Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Empire of Storms – Viharok birodalma (Üvegtrón 5.) 1646 csillagozás
A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.
Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek.
Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.
A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.
Eredeti megjelenés éve: 2016
Tagok ajánlása: 16 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 34
Szereplők népszerűség szerint
Celaena Sardothien · Rowan Whitethorn · Aelin Ashryver Galathynius · Dorian Havilliard · Feketecsőrű Manon · Aedion Ashryver · Lysandra · Lorcan Salvaterre · Abraxos · Elide Lochan · Fenrys · Nehemia Ytger · Feketecsőrű Asterin · Gavriel · Elena Galathynius Havilliard · Ansel · Rolfe · Brannon Galathynius · Feketecsőrű Sorrel · Erawan · Maeve · Gavin Havilliard · Lord Darrow · Mala
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 539
Most olvassa 93
Várólistára tette 259
Kívánságlistára tette 405
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ez a könyv egy mestermű! Sarah pedig egy istennő, aki szeret minket kínozni, csak hogy még inkább izguljunk kedvenc szereplőinkért.
Ez az első könyv az Üvegtrón sorozatból, amit angolul olvastam, és egyben az első könyv is, aminek a végétől tépni-zúzni tudnék. Igen, Maeve fejét, egy bazi nagy kalapáccsal!!! spoiler
A Viharok birodalma hatalmas kedvenc lett nálam csakúgy, mint az összes többi rész is , főleg mivel itt végre egyesülnek, vagy újraegyesülnek különböző szereplők útjai. Tényleg minden egyes szemszöget imádtam, és végigizgultam. Unalomnak nincs helye, ha egyszer belekezd az ember. Még így újraolvasva is összeszorult a szívem bizonyos jeleneteknél, és igen… sajnos a könyv vége, még most is kizsigerelt.
Aelin, Rowan, Manon, Dorian, Aedion, Lysandra, Elide, Lorcan, Asterin, ők mind-mind már a szívemhez nőttek, így csakis a legjobbakat kívánom nekik. Úristen, annyira félek a befejező résztől!!!
Chaol könyve még hátra van, így azt is minél hamarabb be kell pótolnom, hogy ha jön az új rész, mindjárt neki is kezdhessek.
Értékelésem az első olvasás után: https://moly.hu/ertekelesek/2537893
A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/02/sarah-j-maas-viha…
„Mindegyik karaktertől tanulhatunk valamit. Lysandra megmutatja az igazi barátság erejét, s hogy a cél sokszor szentesíti az eszközt. Elide a kitartására lehet büszke, hiszen hiába görgetett az élet akadályokat elé, akkor is csak ment előre, míg révbe nem ért. Manon rávilágít, hogy sokszor nem a járt utunk van nekünk elrendelve, s igenis bármikor letérhetünk róla, de számolnunk kell a következményekkel is. Alein pedig… Aelin egy igazi példakép. A királynő, akit Mala megáldott, a tűzszívű lány, aki bármit megtenne a népéért.
(…)
Képes volt meglepni. Képes volt a lehető legszélsőségesebb érzéseket kihozni belőlem. Olvasás közben voltam boldog, könnyed, aggódó és összetört is. Sarah J. Maas még mindig rettenetesen jól ír, s örökre bebástyázta magát a kedvenceim közé. Amit itt, ebben a könyvben alkotott, az művészet. Ha kinyitjuk, a lapokról nem csak betűk, szavak néznek vissza ránk, hanem erős töltetű érzelmek is. Az utolsó szóig nem ereszt el, sőt, még utána sem. Egyszerűen fogta a szívemet, s elrabolta tőlem. Remélem, a folytatásban majd visszaadja.
Neked, kedves olvasó, aki majd most állnál neki a Viharok Birodalmának szólnak a következő szavaim: készítsd fel magad, acélozd meg a lelked, s hittel a szívedben tekints előre. S még egy pár jó tanács: mindenféleképpen olvasd el a kiegészítő kötetet, mielőtt az ötödik részt kézbe veszed. Rengeteget hozzáad, ráépítkezik. Emellett ne tévesszen a borító hátoldalán szereplő 14 éves kortól ajnáljuk felirat, mert ez téves. Ehhez a könyvhöz legalább 16 évesnek kell lenni! Erős töltete van, kell az a kis érettség, amit még az a két év tud adni!”
