Empire ​of Storms (Throne of Glass 5.) 96% 113 csillagozás

“The fear of loss … it can destroy you as much as the loss itself.”

Abszolút a legizgalmasabb és legeseménydúsabb rész a sorozatban.
Imádtam ezt az új, kicsit sötét hangulatot, ami körüllengi a könyvet, az új helyszíneket és persze magát a cselekményt is.
Leginkább annak örültem, hogy ilyen sok nézőpont karakter szemszögéből követhettük nyomon az eseményeket, és alig vártam, hogy ezek a szálak végre összeérjenek.
Aelin karaktere hatalmas változáson ment keresztül az első rész óta, és bár megőrizte a néha beképzelt és arrogáns énjét, bebizonyította, hogy mennyire önzetlen és gondoskodó, ha a népéről van szó.
Őszintén szólva sokkal jobban tetszett Aelin és Rowan kapcsolata A tűz örökösében, amikor még csak mentor-tanítvány viszonyban álltak egymással. És igen, lehet, hogy szerettem volna, ha majd egyszer szerelem is szövődik közöttük, de most úgy érzem, hogy Sarah kicsit túlzásba esett ezzel kapcsolatban. Túl nagy hangsúlyt fektetett a romantikus szálra Aelin és Rowan között, annyira különlegesnek akarta beállítani az egészet, hogy az már egy idő után kezdett zavaróvá válni. Az erotikus jeleneteiket pedig leginkább kínosnak tudnám nevezni.
Volt azonban két másik páros, akik sokkal inkább belopták magukat a szívembe, és sokkal szívesebben olvastam róluk.
Közülük az egyik spoiler párosa, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire elnyerheti a tetszésemet. Nagyon jól működött a kettejük közötti dinamika, spoiler-ről kiderült, hogy sokkal több van benne, mint azt az előző részben gondoltam volna, és persze spoiler is tartogat meglepetéseket.
A másik pedig a spoiler páros, ami már az Árnyak királynőjében felkeltette az érdeklődésemet, most pedig abszolút a kedvencem lett. A férfi szereplők közül nekem még mindig spoiler a legszerethetőbb, és bár az eddigi részekben kedveltem spoiler, de annyira azért mégsem rajongtam érte, és elég sokszor zavart, hogy miatta szakadt meg Aelin szála. Hát ez most teljesen megváltozott. Egy idő után azon kaptam magam, hogy egyre többet és többet szeretnék az spoiler olvasni. Kettejük kapcsolata is sokkal realisztikusabbnak tűnt. Egy szó, mint száz, imádtam őket. ♡♡♡
Ami még tetszett:
• visszatekintések a múltba (a Trónok harca óta imádom az ilyen jeleneteket);
• a novellákból megismert szereplők újra felbukkanása;
• Aelin, Aedion, Manon – Elide reunion (csak mert számomra ez volt az egyik legmeghatóbb jelenet a könyvben);
• Dorian-Rowan bromance.

Nagyon kíváncsi vagyok a lezáró kötetre, és persze arra is, hogy mit hoz ki Sarah Chaol könyvéből.

Egy tanács: ne olvasd el, amíg nem jelenik meg a folytatás!!
Nincsenek szavaim arra, ami a könyvben volt. Főleg a vége…. hogy tehette ezt az írónő? Egyszerűen nem hiszem el…. Ez nagyon brutális volt….
Aelin Galathynius mindenre gondolt, mindent elrendezett. Szerzett egy sereget Terrasen-nek, megkapták a bolondok esélyét! Csak tartsanak ki.
You clever Queen of Fireheart!
And you, arrrr…. you son of a bitch….
I hope they will kill you!
I hope you will suffer!
Az istenekre, hol a folytatás???

Ezennel hivatalosan is bejelentem, hogy utálom az írónőt!!!!!!!!!!!!!
Bárcsak sosem fogtam volna neki ennek a könyvnek!!!!!
http://gph.is/15qi0WM
http://31.media.tumblr.com/67231e37d84adb34575bcf5a7cca…

