hiszen nincs vagy alig van varázserejük. De azért Bryce elég jól tud vigyázni magára, és Huntnak rá kell jönnie, hogy félreismerte a lányt. Engem az egész cselekmény kicsit Nalini Singh angyalos sorozatára emlékeztetett, (kedvet is kaptam újraolvasni), és nagyon élveztem, hogy igazi urban fantasyt alkatott S. J. M. Nagyon jó a világfelépítés, mindent szépen elmagyaráz, és a végsőkig fokozza a cselekményt.
Alig várom a folytatást!

Az írónő immár modern környezetbe helyezve és számos fantasy lényt egybegyűjtve alkotta meg a Föld és vér házát.
Picit féltem tőle, hogy mennyire fog tetszeni a másik két spoiler sorozata után, de sikerült ezt a történetet is a szívembe zárnom.
Az írónő remek képessége, hogy számos részletesen bemutatott KARAKTERt vonultat fel, akik mindig elérik, hogy nagyon meg tudjuk őket szeretni vagy épp utálni…
A különleges szereplők mellé szerintem az ÉRZELMI FAKTOR a legdominánsabb, annyi színskáláját mutatja meg az érzelmeknek, hogy sírunk, nevetünk, aggódunk, elolvadunk vagy épp kíváncsiak, esetleg dühösek vagyunk.

A harmadik dolog, ami szerintem szintén a Maas könyvek sikerének kulcsa, az pedig a MISZTIKUM elemeinek kiépítése. Mindig annyi érdekes, korokon átívelő elemek szerepelnek, itt is.

Az olvasó minél többre lenne kíváncsi.

Karakterek terén itt is rögtön az elején felvonultatott egy olyan baráti társaságot, akikről oldalak százait olvastam volna, annyira izgalmasnak, szerethetőnek hatottak azonnal.
Bryce tragédiák sorát túlélve egy erős, belevaló nő, aki habár a történet elején nem épp példaértékűen viselkedik, de később mindent megtesz, hogy megtudja, mi történt és mi történik jelenleg a városukban, a barátaiért, a szeretteiért.

Hunt pedig úgymond csak 'belecsöppen' ebbe a nyomozásba és az elején nem tudja hová tenni ezt a nem mindennapi lányt.

Persze a városban megjelenő gyilkosságok miatti nyomozás miatt össze is kell költözniük. Hogy én azt mennyire élveztem! Egy ilyen szituáció mindig szórakoztató tud ám lenni!
De főleg az tetszik, ha két szereplő megismeri ezáltal a másikat, tud róla minden kis apróságot és egyszer csak azon kapja magát, hogy törődik a másikkal.

Aztán ott van még Bryce aljas apja, és féltestvére, Ruhn, akit szintén megkedveltem..
Akárcsak Danikát, Lehabah-t és amúgy Tharion-t is.

Többször leesett az állam a csodálkozástól és sokszor mondtam ki, hogy „Ez nem lehet igaz!”, de mindezzel együtt volt az a remek élmény amire vágytam.
Nagyon várom a következő részt!

Wow…Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Kedvencnek jelöltem!
Sok szabad időm volt, így nem kellett folyton elrakni, egy ültő helyben el tudtam olvasni akár 100 oldalt is. Gyorsan lehetett vele haladni, 2-3 nap alatt kivégeztem. Nekem az eleje se tűnt lassúnak, de azért ott még nagyon sok dolgot nem értettem, próbáltam hozzászokni ehhez a fantasy világhoz.
Bryce-t, Hunt-ot és Ruhn-t is megszerettem. Főleg Ruhn-t. A testvéri szál nagyon tetszett, talán mert van egy öcsém és mi is szoktunk veszekedni. Néha a mi szánkon is kicsúszik egy-két szó, amit nem gondolunk komolyan. spoiler
Bryce erős, okos női karakter lett. Sarah J. Maas megint hozta a várható férfi karaktert, Hunt-ot is imádtam. spoiler
Danikát és a farkasokat is megkedveltem. Connornak szurkoltam. spoiler
spoiler
Imádom az egész könyvet, nagyon ajánlom, nem kell félni a sok oldal számtól! :)