Ennek nem lehet így vége! Így egy kissé durvára sikerült. Nem véletlenül nem olvastam el egyből ezt a részt, amikor megkaptam, vártam a többire, aztán mindig hátrébb került a várólistán. A rengeteg kaland és akció mellett a szerző rendesen párokba rakta a szereplőit, sok volt a romantikázás. Akinek legjobban drukkoltam, az Manon volt, tudtam, hogy a végső pillanatban lépni fog valamit. Legszívesebben átugornám Chaol kötetét, de jó kis molyként persze nem teszek ilyet. Remélem megéri majd elolvasni.
❤ I.M.Á.D.O.M. Imádom. ❤ Imádom, annyira, de annyira imádom, ezt a sorozatot, de most legszívesebben elbújnék a kis búvóhelyemre, sírni, vagy egyenest az írónőt megrángatni, hogy mégis, hogy képzelte így lezárni ezt a részt? Utálom, utálom, de legjobban Maeve-t, azért, amit tett Aelinnel, és hogy ezt az egészet, kitervelte. Gyűlölöm, gyűlölöm. Nagyon mérges vagyok rá, per pillanat. XD Már amikor a Tűz örököse részben is megjelent már akkor sem volt szimpatikus, de most annál is inkább utálom. spoiler Egyébként még Elenára, Brannonra és Malára, meg mindegyik istenségre dühös vagyok… Elena is pfff… spoiler Végig nagyon izgalmas volt ez a része is, pörgős, a cselekmény fordulatos, tetszettek a párbeszédek, és olykor olykor a beszólások is, voltak vicces jelenetek, a verekedős részeket nagyon szeretem, főleg a csatajeleneteket, nagyon jól meglett írva az egész. :-) Még mindig imádom Aelin karakterét, annyira bátor és erős, kemény csaj, már az első résztől kezdve nagyon, nagy kedvencem lett spoiler :-) Rowant is nagyon szeretem, és Aediont, Doriant, Lysandrát, Lorcant is azért bírtam Elide-al együtt, és Manont is Abraxossal, és a Tizenhármakkal együtt. :-) ❤ Sőt még Gavrielt is és Fenryst, meg Rolfe-t is. :-) ❤ Az viszont meglepő volt, spoiler Sarah J. Maas tud meglepetéseket okozni, jól keveri az izgalmakat, a feszültséget, a romantikát, az akciót, a drámát, amivel élvezhetővé teszi a történeteit, és odaszegezni az olvasót a könyv elé, ami teljesen beszippantja Aelin elképesztő fantasy világa. :-) ❤ Én nagyon, nagyon szeretem ahogy ír, és ahogy kibontakozik fejezetről fejezetig egy teljesen kerek történet, és részről részre elkápráztat, hogy még többet, és többet akarjak tudni, olvasni az írónőtől, és a lenyűgöző kalandjaiba szárnyalhatok oldalról oldalra, én ezt nagyon élvezem, bárki bármit is mond, én imádom ezt a sorozatot, úgy ahogy van. :-) ❤
Itt az angol értékelésem: https://moly.hu/ertekelesek/2260781
Az érzéseim azóta sem változtak, sőt inkább csak erősödtek. És hol van még a befejező rész? Oh, a fenébe is! Ez fájt, újra, de nagyon! Miért kellett feltépnem a sebeket? Pedig a Tower of Dawn után is sajgott a szívem, vagyis csak az utolsó fejezet után, ami előtte volt az nem lényeg, számomra. De most…. mondanám, hogy erős leszek és összeszorított foggal, felemelt fejjel csak azért is kivárom a befejező részt, de inkább megyek bebújok egy sötét sarokba, s ott várom ki összegörnyedve a folytatást. Húzós egy új év lesz!
Pár nap után még hozzátennék egy két gondolatot. Már egy kicsit lenyugodtam és tudom használni az agyam, hogy normális gondolatokat is megformáljak és leírjak.
Először egy kicsit nem tetszett, hogy ennyire sok szemszögből olvashatjuk a történetet, ha tehetném én az egészet csak Aelin és Rowen szemszögéből olvasnám. De a végére minden értelmet nyert, összefutottak a szálak és a karakterek is. Más szemszögéből nézve Aelin egy kicsit távolságtartónak, érzéketlennek tűnt, mintha nem a nagyobb képre koncentrált volna. De a végére mindenki rájön, hogy ő még mindig az a hihetetlenül bátor, határozott, önzetlen karakter, akit mindannyian szeretünk és tisztelünk. Ebben a részben már sokkal összetettebb és érettebb a karaktere és maga az utazása is csodálatos.
És a többi karakter…ahh csak annyit róluk, hogy imádom őket, még Manont is megszerettem ebben a részben.
https://images.gr-assets.com/hostedimages/1382191360ra/…
„– Szeretlek. Nincs határa annak, amit adni tudok neked, nincs szükségem több időre. Amikor ez a világ már csak elfeledett porfelleg suttogása lesz a csillagok között, még akkor is szeretni foglak.”
Ez a kötet talán az egyik legszívbemarkolóbb rész a sorozatból. Hiába hordoz magában nyers erőt, hiába van tele néhány lopott szerelmes és boldog pillanattal, hiába ível a történet egyre feljebb és feljebb…a végére egész egyszerűen nincsenek szavak. Nem érdekes, hogy hányszor olvasom el vagy milyen sokáig húzom a fejezeteket, a vége könyörtelenül vág fejbe. A maga több mint 700 oldalával, egy hihetetlen érzelmi hullámvasútra ülteti fel az olvasót a könyv, nincsenek üresjáratok, vérengzős csaták és ármánykodások jellemzik a fejezeteket, a szereplők oly sok áruláson és fájdalmon osztoznak, annyi minden történik. Bár az útjuk rendkívül kalandos és jó érzés ott lenni a szereplőkkel a megannyi pillanatban, az olvasó érzi, egyfajta átlátszó lepel terül szét rajta, miszerint valami közeleg. Valami rossz…
Szép szereplőgárda tevődik össze nekünk már ebben a részben, találkozhatunk megannyi régi ismerőssel, ugyanakkor felbukkanak olyanok is, akik bár ártóak lehetnek, mégis a Megjövendölt Királynő mellé szegődnek, még ha kis időre is. Imádtam, sőt faltam azokat a részeket, ahol a terraseni udvartartás kalandozott, Aelin esze és kitarása ezúttal is teljesen levett a lábamról. Bár Aelint off tartom az egyik legerősebb szereplőnek, úgy gondolom, hogy a többiek is igencsak bővelkednek jó tulajdonságokkal és mindenki más-más miatt szerethető:
Szeretem Aediont, mert a végletekig hűséges és kitartó, Észak Farkasa mindig minden körülményben a királynőjéért és Terrasen-ért él, tisztelem Lysandrát, mert bár igencsak nehéz sorsa volt, nem felejtette el, hogy ki segített rajta, foggal-körömmel védi az új családját, áldozatkészsége és a tett, amit a könyv végén véghez visz szavakkal leírhatatlan. Rajongok Manonért, mert bár hideg, könyörtelen és kegyetlen, a mellkasában a fekete, zúzmarás szíve mégiscsak érez és szeret, bármennyire is próbálja tagadni. Gyilkossá, karddá nevelték, de rájött, hogy sosem késő saját útra lépni és bátran meglelni ki is ő maga. Imádom Doriant, mert soha többé nem hagyja magát elnyomni, végre kiáll magáért és az eszméért, amit képvisel. Végre rájött, hogyha megakarja menteni a világot, akkor azért tenni kell. Nem szabad elfelejteni a kis Elide-ot sem, akiről mindenki letett, mégis bátor és hűséges szíve miatt az események hatalmas fordulatott vettek. Igencsak megszerettem Gavrielt és Fenryst is, szócsatáik igazán viccesek voltak és hoztak néhány jó pillanatot a borongós időkben. Bár Fenrys a későbbiekben kiemelt szereplő lesz, úgy gondolom, hogy már itt elindul egy olyan úton, amire a világnak később szüksége lesz. És ott van Rowan… Aki ismer, az tudja, hogy oda meg vissza vagyok érte, a top-könyves-pasi-listám élén áll a tündérherceg, órákon át tudok áradozni róla. off Imádom, tisztelem és szeretem Rowan herceget, mert hihetetlenül bátor és önfeláldozó, erős és kegyetlen hadvezér, aki egyáltalán nem ismer félelmet, aki nem inog meg egy harc során, aki az életét adná újdonsült társaiért, a királynőjéért. Egy elveszett lélek, aki oly sokat barangolt céltalanul a világban, várt valamire, valakire, várt a tűzszívű kedvesére. Rowan és Aelin együtt igazán jó csapatot alkotnak, szerelmük az égben kötetett. Aelin tüzét csak egy ember értheti és szeretheti meg, csak egyetlen ember elég erős ahhoz, hogy ne féljen a királynő döbbenetes erejétől…valaki, akinek mágiája a szél, amely nem kioltja a tüzet, hanem táplálja.
A könyv igencsak bővelkedik izgalmakban, az utolsó 50 oldalra pedig mindenképp ajánlok egy-két papírzsebkendőt. Tipikusan az a könyv, amit az olvasó becsuk, majd hosszú-hosszú percekig csak bambul és igyekszik meglelni a választ a kérdésre, miszerint mi is történt most? Erős, letaglózó, bomlasztó és harcias rész, rendkívül ambivalens érzések keringenek bennem, hiszen az egyik legerősebb, legizgalmasabb rész tele hidegrázós jelenettel, ugyanakkor a legszörnyűbb és legkegyetlenebb is.
„Küzdj meg vele! Érted megyek, még ha ezer évbe telik is. Megtalállak, megtalállak, megtalállak!”
Nem hittem volna hogy az előző résznél ez jobb lehet, de jobb volt. Ahogy haladunk a részekkel, úgy komolyodik a történet. Az, ami egy szimpla élvezhető YA fantasy volt kezdetben, az egy súlyos témákat feszegető történetté vált. Imádtam a karaktereket, hogy sok közülük nem fekete vagy fehér, van bennük érték de a múltjukról és a sötét oldalukról sem tudunk megfeledkezni. Ahogy az előző részben Manon volt a kedvencem, úgy olvastam izgatottan most is, hogy ő melyik irányba halad.
Kicsit nekem vissza esés ez a rész az előzőhöz képest, valahogy eltúlozta az írónő, és nem tudok ez mellett elmenni de már az előző résznél is éreztem hogy kicsit nekem ez gyűrűk ura vagy hobbit érzés van bennem mikor a sötét erő gyűjti a hadsereget minden felől aztán a hőseink is ezt teszik készülnek a harcra stb stb. Tetszett ez a rész is csak úgy érzem hogy sok, ezt a sorozatot kilehetett volna hozni összesen 5 részből is nagyon kíváncsi vagyok hogy tud e még adni valamit a következő rész vagy megmarad az érzés ami eddig is bennem volt hogy elvan nyújtva a sorozat feleslegesen.
Oh Mah Lort! A vége durván aljas, leírhatatlanul gonosz húzás volt! Ezt azok után mondom/érzem, hogy nem indult könnyen a „kapcsolatunk” a sorozattal. Minden megvan benne, amit egy könyvben szeretek. Jó karakterek, kaland, zseniális írásmód, spoiler de egy felmagasztalt sorozattól mindig többet vár el az olvasó. Most megérkezett!
A könyv utolsó negyedét lélegzetvisszafojtva, és minél kevesebbet pislogva próbáltam olvasni. Az eddigi részek közül ez tetszett a legjobban. Már nem olyan könnyen avatok kedvenceket és hosszú idők után úgy éreztem, hogy végre új kedvenc könyvet és meglesz végre az év könyves álompasija. Mind a kettő elúszott. Kár értük. Pedig annyira éreztem. Már a könyv hangulatából kitalálhattam volna. Füst, romok és a győzelem ígérete. Paradox módon, ha lehetne, 6 csillagot kapna, de én sajnálom a legjobban, mégsem lett kedvenc.
Nem kérdés, muszáj folytatni, mert megőrjít, hogy ilyen csúnyán elbánt velem az írónő. A Kingdom of Ash hamarosan érkezik, de addig is, csak az lenne a kérdésem, hogy melyikkel érdemes folytatni? Chaol kötetével, ami bár nincs bajom vele, valamiért mégsem igazán érdekel (csak, ha a sorozat szempontjából fontos), vagy az első rész előtti kiegészítő kötettel, aminek bár tudom, hogy mi lesz a végkimenetele, mégis érdekel.
Nagyon nehéz egy ilyen nagy kiterjedésű, sokrészes sorozatról összeszedni a gondolatait az embernek, mert míg vannak részek, amik kevésbé tetszettek, vannak, amiket imád az ember, ezt a részt például a maga 700 akárhány oldalával le feleztem volna, és legszívesebben csak a felét csillagoznám, mert csak a felében éreztem valami mondanivaló szagút.
Nagyon sok titok ki tudódik, nagyon sok rejtéjre fény derül, de rengeteg benne az időhúzás. Az írónő ezt a részt már nem csak szívvel, de méginkább ésszel írja, számomra ez abban nyilvánul meg, ahogy a főhőseink szerelmi szála kiteljesedik a lapokon (kicsit olyanok ezek a jelenetek, mintha ötvenszer árnyalták volna a szürkét), viszont mivel Rowanról és Alineről már az összes leplet lehúzta az írónő, ezért tele csempészte a kötetet más szerethető, egyszerre potenciális „se veled se nélküled” párossal.
Én kicsit több stratégiát olvastam volna, több izmos férfi tündér kardcsapást, de sajnos sokszor elterelődött a hangsúly magáról a cselekményről, és inkább a lelkekben dúló harcokra koncentrál.
A csillagozásom inkább a sorozatnak szól, mint a kötetnek, na meg Lorcan Salvaterrének, igen, érted érdemes volt elolvasni az összes betűt, baby.
Népszerű idézetek
– Fogadjunk egy aranyban,hogy nem találja el! – hörögte Fenrys.
– Most ne beszélj, a gyógyulásra koncentrálj! – szólt rá Aelin.
– Legyen kettő! – szólalt meg Aedion mögülük. – Szerintem eltalálja.
– Menjetek a pokolba! – morgott Aelin, de aztán hozzátette: – Legyen öt, sőt tízet teszek arra, hogy az első lövéssel eltalálja.
– Megegyeztünk – nyögte Fenrys fájdalmas hangon.
Rowan a fogát csikorgatta.
– Hogy én mit keresek köztetek!
Ezzel kilőtte a nyilat.
495. oldal
– Nem ismerlek, de szívesen megismerkednék veled.
– Sajnos foglalt vagyok – felelte Rowan mosolyogva.
– Kár – […] – Ritka szép lány lehet, ha ilyen hűséges vagy hozzá.
270. oldal
Aelin ekkor titokzatos mosollyal így szólt hozzá:
-Nem ismerlek, de szívesen megismerkednék veled.
-Sajnos foglalt vagyok- felelte Rowan mosolyogva.
-Kár- mondta Aelin és oldalra billentette a fejét, amikor meglátott egy tálat kisebb smaragdokkal Rolfe asztalán. Ne csináld, ne…
Aelin a kezébe söpörte a smaragdokat, aztán egyenként szemezgetett belőlük, és nagyokat pislogva így szólt Rowanhez:
-Ritka szép lány lehet, ha ilyen hűséges vagy hozzá.
Az istenek könyörüljenek meg rajtuk! Rowan esküdni mert volna rá, hogy Fenrys mögötte elköhintette magát.
Aelin úgy tette vissza a fémtálba a smaragdokat, mintha rézpénzek lettek volna. A néma csendet csak a smaragdok csörrenése törte meg.
-Okos lány lehet- csörrenés –, gyönyörű- csörrenés – és nagyon, nagyon tehetséges. – A smaragdok egyenként koppantak a tálban, Aelin a kezében maradt négy darabot nézegette. -Ő lehet a legcsodálatosabb lény, akit valaha is hátán hordott a föld!
270. oldal
Dorian rájött, hogy Aelin megőrült. Ragyogóan okos és veszélyes, de őrült.
340. oldal
– Ködvárban egyáltalán nem érdeklődtél ennyire utánam.
– Tévedsz – dörmögte Gavriel.
Aelin felvonta a szemöldökét. Fenrys viszont olyan pillantást vetett Garvrielre, ami lassú halált ígért.
Rowan magyarázta meg a helyzetet.
– Fenrys önként vállalkozott arra, hogy kiképez téged, amikor Maeve azt mondta, hogy Wendlynbe jösz.
Valóban? Érdekes.
– Miért?
Rowan már éppen válaszolt volna, de Fenrys félbeszakította.
– Így kijutottam volna Doranelle-ből. Egyébként pedig sokkal jobban éreztük volna magunkat mi együtt. Tudom, hogy a rohadék Whitethorn mire képes, ha edzésről van szó.
– Ti ketten ott ragadtatok volna Varese-ben, a háztetőn, és halálra ittátok volna magatokat – mondta Rowan. – Ami az edzést illeti… Csak a kiképzésetek miatt vagytok egyáltalán életben, fiúkák.
Fenrys a szemét forgatta.
A sorozat következő kötete
Üvegtrón sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Soman Chainani: Az én váram 90% ·
Összehasonlítás - Sara Wolf: Szívet szívért 88% ·
Összehasonlítás - Shelby Mahurin: Kígyó & Galamb 90% ·
Összehasonlítás - Mary E. Pearson: Az árulás szépsége 94% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív 91% ·
Összehasonlítás - Victoria Aveyard: A király ketrece 83% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Finale 90% ·
Összehasonlítás - Renée Ahdieh: Harag & hajnal 90% ·
Összehasonlítás - Emily J. Taylor: Hotel Magnifique 90% ·
Összehasonlítás - Sara Raasch: Hó mint hamu 83% ·
Összehasonlítás