Crown ​of Midnight – Éjkorona (Üvegtrón 2.) 93% 2391 csillagozás

Ezután kedvem lenne falnak menni, hogy ilyen sokáig csak szemezgettem a sorozattal.
Ez a rész már sokkal jobb volt, mint az első. Celaena néha még mindig érthetetlen számomra, remélem lesz majd egy kis jellemfejlődés. Chaol-ban csalódtam, Dorian pedig egyre izgalmasabb, hiszen neki is fény derült egy nagy titkára. Nem sikerült még teljesen eldöntenem, hogy melyikük pártját fogjam.
Alig bírtam letenni, annyira sodort magával. Nagyon tömény volt, rengeteg minden történt, az utolsó pár oldalról pedig ne is beszéljünk..:D Azonnal kezdem a következőt.

Ilyen egy igazi folytatás kérem szépen. Tökéletesen méltó az Üvegtrón folytatására, még túl is tett rajta. És mi volt a reakcióm miután befejeztem? Nos, ledöbbentem, úgy éreztem mintha a szívem megállt volna, elviselhetetlenül vágytam arra, hogy magamhoz öleljem Chaolt, és én akartam lenni Celaena!

Elképesztő módon mindenre emlékeztem az előző könyvből, pedig nem mostanában olvastam. Megint csak beszippantott ez a módszeresen felépített világ. Hihetetlen, de nem egy elejtett mondat – ami még az Üvegtrónból származott – most kapott értelmet. Amúgy ez a kötet sem szűkölködik az utalásokból, ezek végig mozgásban tartották az agytekervényeimet, volt, hogy rá is jöttem dolgokra.

Az írónő zseniális, hogy Celaena történetét ilyen alaposan kigondolta és papírra vetette. Nem tudok belekötni semmibe, én teljesen elhittem, hogy ez az igazság, hogy Celaena és Chaol valahol a világban, tényleg léteznek és szembeszállnak a zsarnok királlyal, küzdenek a nép és a saját boldogságukért. És ez nagyon jó, hiszen mi értelme lenne a történeteknek, ha nem hinnénk benne?

Ja, és ha már itt tartunk, én igen is megvédem Chaolt! Celaena és a testőrkapitány tökéletes párt alkotnak. A vak is látja! Velük együtt örültem, szerettem és szenvedtem! De még hogy.. Továbbá nagyon örültem annak is, hogy fény derült Celaena múltjára. Totálisan lesokkolt, még úgy is, hogy számítottam ilyesmire.
Dorian szála felkeltette az érdeklődésemet, biztos vagyok benne, hogy remek király lesz belőle.
A cselekmény igazán véres és néhol nagyon kegyetlen. Nem baj, én nagyon élveztem az egészet. Abszolút többször olvasós, – csak úgy mint az előző könyv – tuti, hogy meg fog tudni lepni második alkalommal is.

Akarom a következő részt! Kérlek, mondjátok, hogy nem kell egy évet várni rá! :(
http://anikhomolyol.blogspot.hu/2014/10/sarah-j-maas-cr…

Mindössze pár perc telt el az első rész befejezése után és már rohantam is ezért a könyvért.
Újabb kalandsorozat Celaena-val. Immár királyi küldetésben járva utazgat, vagy épp élvezi az udvar kínálta lehetőségeket.
A szerelmi háromszög mostanra kevésbé lényegre törő, habár férfiúink a főhősnő összes lépését árgus és féltékeny szemekkel kísérik.
Újfent megint vagy egy főgonosz lény, amire vadászni kell, ami rémisztgeti szereplőinket.
Szerettem a Chaol szálat ebben a részben, bárgyú mosollyal a képemen olvastam a romantikus jeleneteket, mert tetszettek. Viszont van abban valami rendkívül irritáló, ahogy az írók bevetik azt a trükköt, hogy: spoiler ez valahogy mindig felhúz.
Voltak megint rejtélyek, üldözések, düh, emlékek. Nehemia kikészített spoiler.
Morton meg jókat derültem, de ő is csak titokőrizgetésen töri a fejét.
Volt jó pár „Mi a fene történik?” típusú gondolatom, meg tudott lepni.
A vége különösen, ott eléggé leesett az állam, és még akkor finoman fogalmaztam.
Az első részt izgalmasabbnak éreztem, viszont ennek a vége brutálisat ütött.
Természetesen itt sem kellett hosszan noszogatni arra, hogy a kezembe kapjam a következő részt… ;)

Isteni folytatása egy istenien jó sorozatnak.
Imádom a borítáját, nemcsak az elejét, de a hátulját is, Celaenán az a ruha tényleg gyönyörű, és még hogy a történetben is benne volt, külön öröm :)
Ez a rész legalább annyira jó volt mint az első, ha nem még jobb is. Komolyan mondom, annyi minden történt, viszonylag rövid idő alatt, hogy csak kapkodtam a fejem.
Celaena egyik gyilkosságot követi el a másik után, és csak egyre halálosabb lesz.
A Chaol iránti érzései is csak erősödnek, a közös jeleneteik pedig annyira, de annyira imádnivalóak ^^ Ezek után már semmi nem győzhet meg arról, hogy átpártoljak Dorianhoz, akiről viszont kiderült egy nagyon érdekes dolog, amiről még ő maga sem tudott.
Annyi titok lappang megint az egész könyvben, annyi feszült, izgalmas és drámai jelenetekkel van tele, hogy garantáltan senki sem fog unatkozni.
A szerelmi szál annyira szép lett, eljöttek azok a „végre” pillanatok, minden olyan tökéletesnek látszott, de aztán jött a mélyzuhanás is.
A drága testőrkapitányt nagyon sajnáltam, viszont Celaenát is meg lehet érteni.
A vége pedig…. nem mondanám függővégnek, de engem akkor is kikészített. Csak néztem, hogy mivan? ilyen nincs o_O
Szóval, már alig várom a folytatást, abszolút kedvenc lett.

Rá soha nem nézett így a lány. Egyetlenegyszer sem. Egyetlen másodpercig sem.

Jobban tetszett, mint az első rész, de még mindig nem sikerült neki igazán beszippantania. Ugye az első kötet során főleg az zavart, hogy minden oldalon ki volt emelve, hogy Celaena mennyire könyörtelen és kemény orgyilkos, de ebből a gyakorlatban szinte semmi sem valósult meg. Ebben a részben már ritkábban mondogatták, és a végét leszámítva megint egy érző és cseppet sem kegyetlen lányt kaptunk.

A szerelmi háromszög ugyan most elbillent az egyik irányba, mégis azt éreztem, a főhősnőnk maga sem biztos benne, ki iránt érez és mit, amitől csak még jobban sajnáltam a srácokat. spoiler

Továbbra is keveslem a cselekményt, az akciót, de nem adom fel, mert tudom, hogy a következő kötetben lesznek új szereplők, meg egy bizonyos valaki, aki szerintem igenis tetszeni fog.

Többet vártam ettől a résztől.
Az első könyvnél még türelmes voltam, vártam egy nagyobb célt, körvonalazottabb karaktereket és kapcsolatrendszert, de nem kaptam meg mindezt az Éjkoronában sem.
Ugyanott ugyanazokat a köröket futjuk, csak más körítéssel. Celaena végre kezd méltóan könyörtelen lenni az orgyilkos címhez, de a ROSSZ EMBERREL. Hihetetlen, de még egy főszereplő, akit sikerült megutálnom. Köszi, Sarah…
Egyszerűen kiakasztott, ahogyan Celaena viselkedett, gondolkodott, és a legvégén kiderült nagy csattanó (amire mindenki számított szerintem) csak még inkább gyerekesnek mutatja a viselkedését.
Örültem az új fejleményeknek: végre eltűnt valamennyire a szerelmi háromszög, sokat látjuk Chaolt, Celaena talált egy utat arra, hogy lázadozzon, és van egy halálesetünk is, amit én nagyon nem tudtam bánni. De pont itt romlik el minden, és akármilyen türelmesen is álltam az egészhez, a legvége teljesen elvette a kedvem a folytatástól.
Így nem tudtam az első résznél jobbra értékelni, hiába volt izgalmasabb valamivel, meg romantikusabb is, végülis csak kiderül itt a végén, hogy egyszerűen nem nekem való Sarah J. Maas történetvezetése és karakterei.
Én megpróbáltam, és a csillagozás is mutatja, hogy nem volt ez szenvedős olvasás, de a lelkesedésemet csak sikerült letörnie.
https://youtu.be/2cq_TQxmReo

Ez a rész jóval felülmúlta a az előző részt és a várakozásomat. Mondhatni/írhatni' kilóra megvett. Megerősödött a fantasy vonal. Végre megjelent benne a valódi misztikum és mágia. Caleanának pedig megkaptam azt az attitűdjét, amire az előző rész óta várok. Az egész karater jobban hasonlított egy elkényeztetett libához, mint egy megtört orgyilkoshoz, DE MOST(!) sokkal kevesebbet díváskodott, ami hisztit levágott, még belefért. Jó úton halad.
Akiből sokkal többet szerettem volna kapni, az Dorian. Belőle most kevesebbet kaptam. Sokkal. Gyakran úgy éreztem, csak sodródik a történettel, perifériára szorult. Kezdett érdektelenné válni, pedig az előző részben ő volt nálam talán az abszolút befutó, de most nem. Szerencsére egy okos húzással megmentette az írónő az ő karakterét az érdektelenné válástól. A könyv utolsó harmada igazán pörgős és izgalmassá vált. Ugyan sok mindenre fény derül, de ezzel együtt több lett az újabb rejtély, amit csak fokozott egy erős függővég.

Tele van rejtélyekkel, melyek egymással kapcsolatban vannak és szinte egy spirált alkotnak a titkokkal borított szövevényes úton.

Lehengerlő, főleg a vége. Doriant még mindig imádom, Chaol felé viszont kétellyel fordulok. Fogalmam sincs, hogy mennyire kellene kedvelnem.
És Nehemia… spoiler
Hmmm, kedvenc szereplő? Nos, Fürgét egyszerűen imádom! Celaena pedig rendkívül bátor, Dorian elképesztő még mindig. Talán őket tudnám ide sorolni és valamilyen szinten Nehemiát is.
Kedvenc idézetem:
“ – Miért sírsz?
– Mert – suttogta remegő hangon –, mert arra emlékeztetsz, hogy a világnak milyennek kellene lennie, hogy milyen lehetne.”

Rendkívüli történet és mentségemül szolgáljon spoiler, de vizsgaidőszakom van, illetve most nem tartózkodtam egyik kedves barátomnál, akinél muszáj voltam elfoglalni magamat. :D spoiler

Imádom. :-) Ez a része is nagyon, nagyon tetszik nekem. Az egész történet, a világ felépítése, amit az írónő zseniálisan kidolgozott, a karakterekkel együtt. :-) Imádom a stílusát. :-)
Izgalmas volt, fordulatos, pörgős események, szórakoztató, rejtélyes, humoros, fantasy, egy kis romantikával fűszerezve. :-)
Már az elejétől kezdve imádom Celaena karakterét, nagyon is szerethető belevaló, kemény egy csajszi. :-) Egy igazi hősnő, bár olykor kegyetlen is tud lenni, de bátran kiáll, és harcol tovább, és akinek imádom a kalandjait. :-) De mellette még Doriant, és Chaolt is nagyon bírom, annyira szerethetőek ők is, és mindketten nagyon cuki pasik. :-) Nehemiát is bírom, kár, hogy a történetben csak itt ott bukkant fel néha, és persze a kis Fürge. Annyira zabálnivalóan cuki kiskutyus, nagyon szerethető. :-) ❤
Az a titok, ami Celaenát körbe vette, egyáltalán nem lepett meg, bár spoiler De cseppet sem csalódtam, és már alig várom, hogy mi lesz még a következő részben. :-)

Már ez első rész is nagyon tetszett, és úgy voltam vele, hogy nem lehet azt felülmúlni, de ennek a résznek sikerült. Imádtam minden egyes sorát. Igaz volt 1-2 szomorúbb rész, de nem volt annyira vészes.
Az írónő kettő szinte tökéletes férfit állit elénk, akik közül szinte lehetetlen választani, és ha választottunk is akkor szinte biztos, hogy változtatni fogunk a döntésünkön. Én igazából az első rész végén úgy voltam, hogy Chaol szimpatikusabb, de most Doriant egy kicsit közelebb érzem a szívemhez. Mivel volt egy rész, amikor csalódtam Chaolban.
Celaena-val kapcsolatban már egy ideje sejtettem, hogy mi lehet az igazság, de még így is nagyon kíváncsi voltam, hogy az írónő hogyan keveri a szálakat.
Tetszett, hogy igazából nem függővéggel zárult a történet, így nincs az az érzés, hogy ha nem olvasom el hamarosan, hogy mi történik a folytatásban, akkor nagy bajban leszek.