Próbáltam lenyugodni, és átgondolni az egészet, de kit akarok hülyíteni?! Még midig teljesen kész vagyok, ezerrel repesnek a gondolatok a fejemben. Szomorú vagyok. Mérges vagyok…
Valaki nyírja már ki Maeve-t az isten szerelmére!!!
Értitek, az elején izgalom, szerelem, olvadozás, itt-ott egy kis somolygás, aztán még több izgalom, öröm. Szurkolok a szereplőknek, az állam kapargatom a földről, hogy miket tud Lysandra, mit csinált Manon. Totálisan elveszek a rózsaszín ködben ahányszor Aelin és Rowan romantikáznak, vagy épp kuncogok, olvadozok kuncogva-olvadozok ha az Elide-Lorcan részeket olvasom. Aedion és Lysandra kapcsolata kikészít (jó értelemben), csakúgy mint Manon és Dorian páros, Gavriel és Fenrys dettó. Komolyan. Minden egyes részt imádtam, mert mindenkit szeretek, mindenki érdekel, és azt sem tudtam kiről akarok még többet olvasni.
És aztán ott van Maeve. A főgonosz, Erawan, még nem is igazán foglalkozat, mert ott van Maeve, aki egyszerűen… és én legszívesebben… https://media3.giphy.com/media/10gJ56utzyJPYk/giphy.gif Szóval, valahogy így.
Tényleg elég sokszor meglepődtem. Most is bebizonyosodott, hogy milyen egy nagy játékos Aelin, hogy mennyire badass, és hogy tényleg helyén van a szíve. Az ember tényleg már-már elkezd kételkedni, mint Aedion, hogy aztán a végén az arcába robbanjon az igazság. Aelin-nek minden oka megvan az önfényezésre, mert basszus, ha valaki tényleg megteheti, akkor az ő. :D Viszont pont az a nagy csavar, az bizonyos igazság a végén, nálam nem ütött akkorát. Valahol sejtettem, és valljuk be, ki nem?! De attól még szuper volt, örülök, hogy most már 100%-ra tudjuk.
A vége tényleg nagyon sok vizet felkavart, ezért NAGYON remélem, hogy minden rendben lesz, és bizonyos szereplők is tisztáznak dolgokat, megbocsájtanak…
Ááá, basszus, hol a folytatás? És most nem Chaol könyvére gondolok. :D https://media.giphy.com/media/lDAL4cveA72Rq/giphy.gif

Oké, ezt nem tudom értékelni. Mi a franc történt az utolsó 100-150 oldalban? Végem van.

Ennek a sorozatnak mind egyes része jobb és jobb!

Mivel 6 részes lesz a sorozat, így az 5.részben már a végjáték épült fel gyakorlatilag. Éééés fantasztikus volt! Úgy mindent tekintve szuper volt!

A karaktereket imádom! Annyira jól és érdekesen alakultak a szereplők szálai, annyi fordulat és izgalom várt mindenkire. Eszméletlenül jól volt felépítve az egész cselekményszál. Annyiszor meglepődtem, aggódtam, nevettem, ez a rész egy kész érzelmi hullámvasút.

Aztán ott vannak, azok a szereplők, akiknek annyira adnék egy spin-off-ot! Pl. MANON!!! Oké, az Ő sztorija teljes egészében beépül a cselekménybe, de akkor is! Akarok egy Manon-ös spin-off-ot! :'D

A vége pedig teljesen leigázott. Erre nem voltam felkészülve.

Azt a kurva élet! Már elnézést, de képtelen vagyok ennél finomabban kifejezni ezt az élményt. Már a Court of Mist and Furynél is szépen elküldtem volna az írónőt melegebb éghajlatra, de itt… Sarah hivatalosan is egy szadista állat. Tudom, hogy nem a végével kéne kezdenem, de egyelőre képtelen vagyok mással foglalkozni. Mikor elolvastam az utolsó tizen-oldalt, nem tudtam eldönteni, hogy sikítva széttépjem a könyvet, vagy bőgve bekuporodjak a sarokba elbújni a világ elől. Hogy lehet így vége?! Miért kell ezt tenni az olvasókkal?! Ez a függővég fizikailag fáj.

Jó, lenyugodtam, kezdjük akkor az elején: http://three-points-of-view.blogspot.hu/2016/11/felsobb…

„For Terrasen. For them. For a better world.”
Végem van. Ez a könyv darabokra tört engem. Mindenki csak saját felelősségre olvassa el, főleg amíg nem jelenik meg az utolsó rész! Aki imádja a sorozatot, azt össze fogja törni ez a rész. Magyarul még nem adták ki talán decemberben fogják, ha minden jól alakul. A sorozat előző részeiről az értékeléseimet megtalálod ide kattintva. Szerintem ez lesz a leghosszabb bejegyzésem. Aki nem olvasta az Árnyak királynőjét az ezt se olvassa, bár szerintem annyira nem spoileres. A nagy spoilert jelöltem, a többit, ami azoknak spoileres akik csak ezt nem olvasták azt eltakartam feketével.
https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/08/sarah-j-maas-…

Újraolvasás után:
Most annyira nem viselt meg a vége.
Random megjegyzések olvasás közben:
– Imádom hogy csak megemlítik Aelint Lorcan előtt és ő már kap is a kardjához :DDD
– No no no no no!!! Jól vannak, jól vannak, jól vannak. Most épp jól vannak nem azámít mi történt ekkor. Jól vannak.
– Dorian igazad van csak Maeve… inkább el se kezdem illetve Ő még nem tudja hehehe :DD jobban belegondolva… :’’(((
– Aedion komolyan úgy gondolta, hogy EZ a legmegfelelőbb pillanat panaszkodni és Aelint hibáztatni!?
–Ez a nő egy **** zseni!!!
Ez az utolsó pár száz oldal jeeeez!
Találkoznak ami wow és úúú és ááá végre!
A meglepetések! Azok. A. Mondatok. Mestere annak hogy egy sorban megállítsa az olvasók szívét.
És beindult a gépezet aminek a végén valószínüleg holnap megint sírni és dühöngeni fogok. De nem baj, nemsokára itt a KoA ugye??! Siess posta siess!
–Masírozás, elfoglalás, leigázás ajándékba, erre ez a reakció:
Manon Blackbeak burst out laughing.
:DDD
Kell. Az. Utolsó. Rész.

What the F was that?!

OK! Nem tudom, hogy imádjam e Saraht vagy inkább az ellenkezője! Miért kellett ezt?! Miért?! awwwwwwwww!!!!

Szóval maga a történet nem okozott csalódást. Sőt csak még jobban felcsigázta a dolgokat szerintem, főleg azért, mert ha jól tudom már csak egy könyv maradt ;-; spoiler
A karaktereket tekintve pedig Manon egyre jobban belopódzik kicsiny szívembe…..talán jobban, mint Aelin….bár szerintem most eltekintek a két dudás egy csárdában szituációtól és mindkettőnek adok helyet. Manon szála mellett még Aedionék és Elidék szála is tetszett. Valahogy úgy éreztem, hogy a mellékszereplők szála jobban vonz most, mint a főszereplők szála.
De a vége…..az gyilkos volt….
spoiler

TE. JÓ. ÉG. Ez a könyv, hát ez meg mi volt? Hogy lehet valami ennyire fantasztikusan, zseniálisan lélekromboló? Ha egy szóval kéne jellemeznem a könyvet, akkor az ez lenne: intenzív. Sírtam, nevettem majd tövig rágtam a körmeimet (persze csak képletesen, mert amúgy nem rágom a őket :D).
Kezdjük ott, hogy már a 40. oldalon teljesen kész voltam. És ez így folytatódott további 660 oldalon keresztül. Ebben a könyvben egy darab üresjárat, egy perc nyugalom sincs. Úgy pörögnek az események, hogy csak kapkodtam a fejem. Olyan fordulatok vannak benne, amikre egyáltalán nem számít az ember. Az elejétől a végéig izgalmas és letehetetlen volt ez a könyv, azt kívántam hajnali 4-kor, hogy bár ne kéne aludnom.
Sarah J. Maas egy fantasztikus írónő. Megkockáztatom, hogy a kedvenc írőnőm jelenleg, és még nagyon sokáig ülni fog azon a trónon a szívemben. Egyedül ő képes ilyen karaktereket alkotni, akikhez annyira kötődöm, hogy tényleg szinte fizikai fájdalmat okozna elveszíteni őket. És itt nem csak a főszereplő(k)ről beszélek, hanem a mellékkarakterekről is. Az újakról is akik feltűntek ebben a könyvben.
A történet ott kezdődik, hogy bár hiába tér vissza Aelin Terrasenbe, hiába ő az utolsó Galathynius, mégis harcolnia kell, hogy elismerjék uralkodóként. A régi szereplők az orgyilkos pengéjéből és a tűz örököséből újra feltűnnek, részben megkönnyítve, részben megnehezítve Aelin dolgát. Jobban megismerjük Rowan cadréjának több tagját is, Lorcant, Gavrielt, és Fenryst. spoiler
Aelin továbbra is a valaha volt kedvenc női főszereplőm, továbbra is imádom a humorát, ahogy képes harcolni és szeretni. Ott van még persze Rowan, imádtam a közös pillanataikat, annyira édesek voltak együtt. És akkor még nem beszéltem Manonról, aki teljesen felkavarta az állóvizet. Eddig is egy nagyon erős karakternek tartottam, de az HoF-ben, meg a QoS-ban is kicsit idegesített, hogy folyton megszakad miatta Aelin szála. :D Na ez az EoS-ban egyáltalán nincs már így. És te jó ég mennyi minden történik Manonnal. spoiler Ebben a részben többen is beférkőztek a szívembe. Imádtam Elide jeleneteit, végre megmutatta, hogy milyen okos, bátor és hűséges is tud lenni. És Fenrys.. spoiler Ebben a részben kicsit úgy éreztem, mintha Doriant megfosztották volna a férfiasságától spoiler, de tekintve, hogy mi mindenen átment a QoS-ban, ez igazából érthető. Mindenesetre én szívesen olvastam volna kicsit többet a szemszögéből. Bár ő is kapna egy saját novellát, mint Chaol. Ami a shipeket illeti.. Doraelin shipperként már átérzem mit érezhettek a Chaolaena shipperek a QoS-ban. spoiler
És most essék szó kicsit a gonoszokról is.. spoiler
És a vége a könyvnek.. megölt. Az utolsó 50 oldalt végig sírtam, de komolyan patakokban folytak a könnyeim. Annyira, de annyira szomorú volt az a rész. És igen, vannak rosszabb dolgok a halálnál. Amikor Aedion szemszögét olvastam a végén a szívem szakadt bele. spoiler

Most szerintem megint belezuhanok egy reading slumpba úgy májusig, amíg az ACOTAR3 ki nem jön. :D

(Utólag elnézést kérek a rengeteg „fantasztikus”, „cuki”, „zseniális”, „imádom”, stb. szóismétlésekért, de aki elolvasta a könyvet az tudja, hogy miről beszélek.) :